A haza bölcse vagy a nemzet hóhéra?

Allegri…Nem könnyű kérdés. Egy azonban biztos: három érmet nyert. Na, ki ismeri fel a címet és az utána következő, némileg módosított részt? A cím maga egyébként nem utal közvetlenül a most következő bejegyzés témájára, csak hasonló a kérdés, és easter eggnek sem utolsó. Szóval a lényeg: Massimiliano Allegriről szeretnénk elmélkedni egy kicsit, az ő munkásságáról a Milannál, és természetesen arról, vajon tényleg olyan szörnyű edző-e, mint ahogy azt sokan állítják.

Azzal kezdeném, hogy ami itt következik, az természetesen csak magánvélemény, és természetesen elfogultság is közrejátszik.

„Általános megvetés övezi, rosszabb esetben kiröhögéssel tarkítva Allegri munkáját, különösen az elmúlt 2 évet tekintve. Van itt mindenféle köpködés: irtózik a valódi alkotóktól, csak az focista számára, aki lefosott ínnal is lefutja a 35 kilométert meccsenként, és a csapatából rövid úton száműzi azokat a játékosokat, akik egy rögbimérkőzésen nem állnák meg a helyüket.” – indítja Esti Kornél azt az írást, amelyről még lesz szó később, és amely tulajdonképpen egy Allegri által írt esszét tartalmaz, amiből sokat lehet megtudni.

Kezdjük ott, hogy a Milan nemrég menesztette Allegrit, egy katasztrofális szezonkezdet után, és ezen senki sem lepődött meg. Ilyenkor ez szokott történni, és kész. Jött helyére Seedorf, akivel elindult egy kicsit fölfelé a csapat, kezdenek nyeregetni. Most akkor Seedorf jobb edző, mint Allegri? Dehogyis. Az edzőváltásnak tudhatóan van egy olyan hatása, hogy felpörgeti egy kicsit a játékosokat, mindenkinek ismét bizonyítani kell, így átmenetileg ilyenkor megugrik minden csapat teljesítménye (ami normális esetben eleve a tudásszint alatt volt, hiszen ez a menesztés oka). Hogy ez a menesztés jó döntés volt-e? Igen és nem. Jó ötlet ilyen helyzetben edzőt váltani, mert a gyors tűzoltása szükség volt. Ugyanakkor nem jó ötlet olyasvalakit kinevezni Európa legeredményesebb klubjának élére, aki pár hónappal azelőtt még focista volt. Egyszerűen nem rendelkezhet akkora taktikai tudással és tapasztalattal, hogy hosszú távon sikeresen elvezessen egy ilyen klubot. Kijött ez az Atlético Madrid ellen is, ahol az első félidőben remekül játszott a csapata, de a félidőben Simeone lereagálta a helyzetet, és rögtön ott állt hülyén. Ragozhatnánk még egy ideig a témát, de ez a poszt nem Seedorfról szól, így lépjünk rajta túl annyival, hogy nem egy edzőfejedelem.

Sokak szerint Allegri eredményei nagyrész a szerencsének/bíróknak/jó keretnek tudhatóak be, ő maga nem sokat tett hozzá. Ennek már önmagában nincs sok értelme, rossz edzővel egy jó keret nem lesz jó, lásd a Palermo szezonkezdetét. Kedvenc közhelyeink egyike, hogy a győzelmet nem kell magyarázni, így a bajnoki címet hozó szezonjáról nem is fogunk hosszan értekezni. Igen, akkor tényleg a Milannak volt a legjobb kerete, de azért azt nem mondjuk már, hogy az éppen Európa trónján ülő Inter mellett olyan laza lett volna a dolog. Hiába Benítez irányította őket, hiába kezdtek rosszul. Attól még az egy erős olasz bajnokság volt, amit nem lehet csak úgy véletlenül meg Ibrából megnyerni. Arról nem is beszélve, hogy még Nocerino is jó játékosnak tűnt akkor.

