“Erős bajnoksághoz stabil középcsapatok kellenek”

Vendégposztoló-füzérünket ezúttal egy milanista követőnk folytatja.

Sokat gondolkodtam, hogy írjak, ne írjak ezzel a témával kapcsolatban. Mint Milan-szurkoló nem érezném jogosnak, ha konkrétan a Roma csalódást keltő eredményére összpontosítanék és nem is lenne reális. Az egész bajnokság kezd látványosan rossz irányt venni. A probléma gyökere az évek óta megbukott klubmodell. A klubok eseti pénzekből élnek, a kiadásaik viszont fixek. Játékosok fizetése, stadionok bérlése, karbantartása. Állandó személyzet fizetése, semmit nem csinálnak maguk, ha valaki befingott és ki kell szellőztetni, azt is egy ügynökséggel csináltatják busás áron.
Nézzük meg a kisebb klubokat. A kiadások ugyanazok, mint a nagyobb csapatoknál (nyilván kevesebb fizetéssel). Bevétel? Milyen bevétele van egy kiscsapatnak? Szponzorok, közvetítési díjak, esetenként meghívásos eseményekből. A közvetítési pénzek elosztása annyira egyenlőtlen a patinásan top klubok között, hogy egy jobb eredmény ellenére sem kapnak belőle pénzt. Talán a játékosaik fizetésére elég. A kiscsapatok folyamatosan egyensúlyoznak a megélhetés határán. Egyetlen tényleges bevételük a jobb játékosok eladása nagy kluboknak, pótlásuk pedig olcsó fiatalokkal, akik hátha ugyanúgy beválnak. Topligák tekintetében annyi csődöt jelentő klub, mint a Serie A-ban volt az elmúlt 15 évben, szerintem nemigen akad. (Sőt!) Például a Parma 15 év alatt kétszer jelentett csődöt. Ők megpróbáltak csapatot építeni, megépítették, jól is ment. Európa-liga helyezések és a többi. Aztán nem tudunk elindulni mert nincs pénz, jövőre meg már olasz megye 1.

De hogy jön ez a témához? Erős bajnoksághoz elengedhetetlen a stabil középcsapatok jelenléte. 5-6 évvel ezelőtt még elintéztük annyival, hogy kisebb hullámvölgyben van az olasz liga. Azonban ez már nyílt titok, az pedig egyértelmű hogy a szint folyamatosan süllyed. Mivel ezt a klubok vezetői is látják, a problémák realizálása helyett elérkezett a kapkodás időszaka. Koncepció nélkül eszetlenül igazolnak (Inter), cserélgetik az edzőket. Csak egy pár példa az idei nyárról: Mancini és az Inter, Bielsa esete a Lazióval. Arra már ki sem térnék hogy a Milan 3 év alatt a 6. edzőjénél tart (az előző 25 évben 5 edzőt távolítottak el).
Egyetlen klub ismerte fel a problémát: a Juventus. Építettek egy stadiont, ami a 2. évében nem hogy az árát hozta vissza, hanem már hasznot termelt. Ezt a kiváltságot (mert Itáliában a stadion nagy kincs) két klub mondhatja el magáról, az Udinese és a Sassuolo. Tehát ami a többi klubnak költség (bérleti díj, a jegyárak hatalmas része megy a stadion tulajdonosának, általában az adott város önkormányzatának), az a Juvénak tiszta haszon. Ha jól emlékszem a 2015-ös idény végén a Juve 300 millió eurós bevételt termelt, aminek a fele a stadionból jött. Ezzel lényegében a klubot önfenntartóvá tették. Realizálták a költségeket, csökkentették a játékosok fizetését arra a szintre, amit a klub még veszteség nélkül elbír. Ezeket utána növelték nyilván, a stadionból befolyó pénzösszeg bőven elegendő rá. Létrehoztak egy MŰKÖDŐ vállalkozást. Évről évre több fizetést tudnak adni a játékosoknak, amellett hogy igazolni is tudnak. A játékosok pedig oda mennek, ahol van esély kupákra, sikerre és nem mellesleg degeszre keresheti magát. Csodálkozunk, hogy kiemelkednek a mezőnyből?

