Római jogi szeminárium

Az olasz fociért való szurkolás alapvetően egy életszemlélet, stílus és gondolkodási mód. Éppen olyan egzakt, kiérlelt mint a római jog rendszere. És milyen remek párhuzam: ha nincs Róma városa, nincs Olaszország, de római jog nélkül nem létezhetne az olasz labdarúgás sem. A mai poszttal kezdve időről-időre jelentkezni fogunk a római jog és a római nép történelmét érintő írásokkal, mert egyrészt nem árt akár csak nagyon felületesen is megismerni a történelem talán leglogikusabb és letisztultabb rendszerét megalkotó államot, másrészt mint Róma első csapatának szurkolóiként kötelességünk tudni a civilizált világ gerincét adó joganyag születésének körülményeiről.

Anélkül, hogy túl korán a sűrűjébe csapnánk, csak egy jellemző adat: 1900. január elsejéig a római magánjog de iure érvényben volt Németország területén, a BGB – a Német Polgári Törvénykönyv – hatályba lépéséig. Elképesztő tény. Ahogy az is, hogy az egész középkorban, majd újkorban explicite használták és alkalmazták – már amennyit megértettek belőle. Mi viszont kezdjük az alapoknál, első fejezetünkben a római királyság koránál maradva.
Róma mondabeli kezdete mindenki által ismert. Kr. e. 753. április 21-én alapította a várost Romulus és Remus, azon a helyen, ahol az őket életben tartó anyafarkas csecsét szopták. A testvérpár Alba Longa királyának unokáiként született, az apjuk pedig egyenesen Mars isten volt. Az ember azt gondolná, hogy ilyen párral jól jár bármelyik királylány, de tévedünk. Alba Longában államcsínyt követtek el, az új uralkodó élve eltemettette az ikrek anyját, a gyerekeket pedig vízbe fojtatta. Legalábbis ez volt a terve.

A gyilkosság végrehajtásával megbízott szolgák megkönyörültek a gyerekeken – ha belegondolunk, mindig akad egy könyörületes valaki az eredetmondákban, Könyves Kálmán is hiába adta utasításba, hogy heréljék ki Béla unokaöccsét, csak megvakítatták, így később király tudott lenni, és rögtön látjuk az okát is, hogy miért emlékszünk Kálmánra, mint púpos, borzasztó ronda emberre a történelemből -, majd egy kosárban vízre helyezték az újszülötteket. Itt jött képbe a farkas, nem sokkal később pedig megtalálta őket egy pásztor, aki végül felnevelte őket. Azért a rómaiak is tisztában voltak azzal, mi lehetséges, és mi nem. Nem véletlenül hagyományozták így ránk a mondát, ahol az anyafarkas – lupa – egy másik jelentése prostituált, és itt újragondolhatjuk a királylány kapcsolatát az isteni személlyel.

A fenti dátum Varro nevéhez fűződik (ezt a Varrót nem ölte meg Spartacus egy ütnivaló gyerek parancsára), a későbbiekben ezt kritika nélkül elfogadta az utókor is. Varro az évszámot a Kr. e. 1. században alkotta meg, tehát körülbelül annyira volt a becsült kortól, mint Anonymus a honfoglalástól. Ebből sejthetjük, az értesülései sem lehettek igazán egzaktak. Remus később rossz fát tesz a tűzre: a majdani városfal barázdáit bolondozásból átugorja, az ezen feldühödött Romulus pedig agyonveri. Ennél kínosabb magyarázata is lehetne a hatalommegosztás kudarcos végének. Így most vegyük is sorra a mondabeli királyokat.

Romulus

Városfalat épített Róma köré, ezzel közjogilag elválasztja más területektől, az önállóság létrehozója.

Numa (Pompilius)

Megszervezi a vallási kultuszokat, a papi rendeket, naptárat vezet be, és megalapítja a Vesta-szüzek testületét. Az egyik legmagasabb vallási tisztséget, a flamen dialist is elsőként ő tölti be.

