Mindent a számnak – 14. forduló

Az elmúlt hétvégén a két éllovas döntetlent játszott, a 14. forduló pedig bővelkedett fordulatos és látványos mérkőzésekben. Ha különösebben kiemelkedő egyéni statisztikák nem is születtek, érdemes végigtekintenünk, kiket emelhetünk ki ezúttal a főbb kategóriákban.

Az összesített statisztikák a mérkőzéseknek legalább a 25%-án pályára lépő játékosok teljesítményét veszik figyelembe, és a néhány kategóriában (lövés, védés, labdaszerzés) „engedékenyebb” és magasabb mérőszámokat produkáló legaseriea.it hivatalos adatai helyett a következő oldalak adatbázisai alapján készültek: squawka.com (sq), whoscored.com (ws), fourfourtwo.com (fft)

 

A kapusok teljesítményének a mérése talán a legnehezebb feladat, hiszen a rendelkezésünkre álló szinte egyetlen fontos mutatóban, a bemutatott védések mennyiségébena a minőségi tényező a többi kategóriánál is jelentősebb szerepet játszana. Ezért vezette be Colin Trainor és Constantinos Chappas az expected goal ratio tényezőt, mely a lövés szöge, ereje és takartsága alapján súlyozza a hárításokat, ez a mutató azonban még nem terjedt el annyira, hogy az Opta főbb statisztikáit   nyilvánosságra hozó oldalak kalkuláljanak vele, így egyelőre a védések száma maradhat kiindulópontunk.

A hétvégén érdekes helyzetben volt Nápolyban az anyaegyesülete ellen a két bekapott gól mellett 3 mentést is bemutató és 5 labdát fogó Luigi Sepe, hiszen a 23 éves kapust a Napoli 2011 óta rendre kölcsönadogatja kisebb csapatoknak, míg a Rafa Benítez vezetőedzőtől idén folyamatosan bizalmat kapó brazil Rafael Cabral a Serie A egyik legpocsékabb mutatójával rendelkezik (18/36 védés, 50%, 28/33 jó kifutás). Mellette érdemes még kiemelni a fordulóból az argentin válogatott Sergio Romero teljesítményét, aki 4 védést produkált a Verona otthonában és nagyon úgy tűnik, hogy kiszorítja a Sampdoria kapujából a szezon első hét meccsén remeklő Emiliano Vivianót. Az Arsenalból kölcsönkapott kapus már két hete felépült sérüléséből, de azóta is csak a kispad jutott neki Romero mögött.

A szezon védéseinek összetett ranglistáját vezető Mattia Perin gól nélkül hozta le a Milan elleni „bronzmeccset”, ám hiába találta el hat vendég lövés is a kapuját, jól jellemzi a rossoneri próbálkozásainak veszélytelenségét, hogy ezek mindegyikét fogni tudta az ifjú portás (vagyis a squawka.com nem minősíti ezeket védésnek), aki így 6 labdát is fogott és már 57/57-es (!) statisztikát mondhat magáénak ebben az alkategóriában. A második helyre feljövő Andrea Consigli sokáig remekül őrizte a Sassuolo hálóját a Roma támadásaival szemben (3 védés) és további 5 hatástalanított magas labdával növelte jó kifutásai számát is (összesen: 61/64), így továbbra is vezeti az idevágó ranglistát. A túloldalon a súlyos hibát vétő Morgan De Sanctis ezúttal csak egyszer tudott hárítani két bekapott gól mellett, így hatékonysága már csak 76,5%-os, miközben a pénteken 13 meccsén 10. alkalommal kapott gól nélkül maradó Gianluigi Buffon 1/1 védésének köszönhetően már 83,3%-nál jár. Nála csak Albano Bizarri parádésabb a Chievo kapujában, aki öt fordulóval ezelőtt váltotta az U21-es EB-ezüstérmes Francesco Bardit, azóta viszont veretlen a csapat és mindössze két gólt kapott.