Számomra elképesztő az, hogy a többi klub ezt nem látja. A problémát félresöpörve csinálja mindenki ugyanúgy a dolgát. Ugyanazt, ami évek óta nem működik. Eszükben sincs egy stadiont építeni, felépíteni egy koncepciót, hogy miről szóljon a következő mondjuk 3 év. Ha a csapatnak nem megy, kirúgjuk az edzőt. A Milantól szinte elkergetett Allegri sikert sikerre halmoz a Juvénál. Tehát nyilván vele volt a baj nálunk is. Allegri hibája, hogy az egyszerre kiöregedő játékosok sehogy nem lettek pótolva (Nesta, Gattuso, Pirlo stb). Nyilván az ő hibája hogy a következő évben pedig eladták a Thiago Silva-Ibra kettőst, akik még értek valamit a csapatban. Helyettük pedig jöttek a 4-5 milliós Birsák, Cristanték, akik nyilván más szint. Azon kívül időt sem kapnak a bizonyításra. Sem edzők, sem játékosok. Van egy rossz meccse, többet esélye nincs bekerülni a kezdőbe. Ugyanez az edzőkkel. Felépíteni valamit nem egy nap.
A Juvén kívül a többi topcsapatnál csak a balhékról lehet hallani. Ez összeveszett ezzel, ez azzal. Ez elmegy, ezt nem játszatjuk, ez megsértődött. Frusztáltsággal van telítve az egész bajnokság. Nyilván, ha a klubok folyamatosan azzal vannak elfoglalva hogyan minimalizálhatnák a veszteségeiket, akkor frusztráltak lesznek. Ha én sem jövök ki a fizumból, én sem érzem magam komfortosan. Ez viszont bizonytalanságot szül, ez kiterjed a játékosokra is, akik így nem tudják azt nyújtani amit valójában tudnak.

És itt érkeztünk el arra a pontra, amiről ez a kis esszé(?) szólni akarna. Amíg a háttér nem stabil, amíg a játékosok nem tudják hogy mi lesz, mit várnak tőlük, addig eredmény sem lesz. Görcsösen, mereven, feszesen fognak játszani. Ez pedig megöli a focit. Mikor pedig egy nemzetközi kupában összetalálkoznak olyan csapatokkal, ahol stabilan működik a rendszer, a játékos biztonságban érzi magát, akkor kiütközik a különbség. De Rossi becsúszásokban (az ellenfél tizenhatosa előtt, minek?) , magyarázásokban. Vagy például Napoli-Milan, sárgával nem rúgom el a labdát, hisz azért is jár egy (Kucka), vagy nem lököm el a kapust (Niang).
Lényeg a lényeg: A probléma szerintem sokkal komplexebb, mint ahogy mi azt elképzeljük. Ha egy csapatnak nem megy, arra lehet kifogásokat találni. Ha senkinek, arra már nem. Fejétől bűzlik a hal, szokták mondani. Jelen esetben ez azt jelentené, hogy amíg a klubnál nincs szinte semmi rendben, addig a pályán sem lesz. És ez elég arra, hogy a saját bajnokságban ahol 1-2 kivétellel minden csapat ezzel a problémával küzd, maradjon a hierarchia, tehát meglegyen az az 5-6 csapat aki az elején harcol. De ne felejtkezzünk el arról, hogy ott egy Sassuolo, akik rendelkeznek egy elképzeléssel, 3-4 éves tervekkel, biztos háttérrel. Nekik sikerült bejutni az EL-be, a semmiből előtörni.