Tullus Hostilis

Katonakirály, aki a Rómától délre fekvő területeket annektálja.

Ancus Martius

A tengerig kitolja Róma hatalmát, megalapítja Ostiát.

Eddig tart Róma latin királyainak korszaka. Ezt követően egy fokozódó etruszk betelepülés, egyben megszállás következik, további három királlyal.

Tarquinius Priscus

Kikövezteti a Capitoliumot, megreformálja a hadsereget, megerősítteti a városfalakat.

Servius Tullius

Vagyoni osztályokba sorolja a római népet, lefektetve a vagyonjog alapjait, amely a későbbiekben a polgárjog alapja lesz. A legnépszerűbb király, vélhetően alacsonyabb származása miatt is.

Tarquinius Superbus

Superbus, vagyis gőgös. Komoly építkezéseket kezd, felhúzatja a Cloaca Maximát, ám a római nép öntudatra ébred, és elűzi.

Eddig tart a fantázia világa. Rómának ugyanis híre-hamva sincs a Kr. e. 620-610 közötti időkig. Helyettük latin törzsek – köztük szabinok, etruszkok – laza szövetségéről beszélhetünk, egyfajta faluközösségekről. Őket összekapcsolják a nemzetségek, a gensek, és szinte csak vallási ünnepek alkalmával érintkeznek. Egy-egy faluközösség politikai közösség is. A gens saját ügye az igazságszolgáltatás megszervezése, a vallási kultuszok ápolása, és az ünnepélyek, szokások meghatározása.

Ha a mondabeli latin királyokról beszélünk, akkor valójában a faluközösségek – mely lassan egy szövetség is – által választott vezetőt kell értenünk alatta. A Kr. e. 8. században ugyanis megjelenik egy gazdaságilag kivételezett csoport, az arisztokrácia. A földek nagy része már magántulajdon, az állattenyésztést felváltja a földművelés. Akinél a föld, annál a hatalom. A most már szövetségnek nevezhető együttműködés pedig létrehozza az őstanácsot – a későbbi senatus ősét. Az általuk választott vezető a király, és az első ilyen király megválasztása körülbelül egybeesik Romulus mondájával. Róma viszont még sehol sincs.

Superbus, az elűzött király

Ahogy megszokott királyság sem. A királyok nem örökletesen nyerik el hatalmuk, hanem a tanács határozata alapján. Ennek jele a regifugium szokása is, mikor a király jelképesen 5 napra elmenekül. Ekkor az imperium, vagyis a hatalom összessége visszaszáll a tanácsra, köztük az egyik legfontosabb közjogi jogosítvánnyal, az auspitium jogával. Ez volt a hatalom eredetének értelmezése. Ma minden hatalmat a népfelség elvéből eredeztetünk, akkor viszont a madarak repüléséből levont következtetések alkották ezt. Nevetségesnek hangozhat, pedig nem az. Egyszerűen amint civilizált közösségeket hoz létre egy emberi társadalom, felmerül annak az igénye, hogy megmagyarázzák, miért azok gyakorolják az imperiumot, akik felettük állnak.

Ez egy oligarchikus társadalom, ahol a felső tízezer maga között osztja le a lapokat, és a többségnek ebből semmi sem jut. Nem csoda, hogy az etruszk hódítást örömmel fogadták a közemberek, és az sem, hogy a későbbi, köztársasági állam mindezt jóval szörnyebbnek írta le, mint az azt megelőző, latin törzsi királyság időszakát. A válasz egyszerű: főként eleinte, de alapvetően végig a köztársasági rendszerben, megfigyelhetjük az egykori törzsi viszonyok hatalmi restaurációját. Csak most már nem tanács, hanem senatus választ, és nem királyt, hanem consulokat – a maguk soraiból. Ám erről majd később.
Az etruszk királyok erősen támaszkodnak a népgyűlésre, ami a római közjogi rendszer harmadik pillére a király és a senatus mellett. Nem is tehetnek másként, hiszen az arisztokrácia, akiktől elvonták a hatalmat, nem támogatja őket. Amit ma a rómaiak alapvető ismertetőjeleinek ismerünk, az az etruszkoknak köszönhető.
Az addig falusias kinézetű települést kővel borítják be, hatalmas középítkezések zajlanak. A városban minden harci gyűlés és fegyver tiltott, kivéve a trimphust, vagyis a diadalmeneteket. Bevezetik a vagyoni cenzusokat, azokat a kategóriákat, amelyek egy polgár társadalmi helyzetét a következő 1000 évben meghatározzák. Létrehozzák a különféle comitiákat, vagyis népgyűléseket. A polgároknak kötelező bizonyos idejű katonai szolgálatot ellátni.

