Harapjunk egy kis calciót! #3

Csak három csapat tudta makulátlan mérleggel teljesíteni az első két fordulót, ami azzal együtt, hogy egy kissé váratlannak tűnik, bizonyítja, hogy a Serie A bizony nem az a bajnokság, ahol előre oda lehetne adni a 3 pontokat egy szűk körnek. Való igaz, ha nem is túl erős a calcio, legalább sűrű. Ha ránézünk a párosításra, akkor láthatjuk, hogy egy nehézsúlyú derby mellett lesz egy halom meccsünk, ahol nagyon nehéz megjósolni, mi lesz a végkimenetel, hiszen annyira kicsik a különbségek az egyes klubok között. Persze még mindig nagyon az elején járunk, túl keveset láttunk ahhoz, hogy egyértelműen meg tudjuk határozni, ki mire hivatott a 2014/2015-ös szezonban. Hajtás után szépen sorban végigbogarásszuk az étlapot, biztos vagyok benne, hogy mindenki meg fogja találni az ízlésének megfelelő fogást.

harapjunk_egy_kis_calciót

Milan-Juve!!!

A forduló nyitómeccsén 6 órától a Cesena és az Empoli feszül egymásnak, hogy megadják az alaphangot a bajnok és a listavezető randevújához. A vasárnap déli ejtőzéshez egy Chievo-Parmát tudunk ajánlani, 3-tól aztán beindul a meccsdömping: a Genoa a Laziót fogadja, Zeman visszatér régi sikereinek színhelyére, a Sassuolo a Sampdoria ellen állhat fel a padlóról. Este 6-tól a Fiorentina Bergamóban, a Napoli Udinében javíthat. Háromnegyed kilenckor pedig az utolsó mérkőzések is kezdetüket veszik, méghozzá nem is akármilyenek: a Palermo az Inter, a Torino a Hellas ellenében próbálhatja meg megszerezni idei első győzelmét. Hétfőre sajnos most nem jut semmi.

 

Egymás között

Gyorsan változik a világ

Utoljára 2012 februárjában játszottak igazi, éles Milan-Juventust, azóta is emlegetjük azt a mecccset. Megvan annak a varázsa, ha ez a két csapat olyankor találkozik, amikor mind a ketten kiváló formában vannak és magasabb célokért küzdhetnek. 

Persze akár pünkösdi királyságnak is tűnhet a Milan elsősége, lévén csak két csapat van, amelyik még náluk is több gólt kapott, azt pedig nagyon jól tudjuk, hogy lyukas védekezéssel nem lehet küzdeni a scudettóért. Ugyanakkor nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy még csak két forduló ment le, még nem forrott ki teljesen Inzaghi új csapata, most még okkal feltételezhetjük, hogy nem lesz trend a parmai módi.

Ami a Juventust illeti, két magabiztos 2-0-ával melegítenek a derbyre, ennél jobb startra aligha lehetett számítani Allegritől. Hogy ugyanazt játszatja, mint Conte? Mégis mi mást kellene tennie? Csak félve írom le, de nekem úgy tűnik, hogy folyékonyabbá vált a zebrák játéka, Conte alatt mintha kicsit szögletesebbek lettek volna. A lényeg persze nem ez, hanem a folyamatos magas színvonalú játék és az eredmények.

De vajon mi a tétje ennek a mérkőzésnek? Talán még kevesebb, mint elsőre tűnik. A Juventus nem egy meccsen (volt) verhetetlen, hanem sorozatszinten. Már a tavaszi mérkőzésen sem volt őrjítően nagy különbség a két csapat játéka között, igaz, akkor ezzel a Milan semmire sem ment. Most sem lesz valószínűleg, igaz, nem most fog kiderülni, hogy tényleg feltámadt-e a Rossoneri. Presztízs szempontjából azonban nagyon is komoly tétje van a mérkőzésnek, kezdve ott, hogy Inzaghi jogosan gondolhatja, hogy van törlesztenivalója volt mentora felé.

És hogy ki fog nyerni? Egy biztos: a Juventus jobb csapat, mint a Milan. Viszont a meccset le is kell játszani, és azt hiszem, nagyon kevesen mernének nagy tétben arra fogadni, hogy ténylegesen be is fog igazolódni a papírforma. Motiváció dolgában a hazaiak állnak jobban, gondoljunk csak bele, ha ilyen szezonkezdet után nem fog teli torokból üvölteni a San Siro népe, akkor soha. Nem szabad azt sem elfelejtenünk, hogy a Milannak tényleg ez a_meccs, a Juventus azonban túl sokszor verte már meg soron következő ellenfelét mostanában, hogy különösebben éhes legyen.

