Az én 11-em

(Marci posztja.)

Esti ötletét megragadva engedjétek meg, hogy én is bemutassam azt a tizenegy játékost, akit bárhol, bármikor pályára küldenék. Annyiban azért megcsavarom a történetet, hogy én a már nem aktív játékosok közül is választani fogok, sőt lesz néhány cserém is. Természetesen csak olyan játékosok jöhetnek szóba, akiket jómagam is láttam játszani (1998 előtti időszak teljes homály), illetve elsősorban a személyes szimpátia számít, nem a futballtudás. Mondjuk így sem lesz ez rossz csapat.

A kapuban egyből egy legenda kerül, José Luis Chilavert személyében. A kiváló rúgótechnikával megáldott kapusra, a 98-as VB-n figyeltem fel. Habár a világbajnoki gól sem ott, sem 2002-ben nem jött össze neki, egyszerűen élmény volt nézni azt az akarást, amit minden paraguayi szabadrúgás előtt bemutatott, majd azt, ahogy sprintelt vissza. Egyébként háromszor választották meg a világ legjobb kapusának, ami azért is nagy dolog, mert karrierje jelentős részén a saját kontinensén védett, Európába csak rövidebb időkre jött át.

Az egyik szélen Massimo Oddo fog robotolni. Mondanom sem kell, hogy rettenetesen szomorú voltam, mikor elment a Milanhoz. Aztán mikor láttam teljesen leépülni, kifejezetten rossz volt látni azt a szidást, amit a Milan szurkolóitól kapott. Pedig mi, lazialék még emlékszünk rá, hogy mennyire remekül játszott hosszú-hosszú éveken át Rómában. Talán minden idők legjobb jobbhátvédje, aki felvette a Lazio mezét. És még stílusa is van.

A védelem tengelyében nem nagy meglepetésre Alessandro Nesta kap helyet. Nagyjából ő volt az, aki miatt megszerettem ezt a sportot, aki miatt kis gyerekként is csak az érdekelt, hogy minél szebben szereljek (szartam a góllövésre), és aki miatt magam is a 13-as mezszámot választottam. Elfogult vagyok, de az én szememben Nesta minden idők legjobb futballistája. Pelé, Maradona, Puskás és a többiek csak utána jöhetnek. Soha nem láttam, és soha nem is fogok látni nála elegánsabb védőt.

A társa már nem túl elegáns, de legalább még mindig aktív. Lorik Cana az, az albán csődör. Kevesen értik, hogy miért kedvelem őt ennyire, de egyszerűen szeretem a kemény játékosokat, akiken egyszerűen látszik, hogy soha nem adják fel. Közel sem ő a világ legjobb védője (de ebbe a mai Lazióba simán beférne…) de egyrészt baromi jóképű, másrészt meg kevesen tudnak úgy odabaszni, mint ő.

A védelem másik oldalán Gianluca Zambrotta fut fel s alá. Egy igazi digó védő, szerintem a posztján minden idők egyik, ha nem a legjobb játékosa. Sajnáltam mikor elment a Juvéból. A zebráknál szenzációs volt, utána már csak szimplán jó. Aztán az idő vele is elbánt, mint mindenki mással.

A középpályán az agy nem lehet más, mint Andrea Pirlo. Szerintem ő az a játékos, akit nem lehet nem imádni. Az, hogy egész karrierje során egyetlen egy sprintet sem futott, mégis úgy beszélünk róla, mint a világ egyik legjobb játékosáról, elképesztő. Mikor a határtalan stílus keveredik a határtalan intelligenciával, akkor megszületik Pirlo. Nekem már most nagyon hiányzik a Serie-A-ból, de örülök, hogy legalább a válogatottban láthatom Szundit. Soha nem volt gyors, most már kifejezetten lassú, de még mindig bármikor oda tudja varázsolni a labdát, az egyik társa elé, akinek csak be kell azt pöccintenie.

