Harapjunk egy kis calciót! #8

Alig tértünk magunkhoz a csodálatos Bajnokok Ligája-mérkőzések után, máris itt az újabb játéknap! Aztán nagyon gyorsan itt a következő, ugyanis – jó érzékkel – hétközi fordulót játszanak jövő héten a Serie A-ban. Azután meg nagyon hamar jön a rendes hétvégi leosztás – itt egy halom meccs arra, hogy felejtsünk. Elfelejteni, hogy mennyit ér ez az egész. Kellenek nekünk az érzéki csalódások, hogy elhiggyük, a Juventus gyors és halálos, a Roma pedig egyszerre masszív és szellemes. A Serie A-ban olasz csapatok játszanak – arra minden esélyük megvan, hogy újra felépítsék a Patyomkin-falvakat. De hát rajtuk kívül is van még élet, érdeklődve várjuk, Bisoli kullancsai találnak-e még vért az Interben, képes-e szériázni a Lazio, vagy tud-e még forrósodni a pad Donadoni alatt. Hajtás után csak a szokásos. 

Matri te szemét!

FC Bayern München and Olympiakos FC like this.

Két napra korlátozódik a hétvége, nyilván azért, hogy ne folyjanak teljesen egymásba a fordulók. Szombaton már délután 3-kor kezdődik a méta, érdekes kis meccs lesz az Empoli-Cagliari. Hattól újra nekifuthat a Parma az első győzelmének, a Sassuolót kellene ehhez felülmúlniuk. 3/4 9-től a Sampdoria otthonában búfelejthet a Roma, meglátjuk, hány zsákkal telik. A vasárnapi ebédhez most nem jár calcio, ellenben 3-tól 3 pályán is gyűrik majd egymást a küzdő felek: a Juventus a Palermo ellen térhet vissza a győzelmek mezejére, az Udinese az Atalanta ellenében bizonyíthat. Az EL-szekció a végére marad: a Torino a Lazióhoz, az Inter a Cesenához látogat, míg a Napoli a Hellast fogadja, hatkor kezdődnek a mérkőzések. A Fiorentina egy kicsit tovább pihenhet, ugyanis ők csak 3/4 9-től lesznek a Milan vendégei.

 

Jobban jár Allegri, ha ezt most behúzza

Jöhetnek a kellemetlenségek

Mert ha nem sikerül, akkor hirtelen azon kapjuk magunkat, hogy a Juventus hullámvölgyéről fog értekezni a komplett olasz sportsajtó. Sőt, ez lesz a minimum, a jó Max ismét felveheti majd azt a keresztet, amitől még idén januárban szabadult meg Milánóban. Node ne szaladjunk ennyire előre, mindez megelőzhető egy magabiztos hazai győzelemmel. Az ellenfél bőven elégedett lenne a szezon végén egy tizennegyedik hellyel, láthatóan nincsenek megoldhatatlan feladat előtt a hazaiak. Persze ettől még kegyetlenül meg kell szenvedniük a BL-ben, ha tovább akarnak menni. (Otthon meg kell verniük a görögöket, idegenben a svédeket, és kell a pont az Atletico ellen. Ez lenne a Mission Impossible? ) Egyébként Allegri egy évvel ezelőtt nagyon hasonló helyzetben volt Amszterdamban, aztán jött Balotelli, és összekapart egy kamutizit a legeslegvégén.

Ami a Palermót illeti, végre kiszenvedték az első győzelmüket, és bár hihetetlenül nehéz szülés volt, csak meglett a három pont, és el is pályáztak a kiesőzónából. Mondhatnánk, ezen a meccsen nincsen vesztenivalójuk, ha valamikor, akkor most nem kell tartania Iachini mesternek a selyemzsinórtól, de inkább nem mondjuk, mert ismerjük Zamparinit.

