A nagyok mögött van igazán élet – féltávnál elemzünk

Még előző otthonunkban, tavaly augusztusban írtam egy posztot arról, hogy a kevesebb figyelmet kapó csapatok – nevezzük őket hagyományosan alsóháznak – milyen szereplésre számíthatnak a jelenlegi bajnokságban. Nyilván messze még a vége, de túl annak felén, pár következtetést már meg lehet kockáztatni. Ezt fogom tenni, miközben idézek a vonatkozó posztból. Dőlt betűvel az augusztusi prognózis, majd a tanulságok.

Atalanta

Adott a Serie A messze legidősebb átlagéletkorú kerete – 28,4 év, ha minden igaz -, de ez nem baj. Főleg azért nem, mert itt dolgozik egy olyan szakember, akiről szintén nem sokat beszélünk, holott a bergamóiak elmúlt pár – pontlevonásoktól terhelt – éveiben hatalmas szerepe van. Colantuono a mögöttünk lévő 3 szezonban elsőre gond nélkül benn tartotta az Atalantát, másodjára mínusz 6 pontból indulva ugyanezt megtette, és legutóbb is 10 ponttal végeztek a szakadék felett. Egy olyan csapatot épített, aminek ugyan sok célja nem lehet a biztonságos elevickélésen kívül, de azt állandóan megbízhatóan teszi. Még minimum két jó hír van számukra: nemcsak Bonaventura marad még egy évet biztosan a tankok fővárosában, de a talán jobban megnevelt Livaja is ott lesz, mint komoly tehetség. És akkor még nem is beszéltünk Denisről, aki újra a csapat góljainak vagy felét magára fogja vállalni, de Ardemagni is szép ígéret, a tavaly szerzett 23 másodosztályú góljával. Cigarinit vagy Moralezt – utóbbi a Serie A legalacsonyabb játékosa, és talán az európai élfocié is – pedig említeni sem kell, jó spílerek.

Ebből kiindulva, komoly gondjaik nem is lesznek. A 37 éves Yepes és a 32 éves Migliaccio olyan komoly erősítésnek azért nem tekinthető – bár utóbbi nem csak B-jogosítvánnyal rendelkezik -, és kéne még pár tehetséges fiatal, de az Atalanta a középmezőny biztonságos kebelében lesz, szinte végig.

Ami bejött: Ugyan minimális félnivalójuk lehet az alsóház kiegyenlítettsége miatt, de többségében védeni tudom nyári mondataim. Ugyanúgy hozzák azt a többnyire otthon jó, idegenben semmire sem elég játékukat, amit általában tudnak, Denis 9 gólnál tart, ezzel magasan vezeti a házi góllövőlistát, és Bonaventura, valamint Cigarini szezonja is teljesen korrekt – nem beszélve Yepesről, és még inkább Stendardóról.

Ami nem: Ardemagnit jól elpasszolták pár nappal a nyári mercato lezárása előtt a Chievónak, hogy aztán ott se kapjon lehetőséget. Én nem hiszem, hogy a Serie B-ben szerzett 23 gól csak ennyit érne, most Carpiban építheti fel magát újra.

Bologna

Nehéz helyzetben vannak, mert Gilardino biztosan nem náluk folytatja, ahogy a napokban Taidert is leigazolta az Inter, aki az elmúlt szezonban a bolognaiak középpályáját alapjaiban határozta meg. Gilardinót azért megpróbálták pótolni a Torinótól ki tudja milyen vélt vagy valós indokok alapján kirúgott Bianchival, ami papíron nem rossz, de Gila magához és a Bolognához képest piszok jó szezont tudott le, ezt pedig kétséges, hogy a Toro volt csapatkapitánya pótolni tudja. A Sevillához visszatérő Guarente szintén nem Pioli csapatfrissítési esélyeit növeli.

Ugyanakkor Pioli személyében a Bolognának van egy legalább annyira karakteres és sikeres, keretet összekovácsoló edzője, mint az Atalantának, és úgy tűnik, hogy még legnagyobb értéküket is sikerült megtartani. Diamanti ugyanis mindeddig maradt, és kevesebb mint két héttel az átigazolási szezon lejárta előtt, az összes pletyka elhalványulásával ez valószínűleg nem is fog változni. Komoly fegyvertény a Bolognától, ez fogja meghozni a bennmaradásukat is. Az sajnos nem valószínű, hogy annyi szép percet okoznak majd, mint tavaly, de a keretben – Pioli hathatós közreműködésével – elég kakaó van ahhoz, hogy újra megkapaszkodjanak a Serie A-ban.

