Quod licet Iovi, non licet bovi

Tegnap a Facebook-oldalunkon lehoztunk egy posztot, ami a Juventus átigazolási politikájával foglalkozott, illetve azzal, hogy a szerző állítása szerint a nem átgondolt és végletekig önző torinói mentalitás hogyan teszi tönkre az olasz focit. Most két Juventus-szurkoló gondolatai érkeznek a témában, ám előtte a szerkesztőség részéről Esti is elmondja a véleményét.

Azt a sajátos helyzet okozta tényt azért ne felejtsük el, hogy eleve nem született volna meg semmilyen poszt, ha a Roma kétségbeejtően balfasz módon nem esik ki a BL-selejtezőben. Sokkal inkább a csalódás, mint a valós probléma generálta a kiinduló mondatokat az eredeti írásban. A rómaiak kizúgásával nem is érdemes itt komolyabban foglalkozni, de annyit muszáj megjegyeznem, hogy tetszik vagy sem, az utóbbi 4-5 év csapatának elemi tartozéka a hisztériás rohamokra való hajlam, a legkisebb stressznél is jelentkező idegbaj és a vereség méltóságteljes elfogadásának teljes hiánya.
Ennek számos jelét adták Torinóban, Nápolyban vagy éppen most Rómában is, a szurkolók pedig mindig más mentséget találtak ki, de egyik sem magyarázat, mert ez generális probléma.
Valami eleve elbaszott a klubnál és abból a szempontból igazat kell adnom a romanistákat szapulóknak, hogy a megfelelő polcra helyezve Totti és De Rossi érdemeit, nagyszerűségét és klasszisát, mégis lehet abban realitás, hogy ezt a velejéig sértett és frusztrált attitűdöt adják elő és gerjesztik a közösségükben. A Roma konstansan olyan, mint egy menstruáló nő, akitől rettegve kérdezed meg, hogy mégis hova tette mosogatás után a bögrédet. Tudod, hogy erre milyen reakció fog érkezni, de ha ezt szóvá mered tenni, akkor még úgy is szexista baromnak fognak tartani, hogy mindannyian tudjuk, mi az igazság.

Innen nézve Rómában tökéletesen érvényesül az unus pro omnibus, omnes pro uno-elve, csak nem a sikerek halmozásában, hanem a térdkalácsok forgácsolásában.

A másik dolog már a Juventus-ra vonatkozik. Mindig meglehetősen mulatságosnak, hogy ne mondjam, röhejesnek tartottam – ismeritek ezt az érzést, mikor röhögsz még, de közben dühös is vagy, zagyva módon lökdösődnek a fejedben az ellentétes érzelmek, végül már csak a méreg marad -, mikor a hagyományosan multimilliomos család sarja, akinek már a dédapja is franciául tanulta számolni a milliárdokat, joviálisan nekiáll tanítani az alsó-középosztály egy-egy tagját, hogy figyelj csak ide, drága barátom, nem értelek téged, miért nem vagy sikeres, mikor nekem is összejött.
Ez hazugság, ez áltatás, ez önbecsapás, sőt, kurva nagy képmutatás. Teljesen nyilvánvaló, hogy nem lehet komolyan venni a csináljátok utánunk-érvelést. A Juventus teljesen külön test az olasz labdarúgásban, népszerűség és bevételek terén is. Ezt is el lehet rontani, néha sikerül is, de sok pénzből azért az esetek többségében nem olyan meglepő, ha sikeres a végeredmény, a pénz természete ilyen.

És ehhez szorosan kapcsolódik annak a legendává nemesült másodosztályú szezonnak minden hazugsága. Könyörgöm, baszki, egyetlen évről van szó és úgy lobogtatják a juventinók, mint a szurkolói kiállás és hűség legfényesebb kardját. A csapat magja egyben is maradt, de nem ám olyan lenyűgöző klubszeretetből, hanem mert mindannyian tisztában voltak vele, hogy egyetlen év belefér, mert a Serie A-s Juventus újra a figyelem középpontjában lesz, minden szempontból. Lehet itt mondani gazdasági visszaesést meg ezeket a megszokott, balladai varázsszavakat, de 10 év eltelt és erősebbek, mint valaha. Jól van, fociztatok egy évet a Serie B-ben, hihetetlen kalandok, sikerült már feldolgozni?

