Mindent a számnak – 12. forduló

A 12. forduló különösebben nagy meglepetéseket nem hozott, viszont a góllövőlista korábbi éllovasai közül Carlos Tévez újra betalált, így már egyedül áll az élen, míg a „kanadai táblázatot” immár 14 ponttal (9 gól és 5 gólpassz) vezeti a 10 pontos Antonio Di Natale és Gonzalo Higuain (egyaránt 7+3) előtt, mögöttük pedig Keiszuke Honda (6+3) és José Callejón (8+1) következik. A forduló statisztikái közül leginkább Diego Perotti szezonrekordnak számító 10 sikeres cselezését érdemes kiemelni, miközben Daniele De Rossi már nem az öt top liga legtöbb pontos hosszú passzát bemutató játékosa, viszont Stefano Okaka továbbra is az első számú pankrátor Európa elit futballpályáin mérkőzésenkénti 4,1 szabálytalanságával, Juan Guillermo Cuadrado pedig a legtöbb szabálytalanságot (4,9) kiharcoló játékos. Újra és újra érdemes külön kiemelnünk Francesco Acerbi nevét, aki miután márciusig még az életéért küzdött kemoterápiás kezelésekkel, jelenleg az öt top liga legtöbb meccsenkénti “interceptionje” fűződik a nevéhez.

Az összesített statisztikák a mérkőzéseknek legalább a 25%-án pályára lépő játékosok teljesítményét veszik figyelembe, és a néhány kategóriában (lövés, védés, labdaszerzés) „engedékenyebb” és magasabb mérőszámokat produkáló legaseriea.it hivatalos adatai helyett a következő oldalak adatbázisai alapján készültek: squawka.com (sq), whoscored.com (ws), fourfourtwo.com (fft)

 

 

A kapusok teljesítményének a mérése talán a legnehezebb feladat, hiszen a rendelkezésünkre álló szinte egyetlen fontos mutatóban, a bemutatott védések mennyiségébena a minőségi tényező a többi kategóriánál is jelentősebb szerepet játszana. Ezért vezette be Colin Trainor és Constantinos Chappas az expected goal ratio tényezőt, mely a lövés szöge, ereje és takartsága alapján súlyozza a hárításokat, ez a mutató azonban még nem terjedt el annyira, hogy az Opta főbb statisztikáit   nyilvánosságra hozó oldalak kalkuláljanak vele, így egyelőre a védések száma maradhat kiindulópontunk.

Az elmúlt hétvége legbiztosabb kapusteljesítménye Andrea Consigli nevéhez köthető, aki a Torinónál vendégeskedő Sassuolo kapujában hatástalanította a hazaiak mind az 5 próbálkozását, közte egy büntetőt. Nevelőegyesületét, az Atalantát a nyáron otthagyó hálóőr ezzel az összesített listán is előkelő helyet foglal el, a legutóbbi három meccsen nem kapott gólt és tevékenyen részese a zöld-feketék immár hat meccse tartó veretlenségi sorozatának. A forduló legtöbb védését azonban nem ő, hanem a Cesena ifjú hálóőre, Nicola Leali mutatta be, aki 6 vetődéssel állította meg a dobogóért hajtó Sampdoria próbálkozásait, egyszer azonban tehetetlennek bizonyult. A minden korosztályos válogatottat végigjáró egykori Brescia nevelés játékjoga már harmadik éve a Juventus tulajdona, ám az elmúlt két szezont egyelőre még a Serie B-ben (Lanciano, majd Spezia), az ideit pedig az élvonalbeli újoncnál tölti kölcsönben, ahol nincs könnyű dolga, de 30/45-ös védési mutatója nem számít rossznak. Mellettük az elmúlt hétvégéről érdemes még talán megemlíteni Jean-François Gillet nevét, ugyanis a hazai pályán Consgiliéktől kellemetlen 1-0-ás vereséget szenvedő Torino kapusa 4 védése mellett 7 beadásra is hibátlanul mozdult ki.