Ami bejött: Bianchi valóban nem tudta pótolni Gilardinót, de ezzel azért nem is vállaltam nagy kockázatot. Sajnos az is igaznak bizonyult, hogy a mostani szezonra már nemhogy padjuk, de igazán épkézláb kezdőjük sem maradt, és hiányoznak az igazán emlékezetes meccsek is. Ettől függetlenül, a bentmaradás ugyanúgy meglehet, de egy jóval színtelenebb, és érdektelenebb csapattal.

Ami nem: Mostanra se Pioli, se Diamanti nem Bolognába kapja a postát, és míg előbbi elküldése sajnos amolyan kötelező kűr volt, a próbáljunk meg mindent megtenni a kiesés ellen című harcban, addig a csapat kimondott vezérének januári eladása, aki nem csak stabil válogatott kerettag, de számok alapján is a keret legjobbja volt, nagy hibának tűnik. Az egy más kérdés, hogy az érte kapott pénz nem bolognai, de olasz szinten is remek, de pótolni maximum nyáron lehet – ha ugyan érdemes lesz még akkor -, és egy Bolognának egyáltalán nem faktum, hogy ilyen kaliberű játékost sikerül kihalásznia. Azt persze ne felejtsük el, hogy Diamanti a jelek szerint erősen presszionálta a klubvezetést, hisztiket is bevetve, egy klasszikus trequartista sértődött, hányaveti játékánál pedig kevés szomorúbb dolog létezik.

Cagliari

A liga egyik legérdekesebb csapata a Cagliari, és nem csak azért, mert a Serie A második legjóképűbb játékosa is hozzájuk tartozik. Egyrészről vannak posztjaik, ahol bőven feltudnak mutatni olyan embereket, akik bizton végeznének a liga legjobbjai között, másrészt ez borzasztó hiányposztokkal keveredik. És ennek az sem tesz jót, hogy gyakorlatilag évek óta megy a stadionmizéria, amiért játszottak már Parmában, de Triesztben is, elnökük, Cellino is megjárta az előzetest, ezzel összefüggően.

A tavalyi évben Pulga vezetésével volt egy káprázatos 2 hónapjuk – ekkor Conti Európa egyik legjobb középpályásaként játszott -, aztán elfogyott a lendület, de a bentmaradással nem volt gond. A nyáron valószínűleg jó, de számomra ismeretlen ok miatt Pulgát az eddigi segédedző, López váltotta, akinek ugyan komoly múltja van a klubnál, de az észnek egyértelműen Pulga tűnt. A szardíniaiaknak viszont egy szavuk sem lehet az átigazolási politikára. Bár komoly érkezőkről nem nagyon beszélhetünk, de a Cagliarinak önmagában az komoly fegyvertény, hogy ismét megőrizte értékeit. Ugyan Astori távozása most már tényleg és komolyan az ablakban van, de még az sem kizárt, hogy ő is marad, a Serie A egyik legjobban üldözött középpályása és az ínyencek álma, Nainggolan pedig gyakorlatilag biztosan délen kezdi meg a szezont – és vélhetőleg zárja is.

Van egy top 5 kapusuk Agazzi révén, válogatott védőjük Astori személyében, az említett Nainggolan, a bajnokság legalulértékeltebb középpályásai közül kettő is – Conti és Cossu -, a csatársoruk meg egyenesen európai kupaszereplés kiküzdésére is alkalmas lenne: Pinilla, Sau és Ibaro. Oké, utóbbi jóval gyorsabb, mint okosabb, de itt suazói sebességről beszélünk.

A gondok ott kezdődnek, hogy a védelem szélein közel sem tudnak ilyen minőséget felmutatni, ahogy a középpálya szélein sem, és elég vékony a keret. Az első tízben végezniük így sem lehetetlen, de ahhoz a szerencse is kelleni fog, valamint a remek hazai teljesítmény. Csak hol lesz az a haza?

Ami bejött: A Bolognával szemben a Cagliari abszolút megőrizte báját, és egy kivételével alapembereit is. Végre nyugalomban játszhatnak, ugyanakkor a védelem szélein egy pillanatra sem lett jobb a helyzet, és értelemszerűen a keret sem lett mélyebb. Astori viszont valóban maradt.

