Új remények a Laziónál

Lehetőségeihez és pénzügyi hátteréhez képest alighanem a Lazio erősített eddig a legkomolyabb módon, ami az általunk rajongással tisztelt whoscored.com érdeklődését is felkeltette és írtak is egy cikket az érkezőkről, illetve a várható – remélhető – előrelépésről. Hellyel-közzel ezt fordítjuk le, hozzátéve a saját gondolatainkat is.

Csak pár hét telt el azóta, hogy mintegy 500 dühös szurkoló fogadta Igli Tarét az auronzói edzőtábor szállásán, hogy számonkérjék az Astori-üzlet meghiúsulását. A klub a vb ideje alatt már megkezdte az alkudozást a Cagliarival, és egészen 5,8 millió euróig voltak hajlandóak elmenni, további 1 millió euró bónuszokkal. Egy olyan – mégoly egészen jó – védőért is, akinek mostantól számítva egy év múlva lejár a szerződése és a legutóbbi szezonja sem sikerült igazán jól, több mint korrekt árnak látszik, de a Cagliari nem volt hajlandó engedni a 7 millióból. Igen, ez mindössze 200 ezer euró különbség. Érzékeltetésképpen, 2011-ben a Lazio nem egészen 6 millió eurót fizetett Marchettiért. Hiába sikerült a pletykák szerint Astorit már a legelején meggyőzni, a Cagliari vezetősége kitartott, a további események pedig ismertek: Astori meghosszabbította szerződését, majd pár órával később aláírt a Romához.

A Lazio játék nélkül veszítette el a szezon első derbijét, az Il Messaggero egyenesen “megalázó vereségről” beszélt. Nem elég, hogy az egyik legkomolyabb célpontot sikerült elveszíteni a célvonalban, de konkrétan a városi rivális szerezte meg. Sőt, a Romának Astori már a hatodik nyári igazolása volt. Egyre erősebbnek tűnnek, sokan bajnokesélyesnek is tartják őket. Csoda, hogy a Lazio-szurkolók protestáltak?
Lotito szénája pedig amúgy sem állt jól a rajongóknál. Januárban eladták az Internek – ráadásul közvetlen riválisnak – Hernanest, a jelenlegi Lazio egyik, ha nem a legikonikusabb arcát, és bár remek üzletet bonyolítottak le egy 29 éves játékosért, akinek 18 hónap volt vissza a szerződéséből, a szurkolók ezt úgy értékelték, mint annak beismerését, hogy a Lazio nem akar nagyobb célok felé törni. A brazil pótlásának hiánya még csalódottabbá tette őket – mert Kakuta igazán nem képviselt vele egy kategóriát. Innen is üdvözöljük, és végre sok sikert kívánunk neki Spanyolországban. Postigáról meg talán ennyit sem érdemes beszélni.

Ráadásul Astori elvesztése kísértetiesen olyan módon zajlott, mint ahogy lemaradtak Honda vagy Yilmaz megszerzéséről. Így aztán kulcsfontosságú volt, hogy legalább a többi igazolással mutassák, komolyan gondolják a következő szezont. Igaz, ennek egy része már az Astori-biznisz előtt megkezdődött.
Elsőként szerződtették a padra Stefano Piolit – Reja újfent saját elhatározásából távozott, és a klub körüli hírek szerint egyenesen ő ajánlotta a Bologna volt edzőjét, mi több, hamarosan akár sportigazgatóként is visszatérhet az öreg -, és ez remek döntésnek látszik. Bár Piolit tavaly szezon közben rúgták ki a Bolognától és a csapat végül ki is esett, ez legkevésbé az ő szakmai rezüméjén hagyott foltot. Pioli 2011. októberében váltotta a bolognai padon Pierpaolo Bisolit, a klub akkor a Serie A-ban való bennmaradásért küzdött. Végül kilencedikként végeztek. Nem árt arra sem emlékezni, hogy amennyiben csak a Pioli irányításával elért eredményeket nézzük, akkor hatodik lett volna a Bologna, ez pedig 1961 óta a legjobb eredményüknek bizonyult volna. Mi több, csak a tavaszt nézve, bronzérem várta volna őket. Szenzációs eredmények.

