A Juventus már augusztusban bajnok lett

Ha, amúgy, egyébként és talán. A szezonközi megállapítások és vélekedések mindig e négy szó körül forognak. Ezer változó, hullámhegyek és -csúcsok, minden adott a teljesen szubjektív és vérre menő szurkolói vitákat kiváltó eszmefuttatásokhoz. Miért ne szálljunk fel erre a buszra, miután pont egy hevenyészett elemzésre készülünk, ami az eddigi szezont illeti? Tudjátok, ezek nem faktumok, csak óvatos következtetések.

Elsőre beszéljünk a Romáról és az őket övező visszhangról. Már korábban is meg akartam írni ezt a posztot, de pont miattuk kivártam és reméltem, hogy tegnap győzni fognak. Ha ez nem így történt volna, bárki könnyen rám süthette volna a bélyeget, hogy csak kihasználom a pár hetes rosszabb időszakukat és azok alapján ítélek. Szerencsére a Roma megtette nekem azt a szívességet, hogy tán egy hónapja nem látott, remek játékkal győzte le a Torinót, így tiszta lelkiismerettel beszélhetek.
Én ugyanis nem gondolom azt, hogy a Roma igazán bajnokesélyes lenne.

Őszintén szólva senkiről sem gondolom ezt, csak a Juventus-ről. Továbbmegyek, senki sem gondolhatja igazán komolyan, hogy a Roma bajnok lesz, ilyen módon a maximális és minimális siker a második hely megszerzése, további pénzgyűjtés a BL-ben, a renomé újrafényezése és a keret mélyítése. Mellékesen odafigyelés a kupára, az olaszországi szurkolóik felé ott aztán van mit javítaniuk. A Romának remek kerete van, amiből közel a maximumot szerintem idén is ki fogják hozni, csak most már ott figyel a BL-terhelés is – ennek is köszönhetőek azok az eredmények, amelyek alapján egyáltalán hullámvölgyről beszélhetünk. A Napolinak anno az első BL-szezonja idején jobb kerete volt, mint most a Romának. Érdemes megnézni, hol végeztek a szezon végén a bajnokságban.

Tavaly 10 fordulót követően hol járt a Roma és a Juventus a mezőnytől? Most pedig a Roma és a hatodik helyezett között is csak két meccsnyi különbség van. Máris hattal kevesebb pontot szereztek, mint tavaly, pedig erősödtek és nagyságrendileg nem lett jobb a bajnokság. A jelenség mögött egyszerűen azt látom, hogy adott csapat esetében egy kirívóan jól/rosszul sikerült év után – pláne, ha ilyen-olyan preferenciái vannak a szurkolóknál -, ugyanazt a klubot nagyon könnyű fel- és lepontozni a következő évre is. Reálisan nézve a Roma támadósora hosszútávon egyszerűen kevés lesz, és én most a védelmen sem érzem, hogy mindenkinek el kéne ámulnia tőlük. Ebből a szempontból ez egy hype. Másrészt abban én is biztos vagyok, hogy nagyon komplett és főleg jó csapat, de ezt a folytonos bajnoki címezést nem tudom hova tenni.

Érdekes kis anomália ez, mert a Juventus-szal csak másodjára foglalkozom. Tetszik vagy sem a szurkolóiknak, de Allegri egy szemernyivel sem tűnik rosszabb edzőnek a Juventus padján, mint Conte az elmúlt másfél évben, ugyanott. A maga apróbb változtatásait meghúzta, és láthatóan van elképzelése arra az egyre szorítóbb problémára, amit Pirlo jelent – mondom ezt úgy, hogy az öreg továbbra is kiváló, de vele semmit sem lehet Európában elérni, és kizárólag vele talán már Olaszországban sem. Ahogy az is érdekes, hogy a lesajnált nyári mercato után igenis látszik, az érkező emberek hasznosak. Pereyra, Romulo vagy éppen Morata egyáltalán nem lóg ki a csapatból.
A Juventus problémája inkább az lehet, hogy sorozatban negyedszerre azért már tényleg nehéz mindenkinek ugyanannyira tűzben és eltökéltségben maradnia, mint az elmúlt években – bár akármilyen meglepő is, ebben nem sokat segítene az, ha Conte üvöltözne a pálya mellett. (Amit az elmúlt időszakban már amúgy sem nagyon tett.)

Hogy mégis izgalmasabb lett a bajnokság, azt annak köszönhetjük, hogy most korántsem annyira leosztott a harmadik hely, mint tavaly. A Napoli mindent elsöprő lendületében én egy ideig még nem fogok hinni, dacára az elmúlt hetek tagadhatatlan ébredési folyamatának. Persze még így is könnyen ők lehetnek vakok között a félszeműek, ha megnézzük a rémes milánói kettőst, a saját renoméját kétségbeesetten kereső Fiorentinát vagy a lelkes, jól támadó, de érdemleges védelemmel és egyáltalán defenzív elképzeléssel nem rendelkező Laziót. Ilyen formában a Sampdoria és a Genoa egyáltalán nem olyan minimális esélyekkel indul egy további meglepetésekkel tarkított szezon felé, mint azt egyes lesajnálóik gondolják.
Szóval nehéz dönteni, mert a megszokás és a fentebbi mondatok mégis a Napoli BL-szereplését eredményezhetnék egy-egy átgondoltabb, fantáziában lejátszott bajnokság után, de ugyanúgy bennük van az esély borzalmasabb periódusokra, mint ahogy az őszük jelentős része is ilyenben telt el.

Tőlük lefelé pedig tényleg a teljes kiszámíthatatlanság jelentkezik. Az Udinese vagy a Palermo – netán a Hellas – persze nevük, történelmük és ad absurdum keretük alapján bejelentkezhetnének egy vigasz-El-helyre, de őszintén szólva nem érzem ezt bennük. A többi pedig a sáros massza.

Külön kitérhetünk a kiesőkre is, de idén ez megint olyan kérdés, ami jóval több változós, mint az elmúlt években. Mivel biztos vagyok benne, hogy a Chievo nem fog kiesni, ezért őket kivéve a szimpatikus kieső szerepére bárki esélyes, akit Sassuolónak hívnak, vagy mögöttük helyezkednek el. Én most óvatos téteket helyeznék a Cesena-Empoli-Atalanta hármasra, aztán meglátjuk.