Letisztult funkcionalitás – Costa Rica taktikája

A vb számos meglepetése közül az egyik mindenképpen az, ahogyan Costa Rica bemutatkozott Uruguay, még titkosan sem kimondottan éremre esélyes, de továbbjutásra mindenképpen komoly sansszal pályázó legényei ellen. Pintóék ráadásul úgy verték meg az uru aranygenerációt, hogy semmi különöset nem csináltak, de azt elképesztő fegyelmezetten és hatékonyan.

Nem meglepő módon, Costa Ricánál minden a védekezésből indul ki, és talán az egyik legdefenzívebb stílust hozzák a vb-szereplők közül – bár elegánsan, erre is ki fogok térni. A Serie A-ban leginkább a Chievónál találkozhattunk 5-4-1-el, és itt jegyzem meg, a háromvédős-rendszerekbe alakítható felállások reneszánszukat élik a vb-n – mégsem csak az olaszok a hülyék? Rögtön egy korrekt névvel indítanak: Keylor Navas eddig nem mutatott olyan bravúrokat, amelyek miatt mondjuk Ochoát szájára és lejjebb kapta a világ, de a lehetőség bőven megvan erre. A Levante kapusaként csapata legjobbjaként zárta az évet, több mint korrekt helyen végeztek a bajnokságban, ráadásul a Whoscored szerint ebben az szezonban nem volt nála jobb kapus a La Ligában. Két negatívumot lehet vele kapcsolatban összeszedni, és ezek közül is az egyik inkább baszakodás a kákával: egyrészt nem túl magas, 184 centi, másrészt a kapuból kimozdulva már nem olyan magabiztos, tipikus vonal- és bravúrkapus, főleg remek reflexeinek köszönhetően. Egyébként különleges edzésmódszereinek köszönhetően már többször is bekerült a sajtóba – elég az hozzá, a világbajnokságon jelen pillanatban nem sok egyértelműen jobb kapus szerepel, nagyon sok múlhat Navas-on.

A védelem ennél azért érezhetően gyengébb, és az sem véletlen, hogy Pinto három középső-védővel áll fel. Acosta szintén nem az az égimeszelő, a maga 175 centijével – bár az uruk ellen helyette a jó 10 centivel magasabb Duarte játszott, és szerzett gólt fejesből -, González és Umana viszont nagyon jól fejelnek, a beadások nagy százalékát ártalmatlanítják is. Uruguay nem sok beadásra volt képes – 15-re -, de ezek döntő része semmit sem ért, mindössze 4 jutott el csapattárshoz. Probléma inkább ott lehet – egyben lehetőség az olaszok előtt -, hogy Umana hajlamos korán besárgulni, González pedig amolyan Lúcio-style-ban, szeret feljárni és időnként fent is ragadni.

Átnézve a középpályát, annak is a közepét, Borges és Tejeda között klasszikus a munkamegosztás. Borges amolyan regista-módban szerepel, Uruguay ellen is nála volt legtöbbször a labda, habár támadásban jobb, mint védekezésben. Ezt az is bizonyítja, hogy dacára posztjának, elképesztően gólerős, jelenlegi klubjában, az AIK Solnába 54 meccs után 20 gólnál jár. Ez manapság egy csatár esetében is komoly szám, nemhogy a középpálya tengelyében játszó focistától. Tejeda vele szemben vegytiszta mediano, igyekszik a labdát megszerezni, majd azt biztonságosan lepasszolni.
A védelem – vagy adott esetben a középpálya – balszéle csak B-verzióval tud számolni, Oviedo sérült, a helyettese, Junior Diaz össze is hozott egy büntetőt, de összességében azért nem rossz játékos.

Ellenben Costa Rica védelmének – vagy megint csak középpályájának – jobboldala más kategória. Gamboa nem is kifejezetten védő, sokkal nagyobb szabadságot kap, mint bárki más a hátsó sorban, gyors és jól támad, amolyan közmondásos latin wing-back. Bár különösebben sokat még nem mutatott a klubfutballban – a Rosenborg játékosa -, de még csak 24 éves és láthatóan kulcsszerepe van a válogatottban. Az uruk ellen Costa Rica leggyakoribb passzkombinációja Duarte labdatovábbítása volt Gamboa felé, vagyis a védelem azonnal teszi ki a labdát a jobbszélre, Gamboa pedig alapvetően Campbellt igyekezett megjátszani. Erre jó is lesz figyelni. Labdaszerzés esetén az olaszoknak azonnal vissza kell zárniuk Gamboára, rá várhatóan Marchisio és/vagy Chiellini feladata lesz ügyelni, bár sok múlik azon, hogy Chiello marad-e a balszélen legalább névleg, vagy bekerül egy rendes balos a védelembe.

Képernyőfotó 2014-06-19 - 9.34.28

Az ábrán a nagyobb képen a Gamboa felé irányuló passzokat látjuk, míg kicsiben a Diaz felé érkezőket. Előbbi jóval többször kap labdát, és jelentős a különbség beadások terén is. Gamboa ötször is felért a labdával és be tudott adni, Diaz ellenben csak kétszer. Ráadásul Gamboa védekezésben is jobb, a mezőnyben a legtöbbször, ötször szerelt – holtversenyben Godínnal. 