Nagy fejtörést okoz Allegrinek Padoin eltiltása, talán a legutóbbi bajnokin legagilisebb teljesítményét nyújtó játékosának elvesztése készteti arra, hogy a kezdőbe jelölje Pirlót – újra. Persze ez még nem fix, Pereyra is simán beférhet elé. Pogba várhatóan a padra szorul, de ez nem olyan érdekes. Ami a Rosanerót illeti, végre se eltiltottjuk, se sérültjük sincs, ebből következően újra a kezdőben kaphat helyet a costa ricai Giancarlo González, akitől azt várják, hogy majd Munozzal ketten összefogják a védelmet. Első meccsén rögtön győztes gólt fejelt, kellett is, mert előtte Andelkovic jégre tette az egész csapatot. Most viszont nem róluk fog szólni a meccs. A Juventus rendkívül motivált és összeszedett játékkal fél óra alatt lerendezi a partit.
Juventus 3-0 Palermo

 

Elvileg ez egy rangadó

Ennyire azért nem

Ha azt vesszük, hogy a Sampdoria hét forduló után veretlenül a harmadik. De nézzük, hogy jött ez össze? Megverték a Torinót (12.), a Chievót (18.), a Genoát (10.) és az Atalantát (14.), Leikszeltek a Palermóval (16.) , Sassuolóval (19.) és a Cagliarival (17.) Persze mondhatnánk azt, hogy annyira szanaszéjjel gyilkolták az ellenfeleiket, hogy azok azóta is arrul koldulnak, meg hogy csak azokkal tudtak eddig megmérkőzni, akikkel a Tavecchio-maffia összesorsolta őket, sokkal valószínűbb viszont, hogy csak egy szimpla középcsapat  szezon eleji jó szériája jelenik meg ebben az előkelő helyezésben. Ha erre rá akar cáfolni, akkor jobb alkalmat ennél keresve sem találhat  Mihajlovic gárdája. Ha elintézik a Farkasokat, akkor a következő körtől kiemelten fogok velük foglalkozni, ígérem.

Garcia felvállalta a nyíltsisakos játékot, a Bayern meg köszönte szépen, és gurított egy hetest. Persze, ha a Serie A-ban játssza el a Roma, hogy rendszeresen fent marad 2-3-4 ember is labdavesztés után, akkor valószínűleg egészen más jön ki a végére, de ne legyünk igazságtalanok, a Bajnokok Ligája csapatnak is, edzőnek is tanulási folyamat jelenleg. És hát így is továbbjutó helyen állnak féltávnál, csúnya persze az 1-7, de egy hét múlva már nem fog fájni az Olimpico népének annyira. (Ők aztán minden dicséretet megérdemelnek!) Sérültből továbbra sincs hiány a fővárosiaknál, most éppen Maicon és Keita az új név, Castan megint nincs, Manolas pedig eltiltott. Így azért kissé egzotikus lesz a vendégvédelem: Torosidis – Yanga Mbiwa – Astori – Holebas, de bele fog férni. Egy órán keresztül jól fogja magát tartani a Samp, aztán kijön a minőségi különbség.
Sampdoria 0-2 Roma

 

Egyre kínosabb helyzetben

Lassan elköszön?

A tavalyi sikercsapat meghatározó emberei közül különböző okok miatt nagyon sokan nem állnak Donadoni rendelkezésére, és ezen úgy tűnik, nem tud úrrá lenni a korábbi szövetségi kapitány. Az a tavalyi Parma széthullott: nincs Biabiany (36), nincs Cassani (36), nincs Parolo (36), nincs Marchionni (33), nincs Amauri (31), nincs Gargano (22), nincs Paletta (21), zárójelben a tavalyi bajnoki szereplések száma, ha nem lenne egyértelmű.  Azokból pedig, akik most több szerepet kapnak, még nem állt össze semmi értékelhető. Talán Cassano az egyetlen, aki hozzá a szintjét, viszont Acquah, Jorquera, Lodi meg Mendes egyelőre nem tud semmit sem letenni az asztalra. Hat zakóval állni hét forduló után minden, csak nem szívderítő. És azt sem mondhatjuk, hogy csak szerencséjük sincs, az előző fordulóban a szintén roppant gyengén muzsikáló Atalanta ellen sem érdemeltek semmit. Nem véletlen, hogy a szurkolóknak is kezd elegük lenni a dologból, viszont, egyelőre úgy tűnik, kiáll a vezetőség Donadoni mellett. Ghirardi szerint már elérték a mélypontot, és innen csak felfelé vezet az út, kíváncsian várjuk.