Aligha fog kivárásra játszani a Milan: Inzaghi ezt nem teheti meg, és nem is fogja megtenni. Ha sikerül az elején megszerezniük a vezetést, akár más mederbe is kerülhet a meccs. Ebben kulcsszerepe lehet a Parmában ellenállhatatlan Meneznek, akár El Shaarawynak vagy Torresnek. Azonban ahogyan haladni fog előre az idő, úgy kerülhet egyre nagyobb fölénybe a Juventus, nem kis részben azért, mert a Milan nem éppen veretes középpályája egyre kevesebb támogatást fog tudni nyújtani a hibázásra felettébb hajlamos védelemnek, Abbiati pedig rangadón külön rizikófaktor. Még Pirlo és Vidal nélkül is sokkal erősebb a vendégek középpályája, ez pedig akár döntő is lehet. Na meg ott van Tevez is. (És vajon mennyit számít, hogy a Juventusnak a BL-ben is helyt kellett állnia?)

Tavaly ősszel  a Roma sokkal komolyabb kihívónak tűnt a mostani Milannál, mégis nagyon csúnyán kikaptak. Na de mi lesz akkor Allegri rangadófóbiájával? Fogalmam sincs, mi lesz, ezért betippelek egy 1-1-et.
Milan 1-1 Juventus

 

Nagyon megy

Méltó visszatérés

Három és fél év után csendült fel újra a Bajnokok Ligája himnusza az Olimpicóban: nem is akármilyen kontraszttal. Akkor a Sahtar Donyeck le tudta győzni a Farkasokat, most viszont esélye sem volt a CSKA Moszkvának. Sajnos nagyon elszoktunk tőle, milyen az, amikor a nap pozitív szenzációját egy olasz csapat szolgáltatja, éppen ezért annál nagyobb öröm. Ahhoz azonban, hogy még nagyobb legyen, be is kell húzniuk soron következő bajnokijukat. A múlt héten sokkal nagyobb nehézséget okozott a Romának az Empoli, mint ahogyan azt várni lehetett, igaz, ebben nagy szerepe volt a rotációnak is. Garcia nem is tehet mást most sem, hiszen itt van már a nyakunkon a szezon első hétközi fordulója is. Panaszkodniuk azonban sok okuk nincsen, miért is lenne, egy győzelemmel jó eséllyel át is vehetnék az első helyet a tabellán. Talán csak a sérültlista bővülése miatt nem felhőtlen a római idill, Astori és Castan biztosan nem léphetnek most pályára, így a szerdán hibázó Yanga-Mbiwa kerülhet be a kezdőbe. Még ennél is nagyobb gond lenne Iturbe harcképtelenné válása, nem kicsit neki is köszönhető, hogy annak ellenére maradt parádés a Roma támadójátéka, hogy Totti határozottan szürkébbnek tűnik a tavalyinál.

Ellenfelük az a Cagliari lesz, amely egyelőre elég gyengén muzsikál Zemannal, legalábbis ami az eredményességet illeti. Hiába nyomták be az Atalantát a saját térfelükre a múlt héten, hiába találtak kaput háromszor annyiszor, mégis kikaptak. Persze Zdenkó bácsi lenyilatkozta a Rai-nak, hogy nekik kellett volna nyerniük, az ellenfél csak a hibáikból élt, és természetesen elégedett a csapata teljesítményével. Ennél már csak az elnökük mondókája mulattatóbb: szerinte 2020-ra a top 5-ben lehet a Cagliari... Ha így folytatják, akkor akár igaza is lehet, csak épp nem az A-ban. Ha az Olimpicóban is támadni akar Zeman, akkor azt meg fogják köszönni nekik a hazaiak. Hogy hol lehetne mégis esélyük a vendégeknek? Talán Ibarbo meg fogja tudni verni 2-3-szot Yanga-Mbiwát, de hát ez elég kevéskének tűnik. Fölényes győzelmével továbbra is szeplőtlen a Roma mérlege.
Roma 3-1 Cagliari

 