Szurkolók tekintetében bizonyos, hogy az olasz bajnokság legelviselhetetlenebb rétegéről beszélünk mindkettejük esetében, de azért egy fokkal kiemelkednek a romanisták. A Juventus nagycsapat és mint ilyen, természetszerűleg gőgöt hordoz magával, illetve frusztráltságot, ha ezt a történelmileg kivívott helyzetet nem kísérik pillanatnyi sikerek. És ez ok-okozat szintjén rendben is van, még akkor is, ha nagyon idegesítő és bicskanyitogató.
A romanisták viszont valami oknál fogva általában azt hiszik magukról, hogy egy nagy és jelentős klubnak a szurkolói, márpedig a kidüllesztett mellkasú egérnél kevés nevetségesebb van. És mivel ez a pszichózis állandó, a csapat pedig soha nem tud megfelelni a mesterségesen gerjesztett igényeknek, ezért a csalódottság minduntalan fogódzkodókat keres.
Itt pedig vissza is tértünk a kiindulást jelentő poszthoz.

Most pedig következzenek Zoltán barátunk szavai.

A Juventus átigazolási stratégiájának elemzése ebben a formában nem teljes. A Juve első körben olasz játékosokat szeret igazolni. Nyilván nem pusztán nacionalizmusból {bár illene hozzájuk, mivel hagyományosan az egyik legnacionalistább a szurkolótáboruk – a szerk.}, hanem mert egy olasz játékos tudja és érzi igazán, mit jelent ezt a mezt viselni és ragaszkodóbb a klubhoz. Ezt nem én, hanem Marrotta mondja. Míg a külföldi játékosok jöttek-mentek az elmúlt időszakban, a csapat olasz magja megbonthatatlan, temérdek pénz ellenében is: Buffon, Bonucci, Barzagli, Chiellini, Marchisio. 5 játékos, a csapat fele és lelke. A Juventus a jövő olasz gerincét is keresi/építi. Rugani, Sturaro vagy Mandragora tartozik közéjük. Amennyiben nincs olyan olasz játékos, aki a megfelelő minőséggel, adottságokkal, technikai képességekkel rendelkezik, akkor a bajnokságban néz szét a Juve. Nem középszerű játékosokat keres, hiszen komoly célokhoz komoly játékosok kellenek, olyanokkal nincs mit kezdeni, akik egy Atalantába vagy Chievóban is láthatatlanok.

Ennek is megvan az oka: az olasz bajnokság teljesen más jellemzővel bír, mint az összes többi topbajnokság. Végletekig taktikus, így aki megállja a helyét más bajnokságban, az még közel sem biztos, hogy Olaszországban is. Nagyon fontos a Juvénak, hogy kiszemeltje rendelkezzen Serie A rutinnal. Evra nyilatkozta egyszer, hogy amikor a Juventusba érkezett néhány éve, azt hitte magáról többszörös angol bajnokként és BL-győztesként, hogy mindent tud a fociról, jó fej lesz és tanít a Juvénak egy-két dolgot, de gyorsan rá kellett jönnie, hogy gyakorlatilag egész idáig nem tudott a fociról semmit. Az olasz foci a labdarúgás egyeteme. Ezekért az elhappolt játékosokért a Juve pénzt ad a kis és középcsapatoknak. Az, hogy nem tudják a focistáikat ebből a pénzből pótolni, nem a Juventus hibája. A Porto és az Ajax minden évben kiárulja a fél csapatát, ,de a következő idényre szinte semmit nem gyengülnek. Miért?