A következő szezon is lement problémák nélkül, végül a 13. helyen fejezték be a bajnokságot, de a kupából például a Napolit is kiejtették. Ám ezt követően eladták Gabbiadini őket illető részét a Sampdoriának, Gilardino visszatért Genovába, a gólok pedig elmaradtak. Pioli hátát érték a csapások, de a Lazio egyértelműen örülhet egy ilyen szakember érkezésének.
Sőt, a keretet is erősítették, előlről hátra haladva.

A világbajnokságok gólcsúcstartója, Klose, még egy évet hosszabbított és már a válogatott évközi terheit sem kell viselnie. Érkezett Filip Djordjevic, méghozzá ingyen, a Nantes-ból. A tavalyi szezonját az első 14 meccsen 7 góllal kezdte, majd jött egy komoly sérülés, és erre nagyjából a bajnokság többi része is ráment, de addig fej-fej mellett haladt Ibrával, Falcaóval és Cavanival. Több éves keresés után végre úgy tűnik, hogy akkor is tud majd valaki gólokat lőni, ha a veterán német lesérül. A középpálya közepében a vb-döntös Biglia és Ledesma mellé csatlakozott a szintén vb-résztvevő Parolo. Óriási szerepet vállalt abban, hogy a Parma tavaly hatodikként zárta a Serie A-t, 14 gólban volt közvetlen szerepe – 8-at szerzett és 6 gólpasszt adott. Biglia és Ledesma szervezésben is jók – főleg  utóbbi -, védekezésben pedig pláne, de az elmúlt években szintén nagy hiátusa volt a Laziónak, hogy a pálya közepéből gyakorlatilag nem várhattak veszélyes lövéseket. Parolo érkezésével erre is gyógyírt találhatnak.

Basta is régi szereplője a Serie A-nak, és bár a legutóbbi szezonja rímelt az Udinese szereplésére, de egy Basta/Konko védelmi-kettős a jobboldalon mindenképpen erősítés, a szerb full-back sokak kívánságlistáján szerepelt. Ráadásul Candreva felét is megváltotta a Lazio az Udinesétől, így már teljes egészében a klub tulajdona.

A legnagyobb dobás viszont talán az volt, ahogyan Astori elvesztésére reagáltak a rómaiak. Megszívták a fogukat, és a lassan több hónapos pletykák végére pontot téve, megvásárolták a Feyenoordtól Stefan de Vrijt. A holland nem csak a vb álomcsapatába került be, de egyenesen ő lett a torna legjobb hátvédje. A Whoscored ugyanígy látta. Az ő nevéhez fűződik a legtöbb labdaszerzés, csak Mascherano nyert nála több párharcot és harmadik lett a felszabadítások terén. Hernanes 2010-es megszerzése óta nem volt ilyen komoly igazolása a Laziónak, megkockáztatjuk, ez még annál is komolyabb eredmény, hiszen a brazil nagy ígéret volt, de nem állt mögötte ilyen fényes torna.

A Laziónál egyértelmű a cél: legalább még egy komoly igazolást szeretnének, mégpedig de Vrij társát találnák meg a védelemben. Astorival ideális társak lettek volna, hiszen a holland a földön nagyon jó, míg Astorinál több légi párharcot az elmút 5 Serie A-szezonban senki sem nyert. Azért bennünk van a kisördög, hogy ha az olaszt sikerül előbb megszerezni, akkor tovább tököltek volna de Vrijjel is – amit a presztizsveszteség után viszont nem tehettek meg -, és így talán utóbbiból nem lett volna semmi. Ki tudja ezt már megállapítani. Az élet nem olyan egyszerű, hogy rásüthessük erre a helyzetre a bilogot, miszerint csak 200 ezer eurón múlt a win-win szituáció.

És akkor most nem is beszéltünk az utánpótlásképzésük felvirágzásáról, például a berobbant Keitáról vagy a Crotonében alapemberré váló és most a Serie A lécét megugrani készülő Cataldiról, esetleg a korával kapcsolatos cirkusz miatt ismertté vált Minaláról vagy a mostani előszezonban a nagyközönség számára is feltűnő Tounkaráról – utóbbi, csakúgy, mint Keita, La Masia-produktum.
Ilyen kerettel valóban joggal lehet arra számítani, hogy a sasok visszatérnek Európába egy év kihagyás után.