2014. június hónap bejegyzései

Elmélázó elmélkedés

Hagyjuk most Marchisiót, meg Chiellinit és Suárezt is. Beszélgessünk egymás közt, csak te meg én. Próbáljunk rájönni, hogy mi lehetett a hiba, hol került nagyon komoly mennyiségű fos a gépezetbe. Miként lehet az, hogy Anglia egyértelmű és általam is feldicsért legyőzése után két köpedelem meccs következett? Sokan erre azt mondanák, hogy Prandelli egyszerűen – és megint – ráhúzta a Juventus játékát a válogatottra, aztán hadd szóljon. Ez viszont nem igaz. Egyrészt valami ilyesmi mentén haladt 2012-ben és akkor ez Eb-ezüstéremmel járt, másrészt nem nagyon volt más választása, mint azokban a játékosokban és abban a szisztémában gondolkozni. Marchisióba és Bonucciba bele lehet kötni, de posztjukon egyértelműen a legjobbak az őket követő juventinók, és ha már szélsőhátvédekben elvszerűen nem bízik Prandelli, értelmetlen lett volna nem háromvédős-rendszert nyomatni.10506606_10152310964412851_8594366103610147226_o Egy kattintás ide a folytatáshoz….

La pagelle: Olaszország – Uruguay 0-1

Buffon: Volt, hogy bravúrral kellett védenie, a gólról pedig nem tehetett. Ezúttal sem múlt rajta semmi. 6

Barzagli: Suáreznek csak egy-egy momentuma akadt mellette, végig okosan és szívvel játszott. Most már elmondható, hogy a vb legjobbja volt a védelemben. 7

Chiellini: Hozta az átlagosat, bár hibái most is akadtak, mint ahogy Costa Rica ellen is. A Suárez-incidensnél neki és az urunak is járt volna a piros. 510443993_832865590057399_2832190297646625029_n Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Pontozás: Olaszország-Uruguay 0-1

00prandelliAz a szar ebben, hogy ha abban az egyetlen pillanatban nincs az, ami, valaki elfejeli Godín elől a labdát, akkor most vidámak lennénk és azon vitatkoznánk, Marchisio kerüljön-e vissza később a kezdőbe. Mert Uruguayt sikerült megfogni, nem volt normális helyzetük,  egy komolyabb, de azt meg nagyon elrontották. De ilyenkor van az, hogy most nekik volt szerencséjük, és ezt rohadtul megérdemelte az olasz válogatott: oké hogy pech a kiállítás meg a bekapott gól is, de mégis ki tehet arról, hogy ez a továbbjutásba került? Ez van, ha az olaszoknak szurkol az ember. Tovább után pontozás. De nem tudom annyira lehúzni a csapatot mint kéne, mert a meccs nagy részében az eredmény tartása volt a feladat, ez pedig nem ment rosszul. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Olaszország – Uruguay

Ez itt egy olyan poszt, ami belőletek fog felépülni. Vélekedéseitekből és minden efféle szépségből. Oka a következő: lusta gecik voltunk, és egy normális beharangozót sem voltunk képesek összehozni, nemhogy taktikai feltérképezést az urukból, mint legutóbb az angolokból és Costa Ricából. Ez van, a mai nap úgyis eldönti, hogy bocsánatos lesz-e a bűn vagy mehetünk vissza a balettba ugrálni.

Elnézést.

Gyűljenek a kommentek legalább! Ez itt alább a kezdőcsapat.10409482_849962428364600_8743184078168453754_n

Nyugello

Meglepő lett volna,ha nem így alakul. „Szakmailag” nem túl sok mindent lehet értékelni a Costa Rica elleni meccsből, Prandelli csapata körülbelül annyira pörgött, mint egy nagymama által meghajtott áramtermelő, a harmadik napján. Ugyanakkor az angolok elleni teljesítmény után nehezen hihető, hogy csupán ennyit tudnának – mi meg tisztában vagyunk az olasz viszonyokkal, így megnyugtatunk mindenkit, sokkal jobb így várni a keddi meccset.

prandelli_calma Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Tovább vagy előre