Ami nem: Nainggolan biztosan nem Cagliariban zárja a szezont, és napok kérdése, hogy López is elköszönjön. Talán ennél is nagyobb probléma, hogy Cellino leeds-i szerepvállalásával a súlypontok teljesen megváltozhatnak – az elnök már kimondva is házal a szárdokkal, bár minden előzetes bejelentése ellenére, még sehol sem látszanak a komoly vevőjelöltek. Mi több, Agazzi is elment, és mostani állás szerint a legjobb tízbe nincs esélyük beférkőzni. Kár, de hátha megveszi őket egy mágnás.

Catania

Egyedülálló teljesítményt tudnak felmutatni. Mióta feljutottak az első osztályba, nem csak Szicíliai egyértelműen legsikeresebb klubja lettek – bőven maguk mögött hagyva a Messinát és a Palermót -, de évről-évre jobban szerepelnek, elindították egy eddig látványosan felfelé ívelő edzői pályán Simeonét és nincs olyan szezon, mikor ne döntenék meg a saját maguk által egy évvel korábban felállított pontrekordot. Ezúttal edzőt sem cseréltek, maradt Maran – pedig Pulvirenti, a Catania elnöke az elmúlt 7 évben kilenc edzőt is elfogyasztott -, aki csendesen, de sikeresen pörgette tovább Simeone lokális remekművét.

Gómezt eladták a Harkivnak, Bergessio is könnyen távozhat, de ebből a két játékosból könnyedén fognak szert tenni olyan haszonra, amiből 6-7 argentint tudnak elhozni Európába, folytatva a rájuk jellemző építkezést. Azt nem hiszem, hogy idén megint felülmúlják önmagukat, de az első tíz lassan elvárás lesz feléjük.

Ami bejött: Hát, nem sok dolog. Maradjunk annyiban, valóban nem múlták felül önmagukat, de argentin hegyi rablókat, amint focizást imitálnak, még mindig nem tudunk más helyen látni, csak Cataniában.

Ami nem: Az első tíz hely egyike az elmúlt évek alapján egyáltalán nem látszott lehetetlennek, de pár héttel ezelőttig még az is kétségesnek látszott, hogy megkapaszkodnak a Serie A-ban. Most erőre kaptak, de nem fognak májusig hullámhegyen ülni, ami sajnálatos. Maran már sehol sincs, viszont legalább Lodi visszatért.

Chievo

A csapat, amelyik a football szóból szereti levenni a labdát, és lehetőleg a lábakra, izmokra, fizikális teljesítményre koncentrálni. Talán a legjátékügyetlenebb keretről beszélünk, akik totális érdektelenségben hajtják végre minden évben egyetlen céljukat, a bennmaradást, hogy miután az teljesült, délkelet-ázsiai rajongóiknak is örömet okozzanak. Őszintén megmondom, nincs különösebb bajom a veronaiakkal, de lehetnek bárkinek is szimpatikusak azon kívül, hogy valóban nulla pénzből tartják magukat a szint felett? Most, hogy hosszú idő után lesz veronai derbi, eljött az az idő, hogy a Chievóért (!) is érdemes lesz megnézni egy meccset.

És megnézve a keretet, nincsenek jó helyzetben. Pellissier ugyan hosszabbított, de már tavaly sem igazán számítottak rá, Paloschi még mindig nem tűnik igazi csatárnak, Thereau pedig már nem is rejti véka alá, hogy távozni akar. A Palermótól érkező Sannino egyszer végrehajtott egy kisebbfajta csodát, benntartotta a Sienát, de ott volt egy élete formájában játszó Destro, és remek kisegítőként Calaió. Nem igazán látok okot arra – főleg az erősnek tűnő újoncok miatt -, hogy ismét maradnak Serie A-sok.

Ami bejött: Tulajdonképpen minden. Paloschi 5 és Théréau 4 gólja igazán nem sok – nem beszélve a korábbi vezér, Pellissier 1 darab találatáról -, és bár januárban Agazzival erősítettek, Puggionival pont nem volt semmiféle probléma. Volt egy jobb időszakuk, de jelenleg is kiesőhelyen állnak, és úgy látszik, a Catania és a Bologna is több energiát tud mozgósítani a megkapaszkodásra.

Ami nem: Ázsiában még nem örülnek.