Ám Kr. e. 509-ben forradalom tör ki, és az arisztokrácia újra átveszi a hatalmat.

  • Norn_iron

    Egy apróság: Romulus és Remus nem Alba Regia, hanem Alba Longa királyától származott. Nem mindegy, mert Alba Regia Székesfehérvár középkori latin neve. Pedig megnéznék egy Roma-Laziót a Stadio Sóstóiban 🙂

    • Köszi, ötletem sincs miért írtam el.

      • Norn_iron

        Még egy Alba Regia így is maradt. A Miniszterelnök Úr kedvenc városát nem lehet csak úgy kiradírozni! 😀

  • Kanton

    Bár nem igazán értem, miért került megírásra eme poszt egy futball blogon, azért árnyalnám egy kissé a képet amit alkottál. Róma, mint településnek és önálló városállamnak valóban az általad leírt kezdeteket képzelnek el. Viszont talán túlzás lenne állítani, hogy ismertetőjeleiket az etruszkoktól szerezték be.
    1, geopolitikailag Róma és egész Latium remek helyen feküdt. Északon és délen egyaránt etruszk települések foglaltak helyet, a kettejük közti élénk kereskedelem pedig lehetővé tette egy erős középréteg kialakulását. Akik később szerettek volna a politikai életből is nagyobb szerepet vállalni.
    2, Róma, ahogy egész Latium tehát etruszk fennhatóság, de főleg inkább befolyás alá került, azonban végig megmarad bizonyos önállóság, mind a városokban, mind magában a tovább működő latin szövetségben, melynek Róma először tagja, majd szépen lassan vezetőjévé is válik.
    3, Ezzel párhuzamosan az etruszk szövetség (a hagyományos 12 állam), sem egységes, mindig más város jelenti a legbefolyásosabbat (Clusium, Veii, stb.). Az egymással vetélkedés és külső támadások (karthagó-görög flotta dél-itáliai térnyerése; gall betörések), valamint a gyarmatosítás iránya (Pó völgye felé) miatt az etruszk befolyás egyre gyengült Latiumban.
    4, az említett középréteg a katonáskodásban is egyre nagyobb szerepet játszik – köszönhető a dél-itáliai görög városállamoktól elsajátított hoplita harcmodornak. Ekkor nyílik lehetőség végre a plebejus mozgalomnak nevezett fesztiválnak.
    Ez azonban egyáltalán nem azt jelenti, hogy a politika eddigi formálói kiszorultak volna a hatalomból! És azt sem, hogy valódi demokráciát hirdettek volna (mint az ókori Athénban sem, az is inkább egy oligarchia rendszerre hasonlított).
    Mellesleg az emlegetett kőből való építkezéssel is illik csínján bánni. A fő konstrukciók ugyanis leginkább a fa és vályog szerkezetek volt, amit nagyon sokáig tartottak is; sőt mikor már megtehették volna a márványból-gránitból való középületek emelését, sem igazán tették meg a köztársaság ideje alatt (propagandisztikus célok miatt, int ahogy nem voltak a principátus idejéig aranyveretű pénzek sem). Ezt a fajta dicső magatartást Augustus idejétől kézzelfogható.