Milan-szurkolóként egyet tudok remélni, hogy erre mihamarabb rájönnek a csapatok. Rájönnek, hogy a követendő példa a Juventus politikája. Megteremteni a stabil környezetet, anyagi és fizikai feltételeket, amire lehet építkezni. Persze ha ez ilyen egyszerű lenne, akkor nem beszélnénk most erről. (Juvénak ilyen egyszerű volt, másoknak mért nem?) Nyilván sajnos nem tudjuk, ténylegesen ki és hogyan mozgatja a szálakat. A különböző maffiák mennyire nyúlnak bele. Viszont ha nem változik valami gyökeresen, akkor nagy baj lehet. Akik pedig azt hiszik, hogy ilyen patinás nagy nevű klubok nem süllyedhetnek el, akkor nekik csak egy példát mondok: Nottingham Forest. Az angol rekordbajnok.

Maradok őszinte Milan- és olasz foci drukker,
Gábor

  • nemvoktrendi

    Egyetértek a szerzővel, egy erős bajnokság megalapozhatná az olasz foci jövőjét és amíg például a Roma 80 milliót kap a tévés közvetítési díjakból, a Pescara meg mondjuk 20-at, addig nincs nagyon miről beszélni. Mellesleg hadd dicsekedjek egy kicsit, a Roma az egyetlen a jelentősebb klubok közül, amelyik évtizedek óta a közvetítési díjak igazságosabb elosztása mellett kardoskodik. Már a néhai Sensi elnök úr is gyakorlatilag egyedül harcolt a többiek ellen és a mostani amerikai tulajdonosok is ugyanezt az elvet képviselik. De ahogy akkor is, most sem érdekel senkit a Roma véleménye, legalábbis ott nem ahol számítana.

    Beszéljünk egy picit a Juveról, a Juvenak például olyan “egyszerű” volt a Juventus Stadium megépítése, hogy 1989 óta tervezik. Nem tévedés, nem túlzás, közvetlenül az olasz vb előtt fogtak hozzá.

    Vegyük hozzá, hogy kik a Juve tulajdonosai: az Agnelli birodalom. Kicsoda az Agnelli család? Keressetek rá arra hogy Exor, csak óvatosan olvassátok a számokat, mert euró milliárdokat fogtok találni ott, ahol máshol milliók szoktak lenni. Ez egy olyan társaság, amelyik a XIX. század óta “uralkodik” Olaszországban.

    Amikor Olaszországban közvetítik a Sky-on a focimeccseket, akkor fel sem merül a nézőkben, hogy a Sky igazgatói tanácsában ott csücsül John Elkann is, az Agnelli birodalom aktuális feje. De amikor a szurkolók a Gazzetta dello Sportban olvassák a híreket a kedvenc csapatukról, azt is az Agnelli családnak “köszönhetik”, hiszen a Gazzetta is a Fiathoz tartozik, az is az Agnelli családé.

    Amit szabad Jupiternek… Lehetne arról is beszélni, hogy a “rokonszenves” De Laurentis Nápolyban milyen ellenállásba ütközött a San Paolo stadion felújítása kapcsán, vagy a Milan embrionális stádiumban elpusztult stadion projektjéről, de én a Rómát jobban ismerem. A Roma a nyolcvanas évek óta próbálkozik a saját tulajdonú stadion megépítésével. A klub jelenlegi tulajdonosai részben azért vették meg a Rómát, mert az Unicredit nemcsak egy új tulajdonost keresett a klubnak, hanem elsősorban egy partnert az új stadion megépítéséhez, ez a tulajdonosi kör első számú prioritása: a stadion. Az elmúlt 5 év során odáig jutottak, hogy már csak a tartományi jóváhagyás van hátra, ha minden sikerül, akkor jövő március környékén megkezdődhet az építkezés. Ez még korántsem biztos, még simán összedőlhet az egész projekt, de akkor nagyon valószínű, hogy kezdhetik keresni a Roma új tulajdonosát is. “Csak” ennyire fontos az új stadion a Rómának.

    Viszont a Parma első csődjét, Tanzi úrral és a Parmalattal, jobb nem belekeverni a fociba, ott olyan méretű gazemberség volt, hogy ott a Parma csak a jéghegy csúcsának a csúcsa volt.

