Széchenyi Zsigmond tiszteletére

A poszt 2011 októberében született, kéretik tehát korspecifikus megjegyzéseit így értelmezni.

Átérezzük Szicília szomorúságát az utóbbi napokban, hiszen nem csak elveszítették vezetőjüket, Kadhafit, de meg kell küzdeniük azzal az alapvetően szar, de szükségszerű ténnyel, hogy hamarosan már egy csapatuk sem lesz az első osztályban. Egyrészt segélyekből nehéz fenntartani még Afrikát is, és akkor Dél-Olaszországról nem is beszéltünk, élén a kis szigettel, másrészt a maffia, Zamparini capo felhasználásával Palermót mindenki számára röhejes hellyé fogja varázsolni, beleértve az edzőket, játékosokat, támogatókat – ez amúgy már megtörtént, nem? Elég Miccoli tokájára, Hernandez suta megmozdulásaira, meg Ilicic arcának méretére gondolni. Catania viszont még ezen belül is durva hely, úgy képzeljétek el, hogy még Nápoly (!) szemetét (!!) is ide hoznák át, feltéve ha lenne ilyen civilizációs művelet az említett városban. Az ’50-es években indított Cassa per il Mezzogiorno körülbelül annyi nyomott hagyott a településen, hogy a házak egy része megengedhette magának a kút elhagyásának luxusát. Metró ugyan van a városban, de az is csak azért, hogy a népesség jelentős részét adó illegális bevándorlók valahol megerőszakolhassák a nőket.

Átlagos Catania-szurkolók

Egy hely, ahol varázslatosan keveredik a szegénység, az immoralitás, a maffia mindent bekebelező ármánya és az emberek teljes belenyugvása mindezekben. És – bár dicséretet érdemel az ország azért, hogy az észak és dél között létező 1500 éves civilizációs különbséget lecsökkentették 800 évre – lassan az állatokat is ki lehetne költöztetni a nappaliból. Utóbbi persze magyarázható azzal, hogy köztudottan jó kapcsolatot ápolnak az arabokkal, erre utal még, hogy csakúgy mint ők, fénykorukat a 11.-12. században élték, onnan csak lefelé vezetett az út. Az pedig önmagában mindent elárul a déliek munkájáról, hogy az északiaknak gazdaságilag rentábilisebb Franciaországból mezőgazdasági termékeket exportálni, mint a ‘sajátjaiktól’. A legszebbet még nem is mondtam: Szicília szereti magát külön országként definiálni, autonómiájuk is van, mégpedig elég széles, de nagyjából úgy lennének képesek megélni a saját lábukon, mint Csád.

Catania Calcio, te szívem csücske, remélem idén sikerül megragadni a Lega Próban, aztán jövőre már a feljutás következik!