legris bejegyzései

Azért csak a gálya az úr

26 hozzászólás

Az elmúlt héten tette közzé a GdS szokásos szezon eleji összeállítását a Serie A-s klubok játékosainak nettó alapfizetéséről, melyből feltehetően már sokak számára kiderült, hogy ha a bérkiadások összessége nem is éri el az évtized első éveiben a liga által már többször átlépett egymilliárdos határt, az utóbbi négy szezon legmagasabb értékét mutatja. Az is köztudott, hogy a Juventus magasan vezeti a csapatok rangsorát, Higuaín a zebrákhoz igazolásával a Serie A legjobban fizetett játékosa. A tavalyi évhez hasonlóan idén is igyekszünk ennél kicsit több időt szentelni a részletek vizsgálatára, ugyanis még ha az adatok pontosságát vagy hitelességét megkérdőjelezhetjük is, a klubok összevetéséhez vagy tendenciák feltérképezéséhez páratlanul egységes mintát biztosít. Ráadásul ezúttal nem csak (1) az erőviszonyok változásának, (2) az anyagi támogatottság szerepének, hanem (3) az európai kupasorozatokban szereplő olasz klubok és az UEFA pénzügyi fair play közötti sajátos kapcsolatnak a vesézgetésére is alkalmat ad.

***

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

A Serie A derékhada

17 hozzászólás

Szombaton megkezdődik a Serie A új szezonja, így aztán javában tart a szezonbeharangozók ideje is, számos helyen olvashatunk véleményeket a bajnokjeltölt(ek?)ről, a bajnokság várható esélyeseiről, miközben a legpatinásabb egyesületek belügyeivel, vélt és valós átigazolásaival pedig voltaképpen egész nyáron folyamatosan tele voltak az idevágó médiatermékek címlapjai. Ebben a posztban most azonban nem az élcsapatokkal foglalkozunk, hanem a liga összképét szintén meghatározó középmezőnyt alkotó csapatok háza táján nézünk szét.

A jelenlegi sette sorelle (Juventus, Milan, Inter, Roma, Lazio, Fiorentina, Napoli) pénzügyileg teljesen más (bár persze távolról sem egységes) dimenzióban mozog, az olasz labdarúgásban a bevételekben amúgy is kirívó súllyal bíró televíziós bevételek szétosztása pedig cseppet sem kedvez a kiváltságosak körén kívül álló egyesületek felzárkózási terveinek. Szerényebb keretek között kell(ene) tehát a középmezőnyre predesztinált egyesületeknek gazdálkodniuk, és mivel a futballklubok gazdasági működésének nem a profitszerzés a célja, hanem a csapat minél jobb eredményeinek racionális biztosítása, az eredmények lesznek így visszafogottabbak. Ezzel viszont Olaszországban a középcsapatok számára sokkal nagyobb a kockázat, mint az élcsapatok esetében, hiszen hiába nyújt egy-egy szezonban valamelyik csapat kiemelkedőbb teljesítményt, egyáltalán nem számíthat azonnal jelentősen magasabb részesedésre a fontos közvetítési jogokból. Vagyis a növekvő elvárásokhoz, esetleg a nemzetközi szerepléshez szükséges források nem feltétlen állnak a rendelkezésére, miközben olyan élcsapatok ellen kellene megismételnie vagy fokoznia teljesítményét, melyek a sikertelenebb időszakokban is jóval nagyobb biztos bevételekből gazdálkodhatnak. Ráadásul a középcsapatok helyzetében a megbillenő gazdasági háttér könnyen okozhat hosszabb időre meghatározó visszaesést, hiszen a sűrűbb középmezőnyben a visszacsúszás is könnyen jelentősebb lehet, a kiesés pedig a bevételek drasztikus zuhanása miatt akár végzetes is.

Márpedig a most itt tárgyalt, már tavaly is a Serie A-ban szereplő tíz csapat közül csak egy-kettő ékelődhet be talán idén is a kiemelt hetes közé, ugyanakkor valamelyikük szinte bizonyosan búcsúzik is majd az élvonaltól. Utoljára ugyanis húsz évvel ezelőtt fordult elő, hogy három friss feljutó is kiesett év végén (bár akkor egyébként még négy csapat váltott osztályt a bajnokságok között), erre pedig most sem számíthatunk. Az újoncok közül különösen az immár Tommaso Giulinivel ambíciózus hosszú távú terveket szövögető Cagliaritól várhatjuk a bennmaradást, mely most még olyan veteránokkal is megerősítette keretét, mint Padoin, Isla, Borriello vagy Bruno Alves, de 4,5 millió euróért a tavaly kipottyanó Verona egy üde szinfoltját, a moldáv Artur Ionitát is megszerezték. Mindeközben a Pescara a kispadon Oddóval, a pályán Caprarival, Verrével, Memushajjal és a hírek szerint Aquilanival érkezik, a Crotone pedig a teljes esélytelenség felszabadultságával. De nézzük most inkább azt, kikkel kell majd a bennmaradás érdekében felvenniük a versenyt.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Lehet pénzen scudettót venni?

