Mindent a számnak – 15. forduló

A Serie A 15. fordulójának nagy rangadói árnyékában a Lazio csapata nyújtott egészen kiváló teljesítményt, hisz több játékosa is a hétvége legjobb egyéni statisztikáival büszkélkedhet, ráadásul a legtöbb sikeres cselezést immár zsinórban másodszor Felipe Andersontól láthattuk, aki emellett a lövések és a kulcspasszok tekintetében is a legjobbak közé került. A góllövőlistát és a „kanadai táblázatot” vezető Carlos Tévez ezúttal sem gyarapította góljai és asszisztjai számát (9+5), ám így is magabiztosan vezet a 11 pontos  Antonio Di Natale (8+3) és Paulo Dybala (7+4) előtt, míg utóbbiakat a 10 pontos Gonzalo Higuaín (7+3) és Alessandro Matri (6+4) követi. Mivel Dario Dainelli nem lépett pályára az Inter ellen, továbbra is ő a legtöbb mérkőzésenkénti megelőző labdaszerzést produkáló játékos Európa 5 top bajnokságában (4,82), az Udinese Allanja a második legtöbb sikeres szerelést mutatta be (63), Stefano Okaka pedig 61 elkövetett és 54 elszenvedett szabálytalanságával méltán viselheti az európai futballpályák legnagyobb pankrátora címet.

Az összesített statisztikák a mérkőzéseknek legalább a 25%-án pályára lépő játékosok teljesítményét veszik figyelembe, és a néhány kategóriában (lövés, védés, labdaszerzés) „engedékenyebb” és magasabb mérőszámokat produkáló legaseriea.it hivatalos adatai helyett a következő oldalak adatbázisai alapján készültek: squawka.com (sq), whoscored.com (ws), fourfourtwo.com (fft)

 

A kapusok teljesítményének a mérése talán a legnehezebb feladat, hiszen a rendelkezésünkre álló szinte egyetlen fontos mutatóban, a bemutatott védések mennyiségébena a minőségi tényező a többi kategóriánál is jelentősebb szerepet játszana. Ezért vezette be Colin Trainor és Constantinos Chappas az expected goal ratio tényezőt, mely a lövés szöge, ereje és takartsága alapján súlyozza a hárításokat, ez a mutató azonban még nem terjedt el annyira, hogy az Opta főbb statisztikáit   nyilvánosságra hozó oldalak kalkuláljanak vele, így egyelőre a védések száma maradhat kiindulópontunk.

A hétvége legtöbb védése a Milan spanyol kapusának, Diego Lópeznek a nevéhez köthető, aki az igencsak vérszegény nápolyi támadások során 5 lövést hárított és 2-t fogott, miközben az utóbbi három bajnokiból immár másodszor sikerült megőriznie hálóját a kapott góltól és a Genoa ellen is csak egyszer kapitulált. A tanulóévei alatt a Real Madridban összesen hét szezonon keresztül mellőzött kapus 233 spanyol bajnokival a háta mögött érkezett Olaszországba, és lassan valóban méltó portásává válik a rossonerinek. Mellette mindenképpen meg kell még említenünk (újra) a Chievo veteránját, az ezúttal 5 védés mellett két gólt is beszedő Albano Bizzarrit és a Juventus vendégeként is masszív Sampdoria argentin válogatott hálóőrét, Sergio Romerót, aki egy Evra fejesnél ugyan tehetetlennek bizonyult, 4 védéssel és 4 hatástalanított beadással oroszlánrészt vállalt a blucerchiati torinói pontszerzéséből, mellyel a zebrák 25 meccses hazai győzelmi sorozatának is véget vetettek Siniša Mihajlović tanítványai.

A szezon összesített listáján vezető Mattia Perin és Andrea Consigli egyaránt piros lapot kapott, így  nem nagyon tudták gyarapítani védéseik számát, ráadásul az év zárófordulójában eltiltásukat is töltik majd. Így akár a két 39 védéssel álló kapus, a palermói Stefano Sorrentino és az udinei Oresztisz Karnezisz akár előrébb is léphet majd. A hatékonyságot illetően az első vereségét elszenvedő Albano Bizzarri és a szezonban mindössze negyedszer gólt kapó Gianluigi Buffon mögött továbbra is az ezúttal már nyolcadszor tiszta lőlappal, ám most valójában egyetlen védés nélkül záró Morgan De Sanctis áll.

