Mindent a számnak – 11. forduló

A válogatott szünet előtt a 11. fordulót is letudta a Serie A mezőnye az elmúlt hétvégén. A Juventus kiütéses győzelemmel biztosította be első helyét és taszította a tabella utolsó helyére a Parmát, de a Roma is magabiztos sikert aratott a Torino ellen. A korábbi kihívók kisebb-nagyobb megtorpanását kihasznállva a Napoli már a harmadik helyre ugrott az idén nagyon szenvedő Fiorentina elleni idegenbeli győzelemmel, így gyakorlatilag visszaállt az előző szezon dobogója. A góllövőlista élén Carlos Tévez duplázásának köszönhetően utolérte az ezúttal góltalan José Callejónt, a kanadai táblázatot pedig így már 12 ponttal (8 gól és 4 gólpassz) vezeti az argentín Honda (6+3), Huguain (6+3) és Callejón (8+1) előtt. Az eredmények és a  főbb események megemésztése után talán nem haszontalan mélyebben beleásnunk magunkat a forduló statisztikáiba és megismerkednünk kicsit alaposabban néhány a fontosabb kategóriákban produkált kiemelkedő mutatóval.

Az összesített statisztikák a mérkőzéseknek legalább a 25%-án pályára lépő játékosok teljesítményét veszik figyelembe, és a néhány kategóriában (lövés, védés, labdaszerzés) „engedékenyebb” és magasabb mérőszámokat produkáló legaseriea.it hivatalos adatai helyett a következő oldalak adatbázisai alapján készültek: squawka.com (sq), whoscored.com (ws), fourfourtwo.com (fft)

 

A kapusok teljesítményének a mérése talán a legnehezebb feladat, hiszen a rendelkezésünkre álló szinte egyetlen fontos mutatóban, a bemutatott védések mennyiségébena a minőségi tényező a többi kategóriánál is jelentősebb szerepet játszana. Ezért vezette be Colin Trainor és Constantinos Chappas az expected goal ratio tényezőt, mely a lövés szöge, ereje és takartsága alapján súlyozza a hárításokat, ez a mutató azonban még nem terjedt el annyira, hogy az Opta főbb statisztikáit   nyilvánosságra hozó oldalak kalkuláljanak vele, így egyelőre a védések száma maradhat kiindulópontunk.

A 11. forduló két legkiemelkedőbb kapusteljesítménye egyetlen találkozóhoz köthető. A Cagliari U19-es válogatott hálóőre, a Bresciától a nyáron elcsábított Alessio Cragno ritkán szerepel a kapuslisták élmezőnyében, hiszen a szárdokat irányító Zeman „all in” támadószemléletének köszönhetően sokszor kerül kiszolgáltatott helyzetbe (eddigi 9 idei meccsén 14 gólt kapott), most azonban 5 védést, és 5 sikeres kifutást mutatott be a Genoa ellen, így pedig egy pontot sikerült otthon tartani a piros-kék csapatok meccsén. A döntetlenhez azért a túloldalon is szükség volt a szezon során folyamatosan jól teljesítő Mattia Perin bravúrjaira, aki egyszer ugyan tehetetlennek bizonyult, 4 védése között azonban egy hárított büntetővel is büszkélkedhet. Ha pedig már büntető, külön ki kell emelnünk a messze az elvárások alatt szereplő Inter nem túl hálás sorsú szlovén kapusát, Samir Handanović-ot, aki a Verona ellen két bekapott gól ellenére újra hárított egy tizenegyest, így pedig már zsinórban ötötdik (!) hasonló „pisztolypárbajából” jött ki győztesen a lövőkkel szemben, miközben vasárnap további 2 védést és 6 sikeres kifutást is produkált.