A Sassuolo összebarkácsolt egy bravúrpontot a Juventus ellen, ki tudja, talán innentől megindulnak felfelé. Újabb sérültjük, eltiltottjuk nincsen, mindenképpen kedvezőbb kilátásokkal várhatják az összecsapást. Di Francesco bizonyosan rá fogja ereszteni a fiait az enervált hazaiakra, annál inkább, mivel ő is eredménykényszerben van. A két utolsó helyezett találkozik, mi a jó tipp ilyenkor? A Sassuolo legyűri az ezer sebből vérző sonkásokat.
Parma 0-1 Sassuolo

 

Piranha vs Zombi

Death match

Azt hiszem, kijelenthetjük, a Chievo elkorcsulásával sem marad a liga extrém csóró, autentikus rögbicsapat nélkül: itt van nekünk a Cesena! Bisoli fiai ütnek-vágnak-csípnek-harapnak, nem véletlen, hogy rendszeresen panaszkodik rájuk az aktuális ellenfél túlzottnak talált agresszivitásuk miatt. Nekik bevallottan ez az egyetlen esélyük a túlélésre, üres a kassza, minőséget nem tudnak igazolni. Eddig egyáltalán nem vallottak kudarcot, egyetlen győzelmük mellett kiharcolták az ikszet a Milan, az Udinese és az Empoli ellen is, ezzel a bentmaradást érő 15. helyen tanyáznak.  Színezik a mezőnyt, szükség van rájuk – mondom én.

Az Internek pontosan egy ilyen ellenfélre van most szüksége: lehet, hogy véget vet a Mazzarri-csapat agóniájának egy olyan eredmény. Lehet, hogy jobb lenne ez mindenkinek, állítólag a jó Walter annyira kikészült a Napoli-meccs alatt, hogy a sportigazgató volt kénytelen megtartani a sajtótájékoztatót. Másnap persze elmondta, hogy ő a felelős mindenért, csak bizonyos kultúrákban úgy tűnik, ez csupán üres frázis. Másik oldalról nézve, Thorirt sokkal jobban izgatja az, hogy szakítson-e 20 év után a Pirellivel, mint az, hogy milyen eredményeket szállít a csapata, legalábbis eléggé így tűnik. Ha Olaszországban is olyan csúnya, szomorkás, szitálós, csepegős, takony idő van, mint itt, akkor nem lesz ellenszérum a kullancscsípésre.
Cesena 1-0 Inter

 

Prima punták egymás között

Mikori ez a kép?

Nem tudom, hogy mivel érte el Inzaghi, de a korábban széles körben kritizált Hondából és Abatéből hirtelen húzóemberek lettek a Milanban, sőt, a japán be is érte Tevezt a góllövőlistán, az olasz pedig vezeti az asszisztlistát. A védekezés terén persze már koránt sem ilyen fényes a szituáció, igaz, mit várunk el egy olyan csapattól, amely a Muntari-Essien-Poli-fedezetsorral képes kiállni egy bajnokira? Torres beépítése ugyan még mindig várat magára, panaszkodik is a spanyol világbajnok, hogy többet szeretne játszani, de hát mire fel? Hátul ugyanakkor összeállni látszik az Alex-Rami-tengely, emellett Abbiati annyira megbikásodott, hogy Diego Lopez nem tud visszaállni a kapuba. Pippo azt ígérte a szezon előtt, hogy csak azoktól a csapatoktól fognak kikapni, amelyek erősebbek náluk, eddig állja is a szavát.

