Seria A extravaganza – Atalanta, Cagliari, Cesena, Chievo, Empoli

Hangsúlyosan elkezdjük a szezonra való felkészülést, ennek keretében posztonként 5-5 csapatot fogunk feltérképezni és megközelítőleg eltalálni, hol végezhetnek a bajnokság végén. Beszélünk természetesen az érkezőkről és egyéb célokról is. Így pedig minimum 4 poszt vár rátok!
Szeretnénk elkerülni a részrehajlás legkisebb jelét is, így szigorúan ABC-sorrendben fogunk végigmenni a klubokon, amit maximum két dolog befolyásolhat. Az egyik, hogy vannak problémák annak felidézésével, a másikat pedig elfelejtettem.

A T A L A N T A

Szerencsére a blogon is több ízben megemlékeztünk erről a remek csapatról, egyszer külön posztban is. Colantouno dolga természetesen azóta sem lett könnyebb, de továbbra is bizalomra ad okot az óvatos építkezés. 2008-ban érték el legjobb eredményüket a Serie A-ban, akkor kilencedikek lettek. Legutóbbi feljutásuk óta a szakmai stáb lényegében változatlan és ennek pozitív hatását tavaly is láttuk.

Érkezők: Bianchi leigazolása egyfajta hazatérésnek is felfogható, elvégre a Bolognából érkező csatár 2001-ben Bergamóban debütált és a klub neveltje. Bár a Torino csapatkapitányaként érkezett egy éve Bolognába, de esélye sem volt rá, hogy Gilardinót pótolja. Az Atalanta 4-4-1-1-es rendszerében valószínűleg csereként számítanak rá, hozhat értékes gólokat időnként Denis helyén és megnyugtatóbb megoldást jelent a nyilvánvalóan tehetségesebb, de időzített bombaként működő Livajánál.
Boakye szintén kölcsönbe érkezik – mert Bianchi is, viszont ő opcióval -, tavaly 7 gólt szerzett az Elchében, azt megelőzően pedig a Serie B-ben remeklő Sassuolo alapembere és egyik legjobb gólszerzője volt. Ráadásul a 4-4-1-1-ben ő tud a prima punta mögött is játszani, így Moralez helyett is gondolkozhat valakiben a stáb, ha szükség van rá. Mindketten erősítést jelenthetnek – és akkor a tavalyi év egyik legjobb baloldali mindenesét, a Chievótól megszerzett Dramét most csak említés szintjén hoztuk elő.

A legkomolyabb érkező viszont a védelmet fogja erősíteni, ő a hosszú idő múltán hazatérő Biava. A legklasszikusabb klasszikus védőiskolába tartozó Beppe egész karrierje során masszív alulértékeltségben szenvedett, pedig több karakteres csapat alapembere volt. A sikerei csúcsán járó Palermónak éppen úgy tagja volt, mint később az első Gasperini-érában a BL-ről csak egymás elleni eredmények miatt lemaradó Genoának vagy a szintén BL-ért küzdő Laziónak, utóbbiakkal kupagyőztes is lett. Az az egy, maximum két év, ami még benne van, egészségesen a Serie A egyik legstabilabb hátvédjévé teheti. Ráadásul egy fillért sem fizettek érte.

Távozók: Yepesen és Livaján kívül nem ment el értékesebb ember, de mindkettőt jobb, használhatóbb játékossal pótolták.

Akikre jó lesz figyelni: Természetesen Bonaventurára, hacsak el nem adják, illetve a Cigarini-utódnak is beillő Basellire. Megbízható, okos középső-középpályás, mintha Aquilani és Cigarini legjobb tulajdonságai lennének benne.

Kezdő: 4-4-1-1 / Consigli – Benalouane, Stendardo, BIAVA, DRAMÉ – Raimondi, Baselli, Cigarini, Bonaventura – Moralez – Denis.

Verdikt: Consigli, a védelem belső kettőse, Cigarini, Bonaventura és a támadókettős olyan vázat jelentenek, ami teljesen biztos, hogy megkíméli őket a kiesési harcoktól. Optimális esetben az első tízben is végezhetnek.

C A G L I A R I

Egy tulajdonosváltással és Zeman alkalmazásával felmerült egy-két pillanatra a lehetősége annak, hogy idén a megszokottól eltérően várhatunk valami extrát is a szárdoktól, azon túl, hogy minden tisztességes futball-hipszternek a Serie A-t tekintve szerepel a 3 kedvenc csapata között. Avramov, Pinilla és Astori eladásával – főleg utóbbi kettőre gondolunk, de a lepkekirály szerbnek is voltak kifogástalan meccsei – viszont Giulini is beismerte, ha nem is kimondva, hogy a cél továbbra is a túlélés. Amúgy volt mostanában olyan tulajdonosa egy klubnak, amikor bevallottan tudjuk, hogy az egy másik klub szurkolója, sőt, anno ama másik klub vezetőségében is ott ült? Nyilván az Interre gondolunk. Biztos volt, de azért furcsa.

