Mindent a számnak – 13. forduló

A Serie A 13. fordulójának statisztikái közül a védőmunkában szezonrekordot döntő Guglielmo Stendardo teljesítménye kívánkozik az élre, de Radja Nainggolan is a szezon egyik legjobb hosszú passz mutatóját hozta össze a Roma Inter elleni derbijén. A góllövőlista éllovasai közül ugyanakkor most nem talált be senki, és a „kanadai táblázatot” továbbra is 14 ponttal vezeti Carlos Tévez (9 gól és 5 gólpassz), míg a 10 pontosok táborában Antonio Di Natale (7+3) és Gonzalo Higuaín (7+3) mellé becsatlakozott Alessandro Matri is (6+4), miközben José Callejón (8+1), Keiszuke Honda (6+3) és Antonio Candreva (2+7) ezúttal nem tudtak gólhoz hozzájárulni.

Az összesített statisztikák a mérkőzéseknek legalább a 25%-án pályára lépő játékosok teljesítményét veszik figyelembe, és a néhány kategóriában (lövés, védés, labdaszerzés) „engedékenyebb” és magasabb mérőszámokat produkáló legaseriea.it hivatalos adatai helyett a következő oldalak adatbázisai alapján készültek: squawka.com (sq), whoscored.com (ws), fourfourtwo.com (fft)

 

A kapusok teljesítményének a mérése talán a legnehezebb feladat, hiszen a rendelkezésünkre álló szinte egyetlen fontos mutatóban, a bemutatott védések mennyiségébena a minőségi tényező a többi kategóriánál is jelentősebb szerepet játszana. Ezért vezette be Colin Trainor és Constantinos Chappas az expected goal ratio tényezőt, mely a lövés szöge, ereje és takartsága alapján súlyozza a hárításokat, ez a mutató azonban még nem terjedt el annyira, hogy az Opta főbb statisztikáit   nyilvánosságra hozó oldalak kalkuláljanak vele, így egyelőre a védések száma maradhat kiindulópontunk.

Az elmúlt fordulóban két hálóőr is 4 védéssel és kapott gól nélkül zárta a fordulót, közülük a Chievo argentin hálóőrét, Albano Bizzarrit azért érdemes leginkább kiemelni, mert megjelenése nagyon jót tett a veronai csapat védelmének. A már 37 esztendős veteránt négy fordulóval ezelőtt állította a kapuba a nem sokkal korábban kinevezett, és azelőtt már két zakót begyűjtő Rolando Maran, mégpedig nem is akárki helyett. Az egykori Livorno nevelés, a nyáron már az Intertől kölcsönkapott Francesco Bardi 2013-ban az EB-ezüstérmes U21-es olasz válogatott hálóját is őrizte, a Chievóban azonban idén 15 gólt kapott 9 meccsen (27 lövésből, 64,3%), és bár erről persze nem csak ő tehet, de talán nem csoda, ha a vezetődző cserére szánta el magát. Érkezett az utóbbi hat szezonban a Laziónál és a Genoánál leginkább csak a kispadot koptató Bizzarri, és vele immár négy mérkőzés óta veretlen a csapat, miközben csak kétszer tudták bevenni a hálóját az ellenfelek 13 próbálkozásból, szombaton a Laziónál való mellőzésért például nem csak 4 védéssel, hanem ezen felül még 7 sikeresen hatástalanított magas labdával „állt nemes bosszút”. A forduló másik négy védéssel záró kapusa az Atalanta ijfú hálóőre Marco Sportiello volt, aki ezzel nagyban hozzájárult a bergamóiak pontszerzéséhez Empoliban.