    • Shenkai

      Részben egyetértek veled, most kivételesen 🙂 A Juventus sem két év alatt dobta össze a projektet és igen komoly segítséget kapott a háttérből, de ebben volt hitel is, legjobb tudomásom szerint.

      Amit azonban én kiemelnék a csapat kapcsán, hogy a Calciopoli visszavetette a dolgokat, de érdekes módon a legendásan utált Gigli-Secco-Blanc triumvirátus élesztette fel a dolgot, a mostani vezetőségnek elviekben sok köze nincs hozzá – ilyen téren. Arra akarok célozni, hogy az úriemberek bár a focihoz nem sokat értettek, de a maguk területén jók voltak. Ilyet elég sok csapat fel tudna mutatni. De a leglényegesebb dolog az, amit Te is kiemeltél. Nem friss ötlet volt a saját stadion, és sok idő kellett hozzá. Erre mindenkinek lett volna ugyanennyi ideje, sőt akár több is, de ha csak ebből indulunk ki, akkor a Juventus több, mint 20 évvel lenne a többiek előtt, szinte minden téren? Pocsék képet fest ez a ligáról.

      A közvetítési jogok legendásan részrehajlóan vannak elosztva, szerintem ez még egy jó ideig így is marad, de azt látni kell, hogy azért van példa a többiek előtt. Amit a Sassuolo és Torino csinál, az mindenki számára követendő dolog. És talán nem is a Juventus mintáját kellene követni, hanem az övékét. Nekik nincs akkora hátszelük, mégis minden évben egyre feljebb kapaszkodnak. Ha a liga többi csapata a Juventus példáját szeretné lekövetni, abból szerintem a legtöbb esetben ilyen Lazio-Parma féle összeomlás lenne, mert nincs meg vagy nem annyira stabil a háttér.

      És itt szeretném bekapcsolni a korábbi poszt alatti beszélgetésünket, amire egyébként a cikkíró is kitért, pl az Inter eszetlen költekezése. Nem akkora mértékű, mint Moratti érában, de csak nézd azt, hogy a Gabigol-Joao Mario-Kondogbia trió árából meg lenne egy stadion. Persze ehhez sok minden kellene, engedélyek stb., de pénzügyi oldalról nézve eme trió ára kitenne egy 40ezres stadiont kb. Ezért írtam akkor is, hogy a legtöbb helyen nincs koncepció és tervezés.

      Persze mocsok nehéz a tradicionálisan nagy csapatoknak belátni, hogy valamit nem jól csinálnak, már csak az egó miatt is, de főleg azért, mert milyen dolog lenne elismerni, hogy egy kis ( most már stabil közép ) csapat, mint a Sassuolo vagy Torino ezerszer jobb és szisztematikusabb minkát végez, ami hosszú távon azt fogja eredményezni, hogy lehagyják őket. Azt nagyon nehéz elismerni, hogy valaki, aki kisebb rangban, jobb munkát végez. Az élet bármely területére igaz ez.

      És ez a legnagyobb probléma. Mélyen legbelül mindenki érzi, hogy valamit mocsok szarul csináltak/nak, de ha ezt el is ismernék, azzal kvázi beletörődnének, hogy a nagycsapat státusz csak ámítás. Inkább nem foglalkoznak ezzel, és megelégednek a múltbéli trófeák miatt elnyert nagy csapat ranggal, és igyekeznek ezt a látszatot fenntartani. Pedig első lépésben fel kell ismerni, hogy valami nem jó. A Juventus itt speciel lehet példa, mert mi is felismertük, hogy ez így nem jó, csináljuk máshogy.

      • nemvoktrendi

        A Sassuolo egy furcsa állatfajta, Squinzi úr az olasz iparszövetség elnöke és elég félelmetes jelenség. Mesélek egy sztorit, amikor feljutottak az első osztályba, az egyik rádión az egyik legtekintélyesebb, idős szakértő a római médiában, Franco Melli, nekiállt viccelődni, “piattellarinak”, csempéseknek hívta őket és lekezelő hangnemben beszélt róluk. Másnap negyedórán keresztül kért elnézést a Sassuolotól, ő és a szerkesztője is. Az volt az egyetlen eset, hogy valakit viccelődni hallottam az olasz médiában a Sassuoloról, pedig ott általában elmondható, hogy senkit sem tisztelnek.