Ezzel Handanović már 44 sikeresen eltakarított magas labdánál tart a szezonban, aminél többet senki nem tud felmutatni a Serie A-ban. A squawka.com a lövések kategóriáját szigorúbban meghatározó (a veszélytelen próbálkozásokat kirostáló) adatai alapján a szezon összesített listáján a 22. születésnapját épp ma (november 10-én) ünneplő Perin most már egyedül áll az élen, nem csoda, hogy  ismét tagja lett a válogatott keretnek is. Korábbi vetélytársának, Andrea Consiglinek most egyetlen védésre sem volt szüksége, hogy kapott gól nélkül tudja le az Atalanta elleni meccset, így az Udinese görög hálóőre, a Palermóban két büntetőből egyet hárító Oresztisz Karnezisz jött fel a második helyre. A kivédett lövések arányának tekintetében Morgan De Sanctis tovább erősítette vezető pozícióját, hiszen már a kapura lövések 88,5%-át hárította, a szezonban rekordnak számítú nyolcadik „clean sheet”-jét teljesítő Gianlugi Buffon pedig már feljött ennek a listának a harmadik helyére.

 

A védőmunka mérésében használt tényezők közül általában kimarad a szerelések elemzésünkben is külön tárgyalt kategóriája, mely Mark Taylor cikke alapján is kevésbé jellemzi a hátvédek hatékonyságát. Így pedig csak a leginkább a hátvédek tevékenységéhez köthető faktorok maradnak meg, vagyis a felszabadítások (a labda az ellenfélnél marad), a megelőző labdaszerzések (a labda a saját csapathoz kerül), valamint a blokkolt lövések és beadások. Azt is megjegyezhetjük, hogy ezen kategóriákban természetesen leginkább azon csapatok játékosai kerülnek az élre, melyek a mérkőzéseik jelentősebb részét töltik védekezéssel, hiszen az élcsapatok hátvédeinek közbeavatkozásaira ritkábban van szükség.

Az előző fordulóhoz hasonlóan ezúttal is a Napoli egyik játékosa végezte a legnagyobb védőmunkát az elmúlt hétvégén, ezúttal azonban nem Koulibaly emelhető ki, hanem középhátvéd társa, Raúl Albiol. Az ex-madridi védő tevékenysége továbbra is a lehető legegyszerűbb, a Fiorentina ellen is közbeavatkozásainak alig 24%-a jelentette a labda tényleges megszerzését, általában csak takarított a kapu előteréből. A megelőző labdaszerzésekben ellenben egy csapattársa, a középpályán szűrő Jorginho járt az élen, aki 7-szer csípte meg a violák átadásait. A felszabadítások alkategóriájában Massimo Volta 14-es mutatója nem volt elég a Cesenának a Chievo elleni vereség elkerüléséhez, az Udinese braziljának, Danilónak ugyancsak 14 takarítása azonban egy ponthoz járult hozzá Palermóban.

Utóbbi ezzel utol is érte az összesített listán a sérülése miatt az elmúlt fordulót, és nagyjából még három hetet kihagyni kényszerülő Sebastian De Maiót. A hétvégén eltiltása miatt nem léphetett pályára a márciusban még kemoterápiás kezelésekkel a hererákot legyőző Francesco Acerbi, meccsenkénti átlagos közbelépéseinek száma (16,2) azonban továbbra is a nagyon előkelő második helyet jelenti számára az 5 top bajnokság minden játékosát figyelembe vevő rangsorban. A szezon legtöbb megelőző labdaszerzését (sq: 48, ws: 52) továbbra is Danilo Dainelli hajtotta végre, annak ellenére, hogy a hétvégén csak a kispadról örülhetett a Chievo győzelmének a kiesési rangadón.

 

A szerelési kísérletek mutatói már ritkábban érintik az inkább biztosnágos megoldásokat alkalmazó hátvédeket, és így inkább a kockázatosabb ütközéseket a kaputól távolabb, gyakrabban felvállaló védekező középpályások teljesítményének lehetnek fokmérői még akkor is, ha az ő játékukban is egyre kisebb súllyal számítanak a direkt labdaszerző közbelépések.