14 hozzászólás

A Gazzetta dello Sport a szokásához híven a 2015/16-os szezon elején is összegyűjtötte a Serie A-s klubok játékosainak és edzőinek alapfizetését, melyből megállapítható, hogy 2011 óta először emelkedett a bajnokság fizetéseinek összértéke az előző évhez képest, ám a mostani 882 millió euró még messze elmarad az akkori 1 milliárd feletti csúcstól. Az emelkedésért természetesen elsősorban az élklubok felelősek, ugyanis a költekezési listán eddig is legelől található csapatok, ha más más háttérrel is, de szinte kivétel nélkül újabb befektetésekbe vágtak bele a nyáron, mely következésképpen a fizetési keret növeléséhez is vezetett. Ezt egyébként a televíziós közvetítések új értékesítése is lehetővé teszi, mely révén a tavalyi 855.4 helyett idén már 981.6 millió eurón osztoznak meg a klubok (nem túl kiegyensúlyozott elosztásban), a 2016/17-es szezonban pedig ez az összeg már 1006.6, majd a 2018-ig atartó szerződés végére 1033.5 millió euró lesz.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

A Milan esete a thai fiúval

13 hozzászólás

Immár nyolc éve annak, hogy a Milan legutóbb megnyerte a Bajnokok Ligáját, azóta egyszer a negyeddöntő, négyszer a nyolcaddöntő jelentette a végállomást, az idei szezonban pedig már nem is indulhatott el a nemzetközi kupákban a csapat, ráadásul az Inzaghi vezette gárdának idén még a tavalyi bajnoki teljesítményt is sikerült alulmúlnia, így a nemzetközi szereplésről jövőre is le kell mondania a klubnak. Igen szép elhatározás hát, hogy Berlusconi a Fininvest mellé egy tehetős befektetőt keres, akivel újra az elitbe vezethetné a rossonerit, az útkeresés azonban egyelőre számos ponton meglehetősen homályos, ami egyébként jól szimbolizálja az olasz labdarúgás egészének helyzetét is.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

“Dove sono gli ultrà?”

19 hozzászólás

Ahogy azt már korábban is fejtegettük, az olasz labdarúgás gazdasági stabilizálásának szempontjából sarkalatos kérdés, hogy a bevételi forrásait kiegyensúlyozza. Ahogy ugyanis a Deloitte az európai élbajnokságok pénzügyi helyzetéről összeállított legutóbbi jelentéséből is kitűnik (mely a 2013/14-es szezon adatait tartalmazza), a Serie A hiába rendelkezik a világon a második legjelentősebb közvetítési árcsomagjaival (azért így is messze elmaradva a Premier Leage tv-s pénzeitől), az összbevételeit tekintve csak a negyedik, mivel a klubok marketingértéke csak a legalacsonyabb hozamot eredményezi,  a klubok meccsbevételei pedig messze elmaradnak nem csak az angol, de a német és a spanyol ligától is. Ráadásul az 1,699 milliárd eurós befolyó összeg rendkívül nagy részét, mintegy 70%-át (1,2 milliárd eurót) fordították az olasz egyesületek a bérköltségekre.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Mindent a számnak – 2014/15

1 hozzászólás

Véget ért a Serie A 2014/15-ös szezonja, érdemes hát végigböngészni, mely játékosok produkálták a legkimagaslóbb teljesítményt bizonyos statisztikai kategóriákban az elmúlt tíz hónapban. Ez nyilván nem jelenti azt, hogy egyenesen arányosan ezen játékosok nyújtották volna a bajnokságban a legjobb teljesítményt, hiszen az egyes csapatok stílusa és taktikája nagyban befolyásolja, hogy a különböző posztokon bevetett tagjaik mely játékelemekre fektetik a fő hangsúlyt. Az egyéni statisztikák vizsgálata ugyanakkor arra mindenképpen rávilágíthat, hogy a feladatkörükben kik láttak el részfeladataikat a legjobban, és bizony gyakran lehetőséget nyújt arra is, hogy a reflektorfénybe ritkábban kerülő, ám a szürkébb mezőnymunkában mégis kimagaslóan hasznos játékosokra is felfigyeljünk.