A támadósorhoz érve pedig már egyértelműen minőségi veszéllyel kell szembenézni. Ruíznak nagyszerű mutatói vannak, jó seconda punta/támadó-középpályás – bár a Fulhamben bebukott, de a Benelux-államokban okkal van neve. Előbb a Gentben tett le az asztalra egy 78/26-os mutatót, majd a Twentében 65/35 és most a PSV-ben 14/5-nél tart. Uruguay ellen is aktív volt, bátran próbálkozott hosszú passzokkal is.
Bolanos ennél egy fokkal visszafogottabb és inkább szélső, mint vérbeli támadó, de gyorsasága miatt Pinto 5-4-1-es/3-4-2-1-es/3-4-3-as vegyesfelvágottjába nagyon is beleillik, az Uruguay elleni meccs egyik legjobbja volt, 4 kulcs- és 1 gólpasszával.

Nem véletlenül hagytuk a végére Joel Campbellt. Természetesen megvan rá az esély, hogy mint annyi felvillanó csillag, ő is hamar eltűnik, de idén tavasszal már a BL-ben is megmutatta magát – emlékszünk, Olimbiakósz (sic!) vs. Manchester United -, Uruguay ellen pedig valami embertelenül nagyot játszott. A mezőny egyik leggyorsabb játékosa, jól passzol, ügyesen átlátja a játékot, a befejezésekkel sincs gondja. Az Arsenal vagy komoly üzletet csinál vele, vagy beépíti a csapatába. Akárhogy is, rosszul nem járhatnak. Konstans életveszélyt jelenthet a gyorsasággal amúgy is csehül álló olasz védelemnek.

Összegezzünk.

Mi Costa Rica általános stílusa, védekezése és támadásépítése?

Zárt és fegyelmezett 5-4-1-ből indulnak ki, ami támadásban a felfutó szélsővédők miatt átalakul 3-4-2-1-es formációba. Ez az alap, ami adott esetben Ruíz és Bolanos csatlakozásával 3-4-3 is lehet, illetve labdatartásban és védekezésben hamar tudnak váltani 5-3-2-be is – ezt gyakran láttuk Uruguay ellen. Ilyenkor Tejeda járőrözik a védelem előtt, Ruíz hátralép Borges-hez, elől pedig les a lehetőségekre Campbell és Bolanos.
Javarészt a védelem labdaszerzés után Gamboa felé nyitja a labdafelhozatalt, ő pedig minél gyorsabban igyekszik átjátszani azt Campbell felé. A villám-, egyben kontratervük egyértelműen ez. Ugyanakkor kulturáltan védekeznek. Érdekes volt, hogy míg nagyjából ugyanannyit szabálytalankodtak, mint az uruk – 20-szor Cavaniék, 18-szor a közép-amerikaik -, addig ezekből a megmozdulásokból Costa Rica egy lapot sem kapott, ellenben Uruguay 3 sárgát és 1 pirosat.

Képernyőfotó 2014-06-19 - 10.04.16

Az ötfős védelem felállt, Tejeda (17) előttük, Ruíz (10) Borges (5) mellett, elől pedig Campbell (9) és Bolanos (7). Érdekesség, hogy a pálya közepi Y-alakzatra ők is építenek. Érdekes összevetésre adhat majd lehetőséget a Tejeda-Borges-Ruiz, illetve a De Rossi-Pirlo-Verratti/Motta hármas.

Miben jó Costa Rica, miben bízhatnak?

Navas kiváló formájában, illetve Gamboa és a támadóik gyorsaságában, ügyességében. Borges átlövései szintén jó kiindulópontot jelenthetnek.

Mire kell odafigyelnie az olaszoknak? Hogyan nyerhetnek?

Amennyiben már a középpályás védekezés során lefékezik a támadásokat, elkerülhetik azt, hogy lendületből érkezzenek Campbellék a védőkre, mert utóbbi nem sok jóval kecsegtetne. Kulcspont lesz, hogy Marchisio/Chiellini Gamboát, illetve – vélhetően és remélhetően – Motta Borges-t milyen hatékonysággal tudja ellehetetleníteni. Nem lehet elégszer leszögezni, hogy az angolok elleni meccs is akkor dőlt el végleg, amikor Motta beállt.
Egyértelmű, hogy a siker kulcsa megint a Darmian-Candreva-Balotelli hármas összjátékában lehet, mert Costa Rica baloldali védekezése és lehetőségei lényegesen gyengébbek. Talán érdemes lehet Insignét is bevetni, az a kérdés, hogy kinek a kárára. Valószínűleg debütálni fog, valamikor meccs közben.

Vita nincs, egyértelmű esélyese a meccsnek Olaszország, bár Uruguay pontosan ugyanezt gondolta. Ha a fent vázolt módon sikerül lehozni a meccset, akkor Prandelliék 6 ponttal fordulnak az utolsó csoportkörre. A kérdés csak az, marad a Tikinaccio? Nem kizárt, de valószínűleg aktívabb játékra számíthatunk majd.

Az elemzés során a Zonal Marking Costa Ricával foglalkozó cikkét, a Whoscored-ot, az Uruguay elleni meccset és a saját gondolataimat használtam fel.