Pirlo mellett a szegény emberek, pontosabban szegény lazialék Pirlója kap helyet. Ő nem más, mint Cristian Ledesma. A 2006-os derby góljával fogott meg. Aztán azzal, hogy mint egy gép, úgy tette a dolgát. Érzelmek csak a legritkább pillanatokban rajzolódtak ki az arcán, ám hosszú-hosszú éveken át volt a Lazio alapembere, sőt talán legmeghatározóbb játékosa. Nélküle ez a Lazio már nem az, ami volt.
Mellettük, közöttük, mögöttük Simeone túrná a földet. Hát igen, két fajta játékost szeretek: aki az eszéből él meg, és aki a mentalitásából. Simeonét játékosként is imádtam, de most edzőként egyszerűen rajongok érte. Remélem, fogom még a Lazio padján látni.

A két csatár mögött Cassano játszana. Bevallom, a romanista múltja ellenére is bírom a ragyást. Szeretem a meg nem értett zseniket, illetve azokat a játékosokat, akik bárhol, bármikor képesek kiosztani egy gólpasszt. A jó öreg Cassano meg ilyen.

Vieri pedig az a játékos, akinek lehet adni gólpasszokat, mert élni fog vele. Igazi belevaló digó csatár, aki ráadásul imádja az életet. Hát lehet nem szeretni?

A társa Inzaghi lenne. Gyerekként is baromira bírtam a „lesen született” centert, aki bár lehet, hogy nem tud egymás után, váltott lábbal 10-et dekázni, de a mellékheréjéről is képes volt gólt szerezni, bármikor. Egyébként nekem jobban tetszett az az idő, mikor a legtöbb BL gólért ő, és Raúl küzdött, nem egy törpe és egy köcsög.

A három csere:

Materazzi. Mondom, bírom azokat a játékosokat, akik úgy rendesen oda tudnak baszni.
Stankovic. Róla mondtuk azt, hogy ritkán lő gólt, de akkor két héten keresztül mindenhol azt mutatják.
Pazzini. Valamilyen megmagyarázhatatlan okból kifolyólag, kifejezetten kedvelem őt. Meg a gólörömeit.
Az én edzőm: Edy Reja. Egyszerűen imádom az öregeket.

  • Imádod az öregeket? Másfelől – természetesen – a mi Inzaghinkra gondolsz, igaz?

  • nerazzurro21

    Azért ez a válogatott a játékosok tudása alapján is rommá verni a bajnokság jelenlegi összes csapatát, de olyan elemi erővel és stílussal, hogy csak pislognánk.. Stankovic góljai nagyon hiányoznak nekem.. ő tudott akkorákat lőni pár havonta, amikből jelenleg évente van 1-2..bocs az offért, de ha valaki nem tudná mire gondolok: https://www.youtube.com/watch?v=IP-CKvuArH8

  • Veneve

    Érdekes ízlésed van Marci. Simeone és Nesta az akivel ezek közül egyetértek. Oddo nagyon gyenge játékos volt már nálunk is. Odáig rendben volt, hogy felfutott, de soha nem volt egy pontos beadása.

    Védelemben Couto, Negro…, elől JarJar, Nedved és a DelPista – ha már kell az olasz.

    Valóban szomorú, hogy a jelenlegi Serie A ennyire fos, hogy a most aktív játékosok közül csak fikázva lehet válogatni.

    • Veneve

      Én szerettem Fioret – nagyon ügyes volt. Három testőr megvan még valakinek?

    • nerazzurro21

      Oddo szerintem nem bírta el a súlyát annak, hogy ő tényleg lehetne kiváló játékos, ami meccseit én láttam mindről ez sütött nekem. Ráadásul, ha jól emlékszem nagyon későn lett igazán a középpontban. Kicsit Adriano jut róla eszembe kevesebb kajával meg piával + olasz mentalitással.