A szezon legtöbb védéseinek ranglistáján az élén a mozgalmas napokat a háta mögött tudó Mattia Perin áll. A Genoa ifjú hálóőre az Albánia elleni barátságos találkozón bemutatkozhatott a válogatottban, a csapattársakkal való ünneplés után aztán ittas vezetésen kapták, amiért elnézést kért azóta mindenkitől. Gasperini mester nem mondott le a szerepeltetéséről a Palermo elleni  hazai meccsen sem, és bár egyszer már ő sem tudott segíteni csapatán, négy védésére nagy szükség volt a veszélyes vendégkontrák végén. A második helyen álló Consigli egyébként továbbra is vezeti a legtöbb magas labdát hatástalanító kifutások listáját is (49 lehúzott és 5 kiöklözött) az Internazionale szlovén hálóőre, Samir Handanović előtt (45+8), aki továbbra is igen hálátlan szerepre kényszerül a nerazzuri kapujában, hiszen a Derby della Madonninán is csak egy lövés érkezett a kapujára, az viszont védhetetlennek bizonyult. A magasan a legtöbb, immár 9 kapott gól nélküli meccsnél tartó Gianluigi Buffon újabb négy hárítást tett hozzá statisztikájához, és hatékonyságot illetően megelőzte a továbbra is sérült Emiliano Vivianót, valamint felzárkozott a bergamói győzelem során egy kaput találó lövésből egy gólt kapó Morgan De Sanctis mögé.

  

A védőmunka mérésében használt tényezők közül általában kimarad a szerelések elemzésünkben is külön tárgyalt kategóriája, mely Mark Taylor cikke alapján is kevésbé jellemzi a hátvédek hatékonyságát. Így pedig csak a leginkább a hátvédek tevékenységéhez köthető faktorok maradnak meg, vagyis a felszabadítások (a labda az ellenfélnél marad), a megelőző labdaszerzések (a labda a saját csapathoz kerül), valamint a blokkolt lövések és beadások. Azt is megjegyezhetjük, hogy ezen kategóriákban természetesen leginkább azon csapatok játékosai kerülnek az élre, melyek a mérkőzéseik jelentősebb részét töltik védekezéssel, hiszen az élcsapatok hátvédeinek közbeavatkozásaira ritkábban van szükség.

A forduló legtöbb sikeres közbelépését a Genoában helyenként hősiesen védekező Palermo costa ricai középhátvédje, Giancarlo González mutatta be. A ticos világbajnoki meneteléséből is jelentős szerepet vállaló bekk az MLS-ből tette át a székhelyét a nyáron Szicíliába 3,8 millió euró ellenében, de nyugodtan kijelenthetjük, hogy a rosanero ezen az áron is igen jó vásárt csinált vele. A hétfő esti mérkőzésen a számára már a válogatottból is ismerős három védős rendszer legközepén 16 felszabadítása mellett 5 lövést és egy beadást is leblokkolt, igaz, valódi labdanyerő akciója csak egy megelőző labdaszerzés és két szerelés volt. Mint ahogy az ábrán is látszik, igencsak visszahúzódva játszott ő és csapata is a saját kapujuk előtt, végül azonban csak egy bekapott góllal zárták a meccset. Érdemes még megemlíteni az Internazionaléból a Sampdoriának kölcsönadott argentin középhátvéd, Matías Silvestre hétvégi teljesítményét is, aki 18 közbelépést produkált a Cesena ellen, és ahogy megszokhattuk már Siniša Mihajlović csapatától, ezek szinte kivétel nélkül (17-szer) egyszerű, a labdát biztonságosan eltakarító közbelépések voltak. Ami viszont a megelőző labdaszerzéseket illeti, abban a Torino lengyel csapatkapitánya, Kamil Glik járt az élen. A szőke középhátvéd azonban hiába csente el 9-szer a Sassuolo játékosainak passzait, szabadított fel 4-szer és mutatott be egyszer utolsó emberként szerelést is, a bikák zsinórban harmadik elvesztett tétmeccse után végül logó orral hagyhatta el a pályát.

Mivel a Genoában Sebastian De Maio továbbra is a maródiak listáján szerepel, az összesített lista első helyét már egyedül foglalja el az Udinese brazil légiósa, Danilo, de a Lazio holland VB-bronzérmes hátvédje, Stefan de Vrij is közel jár már a liguriaiak csapatkapitányához, míg a negyedik helyre a hazai pálya és az esélyesség ellenére is sokat védekező udineiek egy újabb légiósa, a francia Thomas Heurteuax jött fel. Továbbra is csak ámulattal adózhatunk a tavasszal még a hererákkal küzdő Francesco Acerbi teljesítményének, ugyanis a rövid milánói időszaka alatt egyszer még a válogatottban is szereplő 26 esztendős védő betegsége legyűrése után szépen lassan a liga legjobbjai közé verekszi vissza magát. Idén hétszer léphetett pályára a Sassuoló színeiben, melyeken nem csak a meccsenkénti 15,5 jó közbelépése kiemelkedő, hanem az átlagban 5,0 megelőző labdaszerzés is, mely a Serie A mellett az öt top liga teljes mezőnyének legjobb mutatója ebben a kategóriában.