A szezon legtöbb védéseinek listáját vezető Mattia Perin is  hű maradt önmagához, 3 védéssel és hibátlan teljesítménnyel zárta a cesenai kirándulást, miközben 6 magas labdát is hatástalanított (a szezonban eddig 50 kifutásából 50 sikeres!). A második helyen álló Oresztisz Karnezisznek ezúttal nem volt ilyen szerencséje a Milan otthonában, hiszen 3 lövésből kétszer (köztük egy büntetőnél) esélye sem nagyon volt a hárításra. A harmadik helyen álló Andrea Consiglinek ezúttal csak egyszer kellett volna hárítania, ez azonban nem sikerült neki, ám csapata végül fordítani tudott a Verona ellene, ráadásul a szezon legtöbb hatástalanított magas labdája azért továbbra is az ő nevéhez fűződik (59 kifutásból 56 sikeres). A hatékonyság tekintetében eddig az élen álló Morgan de Sanctis ezúttal két védés mellett két gólt is kapott, így kissé visszacsúszott a sérülés miatt a fordulót egyaránt kihagyó Emiliano Viviano és Gianluigi Buffon mögé, az élre pedig a már sokat magasztalt Albano Bizzarri ugrott.

 

A védőmunka mérésében használt tényezők közül általában kimarad a szerelések elemzésünkben is külön tárgyalt kategóriája, mely Mark Taylor cikke alapján is kevésbé jellemzi a hátvédek hatékonyságát. Így pedig csak a leginkább a hátvédek tevékenységéhez köthető faktorok maradnak meg, vagyis a felszabadítások (a labda az ellenfélnél marad), a megelőző labdaszerzések (a labda a saját csapathoz kerül), valamint a blokkolt lövések és beadások. Azt is megjegyezhetjük, hogy ezen kategóriákban természetesen leginkább azon csapatok játékosai kerülnek az élre, melyek a mérkőzéseik jelentősebb részét töltik védekezéssel, hiszen az élcsapatok hátvédeinek közbeavatkozásaira ritkábban van szükség.

Nem csak a már említett Sportiello kapus tett azonban sokat azért, hogy az Atalanta kapott gól nélkül zárja a hétvégét, hanem Guglielmo Stendardo is. A rutinos védőt a szezon elején egy sérülés hátráltatta, ám az utóbbi öt bajnokit rendre végigjátszotta és ezeken kétszer a whoscored.com a meccs emberének is választotta. Az Empoli ellen 29 jó közbelépést hajtott végre, ennyit pedig korábban a szezonban senki nem produkált egy meccsen. Ami a megelőző labdaszerzéseket illeti, három légiós is 8-ig jutott ebben a kategóriában a hétvégén, mégpedig a chilei Gary Medel a szenvedő Interből, a kolumbiai Carlos Carbonero a hazai pályán megégő Cesenából és a szerb Nikola Maksimović a városi derbit elbukó Torinóból, ám mindhiába, hiszen végül mindhármuk csapata vereséget szenvedett.

A korábbi éllovasnak, a Genoa csapatkapitányának, Sebastian De Maionak a sérülése óta (a hétvégén két percre már beszállt a rossoblú sima győzelmével végződő és egyre szebb reményekre okot adó meccsbe) kirobbanthatatlan a szezon összesített listájának az éléről a brazil Danilo, aki a Milan ellen is sokáig állta a sarat, egy büntető és egy kiállítás azonban megpecsételte az Udinese sorsát. A mérkőzésenkénti védőmegmozdulások tekintetében továbbra is Francesco Acerbi áll az élen, mint ahogy a megelőző labdaszerzések átlagában is (4,88). És bár talán már unalmas is, de újra és újra és újra hangsúlyozzuk, ez az az Acerbi, aki márciusig még kemoterápiás kezelésekkel küzdött a hererák ellen, majd a liga egyik legjobb védőjeként tért vissza a Sassuolóba és a legutóbbi barátságos meccsen a válogatott mezt is magára ölthette.

 

A szerelési kísérletek mutatói már ritkábban érintik az inkább biztosnágos megoldásokat alkalmazó hátvédeket, és így inkább a kockázatosabb ütközéseket a kaputól távolabb, gyakrabban felvállaló védekező középpályások teljesítményének lehetnek fokmérői még akkor is, ha az ő játékukban is egyre kisebb súllyal számítanak a direkt labdaszerző közbelépések.