A szerelések számát illetően ezúttal sem teljesített rosszul az Udinesében a brazil Allan, hiszen 6-szor einstandolta a labdát a palermói játékosoktól, ám eközben 7 sikertelen és 3 szabálytalannak ítlélt belépője is volt, így a fordulóból ebben a kategóriában talán inkább Antonio Balzano statisztikáját emelhetjük ki. A Pescarától a nyáron a Cagliariba szerződő jobbhátvéd 9 szerelési kísérlete közül 5 lett sikeres (3 sikertelen, 1 fault), miközben 4 megelőző labdaszerzéssel is észrevétette magát. Mellettük a Sampdoria középpályáján dícséretes mezőnymunkát végző Pedro Obiangot leginkább hatékonysága miatt érdemes megemlíteni, ugyanis a spanyol légiós 4/4-es szerelési mutatóval zárta a Milan ellen döntetlennel végződő meccset.

Az összesített lista élén továbbra is az eddig minden fordulóban kezdő Allan áll (sq: 48/92, ws: 59/82), míg éppen csapata ellen nem lépett most pályára kisebb sérülése miatt az őt üldöző Luca Rigoni (sq: 34/65, ws: 42/51) Palermóban. A szintén udinei Iván Piris 3/6-os hétvégi termésével rontott ugyan valamit hatékonyságán, ám az élbolyban még mindig a paraguayi 59%-os sikerességi mutatója (sq: 29/49, ws: 35/44) tekinthető a legjobbnak. Mindeközben Stefano Okaka immár 46 faultjával (4,2 meccsenként) az 5 top liga legszabálytalanabb pankrátora.

 

A megnyert fejpárbajok kategóriája meglehetősen univerzális, mely majdnem minden pozícióban szereplő játékost értinhet, ám általában a középhátvédek és az erőcsatárok mutatói kimagaslóak, hiszen az ő légipárbajaik eredményezhetik közvetlen helyzetek kialakítását, még ha Martin Eastwood cikke alapján kisebb arányban is, mint a lábbal vezetett akciók.

A megnyert fejpárbajok kategóriájában új szezonrekordot hozott a 11. forduló, ugyanis az Atalanta középpályása, Giulio Migliaccio 20 légiharcából 2 szabálytalanság (1-1 ellene és általa elkövetett) és 6 elvesztett mellett 12-t megnyert Sassuolóban, ennyit pedig idén még senki Serie A meccs során. Az is igaz persze, hogy posztjából adodóan ezt leginkább a pálya középső harmadában tette, így fejesei sem a kaput nem veszélyeztették, sem helyzet nem alakult ki belőlük. Mellette még Nemanja Vidić 10-ből 7 megnyert fejpárbaja emelhető ki, melyek közül az egyik egy kapu mellé szálló fejest, a másik pedig egy a saját ötösön bemutatott mentést eredményezett, ám ez se nagyon vigasztalhatja a szerb hátvédet, hiszen hazai pályán ismét csak döntötlenre futotta a nerazzuri erejéből.

Az összetett rangsort magasan vezető Mauricio Pinilla ezúttal volt csapata, a Cagliari ellen „csak” 4-gyel gyarapította megnyert fejpárbajai számát, melyeket most az ellenfél kapujától viszonylag távol vívott meg. Statisztikái (sq: 41/68, ws: 43/73) így is azt mutatják, hogy a chilei a magas labdák 60%-ánál legyőzi ellenfeleit, ami egy csatártól kivételes mutatónak tekinthető. Az Empoli tehetséges ifjú középhátvéd duójából Lorenzo Tonelli (sq: 33/39, ws: 37/43) eltiltás miatt kihagyta a Lazio elleni meccset, ám cseréje, a szintén csak 21 éves Federico Barba 4/5-ös mutatóval és egy fejesgóllal remekül helyettesítette idei második bajnokiján, miközben Daniele Rugani 3/6-os statisztikája kicsit gyengébb volt ugyan a tőle megszokottnál, de összteljesítménye (sq: 32/44, ws: 33/45) így is behívót ért Antonio Conte szövetségi kapitánytól. Külön ki kell az összesített tablón is emelnünk Migliacciót, ugyanis a bergamóiak mellesleg cseppet sem hórihorgas játékosa (180 cm magas) a szezon elején még nem, csak az utolsó öt bajnokin került kezdőbe, az ezek során megnyert (sq: 29/56, ws: 30/62) fejpárbajai viszont 5,8-as meccsenkénti termést jelentenek, mely most már Pinilla átlagánál is magasabb.

