Cuadrado, Benatia és Vidal ülnek a buszon

Mindenki azt kérdezi – és persze kicsit joggal -, hogy jaj, mi lesz megint a Serie A-val, kivásárolják a sztárokat az erősebb ligák, már egy Mustafit sem tudunk megtartani és Marquez-kaliber érkezik a helyére, vége lesz mindennek, ha még ez meg az is eligazol. Mert szar az olasz bajnokság, hát ezt mutatja minden közelmúltbeli eredmény, bezzeg a dicső ’90-es évek, mikor Dollnak is csak a Bariban jutott hely, nem beszélve Bresciáról és Guardioláról.
Nem unalmas?

Mindannyian tudjuk, hogy nem most éli a Serie A a legjobb napjait, de újra és újra végighallgatni az ilyen fanyalgásokat pont olyan, mint egy Cerci best of válogatást nézni. Egy ideig még érthető, de aztán csak az idegeskedés marad. Nem dől össze a világ, ha még pár ember távozik, tényleg nem. Miután Candreva hosszabbítani látszik Rómában, Cercihez pedig nagyon ragaszkodik a Torino, nagyjából 3 névre szűkült le azok halmaza, akik ha nyáron csapatot váltanak, azt nagyon nagy pénzért fogják megtenni. Magyarán az adott olasz klubnak rentábilisen és pozitív végkifejlettel.

Kezdjük Cuadradóval, mert az ő helyzete teljesen világos: mind Della Valle, mind Montella követi azt a ritka és kevesek által használt utat, ami a foci sok szereplője előtt teljesen ismeretlen. Őszintén beszélnek és nem céljuk hülyét csinálni a szurkolókból. Többször elmondták, ha jó ajánlat érkezik, akkor bizony el fogják engedni Firenzéből. Pár héttel ezelőtt 15 millió eurót fizettek az Udinesének játékjoga még ott dekkoló feléért, nem rokkanak bele abba sem, ha megtartják, de 40 millió euró felett szívesen megválnak tőle. Ebbe azért gondoljunk bele. Ez az összeg az alsó határ mindössze. És bár tudjuk, hogy az ilyen átigazolási pénzek soha nem egy csomagban érkeznek, de ekkora halom euró már elég lenne arra, hogy stabil BL-helyre esélyes harcost csináljanak a csapatból, minden további nélkül. Teljesen nyilvánvaló, hogy ennyiért el kell adni.

Nektek nem nagyon kell bemutatni Cuadradót, de az tény, hogy a legtöbb sikeres cselt ő mutatta be az elmúlt szezonban, baromi gyors és az az átlagos védekezés, amiben egyébként elég sokat fejlődött, a spanyol liga komoly királyává tehetné. Az hülyeség, hogy Angliában összetörnék, ezeket valami oknál fogva Gera óta szeretjük felemlegetni – és nyilván az is butaság volt -, de az ő stílusával egyszerűen baklövés lenne a Manchester United.
Az viszont igaz, hogy a van Gaal-féle 3-5-2-ben remek helye lenne, míg az Enrique által próbálgatott 3-2-3-2-ben már kevésbé – igen, tényleg elővette Bukovi Márton jegyzetfüzeteit, érdekes kísérlet -, pláne, ha Dani Alves helyére érkezne. Ez utóbbi formációban nem nagyon lehet vele mit kezdeni, ennél még sima jobbhátvédnek is hasznosabban lehet használni.

Cuadrado mind a 240, sikeres csele tavalyról

Benatia helyzete eggyel bonyolultabb, bár önmagában Astori megszerzése nem jelenti azt, hogy a Roma el fogja adni a marokkóit. Az viszont már több dologra utal, hogy Manolas és Nastacic is a célkeresztjükben van, ráadásul Nastacic azé a Manchester City-é, akik nagyon szívesen megvennék Benatiát és még az a nyilvánvalóan nevetséges Sabatini-mondat sem riasztotta el őket, miszerint a védő csak 61 millió euró felett eladó. (Amúgy miért pont 61? Miért nem 63 vagy 58?)
Az tuti, hogy rögtön a szezon végeztével Benatia nem annyira elegáns módon elkezdte zsarolni a vezetőséget egy megemelt fizetésért, majd ennek elmaradása esetén kilátásba helyezte távozását, de hetek óta nem lehet semmiről hallani. A nagy csönd önmagában nem sokat jelent, de én most valamivel több pénzt tennék a maradására, mint a távozására.

És természetesen elérkeztünk Vidalhoz, akiről egyre nyilvánvalóbb, hogy elmegy, de a Juventus minden szinten játssza a hülyét. Vagy a sajtó baromkodik, ez sem kizárható – bár kevésbé valószínű. Jelenleg úgy áll a helyzet, hogy ha minden igaz, egyedül Vidal térde jelent problémát a Manchester Unitednek. Ha ezen túllendülnek, hamar meglehet a döntés. Persze, sok juventino abba kapaszkodott, hogy amennyiben elutazik az ázsiai és ausztrál túrára, akkor biztosan nem megy el, és különben is, kapja be aki erről beszél, de ennek egészen pontosan nulla jelentősége van. Egy példát is említve, van Persie-t az Arsenal ugyanilyan körülmények között adta el. Itt vannak előttünk különféle tények, elsőként az, hogy a Juventus az elmúlt 5 évben nem adott el egy kulcsjátékost sem – talán egyedüliként az olasz klubok közül -, ellenben Pereyra, nyilván más szinten, de megfelel Vidal szerepére és valami kemény dolognak kellett történnie ahhoz, hogy Conte az ismert módon asztalt bontson. Mondjuk egy Vidalt érintő ultimátum elhatározásának. És megint csak azt tudom mondani, mint Cuadrado esetében: igen, klasszisról beszélünk, de a foci csapatjáték és ilyen töménytelen mennyiségű pénz esetén el kell adni bárkit, aki nem az ikon szerepére van tartva.
Csak lassan nem ártana dűlőre jutni, hogy azt a pénzt be is lehessen fektetni.

A poszt nem jöhetett volna létre eme gondolatébresztés hiányában.