Hol, mit, hányan?

Az olasz bajnokság jelenleg a negyedik helyet foglalja el az UEFA koefficiensei által felállított ranglistán, az első három helyen messze elhúzó spanyol, angol és német ligáktól jóval távolabb, mint az üldöző portugáloktól, franciáktól és oroszoktól. Ennek hátterében elsősorban a Serie A anyagi bázisának egyértelmű regressziója áll, a mérkőzések látogatottságának csökkenése pedig nem okként, hanem inkább okozatként jelenhet meg. A bevételekhez viszonyítva aránytalanul magas fizetések racionalizálása már szükségszerűen megindult szinte minden itáliai klubnál, a pénzügyi reformok azonban a jegyárakat egyelőre nem érintik.

Ahogy az a világ leggazdagabb klubjait nyilvántartó Football Money League-et is összeállító könyvvizsgáló cég, a Deloitte legutóbbi jelentéséből kiderült, a közvetítési jogdíjak tekintetében például már a 2012/13-as szezonban sem állt különösebben rosszul az olasz bajnokság, ám a jegybevételek terén jelentősen elmaradt a vezető hármastól. Ennek oka nem csak a színvonal visszaesése, a nemzetközi sztárok elvesztése, hanem a relatíve magas jegyárak is. A Sporting Intelligence nemrég megjelent kimutatásából kiderül, hogy az olasz átlagfizetésekhez viszonyítva a belépők átlagos ára ha a sok szempontból külön kategóriát jelentő angol és spanyol mutatóktól el is marad, jelentősen magasabb, mint például Németországban vagy a többi európai országban (az átlagos heti fizetésből 22,0 jegy ára jön ki, míg Németországban 27,3). Holott könnyen lehet, hogy a jegyárak csökkentése a nézettség növekedéséhez (vagy legalább megtartásához) vezethetne, mely egyben optimalizálhatná a meccsbevételeket is.

A tendencia ugyanis egyelőre nagyon rossz irányba halad és nem nagyon láthatunk olyan jeleket, melyek válaszul szolgálhatnak a Serie A átlagnézőszámainak csökkenésére (az alábbi ábrák adatai a soccerway.com statisztikáira támaszkodnak, melyek minimális eltérést mutatnak a Sporting Intelligence említett átlagnézőszámától). Huszonnégyezer feletti szezonátlag utoljára a 2008/09-es és a 2009/10-es szezonokban fordult elő, majd az elmúlt két évben még huszonháromezer felett volt a közönség méretének középértéke, a most zajló szezon mérkőzéseinek átlagban 21,916-os látogatottsága azonban kirívóan alacsonynak számít, még akkor is, ha figyelembe vesszük, hogy a bajnokság harmadánál sem tartunk, és még változhatnak a statisztikák. Ebben bizonyára jelentős szerepet játszik az is, hogy egy olyan nagy szurkolótáborral bíró klub is búcsúzott a Serie A-tól, mint a Bologna (tavaly 21 ezer feletti átlag), mely mögött az idei újoncok mindegyike elmarad.

Ha megvizsgáljuk az ezen időszak alatt folyamatosan az első osztályban szereplő olasz top csapatok meccseinek átlagos nézettségi adatait, akkor viszonylag egyszerűen meg is találhatjuk, mely klubok „felelősek” leginkább ezért a visszaesésért. A rangsort vezető Milan is messze van ugyan régi nézőseregétől, a korábban sokszor a leglátogatottabb mérkőzésekkel büszkélkedő Internazionale idei bukdácsolása még alaposabban rányomta a bélyegét a szurkolók lelkesedésére, így a vizsgált időszakban egyedülálló módon idén három klub is megelőzi a nézettségi listán a nerazzurit. Szintén komoly visszaesés figyelhető meg a Napoli mérkőzéseinek látogatottságában, és bár Benítez csapatának eredményei folyamatosan javulnak, mely pozitív hatással lehet a szezon folytatására, azt látnunk kell, hogy olyan szakadék alakult ki a klub és szurkolói között, mely Nápolyban korábban még az ínségesebb időkben sem fordult elő. Látványos csökkenésen megy keresztül az Udinese publikuma, hiszen a Friuli felújítása miatt korlátozott a stadion befogadóképessége, miközben a Juventus új stadionjának a projektje mindenképpen sikertörténetnek tekinthető, mint ahogy remélhetőleg a Cagliari elkészült stadionjában is növekedhet a szárd tifosók száma.