 

A védőmunka mérésében használt tényezők közül általában kimarad a szerelések elemzésünkben is külön tárgyalt kategóriája, mely Mark Taylor cikke alapján is kevésbé jellemzi a hátvédek hatékonyságát. Így pedig csak a leginkább a hátvédek tevékenységéhez köthető faktorok maradnak meg, vagyis a felszabadítások (a labda az ellenfélnél marad), a megelőző labdaszerzések (a labda a saját csapathoz kerül), valamint a blokkolt lövések és beadások. Azt is megjegyezhetjük, hogy ezen kategóriákban természetesen leginkább azon csapatok játékosai kerülnek az élre, melyek a mérkőzéseik jelentősebb részét töltik védekezéssel, hiszen az élcsapatok hátvédeinek közbeavatkozásaira ritkábban van szükség.

Talán kicsit meglepő, de a forduló legnagyobb védőmunkáját az Atalanta ellen látszólag könnyed győzelmet arató Lazio középhátvédje, Lorik Cana végezte. Pedig az albán válogatott tagjaként a pályára rohanó szerb szurkolóktól sem megrettenő koszovói játékost a Marseille-ben még védekező középpályásként ismerhettük meg, és első olasz szezonjában (2011/12) is ezen a poszton szerepelt. Majd egy évre rá Vladimir Petković alkalmazta először a védelem tengelyében, és ha lassan is, de végül meghatározó játékosa lett a csapatnak ebben a pozícióban. Idén még csak hatodszor volt ugyan kezdő (most is részben a rengeteg sérült miatt), 21 jó közbelépése azonban megsüvegelendő, és ha így folytatja, alighanem Stefano Piolitól is több bizalmat kap majd. A megelőző labdaszerzések tekintetében ugyanakkor a Milanba felépülése óta már ötödször kezdő Philippe Mexès-t kell kiemelnünk, aki 7-szer fülelte le a nápolyi támadók átadásait.

Az utóbbi fordulókban gyengélkedő Udinese brazil védője, Danilo is szerényebb teljestményt nyújtott mostanában, ám még mindig vezeti az összesített ranglistát, viszont a Lazio másik középhátvédje, Stefan de Vrij már igen közel került hozzá. Úgy tűnik, a holland válogatottal a nyáron alig 22 évesen VB-bronzérmet szerző hátvéd elkezdte meghálálni a 6,5 millió eurós vételárát. A Sassuolóval Palermóban halványabban teljesítő (mindössze 7 jó közbelépés) Francesco Acerbinek még ez a botlás is belefért, már nem csak a meccsenkénti átlaga a legjobb a Serie A-ban, de felzárkózott az összesített lista élmezőnyébe is. Mindeközben a legtöbb megelőző labdaszerzést a Chievóban mostanában csak a kispadot koptató Dario Dainelli mutatta be, aki eddigi 11 meccsén 53-szor csente el az ellenfelek átadásait, így 4,85-ös átlaga a legmagasabb ilyen érték Európa öt top bajnokságának játékosai között.

 

A szerelési kísérletek mutatói már ritkábban érintik az inkább biztosnágos megoldásokat alkalmazó hátvédeket, és így inkább a kockázatosabb ütközéseket a kaputól távolabb, gyakrabban felvállaló védekező középpályások teljesítményének lehetnek fokmérői még akkor is, ha az ő játékukban is egyre kisebb súllyal számítanak a direkt labdaszerző közbelépések.

A szerelések tekintetében amúgy is a legjobbnak számító Allanra ezúttal a Hellas Verona elleni hazai vereség során sem lehetett panasz, hiszen az Udinese brazil légiósa 13 ütközéséből 8-szor el is vette a labdát a vendégektől, aminél többször egyébként ebben a szezonban még senki egy mérkőzésen (a palermói Rigoni és a cesenai Cascione egy-egy meccset már zárt korábban 8 sikeres szereléssel). A 23 éves brazil szűrő 2011-ben még U20-as VB-t nyert (bár csak háromszor lépett pályára csereként a tornán), majd 2012 nyarán 3 millióért érkezett a Friuliba az uruguay-i Maldonado csapatától. Első olasz szezonjában rögtön 124 jó szerelésig jutott, amivel második volt a ligában, majd tavaly 107 szerelése is elég volt ahhoz, hogy a legjobb legyen. Ezt a képzeletbeli címet alighanem idén is begyűjti, hiszen egyelőre elképesztő fölénnyel vezeti az összesített ranglistát is, már csak az a kérdés, mikor lesz hajlandó egy nagyobb klub kifizetni érte a 8 millió euróra becsült értékét.

