Mindent a számnak – 25. forduló

Régen nem jelentkezett már a Serie A egyéni statisztikáit vesézgető sorozatunk, de a szezon két harmadához érve ha másért nem, azért talán érdemes feleleveníteni, hogy végigtekintsük, hogyan is állnak az egyes kategóriákban az élcsoportot alkotó labdarúgók.

Az összesített statisztikák a mérkőzéseknek legalább a 25%-án pályára lépő játékosok teljesítményét veszik figyelembe, és a néhány kategóriában (lövés, védés, labdaszerzés) „engedékenyebb” és magasabb mérőszámokat produkáló legaseriea.it hivatalos adatai helyett a következő oldalak adatbázisai alapján készültek: squawka.com (sq), whoscored.com (ws), fourfourtwo.com (fft)

 

A kapusok teljesítményének a mérése talán a legnehezebb feladat, hiszen a rendelkezésünkre álló szinte egyetlen fontos mutatóban, a bemutatott védések mennyiségébena a minőségi tényező a többi kategóriánál is jelentősebb szerepet játszana. Ezért vezette be Colin Trainor és Constantinos Chappas az expected goal ratio tényezőt, mely a lövés szöge, ereje és takartsága alapján súlyozza a hárításokat, ez a mutató azonban még nem terjedt el annyira, hogy az Opta főbb statisztikáit   nyilvánosságra hozó oldalak kalkuláljanak vele, így egyelőre a védések száma maradhat kiindulópontunk.

Az elmúlt hétvége nem a parádézó kapusokról lett emlékezetes, a legtöbb hárítás, amit egy kapus bemutatott mindössze 4 volt, viszont Marco Sportiello, az Atalanta kapujában kétszer is kapitulált a Sampdoria támadói előtt. Így aztán a Fiorentina brazil kapusát, Netót emelhetjük ki leginkább, aki két mentésén kívül három könnyebb lövést is fogott, és az Inter otthonában végig sikerrel őrizte a hálóját. Korábban az ifjú kapus az elnök, a szurkolók és edzője nemtetszését is kivívta azzal, hogy nyáron lejáró szerződését semmiképpen sem volt hajlandó meghosszabbítani, most azonban Tătăruşanu sérülése miatt visszakerült a kezdőbe, és a korábban megszokott színvonalon teljesítette a dolgát.

A szezon során a legtöbb védés ugyanakkor továbbra is Mattia Perin nevéhez fűződik, akinek ráadásul a nagy foglalkoztatottsága mellett is egészen kíváló, 72,9%-os a hatékonysága. Ennél jobb arányban csak négy rendkívül rutinos kapus hatástalanítja a veszélyes lövéseket, mégpedig a legtöbb (13) kapott gól nélkül meccset  felmutató Gianluigi Buffon, a Roma portása Morgan De Sanctis, a Chievo védelmébe új életet lehelő Albano Bizzarri és a cserekapusként kilenc meccsen nagyon megbízható teljesítményt nyújtó Christian Abbiati.

 

A védőmunka mérésében használt tényezők közül általában kimarad a szerelések elemzésünkben is külön tárgyalt kategóriája, mely Mark Taylor cikke alapján is kevésbé jellemzi a hátvédek hatékonyságát. Így pedig csak a leginkább a hátvédek tevékenységéhez köthető faktorok maradnak meg, vagyis a felszabadítások (a labda az ellenfélnél marad), a megelőző labdaszerzések (a labda a saját csapathoz kerül), valamint a blokkolt lövések és beadások. Azt is megjegyezhetjük, hogy ezen kategóriákban természetesen leginkább azon csapatok játékosai kerülnek az élre, melyek a mérkőzéseik jelentősebb részét töltik védekezéssel, hiszen az élcsapatok hátvédeinek közbeavatkozásaira ritkábban van szükség.

Az Empoli saját nevelésű középhátvéd-duója leginkább fejjátékával szokott kiemelkedni, ezúttal azonban a palermói döntetlen során Daniele Rugani alaposan kivette a részét a védekezés minden szegmenséből, így összesen 18 jó közbelépése a legjobb mutató lett a fordulóban. Az Interből jelenleg kölcsönben a Sampdoriánál szereplő Matías Silvestre is rendre jól teljesít a genovaiaknál, a bergamói győzelemhez is 17 sikeres közbelépéssel járult hozzá. Ha így folytatja, a nerazzurrinál nyáron lejáró szerződése ellenére sem lesz nehéz új klubot találnia magának.