 

Mivel az összes passzok legkiemelkedőbb mutatói szinte kizárólag a labdatartó startégiát alkalmazó csapatok olyan védőihez és visszavont középpályásoihoz köthetőek, akik rövid átadásaik nagy részével alig-alig vállalnak kockázatot, ezért ezt a tág kategóriát nem tekinthetjük igazán mérvadónak a precizitást illetően. A passzpontosság jelentősebb mérője Mark Taylor szerint is a sikeres hosszú átadások mennyisége lehet, mely szintén érinti a sok rövid passzal játszó, így hosszú átadásokra kisebb arányban, ám nem feltétlen kisebb mennyiségben vállalkozó játékosokat is.

Nehéz lenne kétségbe vonni, hogy Massimilano Allegri a négy védős felállásra való átállás mellett (vagy még az előtt) a Juventus stratégiáját is megváltoztatta, ugyanis a korábban szinte kizárólag rövidpasszos játék helyett egyre nagyobb hangsúlyt kapnak a hosszú átadások is a bianconeri akcióiban. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy az elmúlt héthez hasonlóan ezúttal is Leonardo Bonucci nevéhez kötődik a kategória legmagasabb mutatója, sőt a Parma elleni 24 kísérletéből végrehajtott 20 pontos labdája a szezon második legmagasabb ilyen mutatója De Rossi kilencedik fordulóban (Roma-Cesena) produkált 21/23-as rekordja mögött. Ráadásul az elmúlt hétvégén a legtöbb sikeres hosszú passzok listáján két további Juve játékos, Giorgio Chiellini és Claudio Marchisio következik egyaránt 11/12-es teljesítménnyel, és érdemes megfigyelni azt is, hogy egyikőjük esetében sem indításokról, hanem inkább gyors oldalváltásokról van szó, vagyis nem a helyzetek közvetlen kialakításában, hanem a támadások felépítésében, a védelmi rések kialakításában lett nagy jelentősége a zebrák tért ölelő passzainak. A 11. forduló adatai közül csak az említetteket követi Miralem Pjanić egyébként szintén elismerésre méltó 10/10-es statisztikája a Torino ellen megnyert mérkőzésen.

Az összetett lista élén a tíz meccsen kezdő Nigel de Jong áll, aki 131 hosszú passzából 103-at célba juttatott (78,6%), bár a legfrisebb hírek szerint sérülést szenvedett a holland válogatott edzőtáborában, pedig két és fél éves szünet után húzhatta volna újra magára az Oranje mezét. Daniele De Rossi úgy áll a pontos hosszú átadások rangsorának második helyén, hogy mindössze hétszer lépett még csak pályára az idén, így a 12,4-es mérkőzésenkénti átlaga nem csak a Serie A-ban a lekiemelkedőbb mutató, hanem az 5 top bajnokság teljes mezőnyében is. Ráadásul a Roma középpályása 87 pontos labdáját 99 kísérletből érte el, vagyis 79,8%-os precizítása is a legjobbnak számít az élmezőnyben.

 

A passzok külön kategóriáját képezi a helyzeteket kialakító kulcspasszok halmaza. Ebbe természetszerűleg a mélyről érkező hosszú indítások ugyanúgy szerepet játszhatnak, mint a támadóharmadbeli kiugratások, a beadások vagy akár a pontrúgások. Mivel az már nem feltétlenül a passzoló felelőssége, hogy az átadásából alakuló lehetőség végül góllal zárul-e, így a tényleges gólpasszok csak egy alkategóriáját képezik a legjobb asszitolók vizsgálatának, hiszen Alex Olshansky kutatása is azt látszik bizonyítani, hogy a gólpasszoknál a kulcspasszok jobban minősítik a támadók teljesítményét.

