Elmélázó elmélkedés

Hagyjuk most Marchisiót, meg Chiellinit és Suárezt is. Beszélgessünk egymás közt, csak te meg én. Próbáljunk rájönni, hogy mi lehetett a hiba, hol került nagyon komoly mennyiségű fos a gépezetbe. Miként lehet az, hogy Anglia egyértelmű és általam is feldicsért legyőzése után két köpedelem meccs következett? Sokan erre azt mondanák, hogy Prandelli egyszerűen – és megint – ráhúzta a Juventus játékát a válogatottra, aztán hadd szóljon. Ez viszont nem igaz. Egyrészt valami ilyesmi mentén haladt 2012-ben és akkor ez Eb-ezüstéremmel járt, másrészt nem nagyon volt más választása, mint azokban a játékosokban és abban a szisztémában gondolkozni. Marchisióba és Bonucciba bele lehet kötni, de posztjukon egyértelműen a legjobbak az őket követő juventinók, és ha már szélsőhátvédekben elvszerűen nem bízik Prandelli, értelmetlen lett volna nem háromvédős-rendszert nyomatni.10506606_10152310964412851_8594366103610147226_o

Mindenesetre Prandelli lemondott, őt követte Abete is. Valami teljesen új és más fog kezdődni a szövetségben és a válogatottnál is. Amellett viszont nem lehet elmenni szó nélkül, hogy ez a kiesés elképesztő dicstelen és keserű módon történt. Rendben, 2010-ben magasabbról sikerült nagyot bukni, de akkor a torna egészében – vagyis mind a három meccsen – egy kalap szar volt a válogatott, most viszont az első mérkőzés után volt miben bízni. Egyértelműen arra kell gondolni, hogy Prandelli egyszerűen gyáva volt. Ezt most ne úgy értsétek, hogy vacogva rettegett és közben állította össze a csapatát. Hiba nélkül megmagyarázható a hagyományos olasz stílussal ennek oka. Ráadásul ott lebegett a ki nem mondott hagyomány is: rossz, de legalábbis visszafogott kezdés kell ahhoz egy tornán, hogy a válogatott messzire jusson. Minek kockáztatni ezt a legendát? Minek kockáztatni bármit is? És ez lett a veszte.

Az világos, hogy ha az olasz válogatottnak megfelelő a döntetlen, akkor döntetlenre fognak játszani. Eddig tiszta. A realitásokról nem tudomást venni viszont nem lehet. Például pofa kell hozzá, hogy Costa Rica ellen nagy arccal álljunk ki. Mert ha mi itt a blogon utánajártunk sikereik okainak, játékosaiknak és en bloc az egész jelenségnek, akkor az olaszoknál ezt némileg más nagyságrendben kellett volna megtenni. Ez láthatóan nem történt meg. Miért nem?
Mert a továbbjutás ott csúszott el. Amennyiben Costa Rica ellen kihoznak egy döntetlent, attól még ugyanúgy ki lehetett volna zúgni Uruguay ellen, de más lett volna a mentalitás, a rákészülés, az egész hóbelevanccal együtt. 1 pontnál sokkal több veszett oda Costa Rica ellen.

italia-top-esclusi

 Mennyire hiányoztak – ha ugyan?

És ez az egész picsogás sem számít sokat. A válogatott kerete rendben van, a vb elején is leírtuk, hogy ennél hangsúlyosan jobbat nem lehetett volna összeállítani. Olaszország erre volt képes. Az igazi kérdés inkább az, hogy a válogatottnak melyik az igazi arca: a két évvel ezelőtti vagy a mostani? Olaszország valóban az európai foci egyik, ha már nem is a legmagasabb csúcsán van még, vagy ugyanolyan tévhitekbe ringatja magát, mint Anglia? Ahol a klubfoci egyébként soha nem látott magasságokat él meg. Aztán tessék.
Szóval, hol van az igazság?

Ezzel a talán nagyon kevesek által várt eredménnyel biztos, hogy többségbe fognak kerülni azok, akik szerint közelebb járunk a megoldáshoz az Anglia-szerű válasszal. Még akkor is, ha ez természetesen nincs így.
És akkor vissza az elejéhez. Prandelli után vajon ki érkezik? Mit akar majd a pályán látni? Kikkel képzeli el mindazt? És főleg, ki lesz a vezér Pirlo visszavonultával?10505518_10152310757872851_3250478007202547860_n

Most pihenjünk egy kicsit, aztán foglalkozunk még ezzel az egésszel.