EstiKornél bejegyzései

Röpke győzelmi nóta Torinóból

MC Pipita

Yo, mi a fasz, az esélyesség kiakaszt, a nápolyi geciből torinói sneci,
velem ne bassz ki, felzabáltam a menzát, egy disznó vagyok, de ki a faszt érdekel,
a kibaszott Serie A nekünk betérdepel, ezért nem érdekel, jöhetsz nekem érvekkel,
de a micrót átpasszolom, Dybalát meg leszopom!

MC Dy-Dy

Nem hittél bennem, tesó, hasonló a bajunk, aki délen baszott,
az Torinóban aszott, 30 millió euró, hát ez más klubnak csak beutaló,
Pipita a triplája, ezért vettem gigára, te jössz Dani, gyorsan,
a torkod meg ne basszam! Egy kattintás ide a folytatáshoz….

“Már a nagyapám is megőrült Puskásért”

Még februárban jelentkezett Di Marzio egy kissé elkoptatott jelzőket tartalmazó – már ami a magyarországi jellemzést illeti -, de azért összességében érdekes cikkel, amiben Marco Rossiról adott helyzetjelentést. Mivel komoly eséllyel Rossi bajnoki címet ünnepelhet a Honvéddal, így most többé-kevésbé szöveghűen közöljük az írás. Nem azért többé, mert nem tudunk olaszul, hanem azért kevésbé, mert egy jó fordítás egyben ferdítés is.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Szar a bajnokság, így könnyű, köcsögök

Nézem a Facebookon a nehézkesen beinduló polémiát a témáról és nem tudok másra gondolni, csak arra, hogy a hiteltelen faszméregetés kategóriájába tartozik egyfelől a Juventus összehasonlítása a korábbi idők korszakos csapataival és vice versa, másfelől unos-untalan és aztán még egyszer felemlegetni azt, hogy igen, igen, de a mezőny, az hát eléggé fos.
Mindkettő olyan értelmetlen kategória, amivel ennek ellenére sajnos már túl sokszor is foglalkoztunk, de éppen ezért most még egy kört szánok a kérdésre, hogy a következő x alkalommal csak Ctrl C – Ctrl V legyen a megoldás a linket illetően.

Nyilvánvalóan voltak már korszakos csapatai a Serie A-nak, számos. Ott egy kibaszott jó Pro Vercelli, nem sokkal előttük a félszigetet krikettre is oktató Genoa, a Grande Torino már sokkal többeknek ismerős, legalábbis említés szintjén, az elmúlt 30 évben pedig már elég komoly többség tudna a saját élményeire is hagyatkozni. A ’80-as évek végén beinduló Milan, mondjuk.
Éppen ezért teljes zsákutca azt kutatni, hogy a fentiekhez képest mennyire jó a Juventus. Egyszerűen csak kurva jó. Az összehasonlítás minden alkalommal teljesen fals, mert teszem azt a korában kitűnő Pro Vercellit ma egy futottak még kategóriás Primavera-csapat az első 15 percben szétfutná, aztán fizikumból megoldva a meccset, kétszámjegyű különbséggel verné le.

Ezeknek az összehasonlításoknak gyakorlatilag semmilyen értelmük sincsen. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kupadöntőcske

Kicsit sajnálom, hogy nem első alkalommal ugyan, de a kupadöntő egy ilyen hétközi izére redukálódott. Valahogy nincs nagy meccs hangulata, semmi izgalomba vagy lázba hozó cuccot nem érezni rajta. Aztán lehet, hogy ez igazából az én bajom, mert az előjelek aztán parádés végkimenetelre adnak lehetőséget a Lazio és a Juventus részére is. A rómaiak egy összességében kurva jó szezont koronázhatnak meg, ráadásul ebben az évezredben, főleg az elmúlt 10 évben már-már hazajárói a kupadöntőknek, a Juventus meg a történelmi triplázás első trófeáját szerezheti meg.

