A bajnokesélyes Udinese

Igen, sokszor beszéltünk már az Udinese egészen káprázatos tehetséggondozásáról és főleg értékesítési politikájáról – ezért is szomorú, hogy a közelmúltban kétszer is sikerült közvetlenül a nagy siker kapujában elbukni -, de érdemes megnézni a konkrét számokat is, mert félelmetes, milyen üzleteik voltak. Az egész mögött pedig Pozzo, a klub tulajdonosa áll, aki 1986 óta irányítja a csapatot és a 2010-es évek előtt is voltak komoly szárnyalásaik: 1998-ban bronzérmesek lettek a bajnokságban, 2006-ban pedig emlékezetes meccseket játszottak a BL-ben, egy ifjú trequartista bámulatos irányításával.
Jöjjenek az alábbi csapat számai – ez a tizenegy kérdés nélkül a bajnoki címért versenyezne.

Handanovic

Évekig úgy nézett ki, hogy rá is az Olaszországban sokak által megszokott sors vár, pláne, ha az illető kelet-európai fiatal – lásd Filkor Attila esetét. Kölcsönadások és vélhető elkallódás. Handa ezt szerencsésen megúszta, fél évet még a Laziónál is szerepelt kölcsönben, végül Riminiben, mint a Serie B legjobb kapusa futott be. Az udineiek úgy igazán innentől számítottak rá – és persze esélyeinek De Sanctis eladása sem tett rosszat -, végül 2012 nyarán vette meg az Inter 12 millió euróért és hozzácsapták Faraoni fele – azóta már teljes – játékjogát is.
Az Udinese 2004-ben 40 ezer euróért vette meg a Domzalétől.

Isla

A chileit a 2007-es, U20-as vb-n fedezték fel és gyorsan szerződtették is. Első éve neki is az ismerkedéssel ment el – decemberben játszott először és márciusban kapott szerepet kezdőként -, viszont legalább kölcsönbe sem került és onnan már ismerjük a történetet. A Juventus most 9 milliós opcióval adta kölcsön a QPR-nek, de Torinóba még 14 millió euróért került. Nagyjából 500 ezer euróért vették meg az udineiek a vb után.

Benatia és Zapata

Mindketten 2005-ben lettek a klub játékosai, később a kolumbiaiért 9 millió eurót fizetett a Villarreal, a marokkóiért pedig tavaly 13,5 milliót a Roma. Ketten együtt mindösszesen 500 ezer euróért kerültek az Udineséhez.

Armero

Kicsin múlnak a nagy dolgok. Armero 2010 nyarán mindenben megállapodott a Parmával, az olaszok is a Palmeriassal, de előbbiek egyszerűen nem tudtak felszabadítani egyetlen nem EU-s helyet sem, így végül az Udinese lett a befutó. Ők 4 millióért adták kölcsön a Napolinak, most pedig nem tisztázott összegért a Milannak, vagyis még mindig pénzt csinálhatnak belőle. Mindössze 1,2 millióért tettek rá szert.

 Inler

A svájci viszonylag nagyobb hal volt már 2011-ben, mikor megszerezték, mert a Zürichben svájci bajnok lett és már akkor is többszörös válogatott volt. Egyébként azt tudtátok róla, hogy a svácji korosztályos válogatott után egy meccset lejátszott a török U21-ben is? 2 millióért érkezett és 16 millió eurót fizetett érte a Napoli.

Muntari

Hasonló utat járt be, mint mondjuk most Onazi a Laziónál: egyenesen a Primaverába vették meg, és onnan került fel az első csapathoz. Ebből eredően pontos információk nincsenek a vételi áráról, de kizárt, hogy 100-200 ezer eurónál több lett volna. Természetesen őt is egy ifjúsági vb-n fedezték fel, még 2001-ben. 7 millió euróért ment el a Portsmouthba.

Asamoah

Ugyanannak az afrikai tehetséggondozónak a neveltje, mint Muntari, bár ő már akkoriban is komolyabb ígéret volt. Sőt, egy félszezont játszott kölcsönben a Torinóban is, mielőtt megvette az Udinese. Jó kérdés, hogy miért nem tartottak rá igényt Torinóban. Később a városba visszatért, de már a Juventus fizetett érte 18 millió euróért. Az Udinesének elég volt 1 millió is a leigazolására.

Cuadrado

Medellínben fedezte fel az Udinese – tudjátok, ez az a város, ahol közmegegyezés szerint a világ legszebb női élnek, Kolumbia Kolumbiája -, rögtön tovább is adta a Leccének. Nem is ez az egészben a meglepő, hanem a tény, hogy mikor idén nyáron játékjoga második felét is eladta a Fiorentinának, akkorra már 3 év is eltelt, hogy Cuadrado egyáltalán pályára lépett Udinében. Összesen 24 meccse volt fekete-fehérben, és így kaptak érte mindösszesen 21 millió eurót. Pár százezerért érkezett Európába, és valamennyit még a leccei kölcsönért is kaphattak.

Sánchez

Készüljetek, a lista legtöbbe kerülő játékosa következik, mármint az Udinese részéről. Őt is egyből Dél-Amerikából szerezték be, hogy aztán még ugyanoda kétszer is kölcsönadják, de aztán nem volt megállás és 2011 nyarának egyik legnagyobb üzleteként került Barcelonába, 37,5 millió euróért. 3 millióért vette meg anno az Udinese.

Candreva

Még jó is, hogy támadó, mert egy ilyen üzletet a poszt végén kell ellőni. Igaz, hogy érte összességében kevesebbet kaptak, mint a lista pár szereplőjéért, de arányosságában ekkora üzletet még nem nagyon köthettek a futballban. A Lazio úgy fizetett a fele játékjogáért 9 millió eurót – a másik felét még tavaly, az opciónak hála 1,5 millió euróért megszerezhették -, hogy Toto 6 (!) éve egy percet sem játszott az Udinesében és akkor is csak 3 bajnoki meccsen – a hiteles tájékoztatáshoz hozzátartozik, hogy 5 kupamérkőzésen is. De komolyan, hallottatok már ilyet? 10,5 millió euró egy olyan emberért, akit gyakorlatilag semmi sem kötött a csapathoz. Eszméletlen. Amúgy 2007-ben 500 ezer eurót fizettek érte és ez az ár már önmagában a töménytelen kölcsönnel bőven megtérülhetett.

Lássuk a számolást. 9 millió 240 ezer eurót fizettek a fenti tizenegyért – ami még egyszer mondom, reális bajnokesélyes lenne -, míg 162,5 millió eurót kaptak értük.
Le a kalappal!

Köszönet a csapat összeállításért a calciomercatonews.com-nak.