Serie A kategória bejegyzései

Szar a bajnokság, így könnyű, köcsögök

Nézem a Facebookon a nehézkesen beinduló polémiát a témáról és nem tudok másra gondolni, csak arra, hogy a hiteltelen faszméregetés kategóriájába tartozik egyfelől a Juventus összehasonlítása a korábbi idők korszakos csapataival és vice versa, másfelől unos-untalan és aztán még egyszer felemlegetni azt, hogy igen, igen, de a mezőny, az hát eléggé fos.
Mindkettő olyan értelmetlen kategória, amivel ennek ellenére sajnos már túl sokszor is foglalkoztunk, de éppen ezért most még egy kört szánok a kérdésre, hogy a következő x alkalommal csak Ctrl C – Ctrl V legyen a megoldás a linket illetően.

Nyilvánvalóan voltak már korszakos csapatai a Serie A-nak, számos. Ott egy kibaszott jó Pro Vercelli, nem sokkal előttük a félszigetet krikettre is oktató Genoa, a Grande Torino már sokkal többeknek ismerős, legalábbis említés szintjén, az elmúlt 30 évben pedig már elég komoly többség tudna a saját élményeire is hagyatkozni. A ’80-as évek végén beinduló Milan, mondjuk.
Éppen ezért teljes zsákutca azt kutatni, hogy a fentiekhez képest mennyire jó a Juventus. Egyszerűen csak kurva jó. Az összehasonlítás minden alkalommal teljesen fals, mert teszem azt a korában kitűnő Pro Vercellit ma egy futottak még kategóriás Primavera-csapat az első 15 percben szétfutná, aztán fizikumból megoldva a meccset, kétszámjegyű különbséggel verné le.

Ezeknek az összehasonlításoknak gyakorlatilag semmilyen értelmük sincsen. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Még szuperrangadónak hívják – Serie A 17. forduló (beharangozó)

Három szombati mérkőzéssel rajtol kedvenc pontvadászatunk aktuális fordulója, melynél fokozatosan érünk el a ma esti csúcspontig. A délutáni Empoli – Cagliari akár még jó bevezetője is lehet a későbbi programoknak, viszont a Milan – Atalantától már joggal várjuk el, hogy egy izgalmas ütközet során döntsék el a három pont sorsát a felek. Ezek után este pedig jön a szuperrangadó, mely arról fog majd dönteni, hogy a Roma egyáltalán tudja-e tartani a lépést a Juventusszal. Kíváncsiak vagyunk, hogy a tabella végén történik-e majd valami érdemi változás; mely csapatok folytatják jó szériájukat és melyek tudnak kijönni a hullámvölgyekből. És persze mindenkit izgalommal tölt el, hogy a tabella első nyolc helyezettje mire megy majd egymás ellen.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Hazád ellen a csúcs felé, Vincenzo – Serie A 16. forduló, beharangozó

Az előző játéknaphoz hasonlóan most is hétfőbe nyúlóan élvezhetjük a calciót, mely egyrészt nagyszerű, mert több meccset nézhetünk meg, másrészt pedig hangulatromboló is tud lenni, mert a hétfő és a futball nekem valahogy nem egészen kapcsolható össze. Nagyjából olyan ez, mint a hétfői munkakezdés, arról nem is beszélve, hogy egyenesen egy rangadót kapunk arra a napra. Ugyanakkor tökéletesebb felépítése nem is lehetne a fordulónak, minthogy a Crotone – Pescara kiesési ütközettől eljussunk a két anti-Juve fellépéséig, miközben a vasárnapi ebéd mellé desszertként egy déli derbit, majd ezt követően a derby della Molét kapjuk. S a bevezetőben ne feledkezzünk meg az Európában vitézkedőkről sem: a két BL csoportgyőztesnek jár a taps, ahogyan az EL-es csapatoknak is, kivéve a Sassuolót és az Intert, akiknek most már a hazai porondon kellene valamit domborítaniuk.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Azért csak a gálya az úr

Az elmúlt héten tette közzé a GdS szokásos szezon eleji összeállítását a Serie A-s klubok játékosainak nettó alapfizetéséről, melyből feltehetően már sokak számára kiderült, hogy ha a bérkiadások összessége nem is éri el az évtized első éveiben a liga által már többször átlépett egymilliárdos határt, az utóbbi négy szezon legmagasabb értékét mutatja. Az is köztudott, hogy a Juventus magasan vezeti a csapatok rangsorát, Higuaín a zebrákhoz igazolásával a Serie A legjobban fizetett játékosa. A tavalyi évhez hasonlóan idén is igyekszünk ennél kicsit több időt szentelni a részletek vizsgálatára, ugyanis még ha az adatok pontosságát vagy hitelességét megkérdőjelezhetjük is, a klubok összevetéséhez vagy tendenciák feltérképezéséhez páratlanul egységes mintát biztosít. Ráadásul ezúttal nem csak (1) az erőviszonyok változásának, (2) az anyagi támogatottság szerepének, hanem (3) az európai kupasorozatokban szereplő olasz klubok és az UEFA pénzügyi fair play közötti sajátos kapcsolatnak a vesézgetésére is alkalmat ad.