Zemanról is beszélnünk kell. Sokadszorra tér vissza a napvilágra a szíve mélyén juventino cseh – ezt ő maga mondta, még mielőtt, sőt, gyerekkora kedvenc csapata és mikor Olaszországba került, hosszú ideig egy Juventus-mezben aludt, annyira szerette őket – és így két dolog biztos: az offenzív 4-3-3, valamint a gólgazdag, egyben szórakoztató meccsek. Csak nehogy tragikomikus vége legyen. Még valami: Zeman legutóbbi Serie A-s kalandja pontosan egy Cagliari elleni vereséggel ért véget.

Érkezők: Balzano és Capuano egyértelműen Zeman kérésére érkeztek, ismeri őket a Pescarából. Tavalyelőtt ők sem tudtak különbséget jelenteni a Serie B és a Serie A között, hátha most másképpen lesz. Longo eggyel komolyabb erősítésnek tűnik, de amilyen bíztató volt a La Ligában, annyira nem mutatott a nullánál többet a Hellas-nál. Almunia jött, aztán mégsem – elvileg nem felelt meg az orvosin, de nem éppen profi módon előtte azért jól bemutatták a szurkolóknak és a médiának. Helyette a szintén friss igazolás Colombi lehet a kezdő kapus. Ám a lényeg Cepitelli, akire később kitérünk.

Távozók: Sajnos itt jóval komolyabb nevek szerepelnek, mint az előző felsorolásban. A fenti hármast vegyük elő még egyszer, Avramov ráadásul ingyen ment el, de komolyabb erősítésekre megfelelő összeget se Astoriért, se Pinilláért nem kaptak, ami derekas melléfogásnak tűnik. Pinilla még csak-csak magyarázható, nagyon menni akart a séróbáró, de Astorit egészen egyszerűen elkótyavetyélték. Ahelyett, hogy a Laziótól kaptak volna két összegben 7 millió eurót, kölcsönadták opcióval a Romának, amiért most csak 2 millió jár nekik, és jövőre ehhez érkezhet még 6 millió. Ez persze végső összesítésben egy millióval több, de idén csak annyit fognak érzékelni belőle, hogy a védelem legjobbja távozott egy olyan összegért, aminek a duplájáért se biztos, hogy pótolni lehetne.
Érthetetlen.

Perico és Del Fabro kisebb veszteségek, ahogy Ibraimi se váltotta meg a világot – bár szintén nehezen érthető, hogy az egészen minimális opciót miért nem fizette ki a Maribornak a Cagliari, mikor tudott egész biztató dolgokat is mutatni az irányító -, sőt, egy régi, egyre ritkábban használt bútordarabtól is megváltak, Nenétől.

Akikre jó lesz figyelni: Annak ellenére, hogy tavalyi szezonja feledhető volt, Sau most még nagyobb terhet kap a vállára Pinilla eladásával. Ha valamikor, most megmutathatja, hogy a tavalyelőtti énje az igazi. A másik, valamivel ismeretlenebb jelöltünk Cepitelli. A Parmától megszerzett védő sem fiatal már, de 24 évesen Olaszországban még sokan visszazavarnának egy belsővédőt a Primaverába. Ahogy Saut Pinilla, úgy Cepitellit Astori távozása teheti naggyá, megvan hozzá a tehetsége és a felkészültsége. Más kérdés, hogy Zeman alatt egy ilyen szépreményű védő könnyen bele is állhat a földbe.

Kezdő: 4-3-3 / COLOMBI – BALZANO, CEPITELLI, BENEDETTI, Murru – Dessena, Conti, Ekdal – Ibarbo, Sau, Cossu.

Verdikt: Tavaly és tavalyelőtt is el tudtuk képzelni, hogy összességében meglepetést fog okozni a csapat, de erre most nem csak Zeman érkezése miatt látunk kevés esélyt. A keret gyengült, meghatározó emberek távoztak – habár úgy néz ki, legalább Ibarbót sikerül megtartani és belőle könnyen lehet jövőre több tízmilliós üzletet csinálni -, az érkezők jelentős része pedig vagy nagyon fiatal vagy nem tudott még bizonyítani a Serie A-ban – esetleg mindkettő, egyszerre. A kiesés valószínűleg nem fogja őket komolyan fenyegetni, de mindez maximum a középmezőny aljához lehet elég.