A forduló legtöbb sikeres szerelését a 25. születésnapját épp ma (december 2-án) ünneplő Matteo Darmian mutatta be, ám végül ez sem bizonyult elégnek a pontszerzéshez az előzetes aggodalmakkal ellentétben a rangadó jelzőhöz abszolút méltó Derby della Molén. Az egykori Milan nevelés 2011 nyarán érkezett a bikákhoz és rögtön alapemberré is vált a csapatban (a 2012/13-as szezonban az öt top liga legtöbb mérkőzésenkénti szerelését hozta össze: 5,3-at), mára pedig a válogatottnak is egyre meghatározóbb játékosa. A Juventus ellen 8 szerelési kísérletéből 6 sikerült, miközben egyetlen szabálytalanságot sem követett el a meccsen, bár alighanem ezeket a statisztikákat szívesen elcserélné egy pontszerzésre. A derbin a túloldalon egyébként Paul Pogba produkálta a lepocsékabb mutatókat ebben a kategóriában (0/4) a hétvége legtöbb szabálytalanságával (6), holott korábban azért a szerelések tekintetében sem maradt el ennyire támadóerényeitől (a szezonban korábban 32 szerelési kísérletéből 19 sikerült). A forduló második legjobb szerelő játékosa holtversenyben lett Radja Nainggolan és Kalidou Koulibaly 5/9-es mutatóval, utóbbi teljesítményét viszont nagyban beárnyékolja, hogy két sárga lapos belépője után a mérkőzés hajrájára kiállították, bár a Napoli végül emberhátrányban is ki tudott egyenlíteni a Sampdoria otthonában.

Az Udinese egy újabb brazilja, a szezon összesített listáját magabiztosan vezető Allan sem nagyon villogott Milánóban (1/6) , mint ahogy csapattársa, a paraguay-i Iván Piris (1/5) sem, így ez is nagyban hozzájárulhatott ahhoz, hogy a kis zebrák nem tudták megállítani Inzaghi fiait és egyetlen kaput találó lövésig sem jutottak a meccsen. A szezon szereléseinek ranglistáján korábban második Emmanuel Cascionénak sem ez volt élete legjobb hétvégéje, hiszen a kapufára lőtt büntetője mellett a szerelési mutatója is pocsék lett (0/3), így a Palermóba influenzája után 3/6-tal visszatérő Luca Rigoni meg is előzte. A Chievo-Lazión Përparim Hetemaj és Andrea Parolo találkozása éppúgy langyos döntetlennel végződött (2/4), mint a gól néküli összecsapás.

 

A megnyert fejpárbajok kategóriája meglehetősen univerzális, mely majdnem minden pozícióban szereplő játékost értinhet, ám általában a középhátvédek és az erőcsatárok mutatói kimagaslóak, hiszen az ő légipárbajaik eredményezhetik közvetlen helyzetek kialakítását, még ha Martin Eastwood cikke alapján kisebb arányban is, mint a lábbal vezetett akciók.

Ha első pillantásra a gól nélkül záruló Empoli-Atalanta mérkőzés nem is tarthat igényt nagy érdeklődésre, a fejpárbajok tekintetében igen érdekes csatát hozott. A forduló legtöbb megnyert légicsatája ugyanis két szembenálló játékos nevéhez köthető. A vendégektől Germán Denis  12 magas labdánál kialakuló ütközetből 6-ot megnyert, a hazaiaknál pedig Daniele Rugani 9 alkalomból diadalmaskodott 6-szor. Bár a kék-feketék argentin támadója ezekből egyszer a kapu mellé is fejelt, egyszer pedig helyzetet alakított ki (melyet Moralez mellé lőtt), mégis az Empoli alig 20 esztendős, saját nevelésű védőjét választhatjuk győztesnek, hiszen kettejük 7 fejpárbajából 4-et ő nyert. Mellettük Luca Toni 6/9-es mutatóját érdemes még megemlíteni, ám a Verona veterán csatára ezekből végül semmilyen veszélyt nem tudott kialakítani.