Derby di Sculli

Mostanában kevés gólt lő

Minden jel arra mutat, hogy idén a felsőházban fog zárni a Genoa, sőt, akár a 6. helyért is versenyben lehetnek majd, ami nem kis előrelépés a posztgasperini-éra posványa után. És hogy ki vet véget a teljesen perspektívátlan nyüglődésnek a középmezőny mocsarában? Hát persze, hogy a jó öreg Gasp, aki alighanem nagyon megbánta már, hogy otthagyta sikereinek színhelyét az Inter kegyeiért. A nyáron – a szokásoshoz képest mindenképpen – kisebb volt a mozgás, a nagy öreg pedig végigcsinálhatott egy teljes felkészülési időszakot egy egészen jó kerettel. Az eddigi két mérkőzésen magasabbra taksált ellenfeleivel szemben is helytállt a Grifoni, rászolgált a pontra Firenzében, és rászolgált volna Benitezék ellen is.

Ha a Napoli és a Fiorentina ellen underdog volt a Genoa, akkor most is az lesz a vasárnap délután vendégségbe érkező Lazio ellen is, hiszen a római kékek alkotják az egyik legerősebb csapatot, amelyik erőnyerő hétközben.  Eddigi két meccsüket pontozást tekintve toronymagasan nyerték, és ez akkor is igaz, ha Milánóban ők kaptak ki 3-1-re. Az előző fordulóban ledózerolták a Cesenát, méghozzá akkora fölénnyel, hogy sokak szerint nem is lehet sok következtetést levonni abból a meccsből. Halkan jegyezném meg, nagyon jó az, ha valakinek így tud nyerni a csapata.

Hogy mit várhatunk ettől az összecsapástól? Gasperini biztosan tele fogja pakolni a középpályát, és persze a széleket is meg fogja erősíteni, hiszen okkal tarthat a Basta-Candreva és a Braafheid-Keita-duóktól. Ugyanakkor kétélű fegyver lehet a rómaiak offenzív szélsőjátéka, hiszen egyik szélső védőjük sem a védekező skillekben a legerősebb. Mindez esélyt nyújthat az agilis Kuckának és Perottinak, és persze arra is kiváncsiak vagyunk, mit fog kezdeni De Vrij és Gentiletti Pinillával, ad absurdum a minimális életjeleket mutató Matrival. Jegyezzük meg ugyanakkor, hogy a Lazio fedezetsora erősebbnek tűnik, pláne az Esti szerint új Hernanes szerepében tetszelgő Parolóval. Egy biztos, Scullit nem fogjuk látni. Ha létezik 1/3:1/3:1/3-valószínűségi eloszlású eseménytér, akkor ez az. Akkor legyen döntetlen, mit csináljunk.
Genoa 1-1 Lazio

 

Tessék mutatni valamit!

Sparta után, Sparta előtt

Ha csak a statisztikákat nézzük, akár azt is mondhatnánk, hogy csak Fortuna istennő szeszélyének köszönheti a Napoli a legutóbbi vereségét, és egyébként a játékuk teljesen rendben volt, épp csak ott volt a hiba, hogy míg a Chievo egyetlen kaput eltaláló lövéséből gól lett, szegény déliek 9-éből egy sem. Azonban azok, akik látták a meccset, kételyeket fogalmazhatnak meg ezzel kapcsolatban. Arról van szó, hogy ötlettelen, fásult, enervált játékával nem tudta jóval gyengébb képességű ellenfelét megtörni a Partenopei, tipikusan az a meccs volt, amelyet a “hazaiak meddő fölénye”- kifejezéssel lehet a leginkább körülírni. Mondom ezt akkor is, ha 72%-ban náluk volt  a labda, és 33 lövési kísérletet eresztettek meg. Sőt, talán nem is véletlen, hogy ennyit lövöldöztek a spanyol mester tanítványai, hiszen nem tudtak mit kezdeni a labdával. Az Insigne-Hamsik-Callejón-Mertens-kvartett összesen 3-szor tudta egy az egyben megverni az ellenfelét, ez pedig kiválóan jellemzi, mennyire egysíkú és kiszámítható volt a hazaiak játéka. Másik érdekesség, hogy úgy néz ki, hiányozni fog Behrami, aki nagyon kellett ahhoz, hogy gyorsan vissza tudja szerezni a labdákat a Nápoly, ezáltal pedig az elviselhetetlenség határáig fokozza a nyomást ellenfelén. Nos, pont ez hiányzott tőlük múlt vasárnap, és nem lehetett véletlen, hogy pont Jorginho lecserélése után tudott kijönni hosszú percekre saját térfeléről a Chievo, köszönhetően annak, hogy a helyén szerepet kapó de Guzmán vákuum volt a középpályán. Ha valakiknek, akkor nekik jól jöhetett a hétközi EL-forduló, a Sparta Praha legyőzése talán arra jó lehetett, hogy elmozduljon Benitez csapata a holtpontról. 