 

A védőmunka mérésében használt tényezők közül általában kimarad a szerelések elemzésünkben is külön tárgyalt kategóriája, mely Mark Taylor cikke alapján is kevésbé jellemzi a hátvédek hatékonyságát. Így pedig csak a leginkább a hátvédek tevékenységéhez köthető faktorok maradnak meg, vagyis a felszabadítások (a labda az ellenfélnél marad), a megelőző labdaszerzések (a labda a saját csapathoz kerül), valamint a blokkolt lövések és beadások. Azt is megjegyezhetjük, hogy ezen kategóriákban természetesen leginkább azon csapatok játékosai kerülnek az élre, melyek a mérkőzéseik jelentősebb részét töltik védekezéssel, hiszen az élcsapatok hátvédeinek közbeavatkozásaira ritkábban van szükség.

Ebben a kategóriában természetesen középhátvédek szoktak magas értékeket produkálni, de a Sassuolo széső hátvédei renszeresen nagy szerepet vállalnak a kapu előtti terület fedezéséből is, a Roma ellen pedig ez különösen igaz volt, hiszen a vendégek játéka 22%-ban a saját tizenhatosukon belülre koncentrálódott. Így talán már az sem csoda, ha a mérkőzésnek egyszerre negatív és pozizív hőse, a horvát jobbhátvéd Šime Vrsaljko 21 jó közbelépéssel vétette észre magát, mielőtt a meccs hajrájában összeszedte második sárga lapját (a Roma büntetője előtt is az ő kezéhez ért a labda). Az újabb vereség után vezetőedzőt is váltó Cesenában Massimo Volta szép teljesítényt jelentő 10 megelőző labdaszerzése (9 felszabadítás és 1 blokk mellett) alighanem még szépségtapasz sem lehet a romagnai csapat számára, hiszen a csikóhalak az Atalanta otthonában két gólos előnyről szalasztották el a lehetőséget második győzelmük megszerzésére, ami vezetőedzőjük Pierpaolo Bisoli állásába is került.

Az összesített ranglista élén álló Udinese-légiós Danilo az Inter kínos hazai bakija során 14-gyel gyarapította jó közbelépései számát, a második helyen pedig a tulajdonosváltás közben tizenkettedik zakóját is begyűjtő Parma otthonában 13 közbelépést produkáló Stefan de Vrij követi. A megelőző labdaszerzésekből Francesco Acerbi ezúttal „csak” 3-ig jutott, így a Chievóban ezúttal végig a kispadon ücsörgő Dario Dainelli 4,82-es meccsenkénti átlaga már a legjobb teljesítmény ebben az alkategóriában.

 

A szerelési kísérletek mutatói már ritkábban érintik az inkább biztosnágos megoldásokat alkalmazó hátvédeket, és így inkább a kockázatosabb ütközéseket a kaputól távolabb, gyakrabban felvállaló védekező középpályások teljesítményének lehetnek fokmérői még akkor is, ha az ő játékukban is egyre kisebb súllyal számítanak a direkt labdaszerző közbelépések.

A tizedik forduló óta nem fordult elő, hogy egy játékos elérje a hét sikeres szerelést egy mérkőzésen, a legutóbbi hétvégén azonban ketten is teljesítették ezt a bravúrt, ráadásul mindketten ugyanazon a mérkőzésen. Közülük alighanem Lorenzo Tonelli lehetett elégedettebb a meccs után, hiszen a bennmaradásért küzdő Empoli fontos pontot szerzett a Napoli otthonában. A saját nevelésű 24 esztendős középhátvéd 11 szerelési kísérletéből 3 szabálytalansággal végződött (biztonságos távolban a kaputól), 1 sikertelennek bizonyult, 7-szer azonban el tudta venni a labdát a hazai támadóktól, ráadásul ebből 6-szor rendkívül fontos helyzetben, a saját tizenhatosán belül. A túloldalon Faouzi Ghoulamnak 9 kísérlet elég volt a 7 szerelés eléréséhez, ám az az egyik elhibázott próbálkozása végül épp az Empoli második gólját eredményezte.