Az összesített listát még mindig vezető Mauricio Pinilla (48/78) ezúttal csak az utolsó percekre állt be a Genoába, de ez is elég volt neki, hogy eggyel növelje megnyert fejpárbajai számát (ezúttal a saját tizenhatosán belül), mögé a második helyre pedig a legutóbb már a felnőtt válogatott keretében is megforduló Rugani jött fel (42/58), megelőzve a toszkánok másik saját nevelésű középhátvédjét, az ezúttal „csak” 4/7-es mutatóval záró Lorenzo Tonellit (41/50). Utóbbi viszont ezzel együtt is még mindig a leghatékonyabb a magas labdákért vívott csatákban, ugyanis 82%-ban veri meg ezek során ellenfeleit. A legjobb meccsenkénti átlaggal rendelkező Giulio Migliaccio ezúttal csak az utolsó fél órára szállt be az empolii légiháborúba, és egy nem túl fényes 2/6-tal zárt.

 

Mivel az összes passzok legkiemelkedőbb mutatói szinte kizárólag a labdatartó startégiát alkalmazó csapatok olyan védőihez és visszavont középpályásoihoz köthetőek, akik rövid átadásaik nagy részével alig-alig vállalnak kockázatot, ezért ezt a tág kategóriát nem tekinthetjük igazán mérvadónak a precizitást illetően. A passzpontosság jelentősebb mérője Mark Taylor szerint is a sikeres hosszú átadások mennyisége lehet, mely szintén érinti a sok rövid passzal játszó, így hosszú átadásokra kisebb arányban, ám nem feltétlen kisebb mennyiségben vállalkozó játékosokat is.

A hosszú passzok tekintetében több jó teljesítmény is született a 13. fordulóban. A leginkább az egyre érettebb box-to-box játékot nyújtó Radja Nainggolan 15/17-es mutatója emelhető ki, hiszen a római farkasok félig indonéz származású flamand nindzsája az Inter elleni látványos győzelem során kétszer helyzetet is alakított ki hosszabb átadásaival, Gervinho lövését azonban blokkolták a védők, Iturbéé pedig a kapu mellé szállt. A bajnoki címért folytatott versengésben nagy vetélytárs Juventusból Andrea Pirlo nem csak mindent eldöntő találatával, hanem 13 kísérletből végrehajtott 11 pontos hosszú passzával is észrevétette magát, melyekből szintén két kihasználatlan lehetőség is kialakult. Mellettük még a Cesenából Stefano Lucchini 12/17-es és a Fiorentinából David Pizarro 10/16-os termését érdemes megemlíteni a hétvége idevágó statisztikái közül.

Az összetettben vezető Nigel de Jong továbbra sem léphetett pályára a Milanban sérülése miatt, de még mindig ő a leghatékonyabb ebben a kategóriában (103/131, 79%). A Romában csak csereként lépett pályára Daniele De Rossi és 3 próbálkozásból 2 pontos hosszú passzt tett hozzá eddigi teljesítményéhez (95/127, 75%). Már többször említettük, hogy a Juventus felállásának megváltozatatása mellett a stratégiai váltást is jelzi Leonardo Bonucci harmadik helye (85/132, 64%), de Pirlo meccsenkénti 7,8-as mutatója is a legmagasabbak közé tartozik (összesen: 47/67, 70%). Bár továbbra sem érezzük mérvadónak, de érdekességképpen megemlíthetjük, hogy az összes passzok listáját (hosszú, rövid ömlesztve) De Rossi vezeti 68,7 sikeres átadással meccsenként Pjanić (67,5) előtt, míg pontosság tekinetében a Roma három további játékosának, Yanga-Mbiwának 94%-os, valamint Manolasznak és Keitának 93%-os „hatékonyságú”, túlnyomórészt kockázatmentes hátsó gurigázása emelkedik ki.

 

A passzok külön kategóriáját képezi a helyzeteket kialakító kulcspasszok halmaza. Ebbe természetszerűleg a mélyről érkező hosszú indítások ugyanúgy szerepet játszhatnak, mint a támadóharmadbeli kiugratások, a beadások vagy akár a pontrúgások. Mivel az már nem feltétlenül a passzoló felelőssége, hogy az átadásából alakuló lehetőség végül góllal zárul-e, így a tényleges gólpasszok csak egy alkategóriáját képezik a legjobb asszitolók vizsgálatának, hiszen Alex Olshansky kutatása is azt látszik bizonyítani, hogy a gólpasszoknál a kulcspasszok jobban minősítik a támadók teljesítményét.