Utánpótlásnevelés, valamint nagyon jó játékosmegfigyelők/tehetségkutatók a magyarázat. Hogy ezekkel nem rendelkeznek az olasz kiscsapatok? Arról nem a Juventus tehet. Nézzük meg a Juventus tavalyi mercatóját. Kik érkeztek a klubhoz? Neto (ingyen a Fiorentinából – elcsábíbította a kupanyerések lehetősége, illetve a magasabb fizetés) Alex Sandro (Porto) Rugani (Empoli – szintén egy előrelépés a karrierben), Khedira (Real Madrid, ingyen) Dybala (32M+8M-t fizetett érte a Juve, és 1 év volt a szerződéséből. Nem kellett volna ellopni az árát ,a maradékból meg Baloghot igazolni. Erről megint nem a Juve tehet. Zaza (Sassuolo-18M euróért, bőven jól keresett vele a Sassuolo), Mandzukic (Atletico Madrid 18m). Nem volt a bajnokságban hozzá hasonló minőségű erőcsatár. Szóval ha utánaszámolunk a Juve csak tavaly 58M-val támogatott olasz csapatokat (és nem számoltam bele Rugani 5,5 és Mandragora 6M-s árát), ami nagyságrendileg a Juve BL-szerepléséért kapott összeg. Idén pedig 90M-val a Napolit tömték ki, 30M-val a Romát, ez 120M euró. Ezek alapján lassan azt is mondhatjuk, hogy a Juve több pénzt fektet a bajnokságba, mint a szponzorok. Ami a nemzetközi szereplést illeti, az olasz foci nem a Juventus, sőt még csak nem is a calciopoli miatt esett vissza. (Bár utóbbi alaposan megtépászta a liga rangját, hírnevét, megbízhatósáságát és gondolom nem kell mondanom, hogy ezek mennyire fontos dolgok az üzleti életben, azoknak. akik épp eurótízmilliókat készülnek befektetni).

A problémát én az Inter és a Milan elcseszett dolgai között látom, illetve abban, hogy míg Angliából, Spanyolországból, Németországból szinte mindig ugyanaz a 3-4 csapat jutott a zsírosbödönhöz (vagyis a BL-be), addig az olaszoknál még a Sampdoria és az Udinese is odafért egyszer-egyszer, nem volt állandóság, így nem mindig ugyanoda ment a bevétel. A Milan kerete egyszerre öregedett ki és nem lehet 10 játékost egyszerre pótolni minőségileg (illetve lehet,600-700M euroból), ezt nyögi a Milan a mai napig, illetve Berlusconi is elzárta a pénzcsapokat már jó ideje, és inkább az unga-bunga party-jaira költött, meg az ügyvédeire, mint a Milanra. Az Inter a Juventus kizárása után azt hitte, hogy a bab is húsból van és most majd évekig ők lesznek az egyeduralkodók, nem is kell tenniük ezért semmit. Nem is tettek, az eredményét látjuk. Mint ahogy Riaola is mondta: Ki mit vetett az elmúlt években, most azt aratja. Arról már ne is beszéljünk, hogy az “nagy olasz foci lerombolása” közben a Juventus az elmúlt 5 évben annyi koefficiens-pontot szerzett az olasz focinak, mint az összes többi olasz csapat 8 év alatt együttvéve.

Egyébként a Napoli és a Sassuolo példája is mutatja, hogy igenis lehet lentről felfelé jutni, évről-évre mindíg egy kicsit többől gazdálkodva, egy kicsit mindig erősebb csapattal kiállni a következő szezonra, kicsit jobb eredményeket elérni és ezáltal a bevételeket is növelni. Nem 2 napos folyamat, de a Juve sem 2 nap alatt csinálta. A többieknek már azért is könnyebb lenne, mert a Juve már megmutatta, hogy mit és hogyan kell csinálni, nekik még ki is kellett találni és meg is kellett valósítani. Persze a legtöbb olasz klub gőgös és könnyebb a bírózás mögé bújni, mint belátni, hogy valamit évek óta marha szarul csinálnak. Ebbe a bírózás dologba bele se akarok menni. Idén 120M volt csak Pjanic és Higany, ennyi pénzből a világ összes bíróját 100 évre előre meg lehetett volna venni,ha ez lenne a cél.

A fentieket József barátunk egészíti ki.

Kissé tldr, de elolvastam, nem is lenne érdemes reagálni rá, de azért essünk neki.

1.: Már itt a listában találtam 2 saját nevelésű játékost akit úgy mutatsz be, mint akiket felvásárolt a Juventus. (Maximum felét visszavásárolta.)
1.1: Az Udineséből igazolt játékosokat felesleges felhozni, mivel körülbelül az a profiljuk, hogy kineveljék a játékosokat és jó pénzért eladják. Ha nem a Juveentus, akkor más veszi meg. De legyen menjünk bele: Akkor a Roma lerabolta Benatiát, Mottát az Udinesétől, Perottit, Destrót a Genoától, Juan Jesust az Intertől. (Ilyet bárki tud csinálni, egy kis gyors transfermarkt elemzés) Aztán lehet ez a lista jobban is igaz arra a kijelentésre, hogy kész és felnőtt játékosokat “rabol” egy csapat.
1.2 Hernanes: nagy vétel, az Inter ki is pukkadt tőle, ő volt a kulcsa a csapatnak. Peluso még az Atalanta csapatában se mutatott valami sokat, nem is tudom miért vette meg a Juventus. (Talán ha jól emlékszem valami zs-tervként jött ő). Tovább nem érdemes boncolgatni, ilyen listát csinálok neked még a Parmáról is.

