Harapjunk egy kis calciót! #2

El is kezdődött, meg nem is a Serie A augusztus végén, hiszen még mielőtt újra beleszoktunk volna kedvenc meccsnézős fotelünkbe, szeretett labdarúgóink elvonultak holmi ásatag, 19. századi sovén alapokon szerveződött mérkőzések lejátszására. Talán igazunk van, ha azt mondjuk, a múlt hónap végén csak egy termékmintát kaptunk, a nyitány, a hosszú menetelés kezdete még csak most jön. Való igaz, most végre értelmezhető dózisban kapjuk majd az olasz futballt, lévén a következő 22 napban 5 fordulót is megrendeznek Csizmaország legmagasabb osztályú bajnokságában. Ki-ki másként élte meg ezt a kurta-furcsa startot: azok, akik kedvező benyomást tudtak kelteni  magukról, a szokásosnál kétszer hosszabb ideig viselhették a győzelem babérkoszorúját, míg azok, akik felsültek, dupla annyit feszenghettek meg magyarázkodhattak. Mára viszont a koszorúk elszáradtak, a gúnyos kacajok pedig tovaszálltak: itt az idő, bizonyítani kell! Ha rápillantunk az étlapra, akkor rangadón szemünk megakadni nem fog, de itt van rögtön aperitifnek egy jó kis Kittenberger-derby, és különben is, még hétfő estére is marad élvezet. Hajtás után részletes ismertető.

harapjunk_egy_kis_calciót

Semmihez sem hasonlítható íz

Sokáig gondolkodtam, melyik meccsek legyenek kiemeltek, és melyikek menjenek az ömlesztett szekcióba. Aztán arra jutottam, hogy az lesz felül, ami érdekes. Most még érdekel az Inter,  de ha így folytatják, akkor nem sokáig. De a Milannak sincs kibérelt helye, főleg, ha mégis a tavalyi ősz felé orientálódnak majd. Nehéz az ember dolga, lévén van egy halom jónak mondott csapat, viszont még nem látjuk, hogyan fognak strukturálódni. De a Juve lesz  legfelül, egy jó darabig.

 

Ugye, hogy szélső?!

Nagyon szépen beérett

Meglepően erős játékkal kezdett a Juventus – számomra legalábbis biztosan. Tavaly a Parmát verték az idénnyitón – istentelenül szürkén, fásultan, nagyokat nyögve. Most viszont már a legelején élesnek tűnnek, sőt, szórakoztatnak is. Komolyan kíváncsi lettem volna, mit szól mindehhez Bianka néni, azok után, hogy okkal köpködött Maxra. Ami engem illet, elég ránéznem Allegrire, rögtön látszik, ez a sztori egyelőre nagyon ül. Ugyanaz a kimért úriember, aki 2010/2011-ben volt, semmi coup de theatre. Persze lehet mondani, hogy csak egy öngóllal verték a Chievót, viszont akkora fölényben voltak, hogy csak rajtuk múlt, mennyivel nyernek. És ott volt bónuszban Coman, akiben egy nagyon pengés kis játékost ismerhettünk meg, még akkor is, ha ő kapta a leggyengébb osztályzatot csapatából a whoscored.com-tól. És csak 18 éves. (Vajon Conte is kezdette volna?)

Az Udinese szintén kellemes élményekkel gazdagodott az első körben, igaz, náluk sokkal több a kérdőjel. Nyilvánvaló, hogy az egész liga egyik leggyengébb csapatát múlták felül, úgy, hogy volt pofájuk így hazai pályán is kontrára játszani. Toto azonban simán eldöntötte a meccset, és nagyon úgy tűnik, Allan lesz a következő fedezet, akit felfedez magának egy nagyobb csapat.

