Győzelemmel felérő döntetlen vagy döntetlennel felérő győzelem?

Van egy elég komoly, bejelentésre váró információnk az angolokkal kapcsolatban: Hodgson alapvetően már nem a 4-4-2-ben hisz. Persze ahogy látni fogjuk, az egyik B-terv még mindig ez, de alapvetően modernizálódtak, ezzel összehangban pedig elkezdték alkalmazni a 4-2-3-1-et. Ráadásul hosszú-hosszú idő után pont Hodgson merte meglépni – pedig az öreg nem a nagy újításairól híres -, hogy Gerrard vagy Lampard közül egyszerre csak egy van a pályán. Vagyis mindent összevetve, a mostani angol válogatott bizony jobb lesz, mint a 2 évvel ezelőtti.

Emlékezhetünk, az Eb-n a fő kérdés az volt, hogy Pirlo játékát el tudják-e fojtani az angolok – főleg Rooney -, és ha igen, mivel tudnak visszavágni az olaszok. Pirlo élt, mint ha a vízben – szerencsére, mert nemigen lett volna értékelhető visszavágása Prandellinek.

Most kibővül a kérdések sora, egészen egyszerűen a megváltozott körülmények miatt is. Olaszország 4-1-4-1-es módon fog kezdeni, ami alkalomadtán gyönyörűen fog átváltani 3-4-3-ra, de gyengeségnek szokás szerint megmaradnak a szélek. Ráadásul elég valószínű, hogy Darminan maholnap fogja letudni második válogatottságát, Chiellinit pedig vészmegoldásként – szokás szerint – száműzik a balszélre, így izgalmas előjelekkel számolhatunk. Arról pedig még nem is beszéltünk, hogy Buffon lesérült, Sirigu kezd helyette.

Az nyilvánvaló, hogy most Welbeck kapja Pirlo személyében a megtisztelő feladatot, Rooney pedig kimegy balszélre a 4-2-3-1-ben, hogy alkalomadtán fellopakodva azért visszatérjenek a 4-4-2-höz. A csata másik gyújtópontja pedig a Verratti-Gerrard különmeccs lesz, ami alapvetően eldöntheti, hogy a két, végsősoron öttagú középpálya közül melyik nyomja le a másikat.

Röviden megérdeklődtük a Three Lions-nál is, mire számíthatunk. Arra alapoznak, hogy fiatal és főleg baromi gyors a csapatuk, illetve számítanak egy annyira nem is valószínűtlen agybajra az olaszoktól – Balotellit és De Rossit nevesítik, de benne lehet ez másban is, és itt nagyon szigorúan néznék Chiellinire, ha nem félnék tőle szemtől-szemben -, végül Rooney magánszámaira.
Fun fact: Buffon hiányában a válogatott az elmúlt 5 nemzetközi tétmeccsén nem tudott nyerni. Négyszer döntetlent játszott, egyszer kikapott.

Mit várok? Elég komoly háborút a középpályán, árkokkal tarkítva. A pálya erre amúgy is alkalmas.

Mit remélek? A szokásos, jól záró védelmet, sok és pontos passzal. De Rossi valószínűleg gyakran fog visszajárni, a háromvédős-rendszernek pedig vélhetően az egyik tagja lesz.

Mitől félek? A szélek borzasztóak, és ezen egyetlen felállás sem javít. Chiellini nem jó balszélen, ha pedig a tanácstalansághoz a szokott durvaság is társul, gebasz lesz.

A meccsel kapcsolatos hírek, gondolatok és benyomások megörökítésére is szolgál a poszt, reméljük az éjjeli órák ellenére is jó páran itt leszünk és beszélgetünk. Amint megvannak a hivatalos kezdők, azokat is betoljuk.