Ha az olasz Serie A, Serie B és Lega Pro eddigi 2014/15-ös nézettségi adatait régiónként tekintjük végig (az alábbi térkép és ábrák a 4000 feletti átlagnézőszámmal rendelkező klubokat mutatják), akkor megállapíthatjuk, hogy a Milan legmagasabb átlagnézőszámával és az Internazionale statisztikájának visszaesésével is Milánóban látogatnak ki egyelőre a legtöbben a meccsekre, és Lombardia (9,5 millió lakos) harmadik első osztályú klubjának, az Atalantának sincs különösebb szégyenkeznivalója szurkolói száma miatt, nem is beszélve a régió számos a másod- (Brescia, Varese) és harmadosztályban szereplő együtteséről. A szomszédos Piemontban (4,3) alighanem végleg leszámolhatunk a „Torinóban népszerűbb a Torino, mint a Juve” szlogennel, hiszen a zebrák bajnokijait több mint kétszer annyian látogatják, mint a bikákét, a tartományban azonban a jelenleg harmadosztályú Novara (3985 néző átlagban) mélyrepülése óta nincs 4000 feletti átlagnézőszámmal rendelkező klub, így a Serie B-ben szereplő, a századelőn hétszer bajnoki címet szerző Pro Vercelli sem (3162 néző). Liguriában (1,6) a székhely városi vetélkedésében a Genoa és a Sampdoria általában fej-fej mellett halad a jegyértékesítések számában, mégpedig jelenleg mindketten 21 ezer feletti átlaggal, viszont a tartomány Serie B-s klubjai, a Spezia és a Virtus Entella (1987 néző) nem rendelkeznek különösen nagy publikummal. Ha tovább követjük a városi rivalizálásokat, akkor azt láthatjuk, hogy Catullus szülővárosában az amúgy is népszerűbb Hellas Veronának a feljutása óta már kétszer annyi szurkolója van, mint a Chievónak és a kék-sárgák eredményesség tekintetében is kiszorítják lassan a sárga-kék vetélytársat, míg Veneto (4,8) tartomány egykor legnagyobb klubja, a Vicenza a másodosztályban hoz egy szerényebb nézőszámot, de még így is bőven előzi ugyanezen ligában a négyezres átlagnézőszám alatt maradó, így térképünkre rá sem kerülő Cittadellát (2213), a Serie B sereghajtóját. A fővárosban a Romának hagyományosan magasabb átlagnézőszáma van, mint a Laziónak, de utóbbiak is jócskán az átlag felett vannak, a tartomány másodosztályú gárdáit, a Latinát és a Frosinonét is figyelembe véve pedig Lazio (5,5) veheti fel leginkább a versenyt Lombardiával a meccsre járó szurkolók számát illetően.

Emilia-Romagna (4,2) különlegessége, hogy három első-, két másod- és egy harmadosztályú klubot is fel tud mutatni a négyezer felettiek listáján, közülük pedig csak az élvonalban újonc Cesena meccseit látogatják többen a jelenleg a Serie B-ben küszködő Bologna mérkőzéseinél, miközben a Serie B-ben eddig bravúrosan teljesítő Carpi (2292) alacsony látogatottságú meccsei miatt nem fért fel térképünkre. Toszkánában (3,6) a Fiorentina egyértelműen az első számú klub, jelenleg az Empoli szerepel még a Serie A-ban, ám az egyik legszerényebb átlagnézőszámmal (csak a Chievónál és a Friulit képviselő Udinesénél magasabb), míg a másodosztályú Livorno nem sokkal előzi meg a harmadik vonalban szereplő Pisát. Umbriát (0,9) a Perugia viszonylag tekintélyes szurkolóbázissal, míg a Ternana nem túl eredményesen képviseli a Serie B-ben, Marche (1,5) régióban pedig a közelmúltban az élvonalban is megforduló Ascoli is már csak Lega Próban szerepel és nem tudja a székhely, Ancona (alig 1538 néző a harmadik vonalban) csapata bukása utáni űrt betölteni. Abruzzo (1,3) „büszkesége” a Pescara lenne, ám a csapat a régió méreteihez képest is kevés nézővel rendelkezik jelenleg, a szintén második ligás Virtus Lanciano pedig még inkább (3186).