Az összetett lista élén álló Allan ezúttal csak 1/1-es mutatóval zárta az Udinese bravúros milánói kirándulását, a korábbi második helyezett Kalidou Koulibaly pedig eltiltása miatt kihagyta ezt a fordulót. A dobogóra így az utóbbi időben magára találó, ezúttal Cagliariban győző Chievo finn középpályása, Përparim Hetemaj (a fordulóban: 6/13) és a Palermo torinói pontszerzéséhez gólja mellett 3/5-ös szerelési mutatóval is hozzájáruló Luca Rigoni lépett előre. Az Empolitól elszenvedett vereség óta nem nagyon kerül be a Lazióba Luis Pedro Cavanda, pedig 21/37-es szerelési mutatója nem csak a jónak nevezhető 3,0-ás meccsenkénti átlagot, de 57%-os hatékonyságot is jelent, mely a legmagasabb ilyen érték a lista élmezőnyében.

 

A megnyert fejpárbajok kategóriája meglehetősen univerzális, mely majdnem minden pozícióban szereplő játékost értinhet, ám általában a középhátvédek és az erőcsatárok mutatói kimagaslóak, hiszen az ő légipárbajaik eredményezhetik közvetlen helyzetek kialakítását, még ha Martin Eastwood cikke alapján kisebb arányban is, mint a lábbal vezetett akciók.

Továbbra is maradunk a Napoli-Empoli mérkőzésnél, csakhogy ezúttal a hazaiaktól érdemes kiemelnünk valakit, mégpedig Duván Zapatát. A 23 éves kolumbiai csatár Higuain mellett nem sok lehetőséget kap, szombaton mindössze másodszor került a kezdőbe, ám most 10-ből 7 megnyert fejpárbaja annál is értékesebb, mert a liga legjobb fejelői közül kettővel is szembetalálta magát. Mind Ruganival, mind Tonellivel négyszer csatázott a levegőben és mindkettőjük ellen 3-1 arányban jött ki győztesen, ráadásul fejesei közül 3 is veszélyeztette a kaput, egy ezek közül mellé szállt, egyet Sepe hárított, egy pedig a szépítő találatot jelentette. Mellette 7/9 megnyert fejpárbajt tudhat magáénak az elmúlt fordulóban két Inter játékos is, ám Rodrigo Palacio és Zdravko Kuzmanović aligha elégedett a hétvégi teljesítményével.

Az összesített ranglistát továbbra is Mauricio Pinilla vezeti, annak ellenére, hogy ezúttal is csak csereként lépett pályára, most a Milan elleni győzelem során kapott kilenc perc 2/3-as mutatóra volt elég neki. Ahogy már említettük, az Empoli két saját nevelésű tornyának alaposan meggyűlt a baja Zapatával, így szombaton Daniele Rugani (3/8) és Lorenzo Tonelli (2/4) is visszafogottabb teljesítménnyel zárt ebben a kategóriában, de továbbra is mindketten az összesített ranglista dobogóján állnak. Tonelli ráadásul a leghatékonyabb is az élmezőnyben, hiszen 54 fejpárbajából nyert meg 43-at (80%), de a Hellas Verona görög légiósának, Panajotisz Tachtszidisznek 76%-os hatékonysága (34/45) is jónak nevezhető. A legjobb mérkőzésenkénti átlaggal rendelkező Giulio Migliaccio ezúttal az Atalantában kapott tizenhét perc alatt adódó 2 fejpárbajából 1-et nyert meg.