De mire lesz ez elég a bajnok otthonában? A papírforma szerint nagyon semmire, igaz, így legalább különösebb nyomás nem lesz Stramaccioni legényeinek a vállán.  Mind a két csapat 3-5-2-t játszik, így, ha minden ilyen egyszerű lenne, akkor a hazaiak oldalán megnyilvánuló minőségi fölény el is döntené a meccset. És jó eséllyel így is lesz.  Nyilván be fog állni védekezni a vendégcsapat, aztán vagy sikerül összehozni néhány kontrát vagy nem. Elég messze lesznek a hazai kaputól, Toto már csak 36 éves, Muriel meg nem az igazi, itt most nem lőnek gólt. Annál rózsásabbak a címvédő esélyei, Vidal és Pogba egész jó formában vannak, ahogyan Tevez is. Persze lehetne azon lovagolni, hogy lesérült Vidal és Tevez, viszont utóbbi máris közölte, hogy nincs semmi baj, ott lesz szombaton. A chileitől is hasonló bejelentés várható, figyelje mindenki a Twittert! Újabb győzelmével továbbra is a Juventus a bajnokság favoritja.
Juventus 3-0 Udinese

 

Capitano, segíts!

Érdemes visszanézni

Amikor utoljára létrejött ez a párosítás, hatalmas nagy meccs lett belőle: az a csodálatos Roma már 2-0-ra is vezetett, sőt, akár a harmadikat is berúghatták volna, de az istennek nem sikerült. Szimpatikus lúzerek, na. Aztán feltűnt Vanucchi, mint szürke szamár a ködből, és zúzott egy olyat, amilyeneket Plókai szokott mostanában feltölteni a Youtube-ra. (Egyébként még tavaly is játszott a kilencedosztályban, ha minden igaz.) Aztán, hogy igazán tudjanak örülni a hazaiak, a már akkor sem kisebb tehetség Giovinco egy mesterien kivitelezett szabadrúgásgóllal üzente a nagyoknak, hogy jön. A nagy baj ott van, hogy ebben a mai Empoliban nincsenek ilyen figurák. Hiába mondja Tavano, hogy nyerni fognak, szinte semmit sem lehet felhozni az oldalukon. Azon felül persze, hogy van egy kabalagrúzuk, de a saslikszezonnak, sajnos, vége.

Mindig is kíváncsian voltam arra, hogyan gondolkodnak egyes csapatok szurkolói, és vajon mivel lehet ezt megmagyarázni. A kiváló Romanista blog például azon lamentál, hogyan fogják tudni teljesíteni a 23 nap alatt lejátszandó “gyilkos hetes sorozatot”.  Olvassátok őket, megéri!

A nyitómeccsen úgy tűnt, ennek a Romának az is ízlik, ha beáll az ellenfele a saját kapuja elé, és az is, ha  kontrázhat. Lehetséges, hogy a legtöbb bajnokijukon elől fognak védekezni? Iturbével még kiszámíthatatlanabb, még gyilkosabb lehet ez a támadógépezet, és még azt sem fogják most megérezni, ha valóban pihentetni fogja Tottit Garcia a BL-re. Olvastam egy elemzésben, hogy ők a bajnokság első számú favoritjai, és bár ezt megerősíteni nem tudom, ezen az estén elég erős “mintha tényleg úgy lenne” érzés várható. Toszkána is belenéz a Homlokba.
Empoli 0-3 Roma

 

“Jobban le se tudnánk szarni”