Az olasz csizma déli régióihoz érve jócskán megcsappan az erős gazdasági háttérrel rendelkező klubok száma, de az ország második legnagyobb tartományának számító Campania (5,8) mostanában eredményei miatt is méltán viselheti képzeletbeli címerpajzsán a Napoli logóját, míg az Avellino a Serie B-ben abszolút vállalható publikumát is felülmúlja a jelenleg a harmadosztályban szereplő Salernitana. Puglia (4,0) korábban számos csapatot delegált a bajnoki rendszer felsőbb szintjeire, most azonban a bukdácsolás ellenére is a másodosztály legtöbb szurkolójával rendelkező Bari mellett csak a Lega Próban szerénykedő Leccét említhetjük meg a tartomány számottevő klubjai között. A szintén szép hagyományokkal rendelkező Calabriában (2,0) még elkeserítőbb a helyzet, sem a Reggina (3914), sem a Cosenza (3015), sem a Catanzaro (3300) nem szerepelhet már térképünkön, és az egy csak egy legényként megmaradó Crotone is a bennmaradásért küzd a Serie B-ben. Basilicata (0,6) némileg váratlan népszerűségre szert tevő egyesülete, a Matera meccsei a harmadik vonal leglátogatottabjai közé tartoznak. A szárazföldet elhagyva Szicíliában (5,0) jelenleg a Palermo messze elmarad a pár évvel ezelőtti huszonötezres nézőszámtól, és az élvonalban szerepelve is alig múlja felül a Serie B-s Catania szurkolótáborát, miközben a Trapani találkozóinak nézettsége már messze elmarad a sziget két jelenleg legnagyobb klubjáétól, a Messina egykori dicsősége pedig már a múlt homályába vész (1921). Szardínián (1,6) jelenleg csak a Cagliari büszkélkedhet eredményekben értékes, ám a szurkolók száma alapján nem túl jelentős csapattal. Trentino-Alto Adige (0,9), Molise (0,3) és Valle d’Aosta (0,1) tartományokban jelenleg nincs az első három vonalban szereplő, négyezer feletti átlagnézőszámmal rendelkező futballklub.

A stadionok kihasználtságának tekintetében különösen a Juventus racionális méretű új arénája emelkedik ki, mely átlagosan 84%-ban megtelik a címvédő bajnokijaira, míg a Matera sokkal szerényebb, alig 6879 befogadóképességű stadionja töltődik meg 81%-ban. A másodosztályban az Avellino pályájának a kihasználtsága a legnagyobb (74%), míg a Serie A-ban a Cesena (74%), az Atalanta (67%), a Fiorentina (66%) valamint a két genovai klub, a társbérleten osztozó Genoa (60%) és Sampdoria (59%) nevét érdemes megemlíteni. A négyezer feletti átlagnézőszámmal rendelkező csapatok stadionjai közül a leccei kong leginkább az ürességtől (13%) a Lega Próban, de a Brescia (19%), az Udinese (21%) és a Chievo (22%) arénájának fenntartási költségei sem nagyon térülnek meg a jegyek árának bevételeiből.

Azt mindenesetre a fenti összesítő ábra alapján megállapíthatjuk, hogy a Bari, a Bologna, a Catania vagy a Perugia nézőszámai a feljutással járó megugrással nagyon jót tennének a Serie A ilyen mutatóinak is, miközben néhány, akár hosszabb ideje az élvonalban szereplő csapat az eredmények különösebb visszaesése nélkül is alacsony átlagokat hoz, így pedig például a jelenleg harmadosztályú Salernitana dicséretes szurkolótábora sem sokkal marad el az élvonal leggyengébb nézettségi adataitól.

  • Statgalamb, újabb nagyszerű cikk!

  • Hype_HUN

    Remek cikk, köszönjük.

  • Hobgoblin

    Kiváló cikk! Az Udinese utolsó helyének könnyen lehet hogy az az oka, hogy a Friulit éppen felújítják, így Triesztben játszanak.

    • Köszi a segítséget! Most utánanéztem jobban, és úgy tűnik, a Friuliban játszanak, csak korlátozott a befogadóképesség a felújítás alatt. Javítottam.

  • juvemerda23

    Köszönjük a posztot, remek lett 🙂

  • Ricky

    Remek írás még sok ilyen kellene.

  • madbalee

    Szinten ez elöttem szolokkal ertek egyet. Remek összefoglalas.

  • Pingback: Dove sono gli ultrà? | Il Nostro Calcio()