“Lúzerek vagyunk, de tiszteletet kérünk!”

Folytatjuk posztsorozatunkat, ezúttal Zoltán barátunk írta le gondolatait a Roma szereplése kapcsán.

Én, mint Roma szurkoló szeretnék reagálni, egyrészt általánosságban erre a napok óta tartó, egyébként nekem nagyon tetsző nyílt vitára. Ezen felül pedig kifejezetten a ránk ragasztott dolgokkal, a klub történelmével, hangulatával, általános dolgaival kapcsolatban.
Az az igazság, hogy valahol mindenkinek igazat tudok adni, és bár sok mindenben egyet értettem az eredeti cikkel, az, hogy csak a zebrák nyakába varrjuk gyakorlatilag az egész liga gyengélkedését, nagyon túlzó és keserű elképzelés. Az biztos, hogy a Juve sok olyan dolgot tesz, amivel konzerválja a jelenlegi állapotot, és ezek nekem sem tetszenek. A fiatal olaszokról szóló részben teljesen igazat adok, nagy baj, hogy a kis talján akadémisták nem tudnak kellő szinten játszani, de ebben azért benne van a primavera-bajnokság béna koncepciója is, és az, hogy a kis csapatok is inkább a másodrangú dél-amerikai kisindiánokat favorizálják, nem pedig az időigényesebb olasz fiatalok kinevelését.
Az is igaz, hogy a ligát módszeresen rabolják le, az idén erre tökéletes példa jött, a két legnagyobb rivális két legjobb játékosát vitték el Torinóba, de ennek az érmének is vannak más oldalai. Például – sajnos romanistaként keserűen megjegyezvén – Pjanic kivásárlási ára nevetséges, amit úgy sikerült összehozni, hogy egy szerződéshosszabbítás alkalmával jól beszartak, hogy ingyen elmegy.

Az eredménye a például Pogbához képest elenyésző kapott pénz, és az, hogy a középpályánkon van egy lyuk, hiába vannak elit box-to-box középpályásaink Strootman es Nainggolan személyében. Illetve azt is látni kell, hogy a Higuain transzfer teljesen korrekt volt. 29 éves Gonzalo, 90 milliót nyilván nem ér. Ettől persze nagy veszteség Nápolyban, és nagy plusz Torinóban, de ennyi pénzből lehet pótolni, még ha nem is egy az egyben, más posztokat erősítve mondjuk. Ez a kékeknek menni is fog, a Cavani, Lavezzi átigazolásokból kiindulva.
Ami viszont nagyon szúrja a szemem, az egy olyan dolog, ami a Juve-nak kedvez, de nem tehetnek feltétlen róla. Az, hogy Olaszországban az évek óta – és most ne haragudjanak a szurkolóik, tisztelem mind a két nagy múltú klubot – hulladék milánói gárdák annyi pénzt kapnak az év végén, mint az adott évi második helyezett.

Az, hogy a történelemre kapunk pénzt, ez mindent elárul az egyik fő bajról: az imádott Serie A leragadt a 90-es években. Amikor mindenki Milan mezben rohangált, és amikor még a San Siro két felén döntögették az átigazolási csúcsokat. Elmúltak azok az idők, és bár jön vissza lassan a két együttes, a Sassuolo, a Fiorentina, de még fájó szívvel kimondva a Lazio is jobban megérdemelné az összegeket, egy indokkal: jobban teljesítenek. Az angolok jó példával statuálnak: hiába gondolom eltúlzottnak az összegeket, aki teljesít, keres is.

És akkor rátérnék a római részre. Őszintén megvallva, elég rosszul esett az eredeti posztra jött reakció, és hirtelen elgondolkodtam, hogy tényleg amiatt-e, mert mi nagy csapatnak gondoljuk magunkat. De nem. Lehet, hogy meglepő, de mi magunk is néha nevetünk azon, hogy leikszelünk hétszer sorozatban, hogy kiesünk a Porto ellen DDR sokadik hülyesége miatt. Nyilván rosszul esik, nyilván jobban örülnénk sorozatban 5 bajnoki címnek. De mi azért szeretünk Roma szurkolók lenni, mert a mi csapatunk olyan amilyen. Mit mondjanak mondjuk szegény Eibar-szurkolók? És azt úgy gondolom, hogy mi jó csapat, és majdnem top csapat vagyunk, elvitatni nem lehet. Mert az lehetséges, hogy 2001 óta nem lettünk bajnokok, de az elmúlt évtizedben volt bajnok az Inter, a Milan, és a Juve is, de mi majdnem minden alkalommal ott voltunk a végső győzelem küszöbén. Ami pedig zavar minket leginkább, az az, hogy a Milan-, Juve-, Inter-szurkolók arrogánsan lekezelnek minket. Ez az oka annak, hogy kissé vehemensen szoktunk reagálni a minket ért negatív szólásokra. Mert nekünk nincsen BL-címünk, és nem vagyunk rekordbajnokok sem, azonban van 3 bajnoki címünk, voltunk már nagy európai kupa döntőben, és konzekvensen fontos tényezők voltunk, vagyunk, és leszünk, az előbbiekben már többször felsorolt együttesekkel.

Azt se higgye senki, hogy nincs elegünk De Rossi sokadik pirosán nagy meccsen, azt se higgye senki, hogy nem szégyellte senki magát Totti köpésén a válogatottban… De nem gondolja azt senki, hogy az általunk szeretett futballközeg utolsó nagy hősé(i)ről beszélnek, aki(k) jóval többet tettek egy-egy ballépésnél? Lehet, hogy nem Maldinik és Alex Del Pierok, akik csöndben a háttérből voltak vezető személyiségek. De klubikonok mind a ketten, és megérdemlik a tiszteletet. Záró gondolatként pedig annyit, hogy az egyik rómás fórumon, amit szívesen látogatok, épp a portói meccs után volt téma a lúzerségünk. Igen, tényleg, mi magunk használtuk ezt a szót. Mert tényleg így van. De ugyanúgy, ahogy itt van ez a római lúzer tényező (még ha az eredeti jelentést, mint örök vesztes, nem használnám magunkra, de értitek a jellegét), az Öreg Hölgy győzelmei, Berlusconi és a Milan pénzügyei, ahol több pénz megy lányokra, mint fizetésre, De Laurentiis, Moratti, a Calciopoli, és a drága jó Zamparini barátunk. Ezek mind-mind alkotják a Serie A-t, aminek fénye hanyatlik. És ezért kéne tenni, hogy ez a folyamat ne folytatódjon. Lennének ötleteim, de nem én vagyok az olasz szövetség elnöke, és most nem is ez volt a téma. Úgyhogy csak Forza Italia!