A szívem válogatottja

Szóval az úgy volt, hogy eredetileg azzal a szándékkal akartam megírni ezt a posztot, hogy a jelenlegi legjobb – saját ízlésemnek megfelelő – válogatottat összetegyem a Serie A-ból, de aztán rájöttem, lehet ennél sokkal izgalmasabb dologról is beszélni. Arról is, mennyire zavar a gépelésben a hüvelykujjamon lévő sebtapasz, de ennél is faszább dolognak tartanám, ha megoszthatnám veletek azt a tizenegyet, akiket bármilyen körülmények között a pályára küldenék, és egyáltalán nem érdekelne, milyen eredményeket érnek el meccsről-meccsre. Az sem, hol állnának a szezon végén – valószínűleg nem elől, ahogy nem is leghátul, de a szív nem eredmények alapján osztályoz.
Ez egy bingó!

Buffon

Szar kezdés, mert aki amolyan felületes módon szokta átfutni a posztokat, az ennél a névnél fogja bezárni az oldalt, és így lemarad a további finomságokról. Persze egyszerű a világ – még mindig – egyik legjobbját a kezdőbe rakni, az elején megragadni a sértettségből jelesre graduált juventinók rokonszenvét, de nincs mit tennem. Gigi játszi könnyedséggel veszi fel a közmondásos olasz amorózó szerepét – pláne, hogy könnyen lehet, ez nem csak szerep -, reklámszpotjaiban teljes természetességgel gazsulál. Van érzéke a médiához, nem egy szerencsétlen fasznak tűnik közösségi szereplései során, így közismert fasizmusát is el lehet neki nézni, de miért tennénk így, ha Olaszországban még ezért is szeretik.
Ráadásul úgy dug a kedvesével, hogy a szomszédokra omlik a ház és ezért sem kér bocsánatot. Nincs is miért!

Stendardo

Lehetetlenül jóképűnek lenni nem feltétel, de ha megvan ez az adottságod, élni kell vele. Willy ráadásul végzett jogász, ügyvédbojtári teendőit végzi a foci mellett, Bergamóban többször is konfliktusokat vállalt fel ezért, egyszer a keretből is kikérte magát.
Ki akarna ignorálni egy szép doktort? Én nem.

 Paletta

Az a kurva ízléstelen, elhanyagolt, realitásokat figyelmen kívül hagyó frizura – sajnos már a múltté. Sokaknak csak ennyi Paletta, Mancini ráadásul az országból is kirúgná. Mit lehet benne kedvelni? Volt egy jó féléve a Parmánál, egy sokakkal együtt szar vb-je, újabb komoly sérülés, alászállás a legnagyobb mélységekbe a sonkásokkal, majd jött a Milan visszautasíthatatlan ajánlata – hogy továbbra se legyen jó. Én mégis betenném a csapatomba, mint Reja idén. Érted ezt?

Portanova

Nyár óta nincs csapata, nálam kezdő lenne. Baszott kemény, összecsomagol a szemével, megrugdos a földön, aztán megkérdezi, este rózsát vagy tulipánt vigyen-e anyádnak. Külsőre tipikusan egy déli bunkó, tetkóival, sunyi pillantásával és a retardáltság megmagyarázhatatlan bizonyítékát sugalló hajával, mégis… Egy tündéri pali, aki ezerszer elmondta, kedvenc csapatában még ingyen is játszana. Fizetne is, bármi, csak igazolják már le. Nem tették, de én kárpótolom. Egyébként jó védő, ezt ne felejtsd el.

Maggio

Pár évvel ezelőtt kérdéses sem volt, hogy a válogatott jobboldala vele kezdődik, mára a Napoli sem igazán tart rá igényt. Pedig a wing-back-ek példájaként tud fel s alá nyargalászni, nem egy falábú tapló, mint Lichtsteiner, nem meg nem értett művészlélek, mint Maicon, és nem is egy Abate-féle, jóindulatú, buta juhászkutya. Nem kérdéses a beválogatása.

Aquilani

Fifikás frigid fasiszta. Ezekből kettőt biztosan tudunk is róla. És bár ezekből engem csak egy zavar igazán, azt el kell ismernünk, hogy Alberto before it was cool már ugyanazt nyomatta a bevándorlók kérdésében, amit most egyre inkább a mainstream politika. Idézem a bandzsit: “A bevándorlók csak a bajt hozzák. Túl sokan vannak és rengeteg erőszak köthető hozzájuk.” Persze ettől teljesen függetlenül szerepel itt. Ha valaki igazán a soha be nem érő focista ebben a válogatottban, akkor az biztosan ő. Viszont mit tegyek, ha felvillanásai a legfrankóbbakat idézték.

Parolo

A szegény ember Marchisiója, mondják sokan, de Marchisio eleve a szegény ember Tardellije. A srác mélyről jött, de olyan fokú alázat és meló van mögötte, amire már a cesenai szereplése idején felfigyeltem és nagy örömömre szolgált, mikor a kiváló pármai szezonja után Rómába költözött, hogy egy annál is remekebb laziale éve legyen. A válogatott középpályáján nemigen van még egy játékos, aki konstans módon hozni tudná a szintjét. Vannak ott nála jobbak is, ez nem kérdés, de olyan tűéles és kiegyensúlyozott teljesítményre, mint a szexi tincses, senki sem képes.