***

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

A Serie A derékhada

Szombaton megkezdődik a Serie A új szezonja, így aztán javában tart a szezonbeharangozók ideje is, számos helyen olvashatunk véleményeket a bajnokjeltölt(ek?)ről, a bajnokság várható esélyeseiről, miközben a legpatinásabb egyesületek belügyeivel, vélt és valós átigazolásaival pedig voltaképpen egész nyáron folyamatosan tele voltak az idevágó médiatermékek címlapjai. Ebben a posztban most azonban nem az élcsapatokkal foglalkozunk, hanem a liga összképét szintén meghatározó középmezőnyt alkotó csapatok háza táján nézünk szét.

A jelenlegi sette sorelle (Juventus, Milan, Inter, Roma, Lazio, Fiorentina, Napoli) pénzügyileg teljesen más (bár persze távolról sem egységes) dimenzióban mozog, az olasz labdarúgásban a bevételekben amúgy is kirívó súllyal bíró televíziós bevételek szétosztása pedig cseppet sem kedvez a kiváltságosak körén kívül álló egyesületek felzárkózási terveinek. Szerényebb keretek között kell(ene) tehát a középmezőnyre predesztinált egyesületeknek gazdálkodniuk, és mivel a futballklubok gazdasági működésének nem a profitszerzés a célja, hanem a csapat minél jobb eredményeinek racionális biztosítása, az eredmények lesznek így visszafogottabbak. Ezzel viszont Olaszországban a középcsapatok számára sokkal nagyobb a kockázat, mint az élcsapatok esetében, hiszen hiába nyújt egy-egy szezonban valamelyik csapat kiemelkedőbb teljesítményt, egyáltalán nem számíthat azonnal jelentősen magasabb részesedésre a fontos közvetítési jogokból. Vagyis a növekvő elvárásokhoz, esetleg a nemzetközi szerepléshez szükséges források nem feltétlen állnak a rendelkezésére, miközben olyan élcsapatok ellen kellene megismételnie vagy fokoznia teljesítményét, melyek a sikertelenebb időszakokban is jóval nagyobb biztos bevételekből gazdálkodhatnak. Ráadásul a középcsapatok helyzetében a megbillenő gazdasági háttér könnyen okozhat hosszabb időre meghatározó visszaesést, hiszen a sűrűbb középmezőnyben a visszacsúszás is könnyen jelentősebb lehet, a kiesés pedig a bevételek drasztikus zuhanása miatt akár végzetes is.

Márpedig a most itt tárgyalt, már tavaly is a Serie A-ban szereplő tíz csapat közül csak egy-kettő ékelődhet be talán idén is a kiemelt hetes közé, ugyanakkor valamelyikük szinte bizonyosan búcsúzik is majd az élvonaltól. Utoljára ugyanis húsz évvel ezelőtt fordult elő, hogy három friss feljutó is kiesett év végén (bár akkor egyébként még négy csapat váltott osztályt a bajnokságok között), erre pedig most sem számíthatunk. Az újoncok közül különösen az immár Tommaso Giulinivel ambíciózus hosszú távú terveket szövögető Cagliaritól várhatjuk a bennmaradást, mely most még olyan veteránokkal is megerősítette keretét, mint Padoin, Isla, Borriello vagy Bruno Alves, de 4,5 millió euróért a tavaly kipottyanó Verona egy üde szinfoltját, a moldáv Artur Ionitát is megszerezték. Mindeközben a Pescara a kispadon Oddóval, a pályán Caprarival, Verrével, Memushajjal és a hírek szerint Aquilanival érkezik, a Crotone pedig a teljes esélytelenség felszabadultságával. De nézzük most inkább azt, kikkel kell majd a bennmaradás érdekében felvenniük a versenyt.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Mediolanum – új erő a mezőnyben?

Serie A 1

A pénznek nincs szaga, mindegy honnan, csak jöjjön – vallják ezt a világ legjobb bajnokságát magukénak remélő ködös Albion életformái. Manapság viszont olyan időket élünk, hogy nyílik a pénzcsap délebbre is, így egyrészt kicsit megkérdőjelezem Vespasianus gondolatát, ill. felteszem a kérdést, jó-e az, ha a semmit hirtelen próbáljuk bearanyozni. Továbbá érdekel az is, mi történik most a csizmában, mert hosszú idő után talán most nézhet ki először úgy, hogy a bajnokságra telepedő vákuum átrendeződhet. Nem mondom, hogy meg fog történni 1 éven belül, de valami mozgolódik, és ahogy az ilyenkor lenni szokott, akár még bármi is megtörténhet. Az utak kerszteződésénél új hatalom van születőben.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Ilyen volt. Jó volt? Milyen lesz?

Serie A 14-15

Egy ideje tartogatom már ezt a posztot, mivel még át akartam mazsolázni, mit is kaptunk (vagy inkább nem kaptunk?) ebben a szezonban, mire érdemes emlékezni, és mit érdemes várni. Túl nagy változás nem történt a tavalyi csomaghoz képest, bár annyi nálam mindenképpen, hogy ez a szezon jobban tetszett a ’13/14-es kiírásnál, holott a frissen magunk mögött hagyottról is azt gondolom, a közvetlen élmezőny (és persze a többiek is) még mindig inkább abban volt jobb, hogyan múlja alul egymást, mint abban, amiben kellett volna – de még így is csak módjával harapok.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….