 

A szerelési kísérletek mutatói már ritkábban érintik az inkább biztosnágos megoldásokat alkalmazó hátvédeket, és így inkább a kockázatosabb ütközéseket a kaputól távolabb, gyakrabban felvállaló védekező középpályások teljesítményének lehetnek fokmérői még akkor is, ha az ő játékukban is egyre kisebb súllyal számítanak a direkt labdaszerző közbelépések.

Rangadószerű mérkőzést játszott volna a Juventus a hét végén a Lazio vendégeként, melynek azonban sima idegenbeli győzelem lett a vége. Allegri új, négy védős formációjának jobb szélén továbbra is fáradhatatlannak bizonyul Stephan Lichsteiner, aki az új szisztémában már nem csak a támadásokban veszi ki nagyobb mértékben a részét, hanem a védekezésben is. A svájci válogatott 6 szerelési kísérletének mindegyike sikeres lett egykori csapata, a Lazio ellen, és egyéb ütközései közül is csak kettő végződött szabálytalansággal. A túloldalon egyébként főleg a bosnyák Senad Lulić-nak nem ment most ez a műfaj, ugyanis ő 2/9-es szerelési „pontossággal” és 8 elkövetett szabálytalansággal zárta a meccset. A hétvégén még 5-5 sikeres szereléssel zárt a Derby della Madonninán Juan Jesus (8 kísérletből) és némileg meglepő módon az Atalantánál vendégeskedő Roma támadója, Juan Iturbe is (9 kísérletből).

Az összetett listát továbbra is az Udinese egy újabb brazilja, a Chievo ellen 4 szerelési kísérletből 3-szor a labdát meg is szerző Allan áll (a top ligák teljes mezőnyében a harmadik), míg a túloldalon a veronaiak ezen kategóriában legjobbjának számító finn légiósa, Përparim Hetemaj belázasodott a meccs előtt, így nem léphetett pályára, akárcsak a Palermóban Luca Rigoni influenzája miatt. A második helyre így Emmanuel Cascione léphetett előre egy 4/6-os hétvégi mutatóval, míg Lazióban Andrea Parolo 3/4-es, a Napoliban pedig Kalidou Koulibaly 4/8-as teljesítményével nem lehetett maradéktalanul elégedett a nem túl kedvező végeredemény miatt, ráadásul a déliek francia védője az egyik bekapott gólban is kellemetlen szerepet játszott. A paraguay-i Iván Piris ezúttal ugyan nem is kísérletezett szereléssel, így mérkőzésenkénti átlaga romlott valamelyest, de még mindig a legjobbak közé tartozik 3,2-es mutatója, ráadásul 59%-os hatékonysága is a legjobb az élboly tagjainál általában fele-fele arányban megoszló sikeres szerelések között.

 

A megnyert fejpárbajok kategóriája meglehetősen univerzális, mely majdnem minden pozícióban szereplő játékost értinhet, ám általában a középhátvédek és az erőcsatárok mutatói kimagaslóak, hiszen az ő légipárbajaik eredményezhetik közvetlen helyzetek kialakítását, még ha Martin Eastwood cikke alapján kisebb arányban is, mint a lábbal vezetett akciók.

 A hosszú passzok tekintetében ugyan nem nyújtott ezúttal kimagasló teljesítményt a Roma ikonja, Daniele De Rossi, viszont 8-ból 6 megnyert fejpárbajánál senki sem tud többet felmutatni a fordulóban. Igaz, az olasz futballpályák légterének ura, az ezúttal (is) csak csereként pályára lépő Mauricio Pinilla egy félidő alatt hozott össze hasonló mutatót (6/9), ezúttal azonban sem a kaput nem sikerült veszélyeztetnie, sem társait helyzetbe hoznia ezekből. Így akit ebben a fordulóban és ebben a kategóriában leginkább kiemelhetünk, az a Cagliari 187 cm-es középhátvédje, Luca Rossettini. A Sienából 2012-ben elcsábított bekk (a toszkánok a következő évben ki is estek az első osztályból) nem csak mind az 5 fejpárbaját megnyerte, de ezek közül 2 is helyzetet teremtett a társaknak, egy pedig gólpassz lett. Ahogy a fejpárbajok ábráján is látható talán, nem csak pontrúgásoknál húzódott előre, hanem Zdenek Zemen csapatának védővonala még a szép számmal visszatérő szurkolókkal megtöltött nápolyi arénában is alaposan fel volt tolva a felezővonal környékére.