C E S E N A

Ha valami biztos, akkor az az, hogy a calciót önmagáért szeretők szívébe Bisoli máris beférkőzött. Pár héttel ezelőtt nyilatkozta, hogy amennyiben a szezon összes meccsén döntetlent érnek el, az már elegendő pontot fog jelenteni számukra a bentmaradáshoz. Lehet ennél szebben megfogalmazni, hogy mi egy klasszikus olasz kiscsapat egyetlen célja a Serie A-ban? Ráadásul a Cesena 2 éve már letudott a maguk szintjén egy egészen korrekt szezont az elsőosztályban, igaz, akkor végül kiestek.
Az előszezonjuk egészen parádésan sikerült: döntetlent játszottak a Juventus-szal és mind a hat meccsükön veretlenek maradtak.

Érkezők: Cesenában gyakorlatilag semmilyen pénz nincs az igazolásokra, így ennek fényében érdemes nézni az új játékosokat. Kölcsönben érkezett a talán legnagyobb erősítés, akiről évek óta úgy beszélnek, mint a jövő egyik legkomolyabb kapusáról: Leali a Juventus játékosa, most a Spezia után újabb lehetőséget kap bizonyítani. Az évek során azért Perin és Bardi is megelőzte a legtehetségesebbek sorában, de ez a Juventus menedzselésének hibája is. Míg az előző kettő már komolyabb Serie A-s tapasztalattal bír, addig Lealinak ez lesz az első ilyen idénye. Komolyabb érkezőnek számít még a valójában 2010 óta Cesena játékos Rodriguez, aki csatár, illetve Giorgi, utóbbi egészen korrekt szezont tudott le tavaly az Atalantánál. Itt kell megemlítenünk a szintén bergamói Brienzát és a Cagliaritól megszerzett Pericót. Szó se róla, Giorgi kivételével egyikük sem az, aki nagy különbséget jelent az eddigiekhez képest.

Távozók: Gyengülni sem gyengültek, ebben is biztosak lehetünk. Bangoura vagy Coser nem fog hiányozni.

Akikre jó lesz figyelni: Lealira természetesen kíváncsiak leszünk, jó lesz végre megnézni, hogy mennyit ér a szájhagyomány és a jó sajtó a nagyok ellen. Az is biztos, hogy ennél nagyságrendileg jobb kapusuk nehezen lehetne. Giorgi szintén betöltheti azt a szerepet, amit 2010/2011-ben Parolo.

Kezdő: 4-3-3 / LEALI – PERICO, Capelli, LUCCHINI, Renzetti – Cascione, CAZZOLA, GIORGI – BRIENZA, Marilungo, Defrei.

Verdikt: Sokat változtathat a helyzeten, ha az utolsó pillanatban beesik Borriello, amiről egy ideig szó volt. A Roma még fizetése szinte teljes egészét is állná, más kérdés, hogy januárban aztán eladnák az MLS-be, de a Cesena szintjén egy ilyen minőségű csatár pár hónapra is nagy segítség. Ha viszont nagy mozgások már nem lesznek a keretben, akkor valószínűleg az egyik biztos kiesőt köszönthetjük bennük.

C H I E V O

Már szinte hagyomány, ahogy a Serie A-t követők többsége ámulattal vegyes csodálkozással nézi a Chievo szereplését. Szinte a nullából gazdálkoznak, elképesztő magas hőfokra járatják a fizikális focit, dögunalmas minden egyes pályára lépésük – ahogy David Amoyal fogalmazott, ha Reja még valaha elvállalná az irányításukat, megnézhetnénk a világtörténelem legunalmasabb csapatát – és mégis, egyszerűen képtelen kiesni a Serie A-ból. Ha meg véletlenül ez meg is történik, kettőt pislogunk és újra itt vannak. Ráadásul idén lehetőségeikhez képes nagyon jól erősítettek.

Érkezők: Hol is kezdjük? Birsa egy eléggé érthetetlen milánói kitérő után a megfelelő helyre került, és Veronában meg is lehet arra a lehetősége, hogy igazi különbséget jelentsen az alsóházi csatározásokban. Paloschi teljes játékjogának megvétele is hasznos volt, ráadásul megszerezték Maxi Lópezt is, és akkor a kölcsönbe érkező Bardi, Meggiorini, Gamberini és Izco külön méltatásába még bele sem kezdtünk. Egészen kiváló igazolások, mintha nem is a Chievót látnánk.
A kiöregedett és amúgy is csak a szezonvégi totózásokra feléledő Pellissier helyettesítésre több mint kiváló lehet López. A Paloschi-Maxi duónál jobbat Wanda Icardi se tudna elképzelni.