Idén a szezonban Allan összesen már 63 szerelésnél tart, amivel nem csak a Serie A idevágó ranglistáját vezeti, de az öt top bajnokságban is az előkelő második helyen áll. Mindezt úgy, hogy ütközéseinek 50%-os hatékonysága is jónak mondható, nála csak Luca Rigoni 41/77-es (53%) mutatója jobb valamivel az élmezőnyben. A Chievo finn középpályása Përparim Hetemaj 4 kísérletből 3 sikeres szerelésig jutott az Inter ellen, ezzel pedig második az összesített ranglistán, ám ez nem volt elég csapata pontszerzéséhez és az összesített hatékonysága sem túl fényes (44/105, 42%).

 

A megnyert fejpárbajok kategóriája meglehetősen univerzális, mely majdnem minden pozícióban szereplő játékost értinhet, ám általában a középhátvédek és az erőcsatárok mutatói kimagaslóak, hiszen az ő légipárbajaik eredményezhetik közvetlen helyzetek kialakítását, még ha Martin Eastwood cikke alapján kisebb arányban is, mint a lábbal vezetett akciók.

Az új edzővel, Domenico Di Carlóval is pocsék hétvégét zárt a Cesena, hiszen hazai pályán szenvedtek sima vereséget a csikóhalak az egyre megbízhatóbb Fiorentinától. Hiába az új, 3-5-1-1-es felállás, sem a hátsó alakzat nem bizonyult elég stabilnak, a támadójátékról pedig a 0/5 kapura lövési statisztika árulkodik. Ennek ellenére az előretolt ék, Hugo Almeida derekasan küzdött a lilák védőivel, az egykor szebb napokat is megélt portugál veterán 11 fejpárbajából 9-et megnyert, ám nem nagyon volt körülötte társ, aki ezeket a labdákat összeszedje. Mellette még ebben a kategóriában is érdemes megemlékezni Lorik Cana produkciójáról, ugyanis 9 légiharcból 7-szer legyőzte bergamói ellenfeleit, de a Fiorentinában gólt is fejelő Gonzalo Rodríguez 6/8-as teljesítménye is megsüvegelendő, bár Hugo Almeidával való találkozásait 1-2 arányú vereséggel zárta.

Az összetett ranglistát úgy is vezeti Mauricio Pinilla, hogy az utóbbi öt meccsén csak csereként lépett pályára. A Roma elleni találkozón is mindössze 21 percet kapott, ez azonban elég volt neki egy 5/7-es statisztika összeszedésére. Az Empoli két saját nevelésű ifjú középhátvédjének fejelőtudománya most kevésbé volt igénybe véve a Torino ellen, de összesítésben továbbra is második Daniele Rugani, míg a harmadik Lorenzo Tonelli, akinek 43/55-ös mutatója a legjobb, 78%-os hatékonyságot is jelenti a legtöbb fejpárbajt nyerő játékosok között.

 

Mivel az összes passzok legkiemelkedőbb mutatói szinte kizárólag a labdatartó startégiát alkalmazó csapatok olyan védőihez és visszavont középpályásoihoz köthetőek, akik rövid átadásaik nagy részével alig-alig vállalnak kockázatot, ezért ezt a tág kategóriát nem tekinthetjük igazán mérvadónak a precizitást illetően. A passzpontosság jelentősebb mérője Mark Taylor szerint is a sikeres hosszú átadások mennyisége lehet, mely szintén érinti a sok rövid passzal játszó, így hosszú átadásokra kisebb arányban, ám nem feltétlen kisebb mennyiségben vállalkozó játékosokat is.

A Sampdoria elleni mérkőzésen ismét Claudio Marchisio helyettesítette Andrea Pirlót a visszavont középpályás posztján, így aztán részben ő küldte fel a hosszú labdákat a szélen beinduló játékosoknak. A zebrák saját nevelésének 14 ilyen kísérletéből 11 célba is ért, az már más kérdés, hogy ez sem volt elég a győzelemhez. A Juventus szezon eleji, kizárólag rövid passzokra épülő taktikájával szembeni váltást jól mutatja az is, hogy Leonardo Bonucci is megint 13 tért ölelő átadásba vágott bele, melyekből 10 szintén pontos is volt. Vendégeik közül az utóbbi időben ebben a kategóriában villógó Angelo Palombo 8/9-es, a végre pontot szerző Parmában pedig Francesco Lodi 10/16 statisztikát produkált a fordulóban.