Erre bizony szükségük is lesz, mert ha a Chievo ellen szenvedtek, akkor mégis mi vár rájuk Udinében? Az Udinese Stramaccioni alatt eddig hozza a kötelezőt, ugyanolyan lazán verték az Empolit, mint amilyen könnyedséggel megadták magukat a Juvénak. Talán nem is jöhetne nekik jobbkor a Napoli, Totóék nagyon szeretnek rossz formában lévő proaktív csapat ellen játszani. Nyilván meg fogják szállni a saját térfelüket, hogy aztán lecsaphassanak ellenfelük labdavesztéseire. Elég valószínűnek tűnik, hogy az Inler-Jorginho-sornak sok funkciója nem lesz, legfeljebb akkor, ha jó lövőformát fognak ki. Ugyanazt fogja csinálni az Udinese, mint a Chievo, csak hatékonyabban.
Udinese 2-0 Napoli

 

Hét, szűk esztendő

Már meg is van a gólkülönbség 50%-a

Ha nagyon kevesen is, mégis, voltak, akik előre látták ezt a szürreális forgatókönyvet, a nagy többség azonban alaposan meglepődött az Inter hetesén. Nagyon nehéz lenne felvázolni, hogyan is képzelték el Di Francesco tanítványai azon a délutánon a védekezést, vagy akár konkrétan maga a Maestro, annyi azonban kétségtelen, hogy úgy mentek át rajtuk az interisták, mint kés a vajon, egy-egy passzal vagy csellel komplett csapatrészeket semlegesítve. Még azt se lehetne mondani, hogy klasszikus kontragólok születtek, lévén létszámban megvoltak hátul a zöldek. De hogy nem az FC Internazionale Milano változott varázsütésre szupercsapattá, az vitathatatlan. Viszont lendületvételhez kiváló lehetőséget adott ez a zavarba ejtő 90 perc, amelyet az is igazolhat, hogy a Dnyipropetrovszkot is le tudták gyűrni Mazzarri fiai. Lehetséges, hogy innentől kezdve stabilan hozni fogják a kötelezőket? Mindenesetre az a tény, hogy még Guarín is értékelhetőt mutatott múlt héten, bizakodásra adhat okot Milánó fekete-kék felében.

Ellenfelük az a Palermo lesz, amely eddig még csak keresi az A-liga ritmusát. Ebben a két meccsben három pontot biztosan benne hagytak, csak saját magukat hibáztathatják, amiért nem tudták megadásra kényszeríteni az emberhátrányban játszó Sampdoriát, vagy amiért kikaptak a roppant vérszegény Hellastól. A nagyobb gond az, hogy nem látszik erő a keretben, és persze lehet mondani, hogy Iachini tudománya csak a B-ben ér valamit, de hát mégis miből főzzön? Komikus, hogy az a Munoz, aki most valóban hiányozni fog a Rosanerónak, az elmúlt évek Palermóiban aligha kaphatott volna epizódszerepnél többet. Dybala hatalmas értéke ennek a csapatnak, üvölt róla, hogy többre hivatott, viszont egymaga kevés. Ha tényleg komolyan gondolta a Serie A-t, akkor majd januárban a zsebébe nyúl Zamparini, addig viszont szenvednek. Győzelmével tapad a dobogóra az Inter.
Palermo 1-3 Inter

 

Pneumatic Section

pneumatic_section

Van itt még látnivaló

Igazi kiesési rangadót rendeznek Cesenában: ezzel indul a forduló. Ha van hatpontos meccs, akkor ez az, döntetlennel egyik fél sem menne semmire, aki bent akar maradni, annak bizony pontosan ilyenkor kell határozottnak és pontosnak lennie. Mind a két csapat római ellenféllel szemben maradt alul az előző körben, míg azonban a hazaiak értékelhetetlen teljesítményt nyújtottak a Lazio ellen, az Empoli nagyon harcos, összeszedett csapat képét mutatta a tartalékos Roma ellen. Úgy tűnik, ők inkább vannak készen a Serie A kihívásaira, a Cesenánál több a gond. Eddig csak verbális elismerésekben részesült az Empoli, most azonban végre nem a szimpatikus vesztes hálátlan szerepét játszhatják el. 
Cesena 0-2 Empoli