A szezon összesített listájának élén továbbra is az Udinese brazilja, Danilo áll, aki 14 jó megmozdulása ellenére szomorúan és vereséggel távozott Cesenából. Nála is szomorúbb lehetettt a mérkőzésenkénti átlagban legjobb mutatóval (13,1) rendelkező Francesco Acerbi, hiszen a Sassuolo hármat kapott az újra formába lendülő Laziótól. Ugyanakkor a megelőző szerelések kategóriájában továbbra is Dario Dainelli teljesíménye emelkedik ki (83), aki az utóbbi időben újra a Chievo kezdőjében szerepel, 4,3 meccsenkénti passz-lefülelése pedig nem csak a Serie A-ban, de az 5 európai top ligában is a legjobb teljesítmény (holtversenyben a nizzai Palunnel).

 

A szerelési kísérletek mutatói már ritkábban érintik az inkább biztosnágos megoldásokat alkalmazó hátvédeket, és így inkább a kockázatosabb ütközéseket a kaputól távolabb, gyakrabban felvállaló védekező középpályások teljesítményének lehetnek fokmérői még akkor is, ha az ő játékukban is egyre kisebb súllyal számítanak a direkt labdaszerző közbelépések.

És ha már Dario Dainelli… A Milan ellen jó eredménynek számító döntetlenhez nem csak 6 újabb megelőző labdaszerzésével, hanem 6 sikeres szereléssel is hozzájárult, mindezt ráadásul úgy, hogy egyetlen szabálytalanságot sem követettt el közben. Szintén 6 sikeres szerelés köthető egyébként a fordulóban a Hellas Veronával megnyugtató szardíniai győzelmet arató mexikói Rafael Márquez és a Romával a Juve elleni döntetlen miatt a bajnoki álmoknak idénre alighanem újra búcsút mondó José Holebas nevéhez.

A szezon eddigi legtöbb sikeres szerelését ugyanakkor egy újabb udinei brazil, Allan mutatta be idén is. Az alig huszonnégy esztendős egykori ifiválogatott ennek a listának tavaly is az élén végzett, míg egy szezonnal korábban, első légiós évében a második helyén. Jelenlegi szerződése 2016 nyaráig tart, de teljesítménye alapján nem biztos, hogy Friuliban tölt a következő idényt is. Szerelési hatékonyságban ugyanakkor egy csapattársa, a paraguay-i jobbhátvéd, Iván Piris a legerősebb az élbolyban található játékosok közül, hiszen belépői 49%-a végződött labdaszerzéssel.

 

A megnyert fejpárbajok kategóriája meglehetősen univerzális, mely majdnem minden pozícióban szereplő játékost értinhet, ám általában a középhátvédek és az erőcsatárok mutatói kimagaslóak, hiszen az ő légipárbajaik eredményezhetik közvetlen helyzetek kialakítását, még ha Martin Eastwood cikke alapján kisebb arányban is, mint a lábbal vezetett akciók.

Már tisztázásai mennyisége okán is megemlítettük a Sampdoria argentin középhátvédjét, Matías Silvestrét, aki ráadásul a legmeggyőzőbb fejjátékot is nyújtotta a fordulóban. Teljesítményét külön érdekessé teszi, hogy az ellenfél Atalantánál a légicsatákban szintén jártas Mauricio Pinillával is többször találkozott, 6 összecsapásukból azonban 5-ször a bekk került ki győztesen, és csak egyszer a chilei, igaz akkor a kapu előtt jó helyzetben fejelhetett, ám a labda a keresztléc fölé szállt. Simone Zaza is viszonylag hatékony volt a fejpárbajokban a Lazio ellen (9/15), ezzel azonban sem maga, sem társai számára nem sikerült ezúttal helyzeteket kialakítania.

A szezon összesített rangsorának élén a Cesena két méteres bosnyák légiósa, Milan Đurić áll. A klubhoz még 2007-ben, alig tizenhét évesen szerződő óriás korábban folyamatosan kölcsönben szerepelt alsóbb osztályú csakatoknál és az idei szezon elején sem tartozott a romagnaiak legfontosabb játékosai közé. Hugo Almeida távozása után azonban az elmúlt hét fordulóban rendre a kezdőben kapott már helyett, és talán nem véletlen, hogy ezen időszak alatt a csikóhalaknak sikerült nagyon fontos tíz pontot összeszedniük, így pedig feltámasztaniuk bennmaradási esélyeiket. Đurić az Udinese legyőzéséből is 6 megnyert légicsatával vette ki a részét, így a mérkőzésenkénti átlaga is a kiemelkedő 5,2-re növekedett.  A korábban a kategóriában szinte egyeduralkodó Mauricio Pinilla összeredményének nem tett jót, hogy csak epizódszerepet kapott az ősz második felében Genovában, az Atalantában pedig még nem hozza azt a hatékonyságot, amit várhatunk tőle. Pedig a bergamóiak eddig igen csak nagy mértékben támaszkodtak a magas labdákra, kérdés persze, hogy ez az újabb vereség után elbocsátott Colantuono helyére érkező Eddy Rejánál is így marad-e.