Második szezonjában egy bajnoki ezüstöt gyűjtött be Allegri csapata, Ibrahimovic nagyon sok év után először nem lett bajnok. (Ez amúgy nem nagyon jön ide, csak elég érdekes tény.) Valóban úgy futottunk neki a bajnokságnak, hogy mindenki a Milant várta az  élre, hiszen az Inter romokban hevert, a Juventus pedig épp akkor vágott bele egy olyan projektbe, ami az életjeleket már rég nem produkáló Pirlo, és az ezen a szinten újonc Conte munkáján nyugodott, és enyhén szólva is kockázatosnak tűnt. Aztán megláttuk, hogy mit tud az a Juventus, és néhányan még mindig úgy gondolják, Allegrinek egy veretlen bajnokot kellett volna megelőznie. Amitől egyébként nem járt messze, mert hiszen ha Muntari gólját megadták volna. (Ez amúgy egy rendkívül buta érv, azt a bajnokságot nem a Juventus, hanem a Fiorentina ellen bukta a Milan. meg Matri is rúgott azon a meccsen egy meg nem adott szabályos gólt. Tudom, lélektani előny meg minden. Ne menjünk bele.)

Jött a harmadik, legnehezebb szezon, Ibra és Thiago Silva nélkül, nagyon komoly beragadással. Ment a spekuláció, hogy mikor rúgják már ki végre Allegrit, de végülis a marasztalás mellett döntött Berlusconi és stábja, és ezt egész tavasszal nem győzte dicsérni a sportsajtó. Nagyon komoly feltámadást produkált a Milan, és most direkt nem vesszük ide a büntetők kérdését, mert az nem változtat azon a tényen, hogy a játékuk hatalmasat javult. Ebben az időszakban volt az a meccs, amikor végleg meggyőződtem arról, nagyon okos edző ez az Allegri. A Milan-Barca meccs, amelyet az ellen a Barca ellen nyert meg a csapat, amelyet még Vilanova vezetett, és amelyik a spanyol bajnokság őszi szezonjában kétszer vesztett pontot. Akkor és ott egy tudatos, nagyon szervezett és nagyon jól összerakott csapatot láttunk, amit a legnagyobb ostobaság és szűklátókörűség mellett sem lehetne elvenni Allegritől. A visszavágó valamennyire árnyalja a képet, de azért a másik oldalon sem buta ember ült, sajnos akkorra ő is rájött, hogy a centerek ellen jó belső védő hiányában nem tud mit kezdeni a Milan.

Nagyjából a történelmet megnéztük, innentől ki-ki vonja le a maga tanulságait. (Bölcs vagy hóhér, ugye.) Még egyvalami hátravan: a forrásban is idézett taktikai dolog. Itt lenne érdemes elolvasni azt a posztot, ugyanis az egy Allegri-esszé fordítását tartalmazza, amiben ő maga leírja, hogyan képzeli el a középpályás játékot. Ide tessék kattintani.

Ha megvagyunk (ha nem, akkor zanzásítva a lényeg: registát szeret használni) akkor azon gondolkodjunk el, vajon ezt láttuk-e az ő mindenkori Milanjában. Nem. Ugyanis Montolivo érkezéséig egyszerűen nem volt ilyen játékosa (Pirlo akkor még Milanisták szerint is lassú, unott és körülményes volt), ezen kívül van Bommel baromi jól működött a védelem előtt. Sokáig csak gyémántot láttunk tőle, amivel a kiscsapatokat végigverte, Arrigo Sacchi szerint ennek pontosan a védők elé berakott verőlegény volt az oka. Ebben nagyon igaza van, az összes Cagliari-Milan meccsen a közelmúltban azt kellett konstatálnom, hogy egyszerűen képtelen a Cagliari a kapu közelébe kerülni, mert minden támadást csírájában fojtanak el. Azt pedig be kell látnunk, hogy sok pontot így lehet szerezni.

Montolivo érkezése és van Bommel távozása ezt valamennyire felborította, igazából ekkor láttuk meg a leírtakat, ekkor robbant be El Shaarawy. Később aztán De Jong mellett próbálgatta Montolivót, de volt ott mindenféle formáció (ennyit arról hogy nem képes változtatni) aztán Kaká érkezése kicsit felborította a dolgot, mert inkább rá került a hangsúly a támadások szervezésénél.

Összességében tehát azt tudom mondani, hogy véleményem szerint Allegri egy értelmes, az ellenfeleket jól feltérképező edző, aki a neki adott anyagtól függően komoly eredményekre is képes lehet. Így például ha Prandelli nem hosszabbít a válogatottnál, nagyon örülnék az ő kinevezésének (volt már erről szó korábban is) mert egy ízig-vérig olasz szellemiségű és nagy tudású edző irányítaná a csapatot. Aki ráadásul még az egyéniségekkel is nagyon jól tud bánni, lásd Ibra, Balotelli, Cassano, stb.