A 11. fordulóban négy játékos is 5 kulcspasszig jutott, közülük José Callejón átadásaiból azonban végül nem született gól Firenzében. A másik három játékos egy-egy gólpasszig jutott, de közülük végül csak Francesco Totti örülhetett győzelemnek, akinek első értékes passzát rögtön a hálóba vágta Toroszidisz. A Roma capitanójának későbbi négy ígéretes átadása aztán már befejezetlen maradt, Totti pedig némileg csalódottan távozott a pályáról lecserélése után. A Sampdoriában Manolo Gabbiadini, a Veronában a dallamos nevű Lazarosz Hrisztodulopulosz alakított ki öt-öt helyzetet átadásaival, melyek közül egy-egy érett góllá. Mellettük külön ki kell emelnünk Stephan Lichsteiner és Miralem Pjanić hétvégi teljesítményét, hiszen egyaránt két-két gólpasszal (és egy-egy további kulcspasszal) járultak hozzá az éllovasok magabiztos győzelmeihez.

A szezon összesített listájának élén továbbra is a kanadai táblázat kapcsán már említett Carlos Tévezt találjuk, 29 kulcspasszos teljesítményét azonban már beérte Mateo Kovačić is, bár a helyzetkihasználásban pocsék Interben csak egyetlen labdája lett tényleges gólpassz. A képzeletbeli dobogó harmadik fokán a méltán sztárolt középpályás, Mirko Valdifiori áll, akinek 26 helyzetet kialakító passzt (ws: 28) köszönhet az Empoli, melyek közül 4-et gólra is váltottak a társak. Totti 8 mérkőzésen osztott ki 21 veszélyes labdát (összesen 3 gólpassz), így a 2,6-os meccsenkénti átlaga is jónak tekinthető, ebből a szempontból azonban a sérülése és Mazzarri döntései miatt alig 236 percet játszó Fredy Guarín produktuma még kiemelkedőbb, hiszen a kolumbiai 5 meccsén jegyzett 14 értékes átadást és 2 gólpasszt. A megbízhatóságával válik egészen kitűnővé a gólpasszok rangsorát toronymagasan vezető Antonio Candreva, aki 11 meccsén ugyan „csak” 23 kulcspasszt osztott ki (ws: 24) eddig összesen, melyek közül az Empoli ellen már a 7. lett tényleges assziszt, viszont ez sem volt most elég a Laziónak a pontszerzéshez.

 

A sikeres cselek, vagyis az ellenfél egy játékosának egyéni átjátszása mindig is jelentős szerepet játszott a csapatok támadójátékában, és ez a taktikusabb labdarúgás idején sincs másképpen, hiszen egy-egy ilyen trükk által nem csak az amúgy is népszerű cselgépek marketingértéke növekedhet, de kis területeken létszámfölényes helyzetek kialakítását, lövőhelyzet kialakítását is eredményezheti, nem is beszélve a kapu közelében kiharcolt szabadrúgások jelentőségéről.

Candreva hetedik gólpassza sem volt elég a Lazio pontszerzéséhez, ugyanis a győzelmével a kiesőhelyekről elmozduló Empoli remek játékkal rukkolt elő. A siker egyik kevésbé látványos, ám nem kevésbé fontos kovácsa a bal szélső Daniele Croce volt, aki 6 cselezési kísérletből mind a hatszor maga mögött hagyta ellenfelét, de emellett technikai tudását dícséri az is, hogy csak egyszer tudták a mérkőzés során leszerelni, miközben 5 szabadrúgást is kiharcolt csapatának. A Palermóban szintén 6 sikeres cselig jutó Franco Vázqueznek ehhez a teljesítményhez 11 kísérletre volt szüksége, miközben háromszor választották el a labdától. Egyébként a szíciliai gárda cselezőkedvét (és szabadságát) mutatja, hogy Achraf Lazaar 5/8-as és Paulo Dybala 4/5-ös cselezési mutatója is a forduló ilyen eredményeinek közvetlen élmezőnyében található, ám ez csak egy döntetlenhez volt elég hazai pályán..