 

Mivel az összes passzok legkiemelkedőbb mutatói szinte kizárólag a labdatartó startégiát alkalmazó csapatok olyan védőihez és visszavont középpályásoihoz köthetőek, akik rövid átadásaik nagy részével alig-alig vállalnak kockázatot, ezért ezt a tág kategóriát nem tekinthetjük igazán mérvadónak a precizitást illetően. A passzpontosság jelentősebb mérője Mark Taylor szerint is a sikeres hosszú átadások mennyisége lehet, mely szintén érinti a sok rövid passzal játszó, így hosszú átadásokra kisebb arányban, ám nem feltétlen kisebb mennyiségben vállalkozó játékosokat is.

Noha korábban nem nagyon tette le itt a névjegyét, két héttel ezelőtt egyszer már kiemelhettük Angelo Palombót a legtöbb pontos hosszú átadások kategóriájában, ezúttal pedig újra ő bizonyult a legjobbnak a Verona ellen idegenben megnyert mérkőzésen. A sikerhez azért kellett a műfaj egyik legjobbjának, a mexikói Rafael Márqueznek a korai kiállítása is, ám ez mit sem von le a Samp ikonjának érdemeiből, mint ahogy az sem, hogy leginkább precíz keresztlabdákkal javította idevágó statisztikáit, három hosszú kiugratása végül nem bizonyult jónak. A tért ölelő átadások tekintetében nem sokkal maradt el mögötte a zsinórban harmadik döntetlenjét elkönyvelő Napoliban Raúl Albiol (11/15) és a hétvégi döntetlent szintén kudarcként megélő és buta piros lapot is összeszedő Daniele De Rossi (10/12) sem, miközben Radja Nainggolan precizítására ugyanúgy nem lehetett ezúttal sem panasz (8/8).

A Milan vergődésében alighanem a sérülése után visszatérő Nigel de Jong bizonytalankodása is közrejátszott (3/8), bár összesen 106/139-es mutatója és 76,3%-os hatékonysága továbbra is a legjobb a Serie A-ban. A második helyezett Daniele De Rossi (105/139, 75,5%) mögé immár David Pizarro zárkózott fel, ám ő már az éllovasoknál jóval több labdát elszór (96/140, 68,6%). Érdemes kiemelni Luca Cigarinit is az Atalantából, hiszen a Cesena elleni létfontosságú hazai győzelem során nyújtott 9/15-ös teljesítményével már 88 pontos hosszú átadást tud felmutatni 11 mérkőzésén, ami 8,0 mérkőzésenkénti átlagot jelent.

 

A passzok külön kategóriáját képezi a helyzeteket kialakító kulcspasszok halmaza. Ebbe természetszerűleg a mélyről érkező hosszú indítások ugyanúgy szerepet játszhatnak, mint a támadóharmadbeli kiugratások, a beadások vagy akár a pontrúgások. Mivel az már nem feltétlenül a passzoló felelőssége, hogy az átadásából alakuló lehetőség végül góllal zárul-e, így a tényleges gólpasszok csak egy alkategóriáját képezik a legjobb asszitolók vizsgálatának, hiszen Alex Olshansky kutatása is azt látszik bizonyítani, hogy a gólpasszoknál a kulcspasszok jobban minősítik a támadók teljesítményét.

A 14. fordulóban ketten hozták helyzetbe ötször-ötször társaikat, közülük pedig az Atalanta argentin légiósa, Maxi Moralez örülhetetett leginkább a mérkőzése után, hiszen kulcspasszai mellett egy góllal is hozzájárult a bergamóiak győzelméhez. A Vélez Sarsfieldtől már négy éve leigazolt, alig 160 cm-es támadó 2007-ben még U20-as világbajnokságot is nyert, tavaly 51 kulcspasszt termelt, idén azonban eddig csak 11-nél tartott, de talán a Cesena elleni jó teljesítmény újra lendületet adhat neki. A Hellas Verona egy újabb hellén légiósa, Lázárosz Hrisztodulopulosz is öt veszélyes átadással jeleskedett a Sampdoria ellen, de ezek közül egyiket sem tudták gólra váltani a társai, csapata pedig zsinórban harmadszor szenvedett vereséget. A tényleges gólpasszok tekintetében ebben a fordulóban Massimo Maccaronét érdemes kiemelni, hiszen az Empoli mindkét találata előtt a veterán csatár adta az utolsó passzt.