A szezon összesített ranglistájának élén különösebb változás nem történt, hiszen Nigel De Jong egy megbízható 6/7-tel tovább erősítette vezető helyét, ráadásul mindezt dícséretes hatékonysággal (112/148, 75,7%). A legmagasabb meccsenkénti átlaggal (10,5) rendelkező Daniele De Rossi (105/139, 75,5%) a hétvégén eltiltását töltötte, így némileg felzárkózott rá 6/10-es produkciójával David Pizarro (102/150, 68,00%). A két éllovas hatékonyságát egyébként a többiek megközelíteni sem tudják, egyetlen kivételtől eltekintve, ugyanis Radja Nainggolan 128 hosszú passzából eddig 97 ért célba, ami 75,8%-os hatékonyságot jelent, ezzel pedig egy icipicit még a Milan holland légiósát is megelőzi.

 

A passzok külön kategóriáját képezi a helyzeteket kialakító kulcspasszok halmaza. Ebbe természetszerűleg a mélyről érkező hosszú indítások ugyanúgy szerepet játszhatnak, mint a támadóharmadbeli kiugratások, a beadások vagy akár a pontrúgások. Mivel az már nem feltétlenül a passzoló felelőssége, hogy az átadásából alakuló lehetőség végül góllal zárul-e, így a tényleges gólpasszok csak egy alkategóriáját képezik a legjobb asszitolók vizsgálatának, hiszen Alex Olshansky kutatása is azt látszik bizonyítani, hogy a gólpasszoknál a kulcspasszok jobban minősítik a támadók teljesítményét.

A Lazio nem csak védekezésben, hanem támadásban is igencsak jó teljesítményt nyújtott a hétvégén, amihez a gyakran felfutó jobbhátvéd, Dušan Basta teljesítménye is hozzájárult. A nyáron az Udinesétől 5,5 millió euróért megszerzett 30 esztendős szerb légiós összesen 5-ször hozta helyzetbe társait, melyek közül az utolsót Senad Lulić gólra is váltotta. Jól mutatja a fővárosi világoskékek támadó potenciálját, hogy a bosnyák középpályás egyébként maga is kialakított átadásaival 4 lehetőséget, miközben Felipe Anderson 3 kulcspasszából 2 is gólpasszá avanzsált, vagyis a csatárok támogatását úgy is pazarul oldotta meg az alakulat, hogy a gólpassz listát vezető Antonio Candreva továbbra is kisebb sérüléssel bajlódik.

Az útóbbi hetekben egyre biztosabb teljesítményt nyújtó Fiorentina spanyol középpályása, Borja Valero áll az összesített ranglista élén 33 kulcspasszal (ebből 2 tényleges gólpassz), ugyanis a Juventus apacsa, Carlos Tévez mostanában csendesebb időszakot él meg, és góljai mellett kulcspasszai számát sem sikerült jelentősen gyarapítania a Sampdoria ellen (csak eggyel). Az Interben Mateo Kovačić tizenegy bajnoki után újra gólt szerzett, kulcspasszai számát azonban ezúttal csak eggyel gyarapította, miközben a korábban a legjobb meccsenkénti átlaggal rendelkező Fredy Guarínnak ezúttal nem sikerült helyzetet kialakítania átadásaival, így már ebből a szempontból is Borja Valero a liga legjobb előkészítője.

 

A sikeres cselek, vagyis az ellenfél egy játékosának egyéni átjátszása mindig is jelentős szerepet játszott a csapatok támadójátékában, és ez a taktikusabb labdarúgás idején sincs másképpen, hiszen egy-egy ilyen trükk által nem csak az amúgy is népszerű cselgépek marketingértéke növekedhet, de kis területeken létszámfölényes helyzetek kialakítását, lövőhelyzet kialakítását is eredményezheti, nem is beszélve a kapu közelében kiharcolt szabadrúgások jelentőségéről.