Bardi már livornói kikölcsönzése alatt is jó volt, Meggiorini időnként nem csak a mezszámával és sportszerűtlen nyilatkozataival hívja fel magára a figyelmet – habár legutóbb a Novarában voltak igazán értékelhető meccsei -, de náluk is fontosabb lehet Gamberini és Izco. Tény és való, előbbi se a Napolinál, se a Genoánál nem találta igazán a helyét és újabb állomáshelye egy eddigieknél is nagyobb minőségi csökkenés, de hol tudna végre újra válogatott formát mutatni, ha nem egy ennyire tömörülő csapat mélyén? Izco tán még nála is fontosabb lehet, végig stabil tagja volt a rekordot-rekordra döntő Catania izzó cséplőhadarójának. Igaz, a kiesőnek is.

Távozók: Akadnak fájó nevek, de összességében egészen biztosan erősödtek. Fél év kölcsön után távozott Agazzi, Dramé a baloldalon érzékeltetni fogja a hiányát, de Rigoni és Thereau is alapember volt. A gyenge pont Dramé elengendése lehet, mert a többiek esetében kiegészítették, sőt javították az addigi minőséget, de a védelem baloldalára mindeddig nincs értékelhető megoldásuk.

Akikre jó lesz figyelni: Birsa illik Corini rendszerébe, lesz helye és lehetősége szervezni a játékot. A nemrég hosszabbító Hetemaj pedig a fáradhatatlan melóval büszkén viheti tovább a csapat eddig kivívott hírnevét.

Kezdő: 4-3-1-2 / BARDI – Frey, Dainelli, GAMBERINI, BIRAGHI – IZCO, Radovanovic, Hetemaj – BIRSA – Paloschi, LÓPEZ.

Verdikt: Sokak nem titkolt vágya, hogy az uniós rögbiben induljon a Chievo, de ezúttal nemhogy sportágat, osztályt sem fognak váltani. Az új igazolásoknak köszönhetően minden esélyük megvan arra, hogy a középmezőny közepében szépen elbirkózzanak, sőt, hazai meccseiken biztos fognak meglepetéseket is szerezni. Durva, mi?

E M P O L I

Viszonylag hosszú pauza után térnek vissza – 6 éve estek ki, bár tavaly is majdnem összejött nekik a feljutás -, viszont stabilan jól szerepeltek a Serie B-ben és a tapasztalat azt mutatja, akik nem egy-egy kiugró évnek köszönhetik a feljutást, azok jóval nagyobb eséllyel pályáznak a bentmaradásra is. Ki-ki döntse el maga, hogy az Empoli helyzetét nehezíti vagy javítja az átigazolási dömping hiánya vagy az, hogy Sarri még egyszer sem dolgozott a Serie A-ban. És akkor a matuzsálemi korú csatárduóról még nem is beszéltünk.

Érkezők: Ahogy említettük, nem nagyon lehet komolyabb igazolásokról beszámolni, talán az Intertől újra kölcsönadott Laxalt és az U21-es válogatott kapitánya, a szintén kölcsönben érkező Bianchetti az, akire figyelni lehet. Előbbi egészen érdekes névként került Milánóba, de azonnal lepasszolták a Bolognának, ahol érdemleges megmozdulása nem sok akadt és Mazzarri erre az évre sem marasztalta. Ki tudja, talán most jön el az ő ideje. Bianchettiben eggyel jobban bízunk, stabilan jó védőteljesítménnyel jelentkezik a korosztályos válogatotban. Ja, és itt van Guarante is a Chievóból.

Távozók: Tényleg csak 1-2, sokat nem osztó vagy szorzó focista ment el.

Akikre jó lesz figyelni: A két kölcsönben érkezett fiatalról már beszéltünk, úgyhogy térjünk ki a sokat tapasztalt támadóduóra. Tavano és Maccarone mindketten régi ismerősök, a Serie B legjobb kettősét alkották tavaly, 37 gólt szerezve – Tavano egymaga 22-őt lőtt. Ha ennek csak a felét is szállítani tudják, már azzal komoly előnyt harcolhatnak ki a kiesési csatában. A probléma az, hogy Tavano 35, Big Mac pedig 34 éves és ha valamelyikük is lesérül vagy egyszerűen csak elfárad, egyedül a tehetségesnek tűnő, de nem valami tapasztalt Rovini veheti át a támadások befejezését. Ez azért elég veszélyesnek tűnik.
Továbbá beszélnünk kell a már több nagyobb klub figyelmét is felkeltő Hysajról. A fiatal albán már ezzel a szezonnal is eladhatja magát, szélsővédőnek és wing-backnek is nagyon pofás, kíváncsiak leszünk rá.

Kezdő: 4-4-2 / Bassi – Laurini, Tonelli, Rugani, Hysaj – Valdifiori, Croce, VECINO, LAXALT – Tavano, Maccarone.

Verdikt: Ha a fiatalok hamar átveszik a Serie A ritmusát és az öreg kettős frankó hattyúdallal jelentkezik, akkor elkerülhető a kiesés. Ehhez viszont Laxalttól is olyan teljesítményre lesz szükség, amiért megvették és amit még egyszer sem mutatott.