  • MattKirby

    Én idősebb vagyok, úgy 1990 óta szurkolok az olaszoknak(jövő nyári EB-n végre nem nekik fogok) és 1997 óta a Laziónak, de érdekes hogy Nesta nálam is alap.:-)

    Az én 11-em:
    kapus: Pagliuca csere: Buffon/Peruzzi
    jobb védő: Cafu csere: Zambrotta
    bal védő: Roberto Carlos csere: Maldini
    középső védő: Nesta csere: Cannavaro/Baresi
    középső védő: Maldini csere: Costacurta/Bergomi/Puyol
    védekező kp: Gattuso csere
    középső kp: Veron csere: Mendieta/Pirlo
    támadó kp: Nedved csere: Rui Costa
    támadó1: Batistuta csere: Signori/DelPiero
    támadó2: Ronaldo(fenomeno) csere: Totti/Diego Tristan

    támadó3: Messi csere: R.Baggio

  • nemvoktrendi

    Mennyire lehetnek öregek? Maradona? Zico? Ha nem megyünk ilyen messzire, nekem vannak fix emberek, akiktől sosem válnék meg. Buffon a kapuba. Cafu a jobb szélen, Maldini a védelemben, elől Ronaldo és Batistuta…

    Például egy ilyen 4-3-1-2: Buffon; Cafu, Nesta, Maldini, Roberto Carlos; Veron, De Rossi, Nedved; Totti; Batistuta, Ronaldo “il fenomeno”.

    • MattKirby

      Azért ezekről a játékosokról mindent elmond,hogy egy Róma szurkoló és egy Lazio szurkoló egymástól tök független listáján az átfedés 90%. 🙂

  • Szerintem kicsit félreértettétek a válogatás elveit.

    • nemvoktrendi

      Jogos, itt van egy másik tizenegy, akik nekem, egy romanista szurkolónak, valamiért a legrokonszenvesebbek a többé-kevésbé közeli múltból és picit a jelenből:
      (4-3-1-2) De Sanctis; Florenzi, Aldair, Baresi, Zanetti; Perrotta, De Rossi, Gattuso; Totti; Del Piero, Baggio.

      De Sanctis, az öreg, aki ordibál és mindig odateszi magát.
      Florenzi, mert romanista, “a nagyi kedvence”.
      Aldair, mert romanista, a biztos pont, aki sosem okozott csalódást.
      Maldini, ehhez nem kell magyarázat.
      Zanetti, lásd Maldini.
      Perrotta, mert van aki pofázik és van aki teszi a dolgát, Simone tette a dolgát.
      De Rossi, mert romanista és nem eladó, se a Citynek, se a Madridnak.
      Gattuso, mert mindig ő dolgozott a legtöbbet és utána mindig ő volt a legszerényebb.
      Totti, mert… Túl hosszú lenne leírni, aki nem romanista úgyse értené és nem is érdekelné.
      Del Piero, mert “ezer évig” volt a Juve szimbóluma és mégsem volt soha egy ellenszenves megnyilvánulása, mindig tisztelettel beszélt az ellenfelekről is és ráadásul sose vette magát túl komolyan, csak a pályán, ott viszont mindig.
      Baggio, mert a játék zsenije volt, mert a nagy csapatok edzői valamiért mégsem szerették, végül nem lett senkié, tehát mindenkié és mert a szar térdeivel is tudott varázsolni.

      Az edző pedig Carletto Mazzone lenne, a kieséselkerülés mágusa, a beszólások nagymestere.

  • Mindenesetre itt is legyen meg az enyém: Buffon – Stendardo, Portanova, Paletta – Maggio, Aquilani, Parolo, Zúniga/Balzaretti – Diamanti/Cossu, Mauri – Moscardelli/Pinilla.

  • Swari

    Hát akkor én is beleállok, itt az én fav11-em, Brescia- és Inter-szurkolóként (3-4-1-2):
    Pagliuca – (bravúrkapus stílussal és hangzatos névvel)
    Cannavaro, Nesta, Maldini (ez a 3-as nálam minden idők együtt játszó védősora 2000-ből)
    J. Zanetti, Di Biagio, Pirlo, Recoba (Chino kicsit csalás a középpályára, bár játszott ott is, Di Biagio-t nem tudom, a többieket nem is kell megindokolni 🙂 )
    Baggio (C) örök kedvenc, példakép
    Adriano, Vieri (előbbit aranylabdásnak vártam, fizikum és technika találkozik, a foci LeBron James-ének. Nem jött be, na…Helyette mindketten nagy életcsászárok 🙂 )

    Edző: Carlo Mazzone
    Cserék: Toldo, Cordoba, Materazzi, Seedorf, Appiah, Davids, Milito