Underdog szerepben

Teljesen bizonyos, hogy a Conte-féle válogatott az eddigi legnehezebb próbatételéhez készülődik. Én viszont belevágok a közepébe, és már itt megjegyzem, hogy tudtátok, eddig hány alkalommal verte meg Olaszország Horvátországot? Egyszer, 1942-ben, de a körülményekre való tekintettel – és itt a horvátokra nézek erősen – abból nemigen érdemes kiindulni. A komoly meccseket megnézve viszont még rosszabb a helyzet: 3 döntetlen mellé 3 vereség is jut. Utóbbiból talán a legemlékezetesebb a 2002-es vb-n történt, ahol egy olyan játékos góljával nyertek, aki ma is ott lesz a keretben: ő Olic.

Rátérve a konkrét meccsre, valamelyest ellenkező előjellel készültek rá a csapatok az első csoportrangadóra. Míg Olaszország esélyt sem engedve a norvégoknak, simán gyűrte le őket, addig Azerbajdzsán ellen már komoly problémák adódtak és a Málta elleni meccset sem lenne sok ok kitenni az ablakba. Horvátország szintén Málta ellen szenvedett, de az azeriek 6-0-val mentek tőlük haza. Magyarán az ellenkező előjel annyit tesz, hogy míg Contéék a játék minőségét tekintve lassú, de stabil ereszkedésben vannak, addig a horvátok pont ellenkezőleg.
Mi az, amit biztosan tudunk?

Bonucci, Ogbonna, Verratti és Balotelli nem játszik, mivel más és más okok miatt nincsenek ott a keretben. Így szinte biztosak lehetünk benne, hogy Conte egy teljesen új védelemmel fog kísérletezni, mégpedig a Chiellini-Ranocchia-Darmian hármassal. Lehet köpködni, csak éppen teljesen szükségtelen, a két torinóinál jobb választás jelen helyzetben nem létezik, Ranocchia meg gyorsaságában nem fogja kicsapni egyik támadó szemét sem, de nem miatta szenved az Inter. Eggyel feljebb szintén várhatóak meglepetések, például az, hogy Candreva hosszú idő után eredeti posztján, a pálya belső részén fog szerepelni, Marchisio és De Rossi társaként. Ebben is lehet egyébként fantázia, főleg a fürgesége miatt, mindenesetre érdekes lesz nem a vonal mellett látni. Mellesleg adott esetben ő fog fellépni a csatárok mögé, és az addigi 3-5-2-ből egy valamivel támadóbb 3-4-1-1 lesz.

Igazából a leendő kezdő háromnegyedét ki lehetne emelni, mint potenciális meglepetést. Conte teljesen nyilvánvalóan egy minden ízében új válogatottat épít, fokozatosan, ám biztosan leépítve a régi arcokat, szerepeljenek azok bármilyen jól is a bajnokságban és igaza van. Nem azt nézi, hogy mi a helyzet 2014-ben – legalábbis nem csak és főleg azt -, mert neki nem ez a szerepe. Ő 2016-ra gondol, de talán már 2018-ra is. Fölösleges olyanokat behívnia és játszatnia, akik potenciálisan minimum az Eb-n nem tudnak ott lenni, ezt ne is várjuk tőle.

Az viszont vélelmezhető, hogy lesznek bajaik rendesen a horvátokkal, mert a zömük teljesen más sebességben futballozik – talán ezért sem butaság egy kifejezetten gyors embert a pálya közepére tenni. Számolhatunk ugye a veterán Olic-csal, aki 4 gólos, Mandzukic eggyel többet lőtt Madridban, Cop 9-et a Dinamo Zágrábban, Kramaric pedig máris 21(!) gólnál tart. Ő a Rijekából érkezik, és persze jó, ha a helyén kezeljük a horvát bajnokságot, de egyúttal azt is szögezzük le, hogy támadók terén nemhogy kis különbség van a két válogatott között, hanem Herkules oszlopai. Zaza, Immobile, de még Pellé sem mutat olyan potenciált, mint a horvátok támadórészlege.
Arról nem is beszélve, hogy fölösleges olyannyira nagy fölényként kezelni az olasz pálya közepét, mikor a horvátoknál Rakitic, Modric és Kovacic lesz ott.

És valahol itt realizálódhat bennünk végleg, hogy az olaszok egyáltalán nem esélyesei a meccsnek. Nem baj, szép hagyománya az országnak, hogy az utolsó pillanatig mindenhol csak szenvedni kell, mert az is eredményt hoz. A szenvedés biztosan meg is lesz.