        Egyébként paradox módon, egy kisebb városban viszonylag egyszerűbbnek tűnik felépíteni egy kis stadiont, ott az Udinese és a Sassuolo példája. A nagyobb városokban (Roma, Milano, Napoli, stb.), a különböző politikai és gazdasági érdekcsoportok, egy furcsa “falat” képeznek, amin a stadionépítőknek át kéne törni. És ez pokolian nehéz, legalábbis Rómában az amerikaiak szenvednek, mint disznó a jégen.

        Viszont ismétlem önmagam, de a Parma első csődje a Tanzi családdal és a Lazio “majdnem csődje” Cragnotti úrral, nem kötődnek a focihoz. Azok a csődök a gazdasági bűnözés és a tőzsdei csalás világából jöttek. Cragnotti, a Lazio elnöke bedöntötte a Ciriót, a pere még mindig tart, az utolsó bírósági ítéletben 9 év börtönt kapott. A Parma elnöke, Tanzi úr meg még nagyobb balhét csinált, az egész Parmalat csoportot csődbe vitte, sok ezer kisbefektetőt tett földönfutóvá, több évtizedes szabadságvesztésre ítélték.

        Mindössze annyi történt a Lazioval és a Parmaval, hogy kihullott alóluk a mecénás és nem tudták fizetni a költségeket, de ugyanezen az alapon az egész Serie A “csődbe van”, a nagy európai klubok jelentős részével együtt. Meddig tartana a Wolfsburg ha holnap eltűnne a VW? És a Leverkusen a Bayer nélkül? Beszéljünk a Chelsea-ről, vagy a Manchester Cityről? A Parma második csődje már inkább kötődik a focihoz, a túlköltekezéshez és a hibás döntésekhez.

        • Shenkai

          Ezért mondtam, hogy inkább a Sassuolo és a Torino példáját kellene követni. A Juventus is elég komoly gondokkal küzdene a háttér nélkül, szerencsére az stabil. De nincs semmi garancia, hogy pl a Milant felvásárló kínaiak tényleg komolyan terveznek és ha netán nem sikerül az előzetes terveket véghezvinni, nem lépnek le.

          Az Internél és a Milannál is nagyon fontos volt a frissítés, és a szemléletmód váltás, amit talán az új arcok hozhatnak, de amilyen hirtelen feltüntek a láthatáron, olyan gyorsan tovább is állhatnak. Nem biztos a háttér, a mecénás, ahogy Te fogalmaztad.

          Szemben a Sassuolo és a Torino ésszel költ, mindig “csupán” annyival lépnek nagyobbat, amit meg is tudnak tenni, ésszel csinálnak szinte mindent. Akkora mecénások értelemszerűen nincsenek mögöttük, mint a Juventus mögött, de mégis szépen fokozatosan lépkednek előre. Bár az is igaz, hogy a jelenlegi olasz viszonyok között egyik csapat mögött sincs akkora támogatás, mint a Juventus mögött. De ezt el kell fogadni, és más utat kitalálni. Mert ha nem stabil a háttér és úgy akarnak a torinóiak mintájára dolgozni, abból problémák lehetnek.

          Ezért írtam, hogy inkább a többségnek a Sassuolo és a Torino példáját kellene követni. Nem azonnali, ugrásszerű eredménnyel jár, ez is igaz, de ha tényleg azt akarja mindenki, hogy erősbb legyen a bajnokség, az nem fog megtörténni pár éven belül. Ehhez igen komoly tervek és türelem kell – lásd németek.