Eddig a világbajnokság számomra szinte másból sem állt, csak csalódásból. A spanyolok szimpatikusak voltak, ráadásul talán megfoghatták volna a brazilokat, kiestek. A brazilok eleve nem szimpatikusak, a kötelező hátszéllel meg nagyon nem. A németeket egyenesen utálom, Müllerrel az élen, erre tessék. Görögország a szívem második választottja, és két meccsen egy pont. A hatásvadász bevezető nagyjából ennyit takar, remek meccsek voltak egyébként. De a lényeg, hogy a sok nekem nem tetsző eredmény mellett a legfontosabb rendben van: az olasz válogatott jó, és a csoport többi eredménye is kedvező (tegnap egy iksz lett volna a tökéletes, a kocsmában csöndesen szorítottam ennek, de csak nagyon csöndesen, mert mellettünk igazi hardcore arcfestős-kiabálós angol fanok ültek, remek hangulatot csináltak egyébként). És a spanyolok kiesésével egyszerűen nem látok olyan csapatot, akit ne tudnának megverni, ők is csak a stílus miatt lettek volna neccesek. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Drukkertípusok – 1. rész

A juventino

Meggyőződése, hogy az egész világ ellene és csapata sikerei ellen dolgozik. Mindenkori kiindulási alapja egy olyan súlyos üldözési mániából fakad, amibe eddig csak a legmocskosabb diktatúrák tudták eljuttatni alávetettjeiket: nincsenek árnyalatok, finom különbségek vagy kulturált eszmecsere. Vannak ők és mindenki más ellenük. Csak igen vagy nem létezik. Az ebből fakadó arrogancia pedig már csak hab a tortán, amolyan hordós mellékíz a testes vörösborban.
Nem kérdés, a felsőbbrendűségi téveszme korábban is megvolt, de az igazi bekattanást a calciopoli hozta el, ami a mai napig képes prüszkölő kurvaanyázásokat elindítani. A juventino önmeghatározás lényéből fakad a tagadás: nem az számít, hogy ők csaltak és megbüntették őket, csak az, hogy mások csaltak, őket viszont nem büntették meg! A dögöljön meg a szomszéd kutyája is legszebb balkáni hagyományai ezek. És lássuk be, tényleg rémes volt: egy teljes évet eltöltöttek a másodosztályban! Semmi gond, a spirito Juve ott figyel mindenkinél, hiszen már Vidal is Juventus-sál alatt aludt el gyerekkorában. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Letisztult funkcionalitás – Costa Rica taktikája

A vb számos meglepetése közül az egyik mindenképpen az, ahogyan Costa Rica bemutatkozott Uruguay, még titkosan sem kimondottan éremre esélyes, de továbbjutásra mindenképpen komoly sansszal pályázó legényei ellen. Pintóék ráadásul úgy verték meg az uru aranygenerációt, hogy semmi különöset nem csináltak, de azt elképesztő fegyelmezetten és hatékonyan. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

A De Rossi-egyensúly – múltidéző

Nem mindig voltam akkora bizalommal Prandelli felé, mint most, és ezt mutatja az alábbi poszt is, ami szinte napra pontosan 1 évvel ezelőtt született. Talán érdemes lehet mai szemmel is átolvasni: miben változott, miben lett rosszabb – nem lett – és főleg jobb a válogatott. A Konföderációs Kupa nyilvánvalóan nem a focivilág csúcsa, de bizonyos következtetéseket ott is le lehet vonni. Ezt akkor meg is tettem.
Annyit még hozzátennék, hogy akkori következtetéseimmel 100 százalékosan egyetértek és ez már önmagában sem kis dolog.

– Adj egy csókot, Balotellinek emberi haja van!

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Megszületett a Tikinaccio

Miközben a világ tavaly és idén – akkor a Barcelona, idén pedig a spanyol válogatott egy-egy katasztrofális meccse után – eltemette a tiki-takát, idejét és jelentőségét meghaladottnak tekintve, addig Prandelli és az olasz válogatott szépen és csendben megmutatta az angolok ellen, hogy bizony a legszínvonalasabb futball még mindig két egyszerűnek tűnő, de valójában nagyon nehéz dologról szól: eljuttatni a csapattárshoz a labdát és főleg megtartani azt. Végletekig leegyszerűsítve ugyanis ez az a fajta foci, ami ellen a világon senkinek sincs megfelelő ellenszere.
Ha nincs nálad a labda, nem tudsz nyerni.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….