Nápoly a divat fővárosa

Tehát Alelnök Úr bélműködését a legkevésbé sem zavarja a szurkolók háborgása, sőt. Ha már a BL-be nem sikerült bejutni, vajon mik lehetnek mégis a célok? Az tuti, hogy illene négy közé jutni az EL-ben, viszont reális-e a scudetto reménye? Ha a menetrend szerint érkező érthetetlen benitezi pontvesztéseket nézzük, akkor nem.  Viszont egészen addig, amíg az olyan meccseket is be tudják húzni, mint amilyen a genovai kirándulás is volt, addig dőreség lenne nem számolni velük. Valóban, túl sok felrónivaló nem lett volna, ha csak egy ponttal térnek vissza, azonban mégis nyertek valahogy. Ami a déliekkel kapcsolatban érdekes, az az, hogy vajon csak a sármja fog-e hiányozni Behraminak, vagy esetleg más is. Ha az utóbbi, akkor sokkal több előzetesen kötelezően begyűjtendőnek pontokat fognak bukni, mint amennyit most gondolnak. Ott van ugyan Jorginho, akinek például 3 szerelése is volt az előző meccsen, és igaz, hogy sokkal ügyesebb játékos, mint Svájc kolibrije, mégis, azt hiszem, ha egy true verőemberrel is többször megbomlott az egyensúly tavaly, akkor bőven lehetnek itt aggályok.

Na de nem a mostani Chievo ellen. Sokan mondják, hogy mennyire jó mercatót csináltak a csacsik, viszont ne felejtsük el, hogy ha a 17. hely a Föld, a 18. az Alvilág, akkor a Chievo maga CharonBizony, ezen még egy Maxi Lopez, uram bocsá’ Schelotto se tud változtatni. Jó arcok meg minden, de hát a görög mitológiában azért nem tételek. Nagyon hulladék formát mutattak a szezonnyitón, igaz, ők nem a nagyok ellen szeretnek villogni. És mondjuk el, legutóbbi látogatásukkor pontot csentek Piedone városából, és ez pontosan ekkora meglepetés lenne most is. De nem lesz. Tükörsima hazai győzelem.
Napoli 4-1 Chievo

 

Kelj fel, és járj!

Valami szuggesztív kellene

A franc se érti ezt az Intert. Adott egy kezdő, amivel simán ütni kellene a kkv-szektort. Handanovic jó kapus. A Vidic-Ranocchia-Juan Jesus trió az egyik legerősebb belsővédő-trió az egész ligában. Medel és M’Vila már csak meg tudja szűrni az ellenfél támadásait. Jonathan és Dodo minimum közepes szárnyvédők.  Hernanesnek és Kovacicnak illene valami minimális kreativitást felmutatniuk.  Icardi állítólag nagy ász lesz. És mégis az jött ki a sztoriból legutóbb, hogy inkább a nyáron meggyengült Torino volt közelebb a győzelemhez úgy, hogy beálltak 9 emberrel védekezni, és felrugdosták a labdákat Quagliarella és Larrondo felé, amikor megadatott. Ha megnézzük a statisztikákat, akkor valami olyasmi derül ki, hogy a “nagyok” közül az Inter tudott a legkevésbé felpörögni az új szezonra. Valóban, szerencsétlen Icardi még a kaput sem találta el, Kovacic teljesen eltűnt, talán még Hernanes volt leginkább az értékelhető közelében. Azt viszont nem tudom, mivel lehet azt magyarázni, hogy a pályán megfordult Jonathan-Dodo-D’Ambrosio-Nagatomo-kvartett még beadási kísérletig se jutott egész meccsen.

Könnyebb dolguk a Sassuolo ellen se lesz, azzal együtt sem, hogy eddig a valós tudásuk alatt teljesítenek a zöldek. Túlzottan nem lehetnek büszkék a Zeman-féle Cagliari ellen elért 1-1-re, főleg hazai pályán. Ahogyan azon a meccsen, úgy a mostanin is kevesebbet lesz náluk a labda. A kérdés az, vajon meg tudják-e kontrázni ezt az Intert. Zaza szerint nyilván igen, meg az új Del Piero szerint is (ezt én is csak hallottam!) Én meg azt mondom, hogy nem, ezen a délutánon Mazzarriék ledarálják a műtrágyásokat.
Inter 2-0 Sassuolo

 