          • nemvoktrendi

            Valójában a labdarúgó klubok gazdasági modellje alapvetően hibás, már a kezdetek óta. Ha megnézzük a sikeres klubokat, amik kimagasló eredményeket értek el, ezek szinte mind veszteségesek. Mindenhol ott van egy mecénás, aki valamiért kifizeti a költségeket. Európában, vagy Dél-Amerikában, ha azt mondják egy tulajdonosra, hogy a klubon gazdagodott meg, az egy óriási sértés.

            Egy eltérő, igazán működő modellért, el kell menni az amerikai sportok világába, de ott viszont nincsenek is egyesületek, csak franchise-ok vannak és az egész profi sport az entertainment kategóriába tartozik, a szórakoztató ipar része. Lamar Hunt, aki a hatvanas évek elején megalapította az AFL-t, büszkén mesélte, hogy őt mindig is vonzotta a show business. Mit szólna egy olasz ultrá, egy angol Millwall vagy Liverpool szurkoló, ha azt mondanánk neki, hogy a szeretett csapata a szórakoztató iparba tartozik? Hogy olyan mint a filmstúdió, ahol a szappanoperákat forgatják? Szerintem megragadná a legnehezebb elmozdítható tárgyat a közelében és megpróbálná a fejünkhöz vágni.

          • Shenkai

            Ezzel egyetértek, de szerintem a legtöbb klub nem csak gazdasági modell tekintetében rossz, egyes esetekben gyakorlatilag a teljes struktúrális felépítéssel is gondok vannak. Ezeket sem könnyű kijavítani, és sokszor csak úgy lehetséges, ha előbb a meglévőt porig romboljuk. Ez meg ugyebár nem lehetséges, mert működni kell, így marad a kisebbik rossz.

            Ettől függetlenül akkor is tartom magam, hogy mindent el lehet érni, csupán akarni kell. A goal, without plan, is just a wish. Hatalmas igazság, meg persze ordító közhely is, de attól még tény. A változást a csapatok esetében nem csupán finanszírozási szinten kell elkezdeni, hanem az alapjaitól, ellenben nagyon komoly tervekkel. Ha nem lenne ilyen jó helyzetben a Juventus, szerintem ez a fajta megújulás még nekünk sem menne. Mondjuk mi ebből a szempontból sokat “köszönhetünk” a Calciopoli-nak. Akkor történt egy igen komoly fordulat. Nem kívánok ilyet a többi csapatnak, de kell egyfajta tisztítótűz, hogy aztán a hamuból főnixmadár módjára újjáéledhessenek.

          • nemvoktrendi

            A Calciopoli végül egy tipikusan olaszos balhé lett. Elévültek a vádak, mindenki hazudozik össze-vissza a médiában, az érintettek megpróbálnak úgy tenni mintha az elévülés egyenlő lenne a felmentéssel.

            Moggi vidáman szerepel a médiában és osztja az észt, Lotito elnök úr is ott csücsül a különböző tanácsokban és bizottságokban, a Della Valle tesók úgyis lesz@rják az egészet, aki milliárdos annak ez nem igazi gond, a Milannál eleve a stróman Meani vitte el a balhét mindenki helyett…

            Elmondhatjuk, hogy gyakorlatilag csak a Juventust és az ártatlan szurkolóit büntették meg.

            Közben meg Andrea Agnelli kártérítési perrel fenyegetőzik, egyem a szívét. Titokban meg áldja a szerencséjét, hogy az érintett klubok képviselői ott ülnek a Lega-ban és így soha a büdös életben senki sem fog pénzügyi kártérítést követelni a Juvetól sem calciopoli miatt. Például képzeljük csak el, ahogy Lotito szövetségi tanácsos úr, pénzügyi kártérítést követel Lotito elnök úrtól… Mondjam tovább? 😀

