Szombaton megkezdődik a Serie A új szezonja, így aztán javában tart a szezonbeharangozók ideje is, számos helyen olvashatunk véleményeket a bajnokjeltölt(ek?)ről, a bajnokság várható esélyeseiről, miközben a legpatinásabb egyesületek belügyeivel, vélt és valós átigazolásaival pedig voltaképpen egész nyáron folyamatosan tele voltak az idevágó médiatermékek címlapjai. Ebben a posztban most azonban nem az élcsapatokkal foglalkozunk, hanem a liga összképét szintén meghatározó középmezőnyt alkotó csapatok háza táján nézünk szét.
A jelenlegi sette sorelle (Juventus, Milan, Inter, Roma, Lazio, Fiorentina, Napoli) pénzügyileg teljesen más (bár persze távolról sem egységes) dimenzióban mozog, az olasz labdarúgásban a bevételekben amúgy is kirívó súllyal bíró televíziós bevételek szétosztása pedig cseppet sem kedvez a kiváltságosak körén kívül álló egyesületek felzárkózási terveinek. Szerényebb keretek között kell(ene) tehát a középmezőnyre predesztinált egyesületeknek gazdálkodniuk, és mivel a futballklubok gazdasági működésének nem a profitszerzés a célja, hanem a csapat minél jobb eredményeinek racionális biztosítása, az eredmények lesznek így visszafogottabbak. Ezzel viszont Olaszországban a középcsapatok számára sokkal nagyobb a kockázat, mint az élcsapatok esetében, hiszen hiába nyújt egy-egy szezonban valamelyik csapat kiemelkedőbb teljesítményt, egyáltalán nem számíthat azonnal jelentősen magasabb részesedésre a fontos közvetítési jogokból. Vagyis a növekvő elvárásokhoz, esetleg a nemzetközi szerepléshez szükséges források nem feltétlen állnak a rendelkezésére, miközben olyan élcsapatok ellen kellene megismételnie vagy fokoznia teljesítményét, melyek a sikertelenebb időszakokban is jóval nagyobb biztos bevételekből gazdálkodhatnak. Ráadásul a középcsapatok helyzetében a megbillenő gazdasági háttér könnyen okozhat hosszabb időre meghatározó visszaesést, hiszen a sűrűbb középmezőnyben a visszacsúszás is könnyen jelentősebb lehet, a kiesés pedig a bevételek drasztikus zuhanása miatt akár végzetes is.
Márpedig a most itt tárgyalt, már tavaly is a Serie A-ban szereplő tíz csapat közül csak egy-kettő ékelődhet be talán idén is a kiemelt hetes közé, ugyanakkor valamelyikük szinte bizonyosan búcsúzik is majd az élvonaltól. Utoljára ugyanis húsz évvel ezelőtt fordult elő, hogy három friss feljutó is kiesett év végén (bár akkor egyébként még négy csapat váltott osztályt a bajnokságok között), erre pedig most sem számíthatunk. Az újoncok közül különösen az immár Tommaso Giulinivel ambíciózus hosszú távú terveket szövögető Cagliaritól várhatjuk a bennmaradást, mely most még olyan veteránokkal is megerősítette keretét, mint Padoin, Isla, Borriello vagy Bruno Alves, de 4,5 millió euróért a tavaly kipottyanó Verona egy üde szinfoltját, a moldáv Artur Ionitát is megszerezték. Mindeközben a Pescara a kispadon Oddóval, a pályán Caprarival, Verrével, Memushajjal és a hírek szerint Aquilanival érkezik, a Crotone pedig a teljes esélytelenség felszabadultságával. De nézzük most inkább azt, kikkel kell majd a bennmaradás érdekében felvenniük a versenyt.
Tovább a folytatáshoz →