Genoa

Tényleg csak érintőlegesen említsük meg őket, mert nem szívesen írok róluk ebben a posztban. Liverani totális újoncként vette át a csapatot, hogy aztán már az első akadályban, a Spezia ellen elbukjon. Látszik, hogy mit akar, és szimpatikus is, de erősebbnek tűnik a távozók listája – Frey, Granqvist, Jankovic -, mint az érkezőké – Lodi, Santana -, és ezen az sem segít, hogy Preziosi egyszerre pörget 364 játékost a klub keretein belül és kívül. Antonelli, Kucka és Gilardino vezetésével annál mindenképpen jobban kell játszaniuk és teljesíteniük, mint tavaly, vagy tavalyelőtt.

Ami bejött: Valóban jobban – sokkal jobban – szerepelnek, mint az elmúlt években bármikor, és ez nagyban köszönhető annak, hogy Gasperini visszafoglalta a padját. Liverani pontosan az a kategória volt, mint most Seedorf, csak szegény még gyengébb emberanyagot kapott.

Ami nem: Meglepő, de nem igazán érezték meg a hiányzóiakat, sőt, januárban teljesen korrekt igazolásokat hajtottak végre.

Livorno

A legtöbben egyértelmű kiesőként könyvelik el őket, ami talán túlzás, de nem csaptak bele az erősítésekbe. Az Intertől hamarjában lenyúltak 4 ifit, köztük a nagy tehetségnek tűnő kapust, Bardit, illetve a futottak még kategóriában leigazolták Grecót és Valentinit. Az egyértelműen jó húzás, hogy megtartották a szegény ember Osvaldóját, Paulinhót, aki idén egyedül fogja a Johnny Depp-stílust hozni a Serie A-ban. Kérdés, meddig. Nagyon szerénynek tűnik a keret, pedig egy kezemen meg sem tudom számolni, hány érdekes meccset fognak nekünk hozni.

Ami bejött: Bardi tényleg remek húzás volt, és Paulinhón sem múlik semmi, bár a keret továbbra is olyan szerény, mint augusztusban. Tényleg kiesés lesz ebből.

Ami nem: Sajnos a párosítások ellenére azért olyan érdekes meccseket nem játszottak.

Parma

Donadoni csak megmutatta, hogy nem rossz edző, ha tényleg hagyják dolgozni. Minden adott ahhoz, hogy a Serie A egyik legstabilabb középcsapatát köszönthessük bennük. Bár Belfodil elment – hogy aztán jövőre, feleennyiért visszatérjen -, de Cassano, Sansone, Amauri és Biabiany ezen a szinten különbséget fognak jelenteni, és akkor még ott van a védelemben Mendes, a talán szép hattyúdalra és évek után értékelhető szezonra készülő Cassani, a középpályán pedig csendesen robotolhat és szervezhet Parolo. Ha lehet idén meglepetéscsapat, akkor azok egyértelműen ők lehetnek, bár szerintem így is távol fognak maradni az európai kupahelyektől.

Ami bejött: Egyik legjobb tippemet tisztelhetem bennük idén, meg is veregetem minden héten a vállam. A meglepetéscsapat totálisan illik rájuk, és ha nem lenne ott az a sanyarú évkezdés, most még magasabban lehetnének. Mi több, Belfodil kvázi bukása is talált, süllyedt.

Ami nem: Szinte biztos, hogy nem maradnak távol a kupahelyektől, pláne, ha a hatodik helyezés is El-t fog érni. Szép megkoronázása lenne a szezonjuknak.

Sampdoria

Delio Rossi biztonságos csapatot rántott össze, bár egy nagy hiányzóval ők is számolhatnak, mert Icardi elhatározta magát a szintlépésre. Tartalékaik azért maradtak: a fiatal játékosok között az egyik legjobb teljesítményt nyújtó Obiang, Éder, vagy a Bolognától érkező, tényleg komoly erősítés, Gabbiadini. Meglepő lenne, ha ezek után kiesési gondokkal küszködnének, szépen és nyugodtan a középmezőny derekát fogják adni.

Ami bejött: Nincs mit visszavonnom. Obiang, Éder és Gabbiadini tényleg jó teljesítményt nyújtanak, és ott figyelnek a biztonságos derékhadból.

Ami nem: Delio Rossi helyett Mihajlovic érte el a fentieket, kis meglepetésemre, mert korábban se Bolognában, se Firenzében, de még a szerb válogatottnál sem mutatott sokat. Távozott továbbá Poli is, de ez talán már a nyári poszt írásakor is így volt, csak elfelejtettem megemlíteni.

