70 éves lenne Chinaglia

Stefano Giannone egykori interjúja alapján emlékezünk rá.

“Nem szeretek hazudni az embereknek, mindig kimondom azt, amit gondolok. Az életem ezért is nagyon egyszerű, örülök annak a nagyon sok szép emléknek, amiket megőrzött az agyam, és hálát adok Istennek, hogy fizikailag és egészségügyileg rendben vagyok. Egy hibám azért mindenképpen van: nem kellett volna, hogy elfogadjam a Lazio elnöki székét.

Ezt jól mondja John, a lehető legrosszabb időszakban volt a fejes, gyakorlatilag semmi sem stimmelt a csapattal, és volt olyan év, amikor a harmadosztály közelebb volt, mint a Serie B középmezőnye.

“Rossz döntéseket hoztam. Szerelmes voltam és vagyok a Lazióba, ezért nem jól láttam a hibákat és túl sok embernek hittem. A focitól azért most sem szakadtam el: minden reggel a Sirius XM rádióban műsort vezetek. Ezt potenciálisan 35 millió ember tudja hallgatni.

Stefano később az amerikai labdarúgásról is kérdezte, hiszen az első nagy “megszerettetési-hullám” egyik sztárjaként érkezett New Yorkba, a Cosmos csapatához.

“Jó az itteni bajnokság most is, figyelje csak majd meg a válogatottjukat a következő vb-n! Bár Klinsmann nem volt jó választás, annak az embernek fogalma sincs a taktikáról, egyszerűen zéró ilyen értelemben, Beckenbauer is ezt mondja. Fantasztikus volt a Lazióban játszani, de gyönyörű éveket töltöttem el a Cosmosban. 1972-ben, egy túra alkalmával ismertem meg a klubot, és aztán 1976-ban, a római nagy sikerek után költöztem New Yorkba. Gyakorlatilag mindig 75 ezer ember előtt játszottunk, aztán szép lassan leeresztett a projekt, és végül a Major League is megszűnt. Pedig remek volt Pelével és Beckenbauerrel együtt játszani, és azért csak lőttem 213 meccsen 193 gólt. Bár meg kell mondjam, magánemberileg nem jöttünk ki Pelével. Egyszer edzésen szóltam neki, hogy ne helyezkedjen mindig középre, nekem is adjon helyet, ezen pedig megsértődött.”

Chinagliának – mint ahogy több, akkoriban csúcson lévő Lazio labdarúgónak is – valahogy semmi sem jött össze a válogatottnál. Mindösszesen 14 alkalommal volt az, és a vége felé már nehezen is viselte.

“Emlékszem az Olaszország-Haiti mérkőzésre. Megbeszéltük, hogy mindenképpen játszani fogok, de se kezdőként, se csereként nem kaptam lehetőséget, ott is hagytam a fenébe őket. Akkoriban a Lazio volt Olaszország legjobb csapata, és egyszerűen nem kaptuk meg a lehetőséget! Én sem, de Re Cecconi vagy Frustalupi sem. Érthetetlen. Egyébként rendkívül jó szakembernek tartom Prandellit, és a munkájának is megvan az eredménye. A lapok amúgy hasonlóan leosztottak, mint az én időmben: van a három nagy északi és a többiek. És persze hasonlóan romlott a bajnokság is. Egyszerűen őrültek! Egy csomó pénzt keresnek, de ők még többet akarnak.”

Természetesen az 1974-es, varázslatos évről is beszélt.

Mindent Maestrellinek köszönhetünk. Számomra ő olyan volt, mint egy apa. Nehezen lehetett minket kezelni, de neki mindig sikerült. Például egyszer késtem edzésről, mert szóba elegyedtem egy nagyon csinos lánnyal, aki nem messzire lakott tőlem. Mikor odaértem a srácokhoz, el akartam kezdeni a magyarázkodást, de Tommaso megelőzött: “Igen, tudom, csajoztál.” Szimbiózisban éltünk. Meg azért az sem volt semmi, mikor abban az időben a Napolival játszottunk és a meccs után apámmal egy külön kocsival elindultunk nézelődni. Mire kettőt pislogtunk, körülvettek minket a nápolyi szurkolók. Kiszálltam a kocsiból, kétszer levegőbe lőttem a fegyveremmel, és meg volt oldva a helyzet. Persze mind a mai napig követem a csapattal kapcsolatos dolgokat, ez örök szerelem. Kedvelem Klosét, Cissében viszont csalódtam. Szerintem ez a keret jelenleg az ötödik helyre elég.”

“Hiányzik Olaszország, olasz vagyok, ezen nem tudok változtatni. Hiányoznak a régi barátok, a megszokott ízek. Imádom a csirkét és a paprikát, de itt senki sem tudja a jó ételeket igazán remekül megcsinálni. Néha elmegyek New Yorkba, ott akadnak élvezhető olasz helyek. És persze remélem, hogy a Lazio csakhamar akkora klub lesz, mint Cragnotti idejében.”

A kiszámíthatatlan és őrült óriás még a halála idejét is remekül megválasztotta, 2012. április elsején kapott szívrohamot.

  • nemvoktrendi

    Chinaglia nagy játékos volt, egy igazi legenda, az én Rómám egyik legnagyobb “ellensége” volt. 🙂

    Nagyon nagy kár, hogy amikor megpróbálta átvenni a Laziót, olyan emberekkel vette körül magát, akik becsapták és kihasználták, akik visszaéltek a nevével. Tudom, hogy a bíróságon elítélték, azért is hunyt el az USA-ban, mert nem térhetett haza Olaszországba. De valahogy nehezemre esik elhinni, hogy ő találta volna ki a csibészségeket, amik miatt bajba került. RIP.