2.: Igen, fontos szerepet töltöttek be előző csapatukban. Általában bőven piaci ár felett vásárolta meg őket a Juve, szóval ha 25m-ért nem tud a Palermo helyettesíteni egy Amaurit az az ő gondjuk. (Ő nem fért rá a listára, mert hiába volt a Palermo legjobbja, kiderült, hogy csak egy lufi.)
2.1: Vesz amúgy bármelyik nagyobb klub egy olyan játékost aki egy gyengébb csapatban tök szarul játszik?
(2.2: Itt is nézzünk egy kis transfermarktot csak Romai szemszögből?)

3.: Erre a pontra aztán pláne nem lenne érdemes reagálni, de legyen: Igen, megveszik Islát 11m fontért (akit a Juventus a kezdőbe szánt volna), csak hogy gyengítsük az amúgy is játékosgyár Udinesét. (Megnézzük, hány olyan játékos van aki másik csapatban alapember volt és a Romában nem vált be? Költői kérdés)

4.: Ezt is csak a Juventus csinálja. Pár éve nagyjából 100 fős volt a Parma kerete az átigazolási időszak első napján, annyi kölcsönadott tért vissza. Itt is tegyük fel a kérdést: Megnézzük ezt a pontot is a Roma szemszögéből?

Jó régen volt, hogy a tehetségeket játszatták a nagyobb klubbok. Ám úgy tudom, hogy a Juventus nem tiltja meg a Milannak, hogy játszassa Donnarummát, szerintem a Romanak sem, hogy fiatal tehetségeket játszasson. Aztán ki tudja.

5.: Hússzor leírtam már: megnézzük egy másik klub szemszögéből?

6.: Ha kapsz egy jobb melót egy jobb helyen, akkor te a szarabbat választod?

7.: A Roma meg nem alapoz csapatot mert már 100 éve nem nyert bajnokságot. Ez ilyen kijelentés.

Összegzés: Éppen el akartam lőni azt a poént, hogy minek költ a Juve ennyit a lerablásra, mikor úgyis megveszi a bírókat, de ezt is elrontottad. Amikor szarul ment a Juventusnak, és rendre kapta a rossz bírói döntéseket, akkor mély csend volt a többi szurkoló részéről. Még Allegri mondata Milan edzőként volt a jó: a rossz bírói döntések a bajnokság során kiegyenlítik egymást. Már többször is megfigyeltem, hogy amikor a bírói döntések mondjuk a Roma javára döntenek, akkor megmagyarázzák a romanisták azzal, hogy mi is megérdemeljük. Szegény Cagliari szurkolók lehet, hogy nem így gondolják, de hát az az ő gondjuk.

Azt a tényt még egy 100soros esszével se tudod megdönteni, hogy a Juventus a Serie B-ből felküzdötte magát a Serie A-s csapatok fölé, mert ők ültek a semmin. Nem sorolom fel, hogy miket értek el, milyen jó igazolásokat csináltak (Pirlo,Barzagli…), de ez tény, hogy nem a Juve a hibás, ha a többi csapat hülye. Rendre rossz igazolásokat csinál az összes csapat, semmi koncepció, semmi türelem, semmi nincs csak kamilláznak, hogy a Juventus hogy csinálja. Pedig aztán ők is mellényúltak jó párszor, csak te ezt úgy értelmezted, hogy lerabolták őket a többi csapattól, pedig szimplán csak nem ütötték meg az elvárt szintet.

Összességében ez egy csalódott írás, ami abból adódik, hogy nem vagy képes elfogadni, hogy a saját csapatod koncepció nélkül vergődik a posványban, hogy a két legnagyobb ikonja a Romának, Totti meg DDR szellemi állapota átitatja a klub mentalitását, szerencséjét, szurkolói hozzáállását és mindenét, amitől ilyen frusztrált vagy te is, és ahelyett hogy a Románál keresnéd a hibát, beletalpalsz a Juventusba és kapsz egy piros lapot az INC-n.