Az összesített statisztikák a mérkőzéseknek legalább a 25%-án pályára lépő játékosok teljesítményét veszik figyelembe, és a néhány kategóriában (lövés, védés, labdaszerzés) „engedékenyebb” és magasabb mérőszámokat produkáló legaseriea.it hivatalos adatai helyett a következő oldalak adatbázisai alapján készültek: squawka.com (sq), whoscored.com (ws), fourfourtwo.com (fft)

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Az Empoli-tranzit

3 hozzászólás

Tavaly nyáron története során ötödször jutott fel az Empoli a Serie A-ba, azonban csak tizedik szezonjukat töltik a kékek a legjobbak között. Eddig ugyanis bár sosem estek ki azonnal a feljutás utáni évben, két szezonnál többet egyhuzamban csak egyszer sikerült az elitben tölteniük, akkor is csak hármat. Ezek alapján akár borítékolható lett volna a csapat idei bennmaradása is, mint ahogy a helyenként látványos és meggyőző játék. A toszkánai kisváros korábban is olyan játékosokat nevelt ki az olasz futballnak, mint Vincenzo Montella, Antonio Di Natale vagy épp a már a Monacóban játszó Andrea Raggi, de az Empoli hozta Olaszországba a válogatottat Bulgáriában megmentő Édert is, valamint itt fejezte be játékospályafutását és kezdte meg ezdői karrierjét Luciano Spalletti, amikor 1995 és ’97 között két év alatt a Serie C-ből az A-ba vezette a gárdát.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Mindent a számnak – 25. forduló

4 hozzászólás

Régen nem jelentkezett már a Serie A egyéni statisztikáit vesézgető sorozatunk, de a szezon két harmadához érve ha másért nem, azért talán érdemes feleleveníteni, hogy végigtekintsük, hogyan is állnak az egyes kategóriákban az élcsoportot alkotó labdarúgók.

Az összesített statisztikák a mérkőzéseknek legalább a 25%-án pályára lépő játékosok teljesítményét veszik figyelembe, és a néhány kategóriában (lövés, védés, labdaszerzés) „engedékenyebb” és magasabb mérőszámokat produkáló legaseriea.it hivatalos adatai helyett a következő oldalak adatbázisai alapján készültek: squawka.com (sq), whoscored.com (ws), fourfourtwo.com (fft)

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Mindent a számnak – 15. forduló

3 hozzászólás

A Serie A 15. fordulójának nagy rangadói árnyékában a Lazio csapata nyújtott egészen kiváló teljesítményt, hisz több játékosa is a hétvége legjobb egyéni statisztikáival büszkélkedhet, ráadásul a legtöbb sikeres cselezést immár zsinórban másodszor Felipe Andersontól láthattuk, aki emellett a lövések és a kulcspasszok tekintetében is a legjobbak közé került. A góllövőlistát és a „kanadai táblázatot” vezető Carlos Tévez ezúttal sem gyarapította góljai és asszisztjai számát (9+5), ám így is magabiztosan vezet a 11 pontos  Antonio Di Natale (8+3) és Paulo Dybala (7+4) előtt, míg utóbbiakat a 10 pontos Gonzalo Higuaín (7+3) és Alessandro Matri (6+4) követi. Mivel Dario Dainelli nem lépett pályára az Inter ellen, továbbra is ő a legtöbb mérkőzésenkénti megelőző labdaszerzést produkáló játékos Európa 5 top bajnokságában (4,82), az Udinese Allanja a második legtöbb sikeres szerelést mutatta be (63), Stefano Okaka pedig 61 elkövetett és 54 elszenvedett szabálytalanságával méltán viselheti az európai futballpályák legnagyobb pankrátora címet.

Az összesített statisztikák a mérkőzéseknek legalább a 25%-án pályára lépő játékosok teljesítményét veszik figyelembe, és a néhány kategóriában (lövés, védés, labdaszerzés) „engedékenyebb” és magasabb mérőszámokat produkáló legaseriea.it hivatalos adatai helyett a következő oldalak adatbázisai alapján készültek: squawka.com (sq), whoscored.com (ws), fourfourtwo.com (fft)

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →