A válogatott keretről – pro és kontra

Emlékeztek, legutóbb úgy álltunk neki az Eb-nek, hogy egy posztban kvázi felvázoltuk a válogatott minden játékosát, aztán mondtunk rájuk jókat és rosszakat is. Ilyen most nem lesz, egyrészt mert sokadszorra értelmetlen, lévén olyan nagy körforgás nincs a válogatottban pár év alatt, másrészt mindenki pontosan ismeri a másik véleményét adott focistáról – vagy ha nem, majd a kommentek között megismeri. Ez tehát elmarad, ellenben egy felvezető posztot mindenképpen szerettem volna, mielőtt beleugrunk a dolgok sűrűjébe. Ezért most egy olyan felsorolás következik, amiben posztonként sorra vesszük, kik kerültek be a vb-keretbe, és esetleg Prandelli még kikre gondolhatott volna. Csapatmunka!906307_542338912537521_4885377561004525873_o

Kapusok

Itt fogunk a legkevesebbet vitatkozni. Buffon vezérhímségéhez kétség sem fér, úgy uralja még ma is kisugárzásával a Serie A-t a többi kapushoz képest, mint ahogy a Rodoszi kolosszus fogadhatta a szigetre érkező hajókat: lenézve, érdeklődő mosollyal az arcán, hogy mihez szeretnének kezdeni a lábai között. A statisztikák nyilván más és más egyest fognak kihozni, de ennek az az egyszerű oka, hogy Buffon előtt nem szar védelem és csapatvédekezés szerepel, így lényegesen kevesebb is a dolga egy-egy meccsen, mint másoknak.

Jó kérdés, hogy ki lesz a kinevezett helyettese, én szokásjog alapján Sirigura tippelnék, és ez rendben is van. Fiatal, már a Palermóban is válogatott volt, több szintet ugorva a PSG-ben is alapember. Elég vicces belegondolni, hogy aprópénzért került Párizsba, lényegében csak azért, hogy az akkor nagyvad Pastorét, akivel országos cimborák, az arabok jobb tárgyalási pozícióból csábíthassák. Mostanra pedig többet ér, mint az argentin, akit – nem lehet elégszer megismételni – 40 millióért vettek meg. Jól felhasználta ezt az összeget a Palermo, mi?
Sirigu egyelőre Buffon közvetlen ági örököse.

A szezonnak még egyértelműen úgy futottunk neki, hogy Perin lesz az a kapus, aki 10 év múlva is a jövő lehetősége lehet, aztán tessék, remek teljesítményt hozott az egész bajnokságban, pedig csóri Bizzarri azt hitte, hogy komolyan lesz lehetősége mögötte/előtte. Kincstári volt a bizalma, mert Perin már a Pescarában ennek előtte 2 évvel is kitűnt. Az alábbikaban pár mondatban ki is térünk rá, hogy miért van teljesen rendben a kerettagsága, ami lássuk be, nem csak saját jogon alakult így, egyszerűen el is fogytak körülötte a szóba jöhető vetélytársak.

Ki hiányzik?

Hát ez az, senki. De Sanctis jó előre lemondta a válogatottságot, Marchetti meg egészen egyszerűen valami önsorsrontó átkoz hordoz magán. Két teljes évébe telt, hogy reaktiválja magát a válogatottnál, erre ami csak elromolhatott, az elromlott a Laziónál, bizalmat és önbizalmat vesztett, a vetélytársakat és korát nézve pedig lassan biztosra mondható, hogy soha nem lesz már a válogatott egyese.
Többé-kevésbé reális választás lett volna még Prandellitől Consigli és Mirante – utóbbi a bő keretben szerepelt is -, esetleg Padelli.

Szélsővédők

Kevés a felhozatal, ezért nem csodálkoznék, ha újra többször előkerülne a háromvédős megoldás. Őszintén szólva simán lett volna minőségi választása – még minőségibb is, mint egypár behívott -, de erre kitérünk később.
De Sciglio teljesen rendben van, az új ígéret – nyilván pont tegnap sérült le -, Abate maga sem tudja mit keres itt még mindig, de a kötelező rossz, Darmian szódával elmegy, habár egyetlen darab válogatottságával még olasz feliratokon kívül sem látott nagyon mást, és B-tervként esetleg itt kell számolnunk Chiellinivel is. Ennyi. Ez pedig kevés, de még inkább minőségileg hiányos.

Ki hiányzik?

De Silvestri mindenképpen. Szokták szeretni, ha valaki pont világverseny előtt beteljesíti a játékával azt a minőséget, amit anno kinéztek belőle, de láthatóan Prandelli nincs oda a tündérmesékért. Simán elférne Abate helyett, de a mennyiséget elnézve, a többiek mellett is bőven. Criscitónak valami komolyabb vaj lehet a füle mögött, mert éppen leküzdötte a bundabotrány árnyait, már-már megbocsátást nyert, erre pont a vb-ről maradt le, hogy magányában küldhesse el a kurva anyjába az erről tehetőket a Twitteren. Ahol Abate, Darmian, de még az ugyan tehetséges, viszont túl sokat nem bizonyított De Sciglio kerettag, ott a BL-ben stabilan szerepet játszó Mimmónak is helye lenne. Nem értem.

Pasqual otthon hagyását is értetlenül figyeltem, pedig ő tényleg a baloldalon született, nem csak oda törték. Még egyszer írom: ha Prandelli eltökélt szándéka, hogy három védővel játsszék, ám legyen, de erre semmi sem utal.
És a rend kedvéért emlékezzünk meg azokról, akiket a többség is szívesen fogad lieblingjének. Balzaretti és Maggio arany pofák, de kicsit is reális esélye itt csak utóbbinak lehetett volna. A korukat elnézve, velük több tornán nem is fogunk találkozni.

