A Szőke Angyal

67 évvel ezelőtt született Luciano Re Cecconi, a Lazio első bajnokcsapat emblematikus és egyik legfontosabb alakja. Halálának körülményeit még azok is ismerik, akik talán még az olasz foci iránt sem érdeklődnek: egy tragédiába torkolló poén miatt lőtték le, mindössze 28 évesen.

Munkáscsaládban született és a foci más korszakát az is jól mutatja, hogy karosszérialakatosként dolgozott eleinte, a játék csak hobbi volt. Végül a Pro Patria csapatában mutatkozott be a harmadosztályban és kinézetéhez már ekkor kapcsoltak egy becenevet, ő volt Cecconetzer. Az oka érthető: nagyon hasonlított korának egyik legnevesebb német játékosára, Günter Netzerre. Innen került az akkor Serie B-ben szereplő Foggiához, és ennél jobb dolog nem is történhetett volna vele: a klub edzője az egykori Roma-játékos és nagy reményekkel induló mister, bizonyos Tommaso Maestrelli volt. Kettejük első együttműködése rögtön feljutást ért a Serie A-ba, és bár ott csak egy évet töltött a klub, Maestrelli számára világossá vált: ez a szőke srác – akkori nevén már Szőke Angyal – kell neki, akárhová is megy. Ő távozott, Luciano egy évet még lehúzott a Serie B-ben, majd engedett mestere csábításának, és Rómába igazolt. Innen kezdődött a frankóság.

Rögtön a Lazio alapemberévé vált, és 1973-ban, a bajnok Juventus mögött csak két ponttal lemaradva lettek bronzérmesek. Enzo Bearzot is felfedezte magának, behívta az U-23-as válogatottba és Törökországban nyertek 3-1-re. A következő év viszont minden szempontból elhozza Re Cecconi számára a beteljesülést. 1974-ben a Lazio megszerzi első bajnoki címétaz NST lapjain írtak is róla nagyon élvezetesen és tartalmasan -, Luciano pedig kis sérülését nem nézve, a meccsek szinte mindegyikén szerepet vállalt, és még 2 gólt is a közösbe rakott. Mindennek tetejében a világbajnokságra induló olasz válogatott keretében is ott volt, és bár messze a várakozások alatt teljesítenek az NSZK-ban, ez nem rajta múlt.

Ezt követően még kétszer focizott a válogatottban, először vesztettek Jugoszlávia ellen, majd Bulgáriával játszottak egy 0-0-ás döntetlent Genovában. A következő szezonban a Lazio egy fegyelmi ügy miatt nem vehetett részt az BEK-ben, mivel egy évvel korábban az UEFA-kupában összeverekedtek az öltözőben az Ipswich Town játékosaival, ezért előbb 3, majd később 1 éves kizárást kaptak; az a csapat az egész futballtörténelem egyik legbalhésabb és legkalandosabb társasága volt, amiről mi is szándékozunk még többet írni, de addig is ajánljuk mindenkinek a fentebbi linket.

Ilyen magasságból törvényszerű a nagy zuhanás a meglepetéssikerek után, ami nagyrészt a csapatot alkotó és felfuttató emberek távozása miatt törvényszerű: Maestrelli halálos beteg lesz, és bár májrákját egy ideig kielégítően kezelni tudják, de 1976 decemberében elhunyt, pont egy nappal Re Cecconi születésnapja után. Lelép a legfőbb gólszerző, Chinaglia is, aki más – de szintén nagyon kalandos – ügyekből kifolyólag haláláig nem nagyon tehette be a lábát Olaszországba, és egyébként is: a csapat, amelyik korszakos banditákból állt, egyszerűen felfalja önmagát Maestrelli kiesésével. A mester csodálatos módon össze tudta hangolni a sok életveszélyes fegyvert, de az ő pedagógia érzéke nélkül gyakran olyan volt az öltöző, mint egy javítóintézet, mikor egy fegyelmező sincs a közelben. Ezért az 1976-os szezonban végül csak kicsin múlik, hogy az Ascoli helyett nem a Lazio esik ki, többek között Luciano remek játékának és a frissen feltűnő, saját nevelésű Giordano Bruno góljainak köszönhető a megkapaszkodás. Jellemző egyébként, hogy nem sokkal később Brunót elmeszelik a totóbotrányban, így elkerülhetetlen lesz a kiesés.

1977. január 18-án Re Cecconi két barátjával, a szintén Lazióban játszó Pietro Ghedinnel – ő jelenleg a máltai válogatott szövetségi kapitány -, és egy római parfümkészítővel, Giorgio Fraticciolival elhatározzák, hogy megviccelik Bruno Tabocchini ékszerészt, fegyveres rablást színlelve. Mindhárman beléptek a boltba, majd Re Cecconi, jobb kezét a zsebébe rejtve, és mutatóujjával egy pisztoly csövét formázva a következőt mondta: “Adjon át mindent, ez egy rablás!”
Tabocchini nem szerette a futballt, nem követte a bajnokságot, így hiába volt római, esélytelen volt, hogy felismerje a Lazio egyik legnevesebb játékosát. Ezzel szemben az azt megelőző évben többször is kirabolták, így a felszólítás után lekapta a falról a rossz tapasztalatok miatt odakészített puskát, és közelről mellkason lőtte Re Cecconit, aki alig egy óra múlva meghalt. Tabocchinit letartózták, de hamarosan szabadon engedték, és végül jogos védelem címén nem is kezdtek eljárást ellene. A tragédia után nem sokkal hozták létre a Re Cecconi nevét felvevő alapítványt, ami azóta is küzd az erőszak ellen.

A temetés

Re Cecconi egyik fia, Stefano nyilatkozta az évforduló kapcsán: “Elképesztő érzés, mikor egy 50 éves ember sírva ölel át, és majd’ 40 évvel a történtek után is emlékszik apámra. Megtiszteltetés számomra, hogy annyi embernek okozhatott örömet a játékával. Mágikus dolgok ezek, de egy biztos: edzők és játékosok mehetnek és jöhetnek, de a Lazio mi vagyunk.”