Ami a vendég Fiorentinát illeti, sokkal kevesebb pozitívumról tudunk beszámolni. Sosem tudom megérteni, mire föl mondja azt egy edző, hogy nem szolgáltak rá a vereségre, amikor maga is elismeri, hogy “rossz felfogásban” kezdték a mérkőzést. Értsd, akkor kezdtek el teperni, amikor már hátrányban voltak. Pedig nem most nem mondhatták, hogy nem volt területük, hiszen a Lazio egészen támadóan lépett fel a múlt héten. Sokkal inkább arról volt szó, hogy  még mindig nagyon hervadt a Viola. És persze meg vannak áldva az EL-lel is, persze sok sérültjük nincs, csak kettő, de az pont Rossi meg Gomez. Hazai közönség előtt a fittebb Milan a mérkőzés esélyese, csak a védekezése miatt nem egyértelmű, hogy érvényesíteni is tudja-e majd ezt a végeredményben.
Milan 2-1 Fiorentina

 

Pneumatic Section

Ezek is nagyon jó meccsek

Ezek is nagyon jó meccsek

Nagyon akadozva bontakozik ki a Napoli rehabilitációja, Callejón teljesítményén kívül sok mindent nem tudnak kitenni az ablakba. De még így is a víz felszíne fölött vannak, az utóbbi időben már legalább elfogadhatóak az eredményeik. A Hellast keményen megcsapta a Milan, de talán közelebb állunk az igazsághoz, ha azt mondjuk, hogy az Marquez-család önsorsrontó tevékenységbe fogott. Vajon lesznek-e olyan masszívak, hogy kivédekezzék a lagymatag hazaiakat?
Nem.
Napoli 2-0 Hellas Verona

Érdekes kis meccs lesz az Empoli-Cagliari. Mind a két csapat a kiesés ellen küzd, mindkettőben sok a fiatal, mindkettő a támadófocit preferálja. Pontosítva, az Empoli otthon, a Cagliari mindenhol. Míg azonban a toszkánok meccsről meccsre hozzák magukat, a szárdoknak kevés értékelhető eredményük van, persze az Inter-verésen kívül. Sarri jobban fel tudja készíteni a meccsre a csapatát Zemannál.
Empoli 2-0 Cagliari

Marannal egy ősi chievós került a Repülős Csacsik élére. Ez egy tök jó dolog, ennél a csapatnál nagyon ritka, hogy a gyökerekről lehetne beszélni. Bizony, a jó öreg Rolando 1986 és 1995 között lehúzott 9 szezont Veronában, pályára lépett 330 alkalommal, nem egyszer Capitanóként. Amikor odakerült, még a C2-ben játszott a csapat, aztán az utolsó évében már a B-ligában voltak, a klub történetében először. Reméljük, neki sikerül összekapni ezt az elvileg jobbra érdemes keretet. Már akár rögtön most bizonyíthat a cseppet sem félelmetes Genoa ellen. Új seprű, jól seper, bár Gasperini hajkoronájából is kijönne egy felmosófej.
Chievo 2-1 Genoa

A Lazio elutazott Firenzébe, tudatosította a hazaiakban, hogy a három pontért jött, meglőtte a maga gólját, aztán jól védekezett, és a végén rúgott még egyet. Mestermunka. Pioli, úgy tűnik, nem ijedt meg a saját árnyékától a kezdeti kudarcok ellenére sem, és mostanra már stabilan szállítja az eredményeket. Ebből még sok minden lehet. A legelején menthetetlennek tűnő Torino hamar összekapart két győzelmet, így már talán egy kicsit fel tud lélegezni Ventura mester. Most viszont megfáznak Rómában.
Lazio 3-1 Torino

Az Udinese nagyon ígéretesen kezdte a szezont, aztán azonban beesett egy-két nehezen magyarázható eredmény, de még így is EL-helyen vannak – egyelőre. Az Atalanta roppant vérszegény teljesítményt nyújtott az eddig eltelt fordulókban, és ezen az sem emel sokat, hogy nagy nehezen legyűrték a kilátástalan Parmát. Talán a hazaiak behúzzák valahogy, de tuti, hogy kihagynám őket a mikszből.
Udinese 1-0 Atalanta

 

Heti körkérdésünk

http://www.dreamstime.com/stock-photos-question-marks-circle-d-large-blue-mark-middle-image30683133

 

Még egy edzőváltás?