A helyzetek előkészítésének tekintetében különösebben kiugró teljesítmény ezúttal sem született (a kilencedik forduló óta nem ment senki 5 kulcspassz fölé), és most ráadásul egynél több gólpasszt sem adott senki. Akit így ebben a kategóriában kiemelhetünk, az a három éve a Leverkusenből Olaszországba érkező Arturo Vidal, hiszen a Juventus mostanában sokszor kritizált chilei támadója a (duplán) értékesített büntetője mellett 5 kulcspasszal is jeleskedett a torinói városi derbin, köztük a  utolsó pillanatban döntőnek bizonyuló Pirlo-bomba lekészítésével is. Hasonlóan 5-ször hozta helyzetbe társait átadásaival a Fiorentina spanyol légiósa, Joaquín, melyek közül Mario Gómez egyet gólra is váltott, míg a túloldalon Andrea Cossu 5 kulcspassza is hiábavaló volt, a Cagliari hazai pályán továbbra is nyeretlen maradt, ráadásul most egy lőtt gól nélküli, négy gólos zakó teszi egyre kínosabbá a szárdok hazai mérlegét.

A szezon összesített listájának élén továbbra is a vasárnap halványabb napot (és a védőktől egyre nagyobb figyelmet) kifogó Carlos Tévez áll (5 tényleges gólpassz, összesen 31 helyzet kialakítása), ám most már utolérte őt az Empoli karmestere, ikonja és ásza: Mirko Valdifiori. A 28 éves középpályás már 2008 óta szolgálja a kis toszkán gárdát (bár ő nem saját nevelés, a Cesenából érkezett), és a Serie B után az első osztályban is a legfőbb mozgatórugója a támadásoknak, értékes átadásai közül 4-ből gól is született. Mögöttük nagy a tolongás, az Inter római fellépésén csak csereként bevetett Mateo Kovačić mellé felzárkózott a Fiorentina egyik másik spanyol légiósa, Borja Valero és a Parma egyetlen reménysége, Antonio Cassano is, ám talán sokat elmond csapataik formájáról, hogy míg két utóbbi passzaiból csak kettőt-kettőt váltottak gólra a társaik, a nerazzuri horvát támadója egyetlen egy tényleges gólpasszt mondhat magáénak.

 

A sikeres cselek, vagyis az ellenfél egy játékosának egyéni átjátszása mindig is jelentős szerepet játszott a csapatok támadójátékában, és ez a taktikusabb labdarúgás idején sincs másképpen, hiszen egy-egy ilyen trükk által nem csak az amúgy is népszerű cselgépek marketingértéke növekedhet, de kis területeken létszámfölényes helyzetek kialakítását, lövőhelyzet kialakítását is eredményezheti, nem is beszélve a kapu közelében kiharcolt szabadrúgások jelentőségéről.

A múlt héten 10 sikeres cselével szezonrekordot döntő Diego Perotti ezúttal is kitett magáért a Genoa bal szélén, hiszen 8 kísérletéből 6-szor átjátszotta a Cesena védőit miközben 4 szabadrúgást is kiharcolt, ám most nem tudott cselei után társainak közvetlenül lövőhelyzeteket kialakítani, így helyette a Roma elefántcsontparti légiósát, Gervinhót érdemes ebben a kategóriában kiemelni a fordulóból. A kölönösen borotvált fejű csatár (könyörgöm, aki tudja miért csinálja, írja meg!) legutóbbi állomáshelyén, az Arsenalnál még nem sok bizalmat kapott, a farkasoknál csatlakozva régi edzőjéhez azonban már tavaly is nagyon hasznos játékosnak bizonyult (12 gól, 12 gólpassz). Az Inter elleni szép győzelemből is alaposan kivette a részét, hiszen gólja mellett 7 cselezési kísérletéből 6-szor faképnél is hagyta a nerazzuri védőit, ezek után pedig kétszer helyzetet is kialakított passzaival, ám Ljajić lövését a védők blokkolták, Totti próbálkozása pedig elkerülte a vendégek kapuját. A Fiorentina egykor 51-szeres spanyol válogatott támadója, Joaquín 5/6-os mutatójával ebben a kategóriában is letette a névjegyét a szardíniai mészárláson.