A szezon összesített listájának élén természetesen továbbra is Pinilla áll 47/77-es (61%) mutatójával, de a liga nem éppen fizikális jellegét továbbra is jól mutatja, hogy a top 5 bajnokság játékosai közül ezzel is csak a 29. Mögötte az Empoli két saját nevelésű, ifjú középhátvédje következik, akik 4-4 megnyert légicsatával vették ki a részüket a pármai győzelemből. Közülük ebben a kategóriában nem a válogatott keretbe is behívott Daniele Rugani (36/49), hanem Lorenzo Tonelli (37/43) áll jobban, ráadásul utóbbi 86%-os hatékonysága egészen kiemelkedő. A múlt héten szezonrekordot döntő Giulio Migliaccio ezúttal eltiltása miatt nem léphetett pályára az Atalantában, így az 5 meccsén megnyert 29 fejpárbaja továbbra is a legjobbnak számító 5,8-as találkozónkénti átlagot jelenti a Serie A-ban.

 

Mivel az összes passzok legkiemelkedőbb mutatói szinte kizárólag a labdatartó startégiát alkalmazó csapatok olyan védőihez és visszavont középpályásoihoz köthetőek, akik rövid átadásaik nagy részével alig-alig vállalnak kockázatot, ezért ezt a tág kategóriát nem tekinthetjük igazán mérvadónak a precizitást illetően. A passzpontosság jelentősebb mérője Mark Taylor szerint is a sikeres hosszú átadások mennyisége lehet, mely szintén érinti a sok rövid passzal játszó, így hosszú átadásokra kisebb arányban, ám nem feltétlen kisebb mennyiségben vállalkozó játékosokat is.

 A forduló legtöbb pontos hosszú indítását a Sampdoria ikonja, Angelo Palombo mutatta be a Cesena ellen, mégpedig 10-et 12 kísérletből. Bár ezek közül kettő hátrafelé tartott, egyik indításából viszont egy helyzet is kialakult, de Sansone lövését hárította Leali kapus. A 9 pontos hosszú passzt bemutató játékosok között ott találjuk csapattársát, a védőmunkájáért már megdícsért Matías Silvestrét (9/9), de a Hellas Verona bekkjét, Vangelisz Moraszt (9/10), a Lazio argentin légiósát Lucas Bigliát (9/10), de Jong távollétében a szerepét a milánói derbin átvevő Sulley Muntarit (9/12) a Milanból, és az elmúlt fordulókban tapasztalható taktikai váltás óta már nem is csodálkozunk azon sem, hogy a Juventus két játékosát, Andrea Pirlót (9/11) és Leonardo Bonuccit (9/15) is.

Az összetett lista élén továbbra is a holland válogatott edzőtáborában megsérülő Nigel De Jong áll 103 pontos labdájával, aki ráadásul most már a hatékonyságot illetően is a legjobb az élcsoportban (78,6%). Daniele De Rossi ugyanis ezúttal valamivel pontatlanabb volt (4/11), összesítésben már csak 93/124-es mutatóval áll (75%), így az öt európai élbajnokság játékosainak rangsorában is már „csak” második a meccsenkénti 11,6-os átlagával. Mellettük az összesített listán olvasható nevek közül egyedül David Pizarro van csak valamivel 70% felett (82/116).

 

A passzok külön kategóriáját képezi a helyzeteket kialakító kulcspasszok halmaza. Ebbe természetszerűleg a mélyről érkező hosszú indítások ugyanúgy szerepet játszhatnak, mint a támadóharmadbeli kiugratások, a beadások vagy akár a pontrúgások. Mivel az már nem feltétlenül a passzoló felelőssége, hogy az átadásából alakuló lehetőség végül góllal zárul-e, így a tényleges gólpasszok csak egy alkategóriáját képezik a legjobb asszitolók vizsgálatának, hiszen Alex Olshansky kutatása is azt látszik bizonyítani, hogy a gólpasszoknál a kulcspasszok jobban minősítik a támadók teljesítményét.