Belsővédők

Marad a sorminta, mert a válaszásba itt sem igen lehet belekötni. A torinói különítmény egyértelmű, Paletta pedig egész éves játékával igenis rászolgált a válogatottra.

Ki hiányzik?

Szakmailag talán senki. Astori lassan az örök ígéret kategóriában ragad, legalábbis eddig nagyon jól hozza azt a formát, hogy mégoly remek képességei ellenére is lehoz 5 meccset korrekten, 2-őt csettintésre méltóan, majd a következő kettőn kulcsszituációkban ront, és kezdődik előlről a kör. Valószínűleg a nyáron már tényleg váltania kell, de az élboly csapatainál biztosan nem lenne kezdő, az országból meg azért ne menjen el. Alighanem megfelelő hely lenne számára a Lazio.

Ranocchia a bajnokság vége felé egészen magára talált, nem véletlen, hogy tartaléknak befért, Ogbonna pedig a lehető legrosszabbat tette magával a Juventus-ba igazolással, mert ha csak egy évet kivárt volna, és osztozik a Torino káprázatos szezonjában, most még drágábban válthatna klubot, ráadásul ott még talán számítanának is rá.
Igen, Lucarelli megérdemelte volna, azért. Ez sajnos mégsem ilyen alapon működik. Egy iskolát is siratok ezzel.

Középpályások

Kezdjük a kötelező kűrrel, Marchisio lehet ilyen meg olyan, de nincs keresnivalója a válogatottban. Volt egy másfél éve, amikor még engem is meggyőzött a sajtó kis dédelgetett kedvence kategóriából kitörve, de elmúlt. Pirlo és De Rossi nem kérdés, világklasszisokról csak a kötelezőt, és a PSG-kettős is teljesen megérdemelten van a vb-n – legalábbis elég furcsán festene, ha egy olyan klub alapembereit vétóznánk meg, akik messze jobban szerepeltek, mint bármelyik Serie A-s csapat.
Candreva képességei ismertek, de élete szezonján túl nemigen kell megerősíteni a tagságát, míg Aquilani a láthatatlan fiú karakterét hozza sikeresen, immár 10 éve. És ne legyen kétségetek, én nagyon bírom őt, főleg amikor szezononként 6-7 meccs erejéig valamit mutatni is méltóztatik, de ugyanaz a kiskedvenc, mint Marchisio. Parolo tippre túl sok lehetőséget nem fog kapni, ellenben ő a csendes eminens, aki mindig decensen elvégzi a rá kiosztott munkát, lehet egy-egy szebb pillanata epizódszereplőként.

Ki hiányzik?

Montolivo persze kint lenne, ha nem törik el a sípcsontja, és Romulo is beférne, ha kevésbé lett volna lelkiismeretes. Giaccherini mágiája szerencsére elmúlt, Poli rossz vicc, Florenzi meg nem ez a kategória még – szerintem később sem lesz az. A jó Diamanti szerencsésen kiírta magát a foci közéletéből a kínai vagyonért.
Integet még Jorginho is, valamelyest jogosan – habár nélküle sem omlott össze a Hellas és vele sem lett jobb a Napoli.

Támadók

Két ember helye szerintem sem lehetett kérdéses, ők pedig Balotelli és ImmobileCerci a szükséges rossz, de ilyen szezon után természetesen neki is ott van a helye, ez így korrekt. Cassano és Insigne pedig azt lesz hivatott szolgálni, hogy legyen valami finesz is a pályán – habár előbbi egy ketyegő bomba és ha Balotellivel egymásra találnak, meglesz az elmegondozó.

Ki hiányzik?

Talán itt lehet a legnagyobb vitákat lefolytatni, mert szezonbeli számai alapján tényleg megérdemelte volna Rossi, de szokás szerint a térdei elintézték. Én egy picit megértem Prandellit, amiért nem mert kockáztatni. Nem tudjuk meg mi lett volna, ha elviszi. Azt viszont tartom, hogy a Destro/Gilardino/Toni hármas közül valakinek ott lett volna a helye. Nem baj az, ha van egy régimódi centered, ha már egyszer az olasz válogatottat igazgatod. Szívem szerint Gilát választanám, de a másik kettő is védhető választásként vonult volna be a köztudatba. Biztos vagyok benne, hogy a régimódi centerjáték egy kicsit hiányozni fog.

Nagyjából ennyi. Látjátok, végül mégiscsak valami méricskélős játék lett belőle, de ez a legkevesebb. Most ti jöttök, mondjuk valami olyasmit kéne, mint én: ki és miért hiányzik – ha ugyan?
Lezárásként még annyit, kicsit óvatosságra inthet mindenkit az a tény, hogy a szakportálok éves Serie A-s álomcsapataiban – én most konkrétan a Whoscored-ot veszem alapul – nem sok az olasz, az övékében konkrétan 5, és abból is csak 3 van ott a keretben.

(Reményeim szerint lesz még taktikázós poszt is, mint a régi szép időkben, végül egy kommentgyűjtő beharangozó is minden meccs elé – kezdetnek megteszi az angolok elleni éjféli is. Illetve az olaszok számára lazsálósabb napokban jó lenne a régmúlt világbajnokságait feleleveníteni. Apropó, talán tippversenyt is beleveszünk. Ezek a tervek.)