És még mindig Lazio. Igencsak belelendült a már említett Felipe Anderson is, ő ugyanis az első olyan játékos sorozatunk történetében, aki két fordulóban egymás után egy egyéni statisztikai kategória legjobbjának bizonyul. A múlt héten 11 egy-egyezéséből 7-szer sikerült is átjátszania aktuális ellenfelét, ezúttal pedig ugyanennyi próbálkozásából már 8 volt sikeres, ráadásul ezek közül kettő után is olyan helyzetbe hozta passzával Stefano Maurit, mely végül gólt hozott. Rajta kívül azonban senki nem villogott a hétvégén cseleivel, a Cesenában Constantin Nica 5-ig, két máskor ebben a kategóriában is villogó játékos, Jérémy Ménez és Diego Perotti pedig ezúttal csak 4-ig jutott.

A szezon összesített ranglistájának élbolyában ott találjuk a Palermo mostanában egyre letisztultabb játékot nyújtó két argentin légiósát Franco Vázquezt és Paulo Dybalát, ám Mateo Kovačić továbbra is beékelődik közéjük a második helyen. A közvetlen élbolytól már nincs sokkal lemaradva Felipe Anderson sem, akinek 34/48-as teljesítménye azt jelenti, hogy hatékonysága is egészen kimagasló (71%). A viszonylag magas meccsenkénti átlaggal rendelkező Juan Guillermo Cuadrado ugyanakkor még mindig az öt top liga legtöbb szabadrúgását harcolja ki (4,75).

 

A kapura legveszélyesebb játékosok vizsgálatakor a tényleges gólok mellett a próbálkozások mennyiségét  vehetjük számításba. Ebben nem feltétlen célszerű csak a kaput eltaláló lövésekre koncentrálnunk, hiszen egy a kapus kezébe tartó gyengébb lövés veszélyességben elmarad egy pár centivel a kapufa rossz oldalán elsuhanó lökettől. Ahogy pedig a régi mondás tartja „lövésből lesz a gól”, így a legtöbbször lövőhelyzetbe kerülő és tüzelő játékosok kiemelése sem haszontalan, különösen ha figyelembe vesszük James W. Grayson eredményeit, miszerint a lövések száma a legmeghatározóbb tényező a csapatok teljesítményében.

A 15. forduló legtöbb lövési kísérlete is Felipe Anderson nevéhez fűződik, ám az ő 7 próbálkozásából 3-at is leblokkoltak az Atalanta védői. Akit így kiemelhetünk, az Simone Zaza, ugyanis a Sassuolo üdvöskéje 6-szor vette tűz alá a Palermo kapuját, melyek közül 3 célba is talált, ám Sorrentino eszén nem tudott túljárni, így pedig csapata pont nélkül maradt. Az Udinesében egy gólt jegyző Antonio Di Natale, a Napoliban a legutóbbi nyolc tétmeccsen eredménytelen José Callejón és az Interben ezúttal az előkészítések helyett a lövésekben jeleskedő Fredy Guarín 5-5 lövéssel próbálkozott, miközben a remek asszisztenciát kapó Stefano Mauri úgy tudott duplázni, hogy 4 lövéséből mindössze 2 talált kaput.

Fabio Quagliarella gólcsendje is tovább húzódik, ám az Empoli elleni 3 lövési kísérletével immár összesen 56 próbálkozással áll az összesített lista élén, a hétvégén ugyanannyiszor lövőhelyzetbe kerülő Carlos Tévez előtt. A legmagasabb meccsenkénti átlaggal a Juventus argentinja már a januárban alighanem Nápolyba költöző Manolo Gabbiadinivel osztozik. A leghatékonyabb csatárok közül Duván Zapatát kell elsősorban kiemelnünk, aki ezúttal a rendelkezésére álló tizennyolc perc alatt nem talált a hálóba, ám átlagban így is mindössze 74,0 percre van szüksége egy gólhoz. Alvaro Morata 87,0 perc/gólos átlaggal rendelkezik, a harmadik helyre pedig Stefano Mauri jött fel, aki 98,7 percenként örvendezteti meg góllal a szurkolóit.

.

.

A bajnoki tabellán ugyan csökkent a második helyezett Roma hátránya az első helyezett Juventus mögött, ugyanakkor már 9 pontos a szakadék az éllovasok és a mezőny többi része között és az utolsó kettő pozíciójában szerénykedő csapatok is egyre távolódnak a középmezőnytől.