 

Mivel az összes passzok legkiemelkedőbb mutatói szinte kizárólag a labdatartó startégiát alkalmazó csapatok olyan védőihez és visszavont középpályásoihoz köthetőek, akik rövid átadásaik nagy részével alig-alig vállalnak kockázatot, ezért ezt a tág kategóriát nem tekinthetjük igazán mérvadónak a precizitást illetően. A passzpontosság jelentősebb mérője Mark Taylor szerint is a sikeres hosszú átadások mennyisége lehet, mely szintén érinti a sok rövid passzal játszó, így hosszú átadásokra kisebb arányban, ám nem feltétlen kisebb mennyiségben vállalkozó játékosokat is.

A forduló rangadója hozta a hosszú indítások terén a legjobb teljesítményt, mégpedig a farkasok csapatából a hetvenkettedik percben lecserélt Daniele De Rossitól. Az örök capitano futuro 15 hosszú passzából 13 volt pontos, amivel főként a széleken induló társakat hozta játékba, de érdekes lehet, hogy mellette a szintén lecserélt Francesco Totti is a magasnak mondható 10/11-es mutatóval zárt, mindhiába. Úgy tűnik, Rudi Garcia csapata továbbra is a gyors ellentámadásokban bízhat csak, és felállt védekezés ellen, kis területen nem nagyon képes értékelhető támadójátékot produkálni. Hasonló gondokkal küzd az Internazionale csapata is, ahol Gary Medel 13/17-es mutatója sem segített a gólképtelen támadókon.

Az újabb precíz teljesítményével Daniele De Rossi a szezon összesített ranglistáján is átvette a vezetést a teljesen leeresztő Milanból elvágyódó Nigel de Jongtól. Ráadásul a Roma középpályásának indításai most már hatékonyságban is magasan a legjobbak a mezőnyben, 167 pontos hosszú passza csak 46 elhibázottal párosul, ami 78,4%-os precizitást jelent. Összehasonlításképpen ez az arány Raúl Albiol (155/246) esetében mindössze 63,0%, de David Pizarro (157/227) és Angelo Palombo (145/217) hatékonysága is 70% alatt marad, miközben de Jong (160/208) és a jó meccsenkénti átlaggal rendelkező Andre Pirlo (8,6, összesen: 129/171) azért nem sokkal marad el De Rossi mögött.

 

A passzok külön kategóriáját képezi a helyzeteket kialakító kulcspasszok halmaza. Ebbe természetszerűleg a mélyről érkező hosszú indítások ugyanúgy szerepet játszhatnak, mint a támadóharmadbeli kiugratások, a beadások vagy akár a pontrúgások. Mivel az már nem feltétlenül a passzoló felelőssége, hogy az átadásából alakuló lehetőség végül góllal zárul-e, így a tényleges gólpasszok csak egy alkategóriáját képezik a legjobb asszitolók vizsgálatának, hiszen Alex Olshansky kutatása is azt látszik bizonyítani, hogy a gólpasszoknál a kulcspasszok jobban minősítik a támadók teljesítményét.

A Cesena fontos győzelmét a fejpárbaj-listát vezető Đurić kapcsán már megemlítettük, a siker egy másik kovácsa pedig a jóval alacsonyabb Franco Brienza volt. A nyáron az Atalantától 100 ezer euróért megvásárolt  veterán támadó összesen 7-szer hozta helyzetbe társait, melyek közül egyet a frissen becserélt Alejandro Rodriguez győztes gólra is váltott. Az ismét csalódást keltő Milanban Urby Emanuelson, a hazai pályán újabb zakót begyűjtő Cagliariban pedig Albin Ekdal osztott ki 5 kulcspasszt, utóbbi azonban épp egy másik északi légiós, Emil Hallfreðsson két gólpassza miatt kesereghetett.

Az összesített ranglista élbolyában található játékosok ezúttal gyengébben teljesítettek, így továbbra is Mirko Valdifiori passzai alakították ki a legtöbb helyzetet a Serie A-ban, míg Miralem Pjanić hosszú ideje tartó gyengélkedése ellenére is a második ebben a kategóriában. Mérkőzésenkénti átlaga jobb a Fiorentina egyik spanyoljának, Borja Valerónak, akit a violák sérülés miatt kénytelenek voltak nélkülözni a hétvégén, de a Juventus elleni csütörtöki kupameccsen a hírek szerint akár már újra bevethető lehet.

 

A sikeres cselek, vagyis az ellenfél egy játékosának egyéni átjátszása mindig is jelentős szerepet játszott a csapatok támadójátékában, és ez a taktikusabb labdarúgás idején sincs másképpen, hiszen egy-egy ilyen trükk által nem csak az amúgy is népszerű cselgépek marketingértéke növekedhet, de kis területeken létszámfölényes helyzetek kialakítását, lövőhelyzet kialakítását is eredményezheti, nem is beszélve a kapu közelében kiharcolt szabadrúgások jelentőségéről.