Ha komolyan gondoljuk, hogy idén nem a középmezőny legalját célozza meg a Chievo, akkor mindenképpen esélyesnek kell tekintenünk ezen a mérkőzésen.  Ha az eddigi mérkőzésekből indulunk ki, akár igazat is adhatunk ennek a felvetésnek, tekintettel arra, hogy 3 pontot raboltak a Juventus-Napoli-duótól, és még a gólkülönbségük sem negatív. A franc se tudja, engem még mindig nem győztek meg. De a Parma sem, amely pont nélkül áll egyelőre, de legalább a Milan látogatása felrázhatta őket. Donadoni legénysége egyértelműen győzelmi kényszerben van, mindenki emlékszik rá, hogy tavaly hatodikok lettek. Paletta és Biabiany hiányozni fognak (utóbbinak nagyon szorítunk!), viszont ezzel együtt is meg fogják verni a jóllakott csacsikat.
Chievo 0-2 Parma

Biztosan tele lesznek a lelátón Reggio Emiliában,  ha már ilyen emlékezeteset alakított a Neroverdi múlt héten. A Sassuolónak nem egy újabb kiesési harc nézett ki még augusztus végén, viszont lehetnek magasabb céljai egy olyan csapatnak, amelynek létszükséglet hetet kapnia Mazzarriéktól? Vendégeik viszont meggyőzően teljesítenek eddig a szezon folyamán, két meccs után négypontos a Sampdoria. Ha a keretek között nincs is égbekiáltó különbség, a formák között annál inkább, ez pedig három pontot ér Mihajlovic kékjeinek.
Sassuolo 1-3 Sampdoria

Annyira elragadták az érzelmei a jó Colantuonót Szardínián, hogy egyből élethosszig el is kötelezte magát  bergamói munkaadóihoz. Stabil projekt az Atalanta, igazi hosszú távon fenntartható középcsapat. Nagyon megdolgoztak a Cagliari legyőzéséért, gyakorlatilag az egész meccset végigbekkelték, és most sem várható, hogy ők lesznek a kezdeményezők. A Fiorentinának nyernie kell, különben beragadnak a rajtnál. Mind a Roma, mind a Genoa ellen keveset mutattak, noha nagyon simán verték az EL-ben a Guingampot. Csütörtök este megforgatta a csapatát Montella, például az a Kurtic is végigjátszotta a meccset, aki fogalmam sincs, hogy mivel győzte meg a lilákat, de hát nem foghat fel mindent ésszel az ember. (Tegnap egyébként jól játszott. ) Bergamóban ez azonban kevés lesz a győzelemhez, a hazaiak otthon fogják tartani az egyik pontot.
Atalanta 1-1 Fiorentina

Finoman szólva sem kápráztatja el a szurkolóit a Torino, az utóbbi két meccsükön összesen egyszer találták el a kaput, gólt pedig nem is lőttek még a szezonban az EL-selejtezőket leszámítva. Nem is nekik való ez a csütörtök-vasárnapozás, főleg, ha továbbra sem jönnek az eredmények, de hát ezt lehetett látni előre. A Hellas is roppant halovány, nagyon ócskán játszottak a Palermo ellen, gyakorlatilag ott fogták meg a meccset, hogy Toni még mindig képes eladni magát. Valóban, kiharcolt egy tizenegyest, be is lőtte, sőt, még hajrában is hasznos volt, hiszen még ennyi idősen is képes megtartani a labdát több ember között is, és értelmesen megjátszani azt, akár a 90. percben is.  Kíváncsian várjuk, meddig jegeli még Mandorlini Saviolát, a múlt héten is simán befért volna. Talán majd most. Küzdelmes mérkőzésen igazságos döntetlen születik.
Torino 0-0 Hellas Verona

 

Heti körkérdésünk

http://www.dreamstime.com/stock-photos-question-marks-circle-d-large-blue-mark-middle-image30683133

 

Kinek és miért fogja kiosztani az első sárga lapot Rizzoli?