A szezon összesített rangsorának elején is ott található a Palermo két argentínja, a második helyen pedig ismét csak az Inter osztrák-horvát támadójának, Mateo Kovačić-nak a nevével találkozunk (sq: 42/63-as, ws: 43/65). Hatékonyságot tekintve Paul Pogba neve emelhető ki, hiszen egy-egyezéseinek 69%-a végződött sikeresen (sq: 22/32, ws: 23/33). Mindeközben Juan Guillermo Cuadrado játékának az az érdekessége, hogy meccsenkénti 3,2 sikeres cselével (sq és ws: 29/49) átlagban 5,0 szabadrúgást harcol ki pályára lépései során, mely az 5 európai top liga mezőnyében a legmagasabb ilyen mutató.

 

A kapura legveszélyesebb játékosok vizsgálatakor a tényleges gólok mellett a próbálkozások mennyiségét  vehetjük számításba. Ebben nem feltétlen célszerű csak a kaput eltaláló lövésekre koncentrálnunk, hiszen egy a kapus kezébe tartó gyengébb lövés veszélyességben elmarad egy pár centivel a kapufa rossz oldalán elsuhanó lökettől. Ahogy pedig a régi mondás tartja „lövésből lesz a gól”, így a legtöbbször lövőhelyzetbe kerülő és tüzelő játékosok kiemelése sem haszontalan, különösen ha figyelembe vesszük James W. Grayson eredményeit, miszerint a lövések száma a legmeghatározóbb tényező a csapatok teljesítményében.

A lövészek kategóriájában Carlos Tévez teljesítményét emelhetjük ki leginkább a 11. fordulóból, aki 7-szer tüzelt a Parma ellen, ezekből 3 lövés el is találta a kaput, 2-szer pedig a hálóban kötött ki a labda. Szintén 7 lövéssel próbálkozott a rosaneri támadója, Paulo Dybala, ám ő csak egyszer találta el a célt és a hálót nem sikerült megzörgetnie. A fordulóban Tévez mellett egyébként még négy játékos duplázott, közülük Mauro Icardi veszélyeztetett a legtöbbször 4/6-os lövéspontossággal. Még hatékonyabb volt a Juventus két spanyol támadója, Fernando Llorente és Álvaro Morata, akik két lövésből szereztek két gólt, ráadásul utóbbi alig húsz perccel a meccs vége előtt váltotta csak honfitársát. Szintén csereként ért el két találatot a Chievóban eddig csak epizódszerepet kapó Sergio Pellissier, aki először kapott egy félidőnyi lehetőséget, melyet kihasználva 3 lövésből szerzett 2 góljával nagyban hozzájárult a veronaiak második győzelméhez.

A lövések mennyiségének összesített rangsorán is átvette Tévez az első helyet a Lazióban 40 lövése ellenére „csak” 2 gólnál tartó Antonio Candrevától, míg a továbbra is harmadik Fabio Quagliarella (4 gól) mögött a negyedik helyen már Icardi található a társbérletben a góllövőlista élén álló José Callejónt (33 lövés) hátrébb szorítva. Mindeközben a 4 pályára lépése során produkált 4,8-as meccsenként átlagával továbbra is Sebastian Giovinco a liga leggyakrabban tüzelő, ám még gól nélküli játékosa. A kettőnél többször eredményes játékosok közül a leghatékonyabb immár kimagaslóan Álvaro Morata, hiszen alig 52,8 percre van szüksége egy találathoz, míg a második Téveznek 97,9 gól/perc az átlaga, Alessandro Matri a Genoában 105,2, Nico López a Veronában pedig 110,7 percenként talál a hálóba.