Veronában nincs szerelem, csak egy nagy közhely – Serie A, 13. forduló

A forduló beharangozóját átemeltük, hogy ma – illetve a következő posztig – is legyen érdemi felület az eszmecserére. Bónuszként pedig kibővítettük a veronai derbiről írt taktikai kisokosunkkal.

A Hellas-drukkerek dühét az utóbbi években csak tovább növelte, hogy míg ők mindig csak egy kicsivel maradtak el a feljutástól – de azért a harmadosztályban is nagyjából háromszor annyi bérletesük volt, mint a csacsiknak -, addig a Chievo a Serie A legminimálisabb, totálisan egydimenziós játékával újra és újra megcsinálta a maga bravúrját, és megkapaszkodott a legjobbak között. Mi több, a bajnokság derekán a legtöbb esetben annyi pontot is össze tudtak hozni, hogy az utolsó 3-4 fordulóra bizton adhatták csapatkapitányuk kezébe a döntést, hogy sokat, vagy nagyon sokat szeretnének keresni. Az pedig önmagában is elég pusztító kritika egy csapatról, ha egy olyan becenéven él a szurkolók fejében, amit gúnyból, a város másik feléről akasztottak rájuk.

Ezzel szemben a Hellas, mióta feljutott, az egyik legszebb példája az újoncok ügyes szezonkezdésének, bár az utóbbi hetekben elkezdett csikorogni a szerkezet. Ez sem lesz azonban akadálya annak, hogy legyűrjék a Chievót. Ehhez csak az Iturbe-Toni összjáték eddig megszokott színvonala kell, illetve, hogy Jorginhót ne gyűrje le a rögbiválogatott. Ezzel lehet meg zsinórban a hetedik hazai győzelme a Hellas-nak.

Genovába csak az kellett, hogy megérkezzen az edző, aki kihasználja a szélsővédők túltengését a keretben. Gasperini pedig legszebb napjaira emlékeztető módon kezdett a Genoánál, Lodi helyét átvette Matuzalem a szervezés tekintetében, Kucka egyenesen csatárt játszik, és megy a gépezet. Bár Kucka Milánóban talán nem fog kezdeni, de ennek ellenére is minimum elvárás tőlük a pontszerzés. A felek mostani formájában a vendégsiker sem kizárt, de Milan-győzelemre nem érdemes tenni.

Ha mégis, adjatok nekünk is a pénzből.

Az nem meglepő, hogy a Napoli hasít, és most már az sem, hogy a Parma egészen összeszedte magát. Ezen felül azért meglepő lenne, ha a már most elvágyódó Cassanóval pontot szereznének a vendégek Nápolyban, még akkor is, ha ott már Dortmundba készülnek. Kérdés, a két keret egyetlen világklasszisa a pályán lesz-e, aki akár magyar címeres is lehetne, de minimum k. und k. – válogatott.

Livornóban most kevésbé foglalkoznak majd Sztálinnal és a Juventus-szal, mint egyébként tennék. Az Amaranto csapatkapitánya, Andrea Lucci nemrég árulta el, hogy 6 éves fia egy rendkívül ritka, genetikai betegségben szenved, hivatalos nevén fibrodysplasia ossificans progressivában. Nagyjából kétmillióból egy embert érint a kór, ami azzal jár, hogy a legkisebb izomsérülést sem tudja helyes módon javítani a szervezet, hanem csontot növeszt a területre. Lucci gyermekének a holnapi napon gyűjtést szerveznek az egész stadionban, mindkét tábor részvételével. Talán most nem lesz botrány, méltatlan lenne.

A Doria új edzővel vág neki a bennmaradási küzdelmeknek, ebben pedig az a Mihajlovic fogja segíteni (?) őket, aki korábban Cataniában, Bolognában és Firenzében sem alkotott maradandót, hogy aztán a szerbekkel még a pótselejtezős helyet se érje el a vb-csoportjában. Genovában nyilván úgy vannak vele, hogy szegény ember vízzel főz, de Mihajlovic elvágyódását is mutatja hazájából, hogy pár hete még Lazio-szívről beszélt, most pedig sampdoriánusnak vallotta magát, jelentsen ez akármit is. Mondhatja persze, mert mindkét csapatban megfordult, maradandót is alkotott. Az mindenkinek megvan, hogy máig az egyetlen játékos a Serie A-ban, aki szabadrúgásból ért el mesterhármast? A Lazióban, persze. Míg a Sampdoria játéka sok szívet nem mozdít meg, addig a Lazio határozottan javulgat, bár győznie így sem sikerült Parmában. Legutóbb májusban nyertek idegenben, ez most sem fog megszakadni. Jöhetnek az X-es tippek.