A játékostársakat helyzetbe hozó kulcspasszok kategóriájában nem igazán született kiemelkedő teljesítmény a hétvégén, több játékos nevéhez is köthető 4-4 ilyen átadás, ám közülük talán a Chievo bal oldali középpályása, Valter Birsa emelhető ki a legkinkább. A Milantól kölcsönben szereplő szlovén légiós ugyanis összesen remeknek számító 7 pontos beadást hajtott végre a mérkőzésen, amelyekből gól ugyan végül nem született, a veronaiak végül egy pontot elhoztak Udinéből. Ami a tényleges gólpasszokat illeti, egyedül a Hellas Verona vendégeként győzelmet arató Fiorenina balhátvédje, Marcos Alonso adott két később gólra váltott átadást, míg egy harmadik kulcspassznak számító beadása kihasználatlan maradt, hiszen honfitársának, Joaquínnak nem sikerült eltalálnia ígéretes helyzetben a hazaiak kapuját.

A szezon összesített listájának élén továbbra is Carlos Tévez áll, aki a Lazio ellen is kiosztott egy gólpasszt Pogbának, míg vele szemben, a tényleges gólpasszok rangistáját 7 assziszttal vezető Antonio Candreva ezúttal csak eggyel gyarapította kulcspasszainak számát és 24-es mutatóval áll. Szintén egyetlen kulcspasszt láthattunk a milánói derbin Freddy Guaríntól, de meccsenkénti 2,8-as átlaga még mindig a legjobb a Serie A mezőnyében.

 

A sikeres cselek, vagyis az ellenfél egy játékosának egyéni átjátszása mindig is jelentős szerepet játszott a csapatok támadójátékában, és ez a taktikusabb labdarúgás idején sincs másképpen, hiszen egy-egy ilyen trükk által nem csak az amúgy is népszerű cselgépek marketingértéke növekedhet, de kis területeken létszámfölényes helyzetek kialakítását, lövőhelyzet kialakítását is eredményezheti, nem is beszélve a kapu közelében kiharcolt szabadrúgások jelentőségéről.

Az egy mérkőzésen bemutatott sikeres cselek kategóriájában új szezonrekord született a hétvégén, hiszen a Genoában Diego Perotti 13 egy-egyezéséből 10 jónak bizonyult, ráadásul ezek közül három után helyzetet is tudott egy passzal kialakítani valamelyik csapattársa számára (ezen túl volt egy további kulcspassza is), ám végül egyikből sem sikerült megszerezni a hőn áhított győztes gólt a Palermo ellen. A Sevillától a nyáron szerződtetett argentín szélső ezúttal főként a bal oldalon keverte meg a védőket, ahol egy szabadrúgást is kiharcolt, holott korábban a jobb oldalon vetette be többször edzője. Mellette még a Cagliariban pályafutása során az élvonalban először alapemberré váló brazil Diego Fariast érdemes itt megemlíteni, aki két gólja mellett 6 sikeres cselig jutott 10 kísérletből.

A Palermo argentin cselgépei most szerényebb teljesítményt nyújtottak, hiszen csapatuk jobbára a védekezéssel volt elfoglalva, a kontráik pedig direktebbek voltak, ám így is Franco Vázquez vezeti továbbra is a szezon összesített rangsorát, Paulo Dybala pedig a harmadik. Gervinho az Afrika Kupa selejtezők záróköre és a BL forduló között most nem kapott szerepet a Romában, Mateo Kovačić pedig mindössze 1/1 cselig jutott az Interben. A cselek hatékonyságban egyébként amúgy is jól áll a horvát támadó, hiszen Dybalával együtt 66%-ban jönnek be az egy-egyezéseik, melyet más nem közelít meg az összesített ranglista élbolyában. Mindeközben Juan Guillermo Cuadrado büszkélkedhet továbbra is a legtöbb kiharcolt szabálytalansággal, és a 4,9-es átlaga az 5 top liga minden játékosát figyelembe véve is a legmagasabb érték.