Fernando Torres Superstar

Matri mezében

28 hónap után vezethette újra a Milan a Serie A-t, és ez a váratlanul jött siker el is tereli a figyelmet a klub körüli visszásságokról, de ezzel most nem foglalkozunk. Ami érdekes, az az, hogy mennyire lesz más a Parma várhatóan zárt védekezését feltörni, mint szétkontrázni a Laziót. Inzaghi persze azt mondta, hogy csak olyan csapatoktól fognak kikapni, amelyek jobb képességű játékosállománnyal rendelkezik, igaz, ez még mindig csak az ikszre garancia. Talán nem lövünk nagyon mellé, ha azt prognosztizáljuk, hogy a hazaiak be fognak állni a saját térfelükre, a vendégeknek pedig pozíciós játékban kell felülkerekedniük rajtuk, ha nyerni akarnak. Mindezt Torresszel, mert így sokkal izgalmasabb. Vadabb híresztelések szerint Pippo dobja a 4-3-3-at, és 4-2-3-1-et vág fel, hogy be tudja préselni a kezdőbe a másik nagy nevet, Bonaventurát is. Ha tényleg így lesz, akkor már csak azért kell imádkozniuk a sonkásoknak, hogy Essien is kezdjen.

Persze ne gondoljuk, hogy a hazaiaknál Kánaán-ízesítésű a Parmalat. Kezdjük ott, hogy Cassano káposztájában kiégett az olvadó biztosíték, cserére viszont csak másik telephelyen lesz lehetőség. Emellett nem tudhatjuk, hogy mennyire demoralizálta Biabiany-t  milánói kutyakomédiája, és bizony még Amauri is hiányozhat. A kulcs a Milan védekezése lesz. Ha sikerül megoldani, akkor tuti a vendéggyőzelem. És igen, Pippo megoldja.
Parma 1-2 Milan

 

Pneumatic Section

pneumatic_section

További 5 kiváló mérkőzés

A fanszőrétől frissen megfosztott Torino Genovába utazik vasárnap délben. Nem mondhatnánk, hogy bármelyik csapat elkápráztatta volna a nagyérdeműt az előző körben, igaz, ezt nem is várta tőlük senki.  A Bikákról már megemlékeztünk fentebb, de a Sampdoriáról sem fogunk túl sokat írni. Emberhátrányban elhoztak egy pontot a hazai közönség által alaposan feltüzelt, ámde elég vékony Palermo otthonából. Mihajlovicnak, ha tényleg meg akarja mutatni, hogy nem tucatedző, akkor az ilyen eredményeket minimum szállítania kell, sőt, akár be is törhet a Parma és a Torino által hagyott űrbe. De nem tartjuk őt erre képesnek. A borongós vasárnap délre remekül fog rímelni ez a klasszikus 0-0.
Sampdoria 0-0 Torino

Egy átkozottul tré Fiorentinát láthattunk Rómában, csak vendéglátóik helyzetkihasználásának köszönhették, hogy egészen 2 másodperccel a végéig partiban tudtak lenni. Nem azt szoktuk meg tőlük az utóbbi években, hogy néhány jobb perc híján csak rezignáltan nyomozzák a labdát, sőt, játékuk nekik mindig volt.  És most itt nem arról van szó, hogy a 21 éves auszi gyerek miatt buktak, itt ennél komolyabb volt a baj. Brillantéről egyébként azt írják, hogy sokoldalú, jó adottságú középpályás, Montella kipróbálta, most még nem ugrotta meg a szintet, de ez nem bűn, hanem éppen ellenkezőleg, érdem a tréner részéről. Gasperini Genoája csak saját magát hibáztathatja a vereségük miatt, a játékuk bőven rendben volt. Kiváncsiak vagyunk, milyen lesz az, amikor újra egy teljes szezont le tud vezényelni szeretett állomáshelyén a nagy öreg. Hiába lesz Cuadrado, ez a Genoa így is jó a pontra, ha a gólra nem is.
Fiorentina 0-0 Genoa