A Palermo mostanában jóval letisztultabb játékot produkál, mint a szezon elején, így kevésbé épít két argentin cselgépének egy-egyezéseire, ám Franco Vázquez (a fordulóban: 1/3, összesen: 48/92) még mindig vezeti a szezon összesített listáját, Paulo Dybala (a fordulóban: 2/4, összesen: 41/63) pedig a harmadik helyen található. Mateo Kovačić (a fordulóban: 0/0, összesen: 43/66) most csereként beállva nem tudott sokat hozzátenni az Inter játékához, de továbbra is az ő cseleinek hatékonysága (65,2%) a legjobb az élmezőnyben. Itt érdemes talán megemlíteni, hogy a Fiorentina kolumbiai sztárja, Juan Guillermo Cuadrado ha sok cselt nem is mutatott be Szardínián, ismét kiharcolt 7 szabadrúgást, így pedig már 5,1-es meccsenkénti átlaga a legmagasabb az öt európai élbajnokságban.

 

A kapura legveszélyesebb játékosok vizsgálatakor a tényleges gólok mellett a próbálkozások mennyiségét  vehetjük számításba. Ebben nem feltétlen célszerű csak a kaput eltaláló lövésekre koncentrálnunk, hiszen egy a kapus kezébe tartó gyengébb lövés veszélyességben elmarad egy pár centivel a kapufa rossz oldalán elsuhanó lökettől. Ahogy pedig a régi mondás tartja „lövésből lesz a gól”, így a legtöbbször lövőhelyzetbe kerülő és tüzelő játékosok kiemelése sem haszontalan, különösen ha figyelembe vesszük James W. Grayson eredményeit, miszerint a lövések száma a legmeghatározóbb tényező a csapatok teljesítményében.

A forduló legjobb lövészének a Milan győzelmét szállító Jérémy Ménezt nevezhetjük ki, hiszen 6 lövéséből 2 ugyan leblokkoltak a védők, 2 viszont (köztük egy büntető) kaput talált és gól is lett, ami el is döntötte az Udinese ellen addig azért elég nyögvenyelős meccset. A francia támadó ezzel már hét gólos, bár talán jól mutatja az egy szem gólpassza, hogy a csapattársak kiszolgálása nem tartozik az erősségei közé. A hétvége legtöbb lövése, szám szerint 8 egyébként Massimo Maccarone nevéhez fűződik, ám az Empoli veterán csatárának két próbálkozását blokkolták az Atalanta védői (egyszer épp a fentebb már méltatott Stendardo), további löketei közül is csak kettő talált célba, ám ezek egyike sem lett gól és nem is sikerült a toszkánoknak megszerezniük a kiesés elkerüléséért folytatott harcban fontos hazai győzelmet. A leghatékonyabb játékosok ugyanakkor a Fiorentina chilei légiósa, Matías Fernández és a Roma bosnyák középpályása, Miralem Pjanić voltak, hiszen előbbi 3/4, utóbbi 2/3-as lövéspontossággal ért el két találatot.

Az összesített lista élén Carlos Tévez 50 lövéssel áll, mögötte pedig hármas holtverseny alakult ki a Lazio még mindig csak két gólos karmestere, Antonio Candreva, a Torino 4 gólos, ám három meccs óta eredménytelen gólvágója, Fabio Quagliarella és a Palermo új csodagyereke, a hétvégén már a hatodik találatát jegyző Paulo Dybala között. A fordulóban 2/6-os mutatóval záró Gonzalo Higuaín mögéjük zárkózott fel, ám góljai számát most ő sem tudta növelni. Ami a legalább két gólos játékosok hatékonyságát illeti, most már a Pipita helyett a Napolinak pontot mentő Duván Zapata áll az élen, aki 60,5 pályán töltött percenként talál a hálóba, őt követi a Juventus spanyol csatára, Alvaro Morata 69,5 perc/góllal és a Chievóban idén jobbára csak kispadozó Sergio Pellissier 89 perc/gólos teljesítménnyel.

.

.

 

A tabelláról ezúttal csak annyit: tovább nőtt a rés fent és lent egyaránt.