Sassuolo

Írnék róluk is, de pár hónappal ezelőtt már kaptak egy egész posztot, azóta pedig lényegében semmi sem változott, így olvassátok el, itt.

Ami bejött: Sajnos hiába a szintjükön egészen parádés erősítések, egyszerűen nem megy nekik. És ez még egészen finom fogalmazás, mintha azt mondanám, Gervinho kihívásokkal küszködik a modern szélsők elé támasztott feladatokkal szemben. Magyarán baromi szarul megy a Sassuolónak, tuti búcsúzók, ami ezzel a kerettel egyszerűen értetetlen. Berardi legalább tényleg bitang.

Ami nem: Igazság szerint eggyel feljebb pont azt mondtam el, ami nem jött be. Lényegében semmi sem talált.

Torino

Eddigi stabil kapusuktól, Gillettől örökre elbúcsúzhattak, mert a 34 éves játékos még a Bariban elkövetett mérkőzésbefolyásolásért jogerősen kapott 3 év, 7 hónapos eltiltást. Érkezett viszont Immobile, a korábban már említett Bianchi pótlására, illetve egy nagy vándormadár, Bovo is. A fő erősítés kétségkívül itt is az, mint a legtöbb hasonszőrű klubnál: legnagyobb értéküket, Cerci személyében sikerült megtartani, sőt, a liga egyik kedvelt mészárosát, Gliket is. A Napolitól érkező és ott semmit sem mutató El-Kaddouri még eldől, mennyire válik be.

Venturának nehéz dolga lesz, mert annak ellenére, amilyen szépen indult a szezonjuk – sokáig az egyedüli csapat volt, amelyik idegenben nem kapott ki -, végül csak az ősszel megszerzett pontoknak köszönhették a bennmaradást, és a második év, ilyen erős feljutókkal mindig nehezebb. Nem lenne meglepő, ha idén elköszönnénk tőlük egy időre.

Ami bejött: Rövid leszek, mert alig-alig volt ilyen. Cerci megtartása tényleg erősítésnek bizonyult, de ezt nem volt spanyolviasz kitalálni.

Ami nem: Azon gondolkozom, hogy – az olasz sportsajtó kedvelt fordulatával élve – ez volt nagyobb flop vagy a Sassuolo. Talán mégis inkább a Torino. Egyetlen dologban tudom magam védeni, hogy a torinóiak legnagyobb meglepetésének egy másik, alsóházzal foglalkozó posztban El-Kaddourit neveztem meg, de arra a csodás szezonra, amit idén futnak, szerintem kevesen mertek volna fogadni. Venturának egyáltalán nincs nehéz dolga 2014-ben. Sőt, Gillet eltiltását végül mérsékelték, így a következő szezonban már játszhat.

Verona

Szemben a Livornóval, akik lényegében semmit sem tettek azért, hogy igazán komoly esélyük legyen bennmaradni, a Hellas nem tökölt. Leigazolták Tonit és Jankovicot, érkezett az Intertől Longo, és náluk maradt a Serie B egyik nagy reménysége, Jorginho is. Nem Tonitól fogják magukat összecsinálni a csapatok, de mindent a maga szintjén vizsgáljunk. Az öreg égimeszelő szép napokat okozhat még Veronában, a Palermót például az ő góljával verték ki a kupából.

Még ezeket is felülmúlja Cirigliano leigazolása, ami legalább olyan nagy teljesítmény, mint egy évvel ezelőtt Weiss Pescara általi megszerzése. Nem, annál is komolyabb. Cirigliano évekig volt az olasz nagyok egyik kedvelt célpontja, végül nem lett ezekből a pletykákból semmi, de a Hellas jelentőset fogott a középpályással. Összességében pedig ez a keret jobbnak tűnik a városi riválisnál, és ez valószínűleg bennmaradást is fog érni.

Ami bejött: Toni leigazolása még annál is jóval nagyobb szám lett, mint amit reméltem, és Jorginho is megszolgálta a bizalmat, legalább januárig. A keret minősítése a Chievóhoz képest viszont újfent nem volt meredek következtetés.

Ami nem: Longo senki köreit nem zavarta, vissza is ment Spanyolországba, Cirigliano meg szintén nem mutatott ahhoz képest semmit, amekkora bizalmat helyeztem belé. Ez valószínűleg Jorginho távozásával azért változni fog, mert az világosan látszik, hogy Mandorlini őt szeretné beépíteni a brazil-olasz helyére.