Két olyan csapat találkozik Szardínián, amelyek inkább vesztettek kettő, mint nyertek egy pontot a nyitókörben. Az Atalanta számára egyértelmű csalódás volt a Hellas elleni 0-0, a lelkes hazai közönség, a stabil klubmodell, a nyáron alaposan meggyengült ellenfél mind mind azt sugallták, hogy otthon tudják tartani a három pontot. És hogy mennyire odafigyelnek mindenre, még arra is volt idejük, hogy Bonaventura eladása után gyorsan lecsapjanak az excataniás Gomezre. Nem remekelt Harkivban az argentin, de most majd újra megmutathatja. A Cagliari számára előzetesen azért előzetesen nem lett volna olyan kellemetlen a reggio emiliai döntetlen, viszont játékban egészen rendben voltak, sőt. Zdenkó bácsi hű marad önmagához, a 4-3-3-hoz, a lovaskapitány-szemlélethez, a fiatalok helyzetbe hozásához, épp csak a Juventusról beszél egy kicsit kevesebbet, de eljön még ennek is az ideje. Most viszont egy nagyon szórakoztató mérkőzésen gyűrik le bergamói vendégeiket.
Cagliari 3-2 Atalanta

Régen volt az már, amikor büszkén lehetett távozni a San Siróból egy 3-1-es zakóval,  és távolról sem állítjuk, hogy olyan sok dicsőséget szerzett volna magának a Lazio a nyitómeccsen, mégis, ha csak a statisztikákat nézzük, akkor de facto legyalulták a Milant. A 19:7-es lövési arány is sokatmondó, nem beszélve a 10:0-ás szögletarányról. Más értelmezésben csak pályán voltak, mint végig hátrányban játszó csapat, ennyi a történet. Így azért már nem annyira rózsás a helyzetük, főleg, hogy Lotito eddig nem tudta elintézni a szövetségnél, hogy a szöglet tényleg fél gól legyen. De Vrijről, a világbajnokság ünnepelt védőjéről nem is szóltunk még, akinek valaki jól bemagyarázta, hogy milyen jól elkirálykodhat majd a lassú és gyenge Serie A-ban, erre fel El Shaarawy már ez első percekben úgy körbevágtázta, hogy megperzselődött körülötte a gyep. A Cesena jól kezdett, nagyon jól kezdett, és őszintén be is vallják, hogy az évszázad csodája lenne, ha bent tudnának maradni nincstelen kiscsapatként. Adná magát, hogy jól betippeljünk egy vaskos Sas-diadalt, viszont nem tesszük, a Sas-taps elmarad. Braafheidról fogják kapni a gólt, ha nem zavar senkit a spoilerezés.
Lazio 0-1 Cesena

Hétfő estére marad a Hellas Verona-Palermo ütközet, ajánlom mindenkinek sok szeretettel, szerintem én meg is nézem. Igazi retro csemegének ígérkezik Tonival, Saviolával és Marquezzel. A Hellas számára fontos visszajelzés volt, hogy még így meggyengülve is partiképesek voltak Bergamóban, és valóban, hiába távoztak meghatározó emberek a nyáron, hiába lett még öregebb Toni, olyat sehol se olvasni, hogy kiesési gondjaik lesznek. A Palermo viszont más tészta, ha azt a Sampdoriát abban a helyzetben ne tudták megverni, akkor valamit nagyon rosszul csináltak. Gyenge a keretük, Dybalával és Barretóval is. Ehhez még hozzáadódik, hogy 100 évente ötször nyernek bajnokit idegenben, ezt a meccset pedig nem a Groupamában játsszák. Toni duplája három pontot ér a hazaiknak.
Hellas Verona 2-0 Palermo

 

Heti körkérdésünk

http://www.dreamstime.com/stock-photos-question-marks-circle-d-large-blue-mark-middle-image30683133

 Mit villant a Kölyök  Parmában?