      • Kanton

        Beleártom én is magam 🙂 Szerinted a Torino-Sas példáját lehet követni, de van velük némi probléma.
        1, az elsőnek nincs stadionja és tudtommal nem is tervezi. A Mapaei esetében pedig nincs hozzá közönség, sőt a kezdeti lelkesedés után úgy néz ki nem is sikerül a reggioiakból jó Sassoulo szurkolót nevelni.
        2, nincs töretlen fejlődés. Habár valóban átláthatóbbnak tűnik a rendszerük, mint mondjuk a Palermónak, vagy a Genováé, nem csak lépegetnek előre. Torino elmúlt 4 éve: 16. 7. 9. (El nyolcaddöntő)12. a Sassuoloé: Seria B bajnok, 17. 12. 6. Ebből az eredménysorból nekem az jön le, hogy a Torino masszív középcsapat, aki hullámzik, a Sas-nak meg 1 kiugró eredménye volt és kérdés mennyire terheli meg most az El szereplés.
        Az Interrel kapcsolatban pedig én nem látom ilyen fekete-fehéren ezt a dolgot. Nekik az az egy lehetőségük, ha a befektetési bizalmat fenntartják. Ergo továbbra is azt kell sugározni, hogy jó nevű eladható vagy, akárcsak a játékosaid. Ezért szükséges venni nagy neveket , még hozzá jó pénzért (ugye tavaly ugyanezt játszotta el a Milan a Romagnoli-Bertolacci-Bacca hármassal). Ezt én is baromságnak tartom, mert lehet vettek volna 2 hasznosabb embert, de nekik ez a piaci stratégiájuk, amiért nem működik mindez az az edző és tulajdonképpen csak ebben látom a kapkodást.

  • Érdekes ez a vitasorozat, klassz, köszönöm.

    Annyit tennék hozzá:ne gondoljuk, hogy a kommenttárs által alant ismertetett adminisztrációs akadályokon felül egy saját stadiont felhúzni az csak olyan hipp-hopp.
    Mivel kishazánkban élünk elégj ól tudjuk, hogy ez egy komoly beruházás, amihez befektetők, vagy igen kemény állami lóvé kell.

    Miből gondolja a kedves szerző, hogy ez egy random olasz kiscsapatnak csak úgy megy?

    Vegyük végre észre: az a 3 bajnokság amelynek most nagyon megy, különböző okokból toronymagasan előzi a többit. És ezekben az országokban sem működnek a klubok többségei klasszikus gazdasági társaságként, önfenntartó módon – óriási krőzusok pótolják ki a hiányokat. Persze valószínűleg arányaiban több jön vissza, mint mondjuk Itáliában.

    Egyedül a Bundásban dívik a klasszikus gazdasági társasági szemlélet (vicc, hogy ez meg pont náluk működik az egyesületi rendszer megőrzése mellett is), de észre kell venni, hogy mögöttük az EU legnagyobb gazdasága, legnagyobb és leggazdagabb szurkolótáborai (hahó, 80 millió – még olasz-spanyol mércével mérve is – kőgazdag rajongó jut 34 profi csapatra) – és a 3 közül általában ott szórják a legkevésbé a pénzt egy átigazolási időszakban. Ugyanakkor még így is, ott is egyetlen csapat uralkodik úgy mint, olaszhonban. A különbség, hogy a racionális gazdálkodás mellett egy bivaly utánpótlás is van, amit nem félnek kiaknázni – a többiek.

    Látni kell azt is, az olasz foci, a nagy sztárok kihullásával kevésbé vonzó – képileg értve. Amíg a németeknél – angoloknál sztárok nélkül is kemény hajtós küzdelem van, a spanyoloknál a kicsik is szemre szépen, pengésen játszanak, az olaszok látványát megöli a taktikázás, a klasszikus olasz stílus. Amit ugyan mi imádunk, de a másik kettő sztárok hiányában jobban eladható, ez utóbbi jóval kevésbé.