Megtanult védekezni a Sassuolo, adott az olasz focinak egy tehetséget, akit lerabolhatott a Juventus, és máris kezdi megszolgálni liebling-szerepét. Ezt az Atalanta fogja bánni, ahol Stendardót hamarosan ügyvéddé avatják.

Torinóban sem mozdulnak meg a hegyek, de ehhez általában elég indok az is, hogy Cerci szaladgál a pályán. Azért most így is megverik a még támolygó Cataniát.

500. meccsét tudta le tegnap a Serie A-ban.

Udinében viszont megrendezik a forduló másik rangadóját. Bár a Roma elvette a helyiek hazai veretlenségét – pedig annak kezdetén még Szent Péter volt a VIP-tribünön a vendég, akkor még mint Simon -, és messze elmarad idei teljesítményük az elmúlt években látottaktól, azért a Fiorentinának nem lesz könnyű dolga. Gómez még nem lesz ott a padon, de jövő héten már visszatérhet. Óvatos döntetlen.

Bolognában kétségbeesetten próbál kapaszkodni a Bologna, de Mazzarri hideg ujjai ebben meg fogják akadályozni. És Puskás újra ott lesz az Inter padján!

Két döntetlen után próbál újra nyerni a Roma, a Cagliari pedig ismert mumusuk. Olyan kabaréra nem számíthatunk, mint tavaly, ugyanilyen leosztásban, de hétfő este is érdemes lesz meccset nézni, mert kifejezetten fordulatos, jó mérkőzés várható. Adan már a padon lesz, Agazzi pedig böngészi az új állásajánlatokat. A másik oldalon két szélső között ezúttalLjajic lesz a hamis kilences, akit a Gazzetta nemrég beválasztott a nyári, legrosszabb igazolások közé. Most javíthat. Vagy nem.

Meglepő módon úgy indult a veronai meccs, amilyen végig maradt: bár a névleges előny a Hellas-nál volt, többet volt náluk a labda és alapvetően irányították is a játékot, de nagyobb lehetőségek a Chievo előtt dódtak. A Hellas középpályás hármasa jól irányította a játékot, de teljesen veszélytelenül. Eleinte a Donati-Jorginho páros osztotta le maga között a lapokat, a második félidőben pedig Hallfredsson jelentett kicsivel nagyobb veszélyt. Ami végig feltűnő volt, hogy a hivatalos irányító, Jorginho, a maga regista minőségében alig kapott labdát, és a kockázatmentes továbbításokkal sem hívta fel magára a figyelmet.

Jorginho már az elején is csak alig kapott labdákat

Mi több, a Chievónak sikerült teljesen lefojtania a Hellas támadásait: már a meccs első harmadában is jóval több labdát tudtak eljuttatni Théréau-nek, mint Toninak. Ezt pedig javarészt úgy érték el, hogy a Hellas stabil, de veszélytelen fegyverét egyszerűen átugrották. Igyekeztek hosszú passzokkal indítani a támadóikat, és ez a későbbiekben sem változott sokat, bár ott már egy-egy labdát elvitt a földön Lazarevic – ahogy korábban Estigarribia is, bár kevesebb sikerrel.

Zárt, sokpasszos játék, de előre szinte veszélytelen a Hellas

A második félidőre kiegyenlítettebb lett az addigi – statisztikailag – egyoldalú meccs: a Hellas már nem passzolt kétszer annyit, mint ellenfele, viszont a kapura lövésekből nem lett sokkal több. Sőt, az első félidőben kaput eltaláló lövés nem is volt.

A Chievo “átugorja” a Hellas-középpályát, így teremt helyzeteket, bár a gól pont nem így született

A meccs vége előtt pár perccel is azt írtam volna, hogy a döntetlen igazi nyertesei a Chievo játékosai, mert Tonit és Iturbét teljesen eltüntették, Jorginho pedig tehetetlenül vergődött – bár ez mindig pontosítást érdemel, mert a kötelezőt természetesen elvégezte. Ráadásul, bár a Hellas volt 4-3-3-ként beharangozva, inkább a Chievo játszott így, sőt, a Hellas a meccs végére nagyjából át is állt háromvédős-rendszerre.

Mi a tanulság? A legnagyobb közhely: egy városi derbin nincs tuti.