Az Empoli egy másik játékosa, Mikro Valdifiori is adott két kulcspasszt a Napoli ellen (az egyiket épp Maccaronénak), így 33-as mutatójával (4 tényleges gólpassz) át is vette a vezetést az összesített ranglistán a Firenzében hatvan percig a létfontosságú BL-meccsre pihentetett Carlos Téveztől, akit így már a Fiorentina spanyol középpályása, Borja Valero is beért. Freddy Guarín az Udinese ellen is előkészített 3 veszélyes lehetőséget, melyből egyet Icardi gólra is váltott, így a kolumbiai 2,8-as meccsenkénti kulcspassz átlaga továbbra is a legjobb a bajnokságban, de az élmezőnyben található még csapattársa, Mateo Kovačić is. Az viszont az eredmények fényében igencsak kérdéses, hogy megbír-e az Inter középpályája ennyi támadó szellemű játékost.

 

A sikeres cselek, vagyis az ellenfél egy játékosának egyéni átjátszása mindig is jelentős szerepet játszott a csapatok támadójátékában, és ez a taktikusabb labdarúgás idején sincs másképpen, hiszen egy-egy ilyen trükk által nem csak az amúgy is népszerű cselgépek marketingértéke növekedhet, de kis területeken létszámfölényes helyzetek kialakítását, lövőhelyzet kialakítását is eredményezheti, nem is beszélve a kapu közelében kiharcolt szabadrúgások jelentőségéről.

A tavaly nyáron 6,5 millió euróért a Santostól igazolt Felipe Anderson sok kritikát kapott a Lazióba szerződése óta, és az alig huszonegy esztendős brazil támadó adós is maradt eddig a jó teljesítménnyel. Az előző szezonban összesen tizenháromszor lépett pályára és gól nélkül, egyetlen assziszttal zárta az évet, valamint cseleinek is alig negyven százaléka volt sikeres (14/34). Idén már tizenkét fellépésnél tart (négyszer volt kezdő), és a cselezési hatékonysága is jóval kedvezőbb (26/37, 70%), köszönhetően nagyban a Parmában összehozott 7/11-nek is, ahol egyébként első olasz élvonalbeli gólját is megszerezte, de sikeres egy-egyezései mellett 3 szabadrúgást is kiharcolt, miközben csak 5 labdát vesztett el. A fordulóban 12 próbálkozásból szintén 7 sikeres cselig jutó Victor Ibarbo már jóval kevésbé lehetett elégedett a Cagliari újabb hazai lebőgésén, hiszen a Chievo elleni 8 labdavesztésével maga is felelőse a hazai nyeretlenség folytatásának és a kieső helyre csúszásnak.

A sikeres cselek összetett ranglistájának élén álló argentin Franco Vázquez eltiltása miatt nem léphetett pályára a fordulóban, ám senkinek nem sikerült megelőznie őt. Csapat- és honfitársa, Paulo Dybala játéka egyre letisztultabb, a Palermo torinói vendégjátéka során is úgy ért el gólt, hogy csak 4-szer próbálkozott cselezéssel, melyek közül 3 sikerült is, míg az Interben Mateo Kovačić 4/5-tel zárt. Az összesített élmezőnyben kettejük hatékonysága (előbbi 44/67, utóbbi 47/71) a legkiemelkedőbb, egyaránt 66% körül mozog. Mindeközben a legtöbb szabadrúgást továbbra is a Fiorentina kolumbiai sztárja, Juan Guillermo Cuadrado harcolja ki, 4,75-ös mérkőzésenkénti átlagával senki sem vetekedhet Európa öt top bajnokságában.