Zúniga

Nincs mit tagadni, engem Mazzarri legendás csapata annak idején rendesen magába bolondított. És amit különösen imádtam benne, az a két wing-back időnként szenzációs játéka volt, világos hát, hogy Maggio után Zúnigának is itt a helye. Az évek persze jöttek, mentek, a Napoli edzőinek emlékeiből elmaradtak lassan mindketten, de van Magyarországon egy ember, aki anno a FIFA-ban főleg azért játszott a Napolival, hogy ezzel a két játékossal kevergethesse az ellenfél pixeleit és zakatolhasson az internetes szupersztrádán. Ha a háromvédős-rendszerekre gondolok – amint az ebből a felsorolásból is kitűnik -, a fejemben mindig elsőre az merül fel, hogy már csak azért is ezt a szisztémát szeretem a legjobban, mert Maggiót és Zúnigát így láttam játszani.

Mauri

Vannak helyzetek, amelyek nem szorulnak bővebb indoklásra, úgyis tudja mindenki, mire gondolok. Bérelt helye van itt, mint a kedvenc kaszinóiban.IMG_5844

Diamanti

Az a bal láb, az előnytelen frizura, a tipikusan apró tetkókkal beborított karok semmit sem jelentenek. Viszont DiDi olyan mértékben volt szellemi vezére – Pioli után – az általam látott legjobb Bolognának, ami hihetetlen. Abban a pár évben talán a legerősebb liebling-csapatom volt a Bologna és szívem szerint még többeket is beválasztottam volna. Ma már nem sokan mondanák meg, de abban a 2 évben DiDi kibaszott nagy szám volt a maga lazsálós, beleszarós, önrepetitív módján.

Moscardelli

Hosszabb ideje növeszti a szakállát, mint amennyi időt összesen a Serie A-ban játszott, de kit érdekel? Kit érdekel, ha képes olyan önironikus módon viszonyulni játékához és az élethez, mint kevés focista? Kit érdekel, mikor minden fontos társadalmi kérdésben megnyilvánul, nem tartva attól a macsó, de leginkább végletesen paraszt légkörtől, ami amúgy körülveszi a focit? Több olyan, saját helyét és szerepét egyszerre komolyan és komolytalanul vevő, popkulturális ikon kéne, mint Mosca. És lehet, hogy az öreg csak Leccében nagy szám, de hány játékosnak van saját brandje? A legjobbakat könnyű szeretni, a legkiválóbbakért könnyű rajongani. Mosca nem zseni, hanem egy kurva jó fej ember. És egész jól focizgat.

Nektek hogy nézne ki egy ennyire részrehajló válogatott?

  • Curvasud93

    Eddig abban a hitben éltem, hogy utálod Aquilanit. Úgy is emlékszem, hogy egyszer Montolivóval az olasz foci két legnagyobb lufijának nevezted őket.

    Viszont nem tudom, Cercit miért hagytad ki.

    • Lufi sajnos, de időnként nagyon szórakoztató lufi volt. Montolivóban és Cerciben viszont semmi szórakoztató sincs.

    • nemvoktrendi

      Aquilani legnagyobb mondása, amikor még nagyon fiatal kezdő volt a Rómában, megkérdezték, hogy ki a példaképe (újságírók természetesen várták, hogy Totti, “nudge nudge wink wink”), Aquilani válasza: “a szüleim.”

      • Curvasud93

        Nincs ezzel baj szerintem.

        • nemvoktrendi

          Így van, neki volt igaza!

  • LeRoi10

    Egy jó 10 perc kellett, hogy összerakjam a csapatot, de kapus poszton sehogy sem sikerült dűlőre jutnom, Pepét beáldoznám ha két kapussal kiállhatnának a fiúk!

    Sorrentino/Storari – Gastaldello,Dainelli,Antonini- Pepe,Maresca,Valdifiori,Mauri ,Pasqual – Maccarone,Pelissier

  • Nekem valahogy így: De Sanctis – Maggio, Acerbi, Ranocchia, Molinaro – Croce, Palombo, Magnanelli – Cassano – Insigne, Quagliarella

  • Szedd össze!

    Perin
    Cavanda – Benatia – Barzagli – Armero
    Allan
    Pereyra – Maresca
    Diamanti
    Quagliarella – Di Natale

  • Kiváló poszt (főleg Portanova és Maggio fejezetet tetszett), örülök, hogy visszatértél.

    Nálam: Padelli – Maicon, Gastaldello, Burdisso, Maggio – Allan, Soriano – Bonaventura, Saponara, Candreva – Toni.

  • dzolutan

    Peruzzi – Maggio, Barzagli, Mellberg, Balzaretti – Mommo, MvB, Candreva – Q, Toni, Chiesa
    Nem tűnik túl acélosnak 😛

  • Érdekes, hogy Maggio ennyire lieblingje többeknek. Úgy tűnik, hasonló érzéseket váltott ki másokból is.

    Egy játékost sajnálok, hogy kihagytam, mert szív alapján itt lett volna a helye, ő pedig Balzaretti. Egyedül az döntött Zúniga mellett – a leírt emlékek dacára -, hogy sajnos már visszavonult.

  • Hory94

    Amelia: azt a gólt meg a megfogott tiziket nem kell magyarázni, a cseréje Frey
    Sokratis, Astori, Yepes,
    0000, N. Viola, (egy Reggianai kupameccsen szúrtam ki, azóta az összes Fifában, az összes olasz csapatba viszem magammal) Brivo
    Merkel, Borja Valero
    Paloschi, Cassano

    Kicsit orr nehéz 3-5-2