Felipe Andersonnal nagyott fordul decemberben a világ, hiszen míg a tavalyi szezonban és az idei bajnokság első hónapjaiban finoman szólva is felejthető teljesítményt nyújtott, 2014 utolsó hónapja óta szinte szárnyal. Különösen cselezéseinek hatékonysága javult fel nagy mértékben, mely a helyzetek kialakításában és befejezésében is fejlődést hozott. A tökéletesre sikeredett sassuolói vendégjáték ismét 7/7-es cselezési mutatót, egy gólt és egy gólpasszt hozott az ifjú brazil számára, és ha így folytatja, joggal reménykedhetnek az európai szereplésben, vagy akár a dobogó elérésében is a Lazio szurkolói. Az Inter kolumbiai támadója, Freddy Guarín valószínűleg jóval kevésbé elégedett 8 kíséletből 6 jól végződő egy-egyezésével, hiszen a nerazzuri újra vesztesen hagyta el a pályát.

A kapufa-király Franco Vázqueznek (a bajnokságban már ötödször találta el a lécet) és a Palermónak beletört a foga a rendkívül masszív Empoliba, pedig az olasz válogatottal is hírbe hozott argentin 5/7-es mutatójával még tovább erősítette amúgy is fölényes vezető helyét a cselezések ranglistáján (84/158, 53%). Meccsenkénti átlag tekintetében ugyanakkor már kevésbé van lemaradva mögötte „genovai” honfitársa, Diego Perotti (64/110, 58%) és a már sokat dícsért Felipe Anderson, akinek hatékonyságánál (71%) egyébként csak Paul Pogbáé (62/84, 74%) jobb.

 

A kapura legveszélyesebb játékosok vizsgálatakor a tényleges gólok mellett a próbálkozások mennyiségét  vehetjük számításba. Ebben nem feltétlen célszerű csak a kaput eltaláló lövésekre koncentrálnunk, hiszen egy a kapus kezébe tartó gyengébb lövés veszélyességben elmarad egy pár centivel a kapufa rossz oldalán elsuhanó lökettől. Ahogy pedig a régi mondás tartja „lövésből lesz a gól”, így a legtöbbször lövőhelyzetbe kerülő és tüzelő játékosok kiemelése sem haszontalan, különösen ha figyelembe vesszük James W. Grayson eredményeit, miszerint a lövések száma a legmeghatározóbb tényező a csapatok teljesítményében.

A forduló legtöbb lövése ugyan az Empoli veteránjának, Massimo Maccaronénak (2/8) és a Palermo csodagyerkének, Paulo Dybalának (3/7) a nevéhez köthető, mivel azonban ők ezúttal eredménytelenek maradtak, érdemes inkább Luis Murielt kiemelnünk a Bergamóban fordító Sampdoriából. Az Udineséből 10,5 millió euróért januárban igazolt kolumbiai támadó sérüléséből felépülve most először került új csapata kezdőjébe, a találkozón pedig 6 próbálkozásából 3 el is találta a kaput, a 68. percben leadott lövése pedig a fontos egyenlítőgólt eredményezte. Massimo Ferrero ambíciózus januári vásárlásai korábban nem hozták a várt sikereket, a mostani győzelem az egyik új játékos vezérletével azonban talán jó kiindulópont lehet a folytatáshoz.

A lövészek összesített listájának élbolyában mindeközben a góllövőlistát is vezető argentin négyesből hárman megtalálhatóak: Paulo Dybala, Carlos Tévez és Mauro Icardi is, közéjük pedig csak az újra erőre kapó Torino csatára, Fabio Quagliarella tud beékelődni. Ami viszont a hatékonyságot illeti, abban különösen Antonio Candreva kiemelkedő, hiszen kevesebb kísérletből (71) találta el épp annyiszor (38) az ellenfelek kapuját, mint Dybala, ez pedig 53%-os pontosságot jelent.

.

.

Azt ugyan nehéz elképzelni, hogy a tabella legtetején és legalján változzon a jelenlegi helyzet, a második helyért viszont esetleg még lehet harc, és még inkább a még BL-selejtezőt érő harmadik helyért, melyre a Napoli-Lazio-Fiorentina hármas mellett talán még a genovai klubok is pályázhatnak. A kiesés elkerüléséhez különösen a Cagliarinak kellene összeszednie magát, a Cesene produkciója mostanában reménykedésre adhat okot, miközben sok múlik azon, hogy az Atalanta némileg váratlan edzőváltása jól sül-e el a bergamóiak számára.