Miért szeretjük az olasz focit?

Mostanában ha egy random társaságban kiderül, hogy az olasz foci szerelmese vagyok, minimum hülyén néznek rám az emberek. A sok ezer Real és Barca szurkoló között, egy laziale mindig érdekes látvány lehet. Valószínűleg minden calcio-fan járt már úgy, ahogy én is. Nem értették. Nem értették, hogy miért szeretjük az olasz focit. Általában a kevésbé laikus személyektől hasonló mondatokat, hasonló stílusban hallhattunk, amint kiderült perverziónk „olaszok? xdd lol ők csak védekezni tudnak” vagy „a dígók csak bundáznak lol xd” „Serie-A ott minden meccs 0-0, dög unalmas, haha lol xd”

images

Nekik és nekünk szóljon ez a poszt!

Valóban a calcio nem most éli legszebb napjait, elmúltak már a dicső 90-es évek, mikor Európa bő nyállal, torokra kapta. A legnagyobb világsztároknak sem elég az, ha időhúzó cserék lehetnek az Udineseben, igaz 20-30 évvel ezelőtt egy random világbajnok brazil játékos a saját anyját is eladta volna azért, hogy a Serie C-ben játszhasson. A dicső idők elmúltak, a szerelem megmaradt. És a szenvedély is.

Az olasz foci ma is jó. Sőt, megkockáztatom, élvezetesebb meccsek vannak, mint tizenöt évvel ezelőtt. Egyre ritkábbak a 0-0-ák, egyre több csapat játszik modernebb, bátrabb focit. Mondjuk engem szinte már-már zavar egy gól gazdag rangadó, magamban sokkal többre értékelem a tökéletes csapatszinten megszervezett védekezést, mint a nyíltsisakos támadófocit. Ha sok gólt akarok nézni, és pocsék (értsd megyei 2-es szintű) védekezést, megnézek egy spanyol kiscsapat-spanyol gigász meccset. Ott megkapom azt. Olaszországban taktikát akarok. Pazar lesre állítást. Szereléseket. Undorító időhúzást az utolsó fél órában, előnynél. Kőkemény belépőket. Feltörhetetlen védelmeket. Az én szememben többet ér egy gól, amit egy komoly védelemnek lőnek, mint egy, amit a Vallecanonak vagy az Elchenek lőnek. Az nem kihívás egy jó csapat számára. Viszont feltörni a 11 emberrel védekező, kiesés ellen menekülő olasz kiscsapat hátvédsorát, emberes feladat.

Catenaccio

A spanyol/angol/stb. focit elég szeretni, az olaszt érteni is kell. Mert taktikailag még mindig elképesztően jó, csak hát elismerem, azt nem mindenki érti. Van, aki megelégszik azzal, hogy a csapata 600 millió euróból vásárolt támadótriója 8 gólt lő az adósságban úszó, fél amatőr játékosoknak, van, akit nem zavarja, hogy a csapata védelme az első komoly ellenfél ellen összeesik. Engem pedig az nem zavar, ha a csapatom 1-0-ra nyer, vagy idegenben egy rangadón kicsikar egy 0-0-át. Sőt, kifejezetten büszke vagyok rájuk akkor. Ez az igazi calcio-életérzés. Mikor egy 0-0-s meccsen csak pozitívumokat találunk. Mikor a kedvenc játékosaink többsége védő.
Az olasz focit szeretjük. Nem mindig tudjuk, hogy miért, de szeretjük. Ahogy szeretjük a női melleket, Peter Griffin humorát, vagy Kim Kardashian fenekét. Nem értjük miért, de szeretjük és szeretni is fogjuk.

179b8c62d480e5705d95d6e07dd59333_400x400