 

A kapura legveszélyesebb játékosok vizsgálatakor a tényleges gólok mellett a próbálkozások mennyiségét  vehetjük számításba. Ebben nem feltétlen célszerű csak a kaput eltaláló lövésekre koncentrálnunk, hiszen egy a kapus kezébe tartó gyengébb lövés veszélyességben elmarad egy pár centivel a kapufa rossz oldalán elsuhanó lökettől. Ahogy pedig a régi mondás tartja „lövésből lesz a gól”, így a legtöbbször lövőhelyzetbe kerülő és tüzelő játékosok kiemelése sem haszontalan, különösen ha figyelembe vesszük James W. Grayson eredményeit, miszerint a lövések száma a legmeghatározóbb tényező a csapatok teljesítményében.

A hétvégén a legtöbb lövést Fabio Quagliarella eresztette meg, ám a Torino 31 éves csatára 8 próbálkozásból csak 3-szor találta el a kaput, gólt pedig nem sikerült szereznie a Palermo ellen. A bikák így már legutóbbi 7 tétmeccsükön nyeretlenek és a tabellán már csak egyetlen hellyel állnak a kiesést jelentő 18. pozíció előtt, míg Quagliarella legutóbbi 7 bajnokiján nem tudott betalálni. Nála sokkal hatékonyabb volt a Roma összességében keserű hétvégéjén Adem Ljajić, hiszen 5 lövéséből ha egyet le is blokkoltak a védők, 3 kaput találó próbálkozásából 2 is gól lett (az egyik tizenegyesből). Remekül tért vissza a Sampdoriába (a zuhanyhíradó szerint már nem hosszú időre, januárban viheti a Napoli) Manolo Gabbiadini, hiszen 4 lövésének mindegyike eltalálta a Verona kapuját, 1 közeli berobbanása pedig védhetetlennek is bizonyult.

Az összesített rangsroban ezzel Quagliarella meg is előzte a Firenzében csereként kapott fél óra alatt nem próbálkozó Carlos Tévezt, míg a Lazióban sérüléssel bajlódó Antonio Candrevát lehagyva a harmadik helyre jött fel már ezen a ranglistán is Paulo Dybala. A leghatékonyabb csatárok listáját továbbra is az újra betaláló Duván Zapata vezeti, aki minden pályán töltött 67,7 perc alatt talál be az ellenfelek hálójába, míg az ebből a szempontból 69,5 perc/góllal második Alvaro Morata mögé a harmadik helyre immár egy másik a Napoliban sokat kispadozó játékos, Jonathan de Guzmán jött fel 75,0 perc/gól mutatójának köszönhetően.

.

.

A Serie A hat legértékesebb játékoskeretével rendelkező klubja nem tudott győzni a hétvégén, az Inter például az edzőváltás ellenére továbbra is a legpocsékabb arányszámmal rendelkezik a keret összértéke és az eddig megszerzett pontszám összevetésében (13,54 millió euró/pont), de a Parma játékosainak becsült értéke is sokkal jobb eredményekre predesztinálná a gárdát (11,01). Mindeközben a liga második legszerényebb keretével rendelkező Empoli (2,4), a Verona (2,9) és a Palermo (3,2) erőn felül látszik teljesíteni egyelőre, nem is beszélve a Genoáról (3,3) és a Sampdoriáról (3,5) bár ennek hatására a téli átigazolási időszak alighanem új kihívásokat is jelent majd a számukra. Ezek a jelenségek mindenesetre alkalmat adhatnak a bajnokság erősségéről való polemizálásra, annál is inkább, mert önmagukban alighanem eldönthetetlen kérdések feszegetését teszik lehetővé. Az viszont biztos, hogy a bajnokság első és utolsó két helyezettje továbbra is meglehetősen messze van a mezőny nagy részétől, miközben a tabella középső régiói jóval sűrűbbek. A nemzetközi megítélést pedig a BL csoportkörének záró fordulója befolyásolja majd nagyban kedden és szerdán este.