Prandelli kis taktikai könyve – 3-4-3-tól a 4-1-4-1-ig

Az alábbi posztban a saját benyomásaimon túl döntően a Zonal Marking megállapításait fogom felhasználni, ábrák és képek terén pedig támaszkodni fogok az alábbi honlapra is.

Szemben az Eb-vel, mikor Prandelli alapvetően 3-5-2-ben és 4-3-1-2-ben gondolkozott, két év múltán csak annyi változott, hogy a Juventus által csúcsra járatott, és a klub játékosaival a válogatottban is hiba nélkül alkalmazott felállás megmaradt – mutatja ezt a behívott szélsőhátvédek alacsony száma -, viszont a 4-3-1-2 helyét klasszikus irányító híján – hiszen Diamantinak többet nem kell válogatott teendők miatt pluszpihenőt kérnie -, átvette a karácsonyfázás, azaz a 4-3-2-1. Ezen belül is az egyik legfrissebb újítása egy elnyújtott, Y-alakú középpálya, amire bővebben is ki fogok térni.

3-5-2-ben a válogatott. De Sciglio és Abate wingback-módban támadnak és visszazárnak, Marchisio/Motta szerepe pedig az, hogy támadásban amolyan árnyékirányítóként segítsen a csatároknak. Ez alkalmilag megengedi a 3-4-3-at is, amivel Prandelli szintén kísérletezett, legutóbb Luxemburg ellen.

3-5-2 esetében a védelem nem is kérdéses, adott a Juventus-mag, wing-back-ben pedig ideális esetben a De Sciglio-Abate kettős kezd. Bár De Sciglio is alapvetően jobbos, de Abate képességbeli hiányai miatt nem igazán helyezhető át, így De Scigliónak kell megoldania a baloldalt. Ez pedig általában nem a legjobban megy neki, és itt mutatkozik meg az első probléma. Az rendben van, hogy Prandelli amennyiben a védelemben csak középső-védőket alkalmaz, akkor a bajos helyzetet elódázhatja, de ettől még mindkét szélre nem marad minőségi embere. Részint saját hibájából – Pasqual, De Silvestri, Criscito -, részint bejáratott emberei rossz szezonja miatt – Maggio, Balzaretti.
Giaccherini, mint egy bárhol bevethető, sehol sem kimagasló, de mindenhol egy többé-kevésbé megfelelő minimumot hozó játékos erre a feladatra is jó volt.

A négyvédős rendszerben annyi pozitívum azért elmondható, hogy a széleken sokkal otthonosabban tud mozogni De Sciglio és Abate is. Inkább előrébb változik meg az állomány ezzel a felállással. 3-5-2-ben Balotelli és Immobile hozza a prima és secunda punta szerepköreit, viszont 4-3-2-1-ben már másfajta támadókra van szükség, így bekerül a képbe Insigne/Cassano és Candreva/Cerci is. Cerci inkább él a vonal mellett, Candreva viszont egy az egyben ügyesebb, és széleken játszó focistához képest jó meglátásai vannak. A támogatandó egy szem center ebben az esetben minden valószínűség szerint marad Balotelli. Ugyanakkor az is igaz, hogy Immobile sokkal mozgékonyabb és a védekezésbe is megbízhatóbban segít be.

4-3-2-1-ben a válogatott. Marchisio/Motta részint megtartja támadó szerepét, Candreva vissza-visszazár, de a szélsővédők előre-, és De Rossi visszalépésével ez is könnyedén alakulhat 3-4-3-as hadrenddé.

A középpálya legfőbb kérdése az, hogy Marchisio és Thiago Motta közül ki kezdjen, és itt egyértelműen Mottára esik a választásom. Jól passzol és előre is hasznosabb tud lenni. Ugyanakkor az elmondható az egész középpályáról, hogy a válogatott messze legjobb része, és különösen a passzbiztonságukkal emelkednek ki az ellenfeleik közül.

Végül térjünk át az utolsó felkészülési meccsre, és a korábban már emlegetett Y-középpályára. Az első félidőben az ábrán látható volt a válogatott kezdője. Névleg 4-1-4-1-ként indult, maga az Y-alak De Rossi közvetlen, védelem előtti járőrözésében, illetve az előtte focizó, párhuzamosan elhelyezkedő Pirlo-Verratti kettőssel együtt volt meg.

Ahogy az is kiderül, ez a 4-1-4-1 arra lett kitalálva, hogy könnyűszerrel át lehessen alakítani 3-4-3-as felállássá, személyi cserék nélkül.

A 3-4-3-as próbálkozások egyébként élőképen is látszanak. De Rossi visszhúzódott Chiellinihez és Bonuccihoz, Marchisio és Candreva pedig szélsőként támogatta Balotellit.

Ami még világosan kiderült a vb-selejtezőkből, hogy Prandelli egyszerűen nem tudta eldönteni, pontosan kikben bízzon támadások terén. Összesen 11 csatárral próbálkozott tíz meccsen, de négynél több mérkőzésen egyikük sem kezdett, sőt, Cerci, Cassano és Immobile egyszer sem.

Mire számíthatunk alapvetően? Egy olyan felállásra, amelyik rugalmasan és főleg – szükség esetén – cserék nélkül tudja váltogatni a 4-3-2-1-et, a 4-1-4-1-et, a 3-5-2-őt és a 3-4-3-at. Mindennek az alapja pedig a passzbiztonság lesz.

Min lehet elcsúszni? Azon, hogy a széleken való védekezésre Prandellinek egyszerűen nincsen megnyugtató megoldása.

  • Curvasud93

    Balzarettinek nem rossz szezonja volt, 11 meccsen játszott összesen, több, mint féléve sérült.

    • EstiKornel

      Mi a rossz szezon, ha nem az, hogy az egészet kihagyod sérülés miatt?

      • Curvasud93

        Így jogos. 🙂

  • Curvasud93

    Ha nincs Buffon, nem DDR szokott a kapitány lenni? (hú, milyen magyaros mondat)

    • Curvasud93

      Szerintem kapitányosabb alkat Pirlónál.

  • Curvasud93

    Egy kis Serie A: Torosidis és Koné kezd a görögöknél, Kolumbia csapatában meg Armero, Cuadrado, Ibarbo, Yepes, Zapata, Zuniga.

  • Rober7

    Antonellit nemcsak érzelmi okokból, hanem a válogatott szempontjából is sajnálom… jó szezonja volt

    • Hory94

      Ha válogatni kellett volna, akkor inkább Ő, mint a butaszőke Abate, és akkor DS is maradt volna a helyén.
      Nekem az a furcsa, hogy a 4 Milan nevelésű szélső védőből (eddig) az futotta be a legjobb karriert, aki a legsutább, és nem is védő, miközben 2007 óta ez a hiányposzt .

  • mancha

    Mindig örülök az ilyen elemzéseknek. A széleken történő védekezés tényleg elég gázos lesz, ha csak valami csoda nem történik. Nem vagyok lenyűgözve a mostani olasz válogatottól, de az eddigi tapasztalatok miatt kiváncsi vagyok, hogy ki az, aki felnő majd a feldathoz (mint anno pl Grosso). Én Insignet mindenképpe játszatnám és Immobile is jobb formában van, mint Balo.

  • Pingback: Megszületett a Tikinaccio | Il Nostro Calcio()

  • Pingback: Letisztult funkcionalitás – Costa Rica taktikája | Il Nostro Calcio()