azzurri kategória bejegyzései

Not today

Na ők nem lesznek ott

Hehe. Ha német szurkoló lennék, biztos úgy mennék neki a meccsnek ahogy az elmúlt években ezeknek mindig: nekünk van a jobb csapatunk, most végre igazán összeállt, az olaszok most gyengébbek, most majd más lesz. Dehogy lesz más. Mind tudjuk, mi fog történni. Az van, hogy a futball egyik legjobb, legszebb ténye hogy a német válogatott még soha nem verte meg az olaszt (tétmeccsen, nyilván), és úgy őszintén, el tudja bárki képzelni, hogy ez pont ma fog először megtörténni?

Na, így indítanánk a posztot, ha legalább csak nagyjából a legjobb olasz játékosok játszhatnának. Marchisio, Montolivo, Verratti, Candreva és valószínűleg De Rossi sem lesz ott, és főleg utóbbi elvesztése rettenetesen fájó. A Corriere és a Tuttosport is Sturarót várja helyette a kezdőbe, a Gazetta azt írja hogy tegnap már edzett, nem bicegett, és akár meg is lehetne kockáztatni. Hát az van, hogy De Rossi messze a csapat legfontosabb játékosa, nélküle még a legoptimistább megközelítésből is bravúr lenne ezt megnyerni.

Viszont távol álljon tőlünk hogy előre magyarázzuk a vereséget, benito is megmondta hogy a szimpatikus vesztes olaszul kurvaanyádat, nyilván meg sem fordul ilyesmi senki fejében. Tovább után megnézzük hogy mire lesz szükség a németek ellen. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Meglesz, főnök?

Ha a belgák megverik az íreket, vagy csak nem kapnak ki tőlük, akkor ma egy győzelem egyben a csoport megnyerését is jelenti. És az nagyon jó lenne, több szempontból is. Egyrészt mert akkor nem kéne azon izgluni hogy megint elcsesszük-e az utolsó pillanatban a továbbjutást, másrészt akkor az utolsó meccsen lehetne valóban alibizni, pihenni, kipróbálni Bernardeschit, ilyenek. Tovább után nagyon minimális beharangozó, inkább kommentfogó. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Miért szeretjük az olasz focit?

Mostanában ha egy random társaságban kiderül, hogy az olasz foci szerelmese vagyok, minimum hülyén néznek rám az emberek. A sok ezer Real és Barca szurkoló között, egy laziale mindig érdekes látvány lehet. Valószínűleg minden calcio-fan járt már úgy, ahogy én is. Nem értették. Nem értették, hogy miért szeretjük az olasz focit. Általában a kevésbé laikus személyektől hasonló mondatokat, hasonló stílusban hallhattunk, amint kiderült perverziónk „olaszok? xdd lol ők csak védekezni tudnak” vagy „a dígók csak bundáznak lol xd” „Serie-A ott minden meccs 0-0, dög unalmas, haha lol xd”

images

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Egy szimpatikus underdog

Nézzünk pár tanulságot a tegnapi meccsről.

Rögtön az elején feltűnő volt – és ez később sem változott -, hogy az olasz válogatott túl sokat nem akar az estétől és teljesen megfelelő lenne számukra az egy pont, köszönik szépen. Ha belegondoltok, ez teljesen érthető hozzáállás. A megváltozott rendezési szabályoknak köszönhetően a csoport első két helyezettje egyenes ágon kiharcolja az Eb-szereplést, a kalapok kialakításánál pedig nem sokat oszt vagy szoroz egy-egy tétmeccs eredménye – láttuk ezt már többször a magyar válogatott példáján is. Mivel minden eddiginél könnyebb kijutni egy világversenyre, minek bármit is kockáztatni? Egy nagycsapat esetében ez az elsődleges tényező, ha pedig az olasz válogatottról beszélünk, akkor mindezt hatványozottan kell érteni. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Underdog szerepben

Teljesen bizonyos, hogy a Conte-féle válogatott az eddigi legnehezebb próbatételéhez készülődik. Én viszont belevágok a közepébe, és már itt megjegyzem, hogy tudtátok, eddig hány alkalommal verte meg Olaszország Horvátországot? Egyszer, 1942-ben, de a körülményekre való tekintettel – és itt a horvátokra nézek erősen – abból nemigen érdemes kiindulni. A komoly meccseket megnézve viszont még rosszabb a helyzet: 3 döntetlen mellé 3 vereség is jut. Utóbbiból talán a legemlékezetesebb a 2002-es vb-n történt, ahol egy olyan játékos góljával nyertek, aki ma is ott lesz a keretben: ő Olic. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Friss norvég levegő

Kezdetét veszi egy teljesen új idea, mi pedig időszűkében ugyan, de egy kicsit megemlékezünk erről.

Azt nem mondhatjuk, hogy mindent felfordító módon érkezett meg Conte, de az biztos, hogy pár dologban újra vette a figurát. Beszélhetünk itt új emberek behívásáról – vagy egyesek nem behívásáról -, illetve a figuráról, amit ugyan Prandelli is alkalmazott, de Conte szinte kizárólag a háromvédős rendszerben hisz. Az alap ugye a 3-5-2, de a kapitány utalt arra, hogy kísérletezni fog a 4-2-4-el – amivel komoly sikereket ért el a Bari és Siena edzőjeként -, sőt, akár a 3-3-4-el. Embere pedig akad is ezekhez a kísérletekhez. Egy kattintás ide a folytatáshoz….