 

A kapura legveszélyesebb játékosok vizsgálatakor a tényleges gólok mellett a próbálkozások mennyiségét  vehetjük számításba. Ebben nem feltétlen célszerű csak a kaput eltaláló lövésekre koncentrálnunk, hiszen egy a kapus kezébe tartó gyengébb lövés veszélyességben elmarad egy pár centivel a kapufa rossz oldalán elsuhanó lökettől. Ahogy pedig a régi mondás tartja „lövésből lesz a gól”, így a legtöbbször lövőhelyzetbe kerülő és tüzelő játékosok kiemelése sem haszontalan, különösen ha figyelembe vesszük James W. Grayson eredményeit, miszerint a lövések száma a legmeghatározóbb tényező a csapatok teljesítményében.

Az elmúlt hétvége különösebben kiemelkedő lövőstatisztikákat nem hozott, a forduló legtöbb lövését, szám szerint 5-öt a Sampdoria brazilja, Éder és a palermói Paulo Dybala eresztett meg. Míg azonban előbbi csak egyszer találta el ezek közül a célt, addig az argentin légiós kétszer, ráadásul egy pazar csavarásánál már Perin kapus is tehetetlen volt. A tüzérek közül érdemes még megemlíteni a Cagliariban 4 lövésből háromszor kaput találó Diego Fariast és a Juventusban 3 lövéséből kétszer pontosan célzó Paul Pogbát, ugyanis ez mindkettőjüknek elég is volt a duplázáshoz. Azt is talán mindenki tudja már, hogy a nevelőegyesületéből, az Empoliból még 2004-ben alig 100 ezer euróért az Udinesébe érkező Antonio Di Natale megszerezte 200. gólját az élvonalban, mely 7. találatát is jelenti az idei szezonban, és külön érdekesség, hogy mind a hetet hazai pályán, a Friuliban szerezte.

A lövészek listáját és a góllövőlistát egyaránt vezető Carlos Tévez ezúttal három lövéssel és egy góllal gazdagította statisztikáit, míg mögötte Antonio Candreva ismét négyszer tüzelt hiába, így immár 44 lövése ellenére továbbra is „csak” 2 gólnál tart. Mivel a legnagyobb lövőkedvű Sebastian Giovinco ezúttal sem lépett pályára, négy idei fellépésen összehozott 19 próbálkozásával még mindig gól nélkül áll, és alighanem jót tenne neki egy mielőbbi környezetváltás. A liga leghatékonyabb csatára Alvaro Morata, aki 61,2 pályán töltött percenként rezgeti meg az ellenfelek hálóját, míg a kettőnél több találatnál járók között Tévez 96,3 perc/góllal követi, a harmadik pedig a Verona uruguayi támadója, Nicolas López 106,2 percenként szerzett találataival.

.

.

 

Korábban már ejtettünk szót arról, hogy a Serie A tavalyi dobogósai a megszerezhető pontok olyan nagy hányadát gyűjtötték be (77,3%), mely kirívónak számít az öt európai top bajnokságban. A helyzet azóta idén is csak közeledett ehhez az értékhez (jelenleg 75,0%), bár közben az angol és a spanyol dobogósok most még magasabb százalékoknál járnak. Ha azonban az olasz bajnoki tabella aljára tekintünk, akkor azt láthatjuk, hogy az utolsó három helyezett eredményei elég messze kilógnak a nemzetközi élvonalból. A Chievo, a Cesena és a Parma mindössze a lehetséges pontok 21,3%-át tudták megszerezni, és hármójuk közül is leginkább a tavaly még a hatodik helyen végző Parma egészen pocsék 17%-a elkeserítő (még a spanyol liga sereghajtónának, a Cordobának a teljesítményénél is gyengébb). Az emilia-romagnaiak válságával már külön posztban is foglalkoztunk, alighanem a teljes ligának jót tenne, ha a jóval szebb hagyományokkal rendelkező klub anyagi és tulajdonosi helyzete stabilizálódna, és a bajnokságban is magukra találnának a keresztesek legalább annyira, hogy szorosabbá tegyék a tabella alsóbb régióinak versengését. Ha ugyanis nem történik rövid időn belül változás, gyorsan unalomba fulladhat az utolsó hely elkerüléséért vívott csata, mely a liga (egy része) iránti érdeklődés és a bevételek csökkenését is jelenti.

Kedden és szerdán este pedig: Forza Roma! Forza Juve!