    Sokan írják, hogy a Juve stadion pikk-pakk már termelte is a profitot. Ezt egyrészt nehezen hiszem el (2 év után egy stadion szimpla nyereség – persze, ha más építi, nem a klub könyveiben szerepel az amortizációja, nem neki kell kigazdálkodnia a hitelkamatokat, törlesztőrészleteket, vagy más könyvelési-tulajdonosi-támogatói-céghálói trükkel ezt megoldják, egyébként klasszikus vállalati működés esetén szinte kizártnak tartom), másrészt ha így is van annak lehet egy prózai oka: övé a legnagyobb, és valószínűleg a leggazdagabb szurkolótábor (is, a tulajdonostól jótékonyan feledkezzünk el) Olaszországon belül is, Itálián kívül pedig felveszi a versenyt a többi nagy branddel (MU, RM, B, BM). Ebben a versenyben a Milan-Inter még csak-csak lehet vetélytárs, de még a Roma is nagyon messze van tőlük, a többiekről nem is beszélve.

    Szóval ez a brand-csapat-stadion építés kombó, nem hogy könnyen lemásolható, hanem egyenesen rohadt nehéz, sziszifuszi, aprólékos munka – ha nem vagy egy akkora mamutklub, mint a Juve. De pl. a Milan-Interrel összemérhető, sőt attól jobb lehetőséggel rendelkező Liverpool nagyjából 8 éve küzd azzal, amivel a két milánói 4-5 éve.

    Szerintem Anglia-Németország példájából kiindulva akkor lehet erős középcsapatokat építeni, ha van egy masszív és erős, fizetőképes kereslettel rendelkező helyi szurkolótábor, jó értelemben vett erős lokűlpatriotizmus. Sajnos sem az olasz középvárosok lakosságának meccsrejárási hajlandósága, sem a gempájuk mennyisége nem vetekedhet jelenleg az angol-német polgárságéval, és mivel nemzetközileg sem annyira eladhatóak, ezért nincsenek olyan magas nemzetközi TV jogdíjaik amik kihúznák őket a szarból. De azt gondolom, inkább az előbbi oldalról kéne kezdeni.

    Ja és : a fiatalok beépítése! Utánpótlásnevelés!

    Bocs a litániáért!

    • humorpalanta

      Mivel ugye a pénzek elosztása történelmi alapon történik, a kluboknak mindenképpen van egy biztos bevételük, ez pedig tökéletes hitelfedezet.
      Ne legyünk naívak, a Juve sem tudta volna hitel nélkül megépíteni a stadionját, a kisebb klubok is így tudnak tenni. Gondoljunk csak bele, az Udinese pénzügyi helyzete is egycsapásra megjavul, amint elkészül a stadion. A Milan és az Inter pedig a történelmi jogon járó pénzek mellett komoly jegybevételekkel is rendelkeznek. Simán meg tudnának építeni egy saját stadiont. Nem érdemes, sőt, lehetetlenség összehasonlítani kishazánkkal. Mintha a gumimacit a rántott csirkével. Persze mindkettő kaja, de azért nem ugyanaz.

      A Juve stadion pár év alatt a jegybevételből komoly pénzeket kasszírozott (köszönhetően a BL-meccseknek is, amik persze a kiscsapatoknál nem lennének, de attól még megtérül, az Inter-Milan-Napoli pedig rendelkezik egyéb forrással), ezenkívül eladta a stadion elnevezésének jogát. 120 millió Euró volt a költsége a stadionnak, az elnevezési jogot meg 75 millióért adták el. Szóval ezen nagyon nincs mit vitatkozni. Ez 2023-ban jár le, amikor is egy elég komoly bevétellel lehet majd számolni az újranevezésért.

      A pénzbevételek újraelosztására (rebalance) lenne szükség, ami egy kicsit megerősíthetné a csapatokat, plusz ha másik csapatok is teljesítenének valamit Európában, akkor több pénz jöhetne a tv-jogokból. Erre rásegítene a saját stadion, s mindjárt egy emelettel beljebb lennének.

  • Az előttem szólók mindent elmondtak, amit lehetett, cifrázni meg minek. Vendégposztolónk sajnos túlzottan idealista. Mindenki ezt az utat követné, csak sajnos nagyon nehéz és még csak nem is a futball része miatt.