Ugyanakkor az igazi íz hiányzik. A Lazio ahhoz már nagy(obbacska) klub, túl sok címmel, hogy ab ovo ez okot jelentsen a feszültségre, a Juventus-nál meg bármikor becserélnék ezt a címet a bajnokira, nem beszélve a BL-ről. Ettől még kurvára örülnék, ha Biglia mancsa szorítaná a kübli fülét, csak a 2013-as győzelem után már nehéz újat mutatni a témában.

Inzaghi az egyetlen módon próbálja megakadályozni azt, hogy a Juventus elleni, lassan történelmibe forduló szopószéria megváltozzon: felrakja a pályára azt a 3-5-2-őt, amivel idén a legtöbb esély mutatkozott a nagyobb csapatok ellen. Nem olyan régen a kupában a Roma is ezzel lett – legalábbis az első meccsen – szétszedve. Egyébként az a durva, hogy hosszú évek múltán a védelemben van minőségi csere, nem is egy.

A Juventus-ról ennyit sem érdemes írni, a kupacsapat az majdnem teljesen A-csapat a sérülések és Pjanic eltiltása ellenére is. Aztán hátha lesz ebből egy frankó meccs.

Gyere mán’ calciózni

Az van, hogy tényleg jó lenne elkezdeni újra, pont a bajnokság végén, pont úgy, hogy egyetlen olyan nemzetközi focis esemény sem lesz a nyáron, amin a válogatott játszik. Ez van, pontos stílusérzékkel kell érkezni. Át kéne egy csomó mindent szabni – a borítóképünkre, itt és a Facebookon már szavak sincsenek, annyira elavultak, a múltkor Schliemannt kellett elküldenem, ne kapirgáljon már körülöttük -, új szabályokat hozni, írni, mindent belebaszni, amit csak lehet.

Egyelőre a tervvel egyedül vagyok, fingom sincs, mire lesz időm és energiám. Kedvem van, hosszú idő után először, nem is akarnám veszni hagyni. Ami persze rajtatok is fog múlni, mert a posztírás az gyakran olyan munka, mint a kurváé: kuncsaftok nélkül elég unalmas. Például már ma szeretnék írni a kupadöntőhöz, legalább egy kommentfogót, Meglátjuk, na.

A példa a régi mi leszünk, mikor még élet is volt a felületen. Költözni nem tervezünk, mert teljesen értelmetlen. Mehetnénk ugyan a blog.hu-ra, de minek, a reblogra, de ott is megszűnt minden segítség, a rendszer is szar, olyan gyűjtőhelyről meg, ami régen volt a Népsport, nem is érdemes gondolkozni. Maradunk itt, a Taccs legalább könnyen testre szabható és vérbelien underground.

De segítsetek benne ti is, bassza meg.

70 éves lenne Chinaglia

Stefano Giannone egykori interjúja alapján emlékezünk rá.

“Nem szeretek hazudni az embereknek, mindig kimondom azt, amit gondolok. Az életem ezért is nagyon egyszerű, örülök annak a nagyon sok szép emléknek, amiket megőrzött az agyam, és hálát adok Istennek, hogy fizikailag és egészségügyileg rendben vagyok. Egy hibám azért mindenképpen van: nem kellett volna, hogy elfogadjam a Lazio elnöki székét.

Ezt jól mondja John, a lehető legrosszabb időszakban volt a fejes, gyakorlatilag semmi sem stimmelt a csapattal, és volt olyan év, amikor a harmadosztály közelebb volt, mint a Serie B középmezőnye.

“Rossz döntéseket hoztam. Szerelmes voltam és vagyok a Lazióba, ezért nem jól láttam a hibákat és túl sok embernek hittem. A focitól azért most sem szakadtam el: minden reggel a Sirius XM rádióban műsort vezetek. Ezt potenciálisan 35 millió ember tudja hallgatni.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

92 éve vette kezdetét a fasiszta diktatúra

Egy rövid, ámde lényegretörő posztban emlékezzünk meg 1925 januárjáról. Mussolini ebben az évben és hónapban oszlatta fel az olasz parlamentet, és vezette be de iure is a fasiszta diktatúrát. Tekintsük át a közvetlen előzményeket, hogy rájöjjünk, mely események vezettek el oda, hogy Mussolini szinte akadálytalanul, különösebb erőszak nélkül, jogi műszóval élve a törvényes jogtalanság révén lett Olaszország teljhatalmú ura.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

“A gyémántból nem nő ki semmi, a trágya virágokat ont”

16 éve, hogy elhunyt az olaszok nagy költője, és talán még nagyobb zenésze, aki egész életében a nincstelenek, és a perifériára szorult emberek segítője, gondjainak megéneklője volt. Fabrizio de André jövőre lenne 70 éves, és még mindig köztünk lehetne, ha egy súlyos betegség nem ragadja el.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

“Erős bajnoksághoz stabil középcsapatok kellenek”

Vendégposztoló-füzérünket ezúttal egy milanista követőnk folytatja.

Sokat gondolkodtam, hogy írjak, ne írjak ezzel a témával kapcsolatban. Mint Milan-szurkoló nem érezném jogosnak, ha konkrétan a Roma csalódást keltő eredményére összpontosítanék és nem is lenne reális. Az egész bajnokság kezd látványosan rossz irányt venni. A probléma gyökere az évek óta megbukott klubmodell. A klubok eseti pénzekből élnek, a kiadásaik viszont fixek. Játékosok fizetése, stadionok bérlése, karbantartása. Állandó személyzet fizetése, semmit nem csinálnak maguk, ha valaki befingott és ki kell szellőztetni, azt is egy ügynökséggel csináltatják busás áron.
Nézzük meg a kisebb klubokat. A kiadások ugyanazok, mint a nagyobb csapatoknál (nyilván kevesebb fizetéssel). Bevétel? Milyen bevétele van egy kiscsapatnak? Szponzorok, közvetítési díjak, esetenként meghívásos eseményekből. A közvetítési pénzek elosztása annyira egyenlőtlen a patinásan top klubok között, hogy egy jobb eredmény ellenére sem kapnak belőle pénzt. Talán a játékosaik fizetésére elég. A kiscsapatok folyamatosan egyensúlyoznak a megélhetés határán. Egyetlen tényleges bevételük a jobb játékosok eladása nagy kluboknak, pótlásuk pedig olcsó fiatalokkal, akik hátha ugyanúgy beválnak. Topligák tekintetében annyi csődöt jelentő klub, mint a Serie A-ban volt az elmúlt 15 évben, szerintem nemigen akad. (Sőt!) Például a Parma 15 év alatt kétszer jelentett csődöt. Ők megpróbáltak csapatot építeni, megépítették, jól is ment. Európa-liga helyezések és a többi. Aztán nem tudunk elindulni mert nincs pénz, jövőre meg már olasz megye 1. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

“Lúzerek vagyunk, de tiszteletet kérünk!”

Folytatjuk posztsorozatunkat, ezúttal Zoltán barátunk írta le gondolatait a Roma szereplése kapcsán.

Én, mint Roma szurkoló szeretnék reagálni, egyrészt általánosságban erre a napok óta tartó, egyébként nekem nagyon tetsző nyílt vitára. Ezen felül pedig kifejezetten a ránk ragasztott dolgokkal, a klub történelmével, hangulatával, általános dolgaival kapcsolatban.
Az az igazság, hogy valahol mindenkinek igazat tudok adni, és bár sok mindenben egyet értettem az eredeti cikkel, az, hogy csak a zebrák nyakába varrjuk gyakorlatilag az egész liga gyengélkedését, nagyon túlzó és keserű elképzelés. Az biztos, hogy a Juve sok olyan dolgot tesz, amivel konzerválja a jelenlegi állapotot, és ezek nekem sem tetszenek. A fiatal olaszokról szóló részben teljesen igazat adok, nagy baj, hogy a kis talján akadémisták nem tudnak kellő szinten játszani, de ebben azért benne van a primavera-bajnokság béna koncepciója is, és az, hogy a kis csapatok is inkább a másodrangú dél-amerikai kisindiánokat favorizálják, nem pedig az időigényesebb olasz fiatalok kinevelését. Egy kattintás ide a folytatáshoz….