Meglesz, főnök?

Ha a belgák megverik az íreket, vagy csak nem kapnak ki tőlük, akkor ma egy győzelem egyben a csoport megnyerését is jelenti. És az nagyon jó lenne, több szempontból is. Egyrészt mert akkor nem kéne azon izgluni hogy megint elcsesszük-e az utolsó pillanatban a továbbjutást, másrészt akkor az utolsó meccsen lehetne valóban alibizni, pihenni, kipróbálni Bernardeschit, ilyenek. Tovább után nagyon minimális beharangozó, inkább kommentfogó.

Ez pedig abszolút teljesíthető, sőt. A svédek rettentő gyengék voltak az írek ellen, igazából csak egy szerencsés öngól miatt nem kaptak ki, megérdemelték volna. A széleken rettentően sebezhetőek, támadásban gyengék, Ibra majd megoldja. Ezt illene megverni, és ha már az előző meccsnek borúlátóan mentünk neki, akkor most próbáljunk így: ha a csapatból kijön a valós tudás háromnegyede, akkor ez meglesz. Most mindannyian nagyon örülünk hogy Conte van ott, mert talán, talán, nem lesz alibizés.

A Nagy Bölcs Vezér kifejti középtávú problémaelhárító elképzeléseit

Gondolom ugyanaz a felállás lesz majd mint az első meccsen (és nem csak én, az újságok is) – az előbb említett, gyenge svéd szélek miatt kíváncsi vagyok, kap-e most lehetőséget El Shaarawy vagy Insigne.

Mindeközben pedig már a lehetséges nyolcaddöntős ellenfeleken a szemünk, ez nem túl bonyolult: első hely esetén a spanyol-horvát csoport másodikja az ellenfél, második hely esetén meg a magyar-portugál csoport győztese. Hm, lehet hogy taktikusabb lenne ezt döntetlenre hozni, és az utolsó meccsen eldönteni hogy kell-e az az első hely vagy sem? (Elképesztően cinikus húzás lenne, de gondolom senkit nem lepne